Pécsi Lapok, 1867. június-szeptember (1. évfolyam, 19-53. szám)

1867-09-12 / 48. szám

san szaporodnak, kölcsönös lelkesítés által odahatnak, hogy az erő intensive növekedjék. Pl. megyénk egy kis városkájának kántortanitója alagyar hangon írja le a „M­agyar U­j­s­á­g“ban aggodalmát a h­aza jövője fölött s kerítvén néhány aláírót, kik tudomá­nyukat a „M. U.“ vasárnapi számaiból merítették, el akarja hitetni a világgal, hogy Baranya megye több­sége a kántortanító úrral egyetért. A jászladányiak ezt bizonyára örömest hiszik és lelkesülnek. Fölbáto­rodnak aztán néhányan Pécsett is. De mivel az értel­miségből senki sem hajlandó tréfa tárgyává lenni: a sors malitiájá­t, polgártársunkat Kertyüs Györ­gyöt, a publicistát avatja helybeli pártvezérré. Pártja fáklyás zenét rendez ugyanazon este először K­o­s­­suth­ Lajosnak, ki most ellenlábasa Deák Ferencz­­nek és aztán Angyal Pálnak, ki pár hónap előtt bizonyította egy toastban, hogy azon baloldalhoz tar­tozik, melynek elvi eltérése a jobboldaltól — csekély ! A tüntetésből ugyan végre inasmulatság lett, de nem kétlem, hogy a vácziak szent elragadtatással adják majd kézről kézre a „M. U.“ azon számát, melyben a „hazafias“ K­e­z­­­y­ü­s­párt viselt nagy dolgai lesznek leirva. A fáklyásmenet láttára Horatiusnak a római köz­társasághoz intézett allegoricus ódája jutott eszembe: „O navis, referent in mari te növi Fluctus ! O quid agis ? Fortiter occupa Portum. Nonne vidos, ut Nudum remigio latus Et malus coleri saucius Africo Antennaequc gemunt, ae sine funibus, Vix durare carinae Possunt imperiosius A o q u o'r ? — De megnyugtatott azon gondolat, hogy a zene­kar harmóniájához (baloldali) contra-bass is szüksé­ges. Ha aztán a bombardon-solo sérti is fülünket, oly resignatióval kell azt tűrnünk, minővel törjük a leg­keservesebb sipládákat is. Ferenczy P. —-K 1 8---| Válasz a „Több pécsmegyei falusi néptanítódnak a „Pécsi Lapok“ 47. számában megjelent válaszra. Gondolkozzunk pár perczig, várjon válaszoljunk-e a „Pécsi Lapok“ 47. számában megjelent czikkre, mely minden lehet, csak válasz nem, minthogy a föl­hívást kezdi bonczolgatni s annak szerkezete felett gáncsoskodik; de nehogy azt mondják: „Qui tacet, consentire videtur,“ elmondjuk észrevételünket. Valóban nem hittük volna, hogy a pécsi tanitó­­egylet id. bizottmánya szerény feli.'■ .Vsára még czá­­foló válasz is jőjön, mert az, amint arról biztos tudo­mással birunk, legjobb szándékkal lépett föl és czélja, melyet szem előtt tartott, az valt, hogy alkalmat nyisson, miszerint ügytársainkon szabad eszme­csere és pénzbeli segélyezés által is mind szellemi­­mind anyagilag segítve legyen, mi csak szabad ala­pokon nyugvó tanitóegylet által eszközölhető leg­jobban s legczélravezetőbben; továbbá igyekezete odajárult, hogy az egylet által magunkon segitve az oktatás szent ügyét emelje és előmozdítsa. De „Több pécsmegyei falusi néptanító,“ termé­szetesen föl nem fogván állásának fontosságát és a haladó korszellem intő szavát, egyedül bizo­nyos sugallatok után ítélve föllép és meglec­kéz­­teti az említett bizottmányt, nem műveit férfiakhoz illő, hanem inkább éretlen gyermekeknek való mo­dorban hálátlanság-, szerénytelenség- és merészség­gel vádolván azt. Hogy mit értett a bizottmány világosság és sötét­ség alatt, azt minden józan gondolkozású és a kor­szellemmel haladó okos ember érti: az éretlen fölfo­­gás. „Több pécsmegyei falusi néptanítódnak ezt magyarázgatni pedig fölöslegesnek tartjuk, annyival is inkább, mert meg vagyunk győződve arról, hogy az csak annyit érne mint borsót hányni a falra. A „Több pécsmegyei falusi néptanítódnak alig is volt az a czélja, hogy a sötétség és világosság je­lentéséről magának tiszta fogalmat szerezzen, mert ily bárgyúnak nem szeretnék hinni még e néhány falusi