Pécsi Lapok, 1867. június-szeptember (1. évfolyam, 19-53. szám)

1867-09-19 / 50. szám

­ az oly stádiumban van már, hogy hozzászólni többé nem lehet. Horváth János képv. kifejti, mikor van helye annak, hogy a jogi bizottmány fölkeressék vélemény­­adás végett, mikor pedig csakis a városi főügyész dolga az ügyek elintézése; kifejtett nézetei helyeslés­sel fogadtatván, a kérdéses ügy elintézése az ügyészre bizatott. 6. A szőlőhegyet illető felügyeletre és beosztásra nézve kiküldött választmány jelentése kerülvén sző­nyegre, részletesen előadatott a terület fölosztása s a hegybirák és hegypásztorok névszerint is fölolvastat­tak. Történtek ugyan ellenvetések, de a városi ka­pitányságra lévén ez ügy közgyűlési­leg bízva, ő téte­tett felelőssé a netán fölmerülendő hibák miatt. 7. A pécs-barcsi vasútvonalra vonatkozó kisajá­títások ügyében kiküldött választmány adja be ja­vaslatát, melyből kiviláglik, hogy a legelőrészből 7—8 holdnyi terület esik és a városhoz közelebb eső területért holdankint 700, a távolabb esőkért pedig 500 frtot kíván kisajátítási alapul fölvétetni. Ez el­fogadtatván, újra megbizatija és fölhatalmaztatik, hogy a vasúti társulattal alkuba bocsátkozzék. Meg nem egyezhetés esetében fognak a törvény értelmében be­csüsök neveztetni. 8. A vasúti indóházhoz vezető út hozatván sző­nyegre, Frenkl városi mérnök egy tervezetet nyújt be, melynek czélszerűsége elismertetvén, abban jön megállapodás, hogy Maj­lát­h György ő excellen­­tiája, miután a tervezett út részben az ő birtokán is át­vonul, a város részéről egész tisztelettel meg fog ke­restetni a kisajátítás ügyében, a jelenlevő birtokosok­kal pedig az előbbi választmány fog értekezni. A kérdéses út elkészítése s föntartása iránt olyan nyi­latkozat történt, hogy azt az illető vasut-társaság kész eszközölni, mivel szintén a fenebbi választmány bizatott meg. 9. Wiringer Engelbert volt városi erdőmester be­adta protestatióját a pályázat-hirdetés ellen az egykor általa betöltött állomásra s reményét fejezi ki, hogy ártatlansága kiderül. Az óvás ellen a városi ügyész ellenóvást tesz és újabb őt súlyosan terhelő adatokat mutat föl. 10. Elnök előadván, hogy a városi alszámvevői állomás Gyulai Gábor halála által megürült, kérdi a képviselő-testületet: most akarja-e ez állomást be­tölteni, vagy pedig pályázatot hirdettetni ? A pályázat­ hirdetés jön elhatározva, hogy ekép a folyamodók előtt az ut el ne zárassák. 11. Az imént említett elhunytnak neje folyamo­dik, férjének 19 évi hű szolgálatát hozván föl indo­kul, hogy neki a mortale kegyesen kiadassák. Három havi mortale-illeték szavaztatott meg. 12. A városi mezőcsőszök folyamodnak, hogy miután ők télen át az erdőre tartoznak felügyelni, nekik néhány kocsi hulladék-tűzifa adassák; kérel­mük meghallgattatik. Minek kapcsán elnöklő pol­gár n­a­g­y indítványozza, hogy több városi szegény özvegy lévén, kik a téli tűzifát beszerezni képtele­nek, ezek számára adassék a város részéről a hulla­dék száraztűzifából meghatározandó mennyiség. Az indítvány közhelyesléssel fogadtatván, abban jön megállapodás, hogy bizonyos napok tűzessenek ki, melyeken városi felügyelet alatt a szükséges fa szol­gáltassák ki az illetőknek. 