Pécsi Lapok, 1867. október-december (1. évfolyam, 54-79. szám)

1867-10-10 / 56. szám

Pécs, 56. szám October 10-én 1867 Megjelen hetenkint két­­szer , vasárnap és csü­törtök­ö­n. Előfizetési ár : helyben házhozhordással és vidékre egész évre 8 frt, fél évre 4 frt, '/1 évre 2 frt. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. Szerkesztői szállás Nepomuk utcza 30. sz.PÉCSI LAPOK POLITIKAI, SZÉPIRODALMI, GAZDÁSZATI S TUDOMÁNYOS H­ETILAP. HIRDETÉSEK ÁRA : Négyhasábos petit betűsír sorért egyszeri hirdetésnél 10 kr. 2-szerinél 7 kr. 3-mad és minden utóbbinál 4 kr. o. é. „Nyílt tér“ rovatban meg­jelenő minden petit sorért 14 kr. o. é. B­é l­y e g d­í­j külön minden hirdetésért 30 kr. o. é. Kiad­ó­h­i­v­a­t­a­l Országút 5-dik szám. Előfizetési fölhívás „PÉCSI LAPOK“ oct.—decemberi évfolyamára. Előfizetési föltételek: October 1.-től december végéig­ házhoz hordva