tanítót is, hanem igenis czélja volt a bizottmányt rosz színben tüntetni elő és ez egylet megalakulása elé akadályokat gördíteni. Ez volt, lesz és marad is némely, sötétség embereinek allattomos fogása, gya­núsítani mindazt, amit a haladásnak tán utat egyen­gethetni van hivatva, hogy csirájában elfojtva annak jótékony hatása lehetlenné tétessék. Ismerjük egyéb­iránt e báránybőrbe öltözötteket, kik minden jó és üdvösnek esküdt ellenségei voltak, lesznek és marad­nak. Mi azt hiszszük, hogy falusi tanítóink nagyobb része sokkal intelligensebb mintsem néhány idétlen fecske Iyrén énekére hallgatna, tudván azt, hogy az a néhány, talán ketten, hárman (azaz hogy öten) még nem hoznak nyarat vagy jobban mondva­ der­mesztő telet. Hogy a tervezett egylet létre fog jönni, az bizo­nyos, mindazok borzadására, kik ellene vannak, hogy iránya nem egyházellenes leend, arról meg fog­nak győződni az illetők akkor majd, ha létre­jött.­­ Addig is tessék egy kis türelemmel lenni és nem ítélni, vagy épen palctát törni egy jótékony ügylet felett, melynek tendentiáját még nem is ismerik. Az a „Több pécsmegyei falusi néptanító“ pedig, ha még létezik ilyen, ki ellenszenvvel viseltetik e keletkezendő tanító-egylet iránt) csak maradjon ott­hon, ha erre költségeit sajnálja, majd náluk nélkül is fogunk határozni, nem lesz legalább a jó ügy hátrá­nyára senki, ki ártalmas befolyása által talán néhány jobb érzületét is megmételyezze, olyanét t. i., ki a dolgok jelen alakulási stádiumában tán elég erő- és férfiassággal nem bir. Több pécsegyházmegyei tanító, ki az egylet tagja akar lenni. Közbiztonsági ügy.» Baranya megyében egy idő óta a közbiztonság annyira megvan ingatva, hogy a ló és sertés­lopások, háztöréssel párosult tolvajlások csaknem napirenden vannak. Igaz ugyan, hogy a megye július havi bizottmá­­nyi gyűlésében czélszerű határozatot hozott a köz­­biztonsági közegek mind szaporítására, mind pedig elhelyezésére nézve, de miután a magas kormány, megtagadván a pandúrok létszámának szaporítását, a költségek hiánya miatt, a ministeriális leiratba bele­nyugodott. Némi megnyugtatására szolgálhat ugyan a kö­zönségnek, hogy a szolgabirák erélyes intézkedéseik folytán a közbiztonsági közegeknek sikerült a múlt hetekben néhány háztörő- és lótolvajt kézre keríteniök, de azért mégis gyakoriak a lopások s jele, hogy a tolvajok nagyobb része még mindig űzi gonosz mes­­ségét. És ennek okát egy körülményben véljük rejteni, mely körülményt ezúttal kellő orvoslat végett el nem hallgathatunk. Ugyanis nem ritka, sőt mondhatni gyakori az eset, hogy egy­­ elfogott és bűntettét önkényt bevalló vádlott több titokban tartott társait is fölfedezhetné, hahogy a vizsgáló bíró által e felett erélyesen kérdőre vétetnék — de hogy nem vétetik, ennek oka az: a) hogy a vizsgáló szolgabirák nagyobb részének nincsenek börtöneik ahová a vádlottakat a vizsgálat teljes befejeztejig elzárathatnák, és nincsen b) a vizs­gálat alatt levő fegyenczek élelmeztetéséről sem gon­doskodva. Az illető szolgabiró tehát kénytelen az eléje állított vádlottéal minél előbb túladni, beeléged­vén a felmerült vád vizsgálatának egyszerű befejezésé­vel. c) De legjobb akarat mellett is a vizsgáló szolga­biró csakis a járásban elkövetett gonoszságok felett veheti kérdőre az előtte álló fegyenczet, nem lévén tudomása a más járásokban elkövetettekről. Példát hozunk állításunk bebizonyitására. B­a­k­o­­n­y­i Antal csendbiztos az aug. 24-ki görcsönyi vá­sárban egy csapat fegyveres lótolvaj czigányt fogott el 10 darab lopott lóval, kiket is az ott vásár-birás­­kodó baksai szolgabirónak bejelentett, de egész járásában nem lévén vizsgálati börtöne, a csendbiztost elutasította vádlottjaival Pécsre a megye házához, ott lévén elég börtön és több bírói tag, akik a vizsgálatot teljesíthetik.­­ A csendbiztos még az­nap éjjelén behozván a rabokat, miután a tényállás kideríthetése végett a czigányokat kérdőre kellett vennie, kérte a várkapitányt egy helyiség kijelölése végett a megyeháznál. Azonban ilyet a várkapitány sem adhatott, így a csendbiztos kénytelen volt a tol­vajokat saját pénzén bérelt lakásán kérdőre venni.— Tudjuk, hogy a czigányfaj után útfélen maguk közt beszélgetve is mily lármával jár, hát még mikor egy erélyes csendbiztos rádördül, vagy talán épen a pan­dúr a czigány borzas haját is egy kissé megsimogatja. Alig végezvén be a csendbiztos saját lakásán az­nap a tényállás felvételét, már másnap házi­gazdája a szállást neki felmondta, inkább ráfizetést ígérvén a csendbiztosnak, hogy sem ő békés udvarát ily zajos czigány caravan által föllármázni és beszennyezni engedje. A csendbiztos a továbbiakat nem telj­esithetvén és a Pécsett székelő szolgabirók helyiség hiánya miatt sem folytathatták Pécsett a vizsgálatot, hely illetékes­­ség tekintetéből is visszautasiták a vádló csendbiztost Baksára az ott székelő szolgabiróhoz. — Mi volt egyéb teendője a csendbiztosnak, mint harmad napra az egész czigány csapattal négy kocsi-, 10 ló-, 38 egyénnel Baksára vándorolni. Végre Baksán sikerült másfél nap alatt befejezni ez ügyet, de csak is ezen már a csendbiztos által tisz­tára hozott, és a tolvajok kezén talált bűnjelekkel, — mint lopott ló, hamis­­járlat, dupla töltött pisztoly — bebizonyított bűnügyben a bírói vizsgálat, vádlot­tak ismét Pécsre a megyeház börtöneibe vissza­kísér­tettek és a fenyitő törvényszéknek átadattak. Pedig kétséget sem szenved — hogy merülhettek fel a vizs­gálat folyama alatt oly körülmények, melyek felett a vizsgáló szolgabiró még napokat tölthetett volna el, ha hogy lett volna vádlottakat, hol letartóztatni és élel­­meztetni. És mind­ennek az oka, hogy sem a Pécsett sem a járásokban székelő szolgabirák — kevés kivétellel, sem a csendbiztosoknak nincsenek helyiségeik a vád­lottak letartóztatásához, vizsgálatához. És ezen körülményt kellő orvoslás végett a tisz­telt megyei bizottmány méltó figyelmébe ajánljuk. Egyébiránt értesültünk, hogy megyei első alispán ideiglenesen már intézkedett is. Nem mellőzhetjük el egyszersmind dicsérőleg meg­említeni Bakonyi Antal csendbiztosnak azon buzgó eljárását, melylyel az elfogott lopott lovak tulajdono­sait oly szaporán kipuhatolni és azokat értesíteni Horvát ügye­k. Mióta szegény hazánkon a függetlenségi harcz le­zajlott, horvát szomszédainkkal nem tudunk tisztába jönni. Nem birjuk egymást megérteni. Ha kérdezzük, mily panasz nyomja a horvát hazafiak szívét, mit kí­vánnak tőlünk ? nem az igazi hang válaszol vissza, nem az igazi hazafi felel, akit kérdeztünk, hanem egy feltolakodott párt, mely épen a kiegyezkedés ellen tör, melynek czélja: szakadást előidézni, ellenséges­kedésbe hozni azokat, kiknek ez idejüleg legsürge­­tőbb kötelességük volna sorakozni sz. István koronája alatt s munkálkodni a haza jobb jövöjén, melyre mindkettőnknek vajmi nagy szüksége van. Ez oka, hogy nem értjük egymást; ez önző cso­port közénk tolakodik s hamis tolmácsa lesz a Drá­­ván­ tuli érzelmeknek. Oly követeléseket tesz, melyek nem követelései a horvát népnek s viszont oly ellen­séges indulatokat költ Magyarországról, mint két ma­gyar ember a horvát iránt sohasem érezett. A múlt országgyűlés eredményét ismerjük. — Ugyanez a párt volt az, mely Magyarország jobbját visszautasította. Ma újra előttünk áll az országgyűlés megnyitása, a főispánok mind Zágrábba gyűltek, hogy az országgyűlés megnyitása felett tanácskozzanak; de a mikép Zágrábból írják, az eredmény kevés jó­val biztat, miután a szabadelvű nemzeti párt még mindig többségben van. Csodálatos jelenség! mi sza­badelvű magyarok, a szabadelvű horvát pártban