13. A pécsvárosi izraelita község temetkezési helynagyobbítást kér, miután jelenlegi temetőjéhez csak kártevéssel férhet és ezért 400 négyszög­ölet óhajt. A város hajlandó ezt megadni, csakis azon ne­­hezmény forog fen, hogy a határos földek haszon­bérbe vannak kiadva; azonban ha a haszonbérlet, ideje letelik, a kért területet azonnal átengedi a ké­relmezőknek, vagy tegyék magukat az illetőkkel már most is érintkezésbe. —›=*»‹‹‹— Nézetek a tanügy mezején. II. De miben áll tehát e czélszerű berendezés ? Mi­előtt a tanári kar a kérdésre tüzetesen megfelelne, szabadjon pár őszinte szót előrebocsájtania.Ki az érett­ségi vizsgálatokat, valamint a gymnasium egyéb osztályaiban előidézett sikert élesebb szemügyre vette, lehetetlen volt be nem látnia, hogy azon siker, mely jogosan megköveteltethetett volna, tisztelet a kivételeknek — teljességgel meg nem felelt a várako­zásnak. Csakugyan a tizenkét évi tanfolyamban oly­an sok tanóra hallgatása egészen más reményekre jogo­síthatna föl mindenkit, mint amelyeket honunkban eddig a középtanodák valósítottak. Midőn a pécsi főgymnasiumi tanári kar ennek oka fölött tanako­dott, míg egyes tagjai egyebekben véleményben elágaztak, e kérdésre egyhangúlag fölkiáltottak. A­z egyes tantárgyak túlságos eldarabolá­sa oka nagy részben a siker hiányának, tehát tiszta szak­tanítás mellett az egyes szakmáknak minél kevesebb kezek bel öszpontositása a leg­hatályosabb gyógy­szer. Midőn 1855. körül a nmlt. magyar püspöki kar följajdult, hogy a nyolcz osztályt végzett tanulók latin nyelvi ismerete kimondhatóan hiányos, ingatag, tehát épen nem kielégítő, az azon időben a budai államgymnasiumban működő igazgató nem abban helyezte a baj okát, mintha a latin nyelvre nem for­­díttatnék hetenkint elegendő óraszám, ellenkezőleg abban, mert főleg az alsó osztályokban alkalmazott számos latin tanóra­szám nem engedte meg, hogy egy-egy szakértő tanár kezében több osztály latin tanórái központosíttassanak. Mire nézve az említett és közösen magasztalt igazgató kész vola vállalkozni a négy alsó osztálynak hetenkinti négy latin tanóra melletti vezetésére, hogy élő példával megmutassa, mi lehet ügyes kezeknek egyöntetű eljárás mellett, kevesebb tanóraszám daczára,négy év lefolyása alatt eszközölni. És ha megvizsgáljuk az egyes tanintéze­teket, akár multjok, akár jelenekre nézve, rendesen azt fogjuk tapasztalni, hogy ahol az egyes tantárgyak ügyes tanári kezek öszpontosíttatnak, ott a tanítás igen szépen eredményezett; az öszpontosított szak­mák virágzottak. Élni valamely szakmának, azzal kizárólag foglalkozni, éves tapasztalások folytán — a lehető legczélszerűbb tanítási kezelést elsajátítani, az eszközök­ sikerben gyönyörködni, míg a tanárra nézve legélvezetesebb, legjutalmazóbb , más részt vezettetni folytonosan oly­­an férfiútól, ki szakmájáért él, hal; kinek kérdéseit, szavait, sőt legkisebb mozdulatait is egészen kiismeri, fölfogja a tanítvány, bizonyára a legnagyobb áldás a növendékre. Mire nézve míg a fölemlített hiányoknak a pécsi tanári kar véleménye szerint oka nagyrészt a tantárgyak eldarabolásában rejlik, úgy a hiányok biztos orvossága az egyes tan­tárgyaknak ügyes tanári kezekbe való öszpontosítása leszen. Bizonyára maga azon gondolat, hogy e vagy ama tanár, e vagy ama szakmányok képviselője a tanodában, kiválólag becsületkérdéssé tenné a tanítás által eszközlendő sikert, miután minden, akár előny, akár hiány, fejlődés, alaposság vagy csak ellenkezője senki másnak nem tudathatnék be, mint a szakmát képviselő tanárnak. Szóval, az egyes tantárgyak lehető központosítása által szaktanításban remélik a pécsi főgymnasiumi igazgató és tanárok nagyrészben orvo­solhatónak azon sok hiányt, mely a jelen tanrend­szerben minden eldarabolt tantárgynál mutatkozik. Az egyes tantárgyak majd közelstetési modora, majd fölosztása, póttudományokkal és tanóraszámmali sza­porítása egészítené ki azon keretet, mely a pécsi tanári kar véleménye szerint még mindeddig hézagos maradt, mert mindez egyes tantárgyaknál sokkal gyakorlatiabban kimutatható, legczélszerűbbnek lát­szott a tervezett módosításokat egyes tantárgyakhoz kötni és azokat velük egyetemben elsorolni. I. Hittan: A hittanra nézve szerény, de hő óhaja volna a tanári karnak, hogy ne föltételeztetnék az ifjak recitativ feleletéről a jó vagy rosz siker, ellenkezőleg a meghatározások — definitio — kivéte­lével virágoznék föl mielőbb a hittan sikeres kezelé­sére nézve a catecheticai tanitásmód szintúgy, mint az ezen modorban végzendő hittan­i vizsgálatok. II. L­a­t­i­n n­y­e­l­v. A fönt fölállított szaktanitás és az egyes tantárgyak központosítási elvénél fogva a latin nyelv az egész nyolcz osztályos főgymnasium­­ban három szakértő tanár között lenne fölosztandó, kik közül egyik kezelné e nyelvet a három alsó, má­sik a három következő, harmadik a két felső osztály­ban különös előtekintettel az ötödik osztálytól kezdve a mythologiára és azon előkészületi póttudományokra, melyeket a remek­művek sikeres olvasása nélkülöz­­hetlenül föltételez. Hogy a koronkinti emlézés, a min­den nyelvtanításnál annyira áldásosnak mutatkozó gyakorlati eljárás, okadatolva kezelt elemzés, sylla­­bus-könyvecskék, egy-egy kis latin beszélgetés csak emelhetné a három latin nyelvtanárnak lehetőleg egyöntetű működését. III. Görög nyelv. Jesuitae aut sint ut sint, aut non sint, azt megfordítva a görög nyelvről is elmondandónak véli a tanári kar. A görög nyelv vagy töröltessék ki a rendes tantárgyak közül egészen, vagy, ha nem, úgy méltányoltassék több óraszámmal t. i. a négy felső osztályban három heti tanórával. Csakugyan, ha a műveit külföldre vetett egyetlen pillanat azon gondolatra kényszerít minden gondol­kozó főt, hogy a görög nyelvet abban hagyni annyit tenne, mint a művelt nemzetekkel a tudományokban pályázni nem akarni: bizonyára mellőzhetlenü­l sza­porítandó a jelen tanrendszer beosztása szerinti két görög nyelvi tanóra hetenkint egygyel, ha csak czél és siker után kapkodni nem akarunk alkalmas esz­közök nélkül, mert a görög nyelvben főleg az alak­tan teszi a fő nehézséget, hogy ez, nem ugyan a könyv holt betűi szerént, hanem a tanoda tábláján szemléle­­tileg tárgyalva és elmosuttatólag begyakorolva szin­tén könnyű és jól tanítható , azt ügyes tanárok sze­rencsés kezelési módja eléggé bebizonyította. A tár­gyak központosítási elvénél fogva a görög nyelvet egy tanár kezelné az egész főgymnasiumban. IV. Magyar nyelv s irodalom. E szakmára nézve a következő beosztás látszott legczélszerűbb­nek : I. és II. osztályban tárgy­altatnék a hang és alaktan lehetőleg gyakorlati modorban. A IlI-ban a mondattan. A IV-ben az irálytan, kiváló tekintettel a polgári ügyiratokra. A V-ben a költészettan a szük­séges előzményekkel. A VI-ban első félévben a szó­noklattan, második félévben és a VII—VIII-ik osz­tályokban az irodalom­történet, a VIII-ik osztályban lenne előadandó a magyar irodalmi tanár által az aesthetica is. Az elméleti szabályok, olvasás, ellemzés, irás-feladmányok által gyakorlandók be, különös tekintettel a helyesírásra. Felsőbb osztályokban az írók szemelvényes művei szép és műtanilag taglalan­­dók; a szavalás már az alsó osztályokban megkez­dendő, de kiváló figyelemmel kisérendő biztos, hatá­rozott, tartalomhoz mért előadás elsajátítása végett a felsőbb osztályokban. Az egész magyar nyelvészeti és irodalmi szakma két tanár között lenne felosztandó. Tárnái. (Folytatása köv.) Válasz egy nem várt válaszra. Mi pécsmegyei falusi néptanítók, kik a pécsi ta­nító egylet ideig, bizottmányának azon fölhívására, hogy f. h. 12-én tartandó (most már tartott) alakuló gyűlésre jelenjünk meg, a megyeszerte közkedves­­ségü „Pécsi Lapok­­47. számában adott válaszunk­ban kifejezést adtunk azon aggodalmunknak, mely­­lyel bennünk a meghívás szövegében előforduló (mint akkor még hinni szerettük volna, csak szerkesz­tési ügyetlenségből belecsúszott) ama sorok költöttek, melyek a világosság és sötétség közti ezredéves h­arcz­­ról szólanak; kifejtettük egyszersmind azt is, hogy a legjobb akarat