lát­juk ellenségünket. Aki ezt így felületesen tekinti, a­ki csupán a mázt látja, a szabadelvűség és nemzeti­ség mázát s nem pillant be a párt mélyébe, nem für­készi, mily indokok, mily érdekek mozgatják e pár­tot, valósággal arra a következtetésre jut, hogy a szabadságért lángoló magyar nemzetnek épen a sza­badelvű horvát párt legnagyobb ellene. De nem úgy van. Nincs magyar lélek, mely rosz­indulattal viseltet­nék a szabadelvű nemzetiségek iránt s gátként vetné magát oda a szabadelvű törekvéseknek. De ez aztán a valódi szabadelvűség legyen ám, mely tiszta kebel­ből jó s tisztán a népek érdekében cselekszik. Öröm­mel üdvözöl Magyarország minden ily szabadelvű és nemzeti irányú törekvést, készséggel nyújt támogatá­sára kezet és meg vagyunk róla győződve, hogy két ily valóban szabadelvű nemzet a legszebb testvéri­ségben haladand együtt, mert czéljuk egy és ugyan­az : a népek jóléte. De hihetü­nk-e mi annak, hogy jelenleg Horvát­országban az úgynevezett szabadelvű nemzeti párt zászlója alatt oly férfiak csoportosultak össze, kiknek lelkét csakugyan e magasztos eszme tölti be ? Hihe­­tünk-e annak, hogy e zászlóval — mely után a jám­bor tömeg szemhunyva megy, mert oltárkép gyanánt tiszteli azt — csakugyan ama szent czél: a népek jó­léte felé törekednek a zászlót vivő horvát férfiak ? A horvátországi úgynevezett szabadelvű nemzeti zászló alá oly embereket látunk tolakodni, kik nem régen még a szabadságot tipró bécsi reactió sötét szolgái voltak, oly embereket, kik gyilkos eszköz­ként hullottak Bach és Schmerling lábai elé, saját nemzetük megsemmisítésére. Mit akarnak ezek ott, hol népek boldogságáról van szó, ezek, kik népek megölői voltak ? Ezeknek el kell pusztulni, hogy a párt méltóan megfelelhessen nevének. Ita Horvátországban a küszöbön levő országgyű­lésen a tisztán szabadelvű párt nyer győzelmet, ha e párt szólal felénk, úgy Magyarország meg van győ­ződve, hogy az egyezkedés sikerülni fog. Mert vala­mint a horvát szabadelvű párt nem lehet Magyaror­szág megrontására, úgy viszont Magyarországnak sem lehet semmi olyan követelése, mely a horvátok nem­zetiségén vagy szabadelvűségén csorbát ejtene. Sikerül-e a mostani kormányférfiaknak ily pártot előteremteni, vagyis inkább a „szabadelvű nemzet“­szég alatt összekeveredett pártot megtisztítani; sike­rül-e az oda nem tartozó elemeket eltávolítani, erre nézve nem a legjobb reménynyel biztat a mindennapi tapasztalás, midőn látjuk, hogy az üres nagy szavak mily hatással vannak a tömegre, melynek sem ideje, sem tehetsége a forrást, a­honnan az ered, vizsgálat alá venni. A kormányférfiak nem mulasztanak el ugyan semmit, hogy a népet az unió részére megnyerjék , így Bogovics zágrábi főispán beiktatása alkalmával következő nagy tetszésben részesült beszédet mon­dott : Igyekezni fogok, hogy e bonyolódott helyzetben az átalános bizalmat és becsülést kiérdemeljem. (Zsi­­v­o. Vivat.) Esküvel fogadtam, hogy kötelességemet részrehajlatlanul fogom teljesíteni, de egyszersmind követelem azt is, hogy mindazok, kik rendelkezésem alá adottak, hasonlókép teljesítsék kötelességüket. A mi politikai hitvallásomat illeti, úgy hiszem, az isme­retes a tisztelt megye előtt. 25 év előtt e megyét szol­gáltam s mindig ugyanezen elvet vallottam. Röviden mégis körvonalazni fogom azt. Két eszme uralkodik ma, a 19-ik században az államok és nemzetek kö­zött s ez: a nemzetiség és az alkotmányos szabadság. 190 iparkodott, úgy hogy azok már törvényesen beigazolt tulajdonosaiknak veszprémmegyei sz.-gáli lakosoknak vissza is adattak. Az e tájból ellopott lovak holléte pedig szintén kitudatott, úgy hogy az itteni okorági és kémesei károsodottak lovaik hollétéről értesitet­­hettek, és hihetőleg az­óta már Veszprém- és Tolna­megyéből vissza is hozattak. Sarlósy. — —

Next