mellet is, mit vagyunk kénytelenek az emlitett homályos sorok alatt érteni s hogy ezen általunk adott érzemény az, mi bennünket az egylet­beni részvételtől határozottan visszatart, elvártuk volna, hogy a pécsi tanító egylet ideig, bizottmánya ezen aggodalmunkat szétoszlassa, hogy fölvilágosít­son, meggyőzzön bennünket, miszerint tendentiái nem egyházellenesek, elvártuk volna, hogy a több­ször említett botrányos szavaknak adjon az általunk adottól elütő oly érteményt, mely bennünket is meg­­nyugtatandott, bennünket, kik az egyháztól elsza­kadni nem akarunk, hanem a vallásos népnevelés szent ügyét ez egyház kormánya alatt (nem mondom a világiak befolyása nélkül, mert ezt K. Eötvös indít­ványa szerint mi is kívánjuk) utolsó leheletünkig tehetségünk szerint híven akarjuk szolgálni. Ám az érdemes ideigl. bizottmány ezt nem tette, világosan kitüntetvén ez által, hogy az általunk adott magya­rázatot sajátjának vallja, megerősíti e véleményt azon körülmény is, hogy az alakítandó egylet az — eddig legalább­­—­ jogos és törvényes elöljáróság tudta s beleegyezése nélkül terveztetett s végre bi­­zonyitni látszik a jelenleg Bécsben működő hasonló tendentiáju gyülekezet, melyen, mint hírlapokból ér­tesülünk, a magyar tanítóság, különösen a pécsi is képviselve van. — Tendentiátok t. ideigl. bizott­mány­­ szakadás az­ egyháztól. — Ez a ló­láb, mely kikandikál az elég ügyetlenül választott rövid tunkca alól. S igy nekünk, kik az egyháztól is­koláinkkal elszakadni nem akarunk, hozzátok több szónk nincsen. Egészen váratlanul lepett meg bennünket a „Pécsi Lapok“ 48-ik számában azon t. falusi pályatársaink válasza, kik az egylet tagjai akarnak lenni. Megütköztek a jó pályatársaink azon, hogy mi a múltkori sorainknak a czímet adtuk „Válasz“, pedig hát mi az egyenesen hozzánk intézett fölhívásra vá­laszoltunk, míg ők anélkül, hogy hozzájuk egyetlen szót intéztünk volna, mégis válaszolnak: hát uraim! az önök sorait megilleti a válasz­szim ? Ám ez mit sem tesz, elfogadjuk mi azt, mint választ is és vá­laszolunk reá. Azt mondják, hogy önöknek biztos tudomásuk van az egylet czélja felől, kár volt hogy a t. ideigl. bizottmány csak egy töredéknek és nem mindannyi­­juknak juttatott ily biztos tudomást, talán ily biztos tudomás után mi is máskép beszéltünk volna, vagy legalább nem kellett volna a takaró alatt gyanítanunk azt, ami a biztos tudósítással ellátott választottaknak nyíltan megmondatott. Önök szerint c­élja az egyletnek, hogy szabad eszmecsere és pénzbeli segélyzés által is segítsen ügytársainkon; az elsőre nézve, csak azt kérdezzük: váljon ki korlátolta önöket a vallásos nevelés és tanítás körébe vágó eszmecserében a ta­nítói tanácskozm­ányokon ? talán a kerületi esperesek, kik kidolgozandó tételeket adtak föl, kik jutalmakat tűztek ki s kik legtöbb esetben szívélyesen megven­dégelték a tanácskozó tanító urakat ? A tanácskoz­­mányok soha be nem zárattak, mielőtt az illető elnök meg nem kérdezte volna a gyülekezetét: van-e még valakinek valami mondani­valója? akar-e még va­laki valamit előadni, fejtegetni? csak­hogy persze önök szerint ez nem szabad eszmecsere, mert papi elnöklet alatt, papok jelenlétében csak nem beszél­hettek egyház­ellenes tárgyakról, ami a szabad ala­pokon nyugvó egyletben majd mehet. Nem akarnánk félre­értetni a tanítói tanácskoz­­mányokkal, úgy mint azok jelenleg tartatnak, vagy több helyütt évről évre el is hanyagoltatnak, persze hogy mi sem vagyunk megelégedve, csak hogy en­nek nem a jeles intézmény az oka, mely már annyi­val is czélirányosb a P­é­c­s­r­e concentrált egyletnél, hogy a szegény tanitó kisebb távolra, ingyen fuvaron s legtöbb esetben ingyen ebédre is mehet, hanem oka — valljuk meg őszintén kedves ügytársak i­sa­ 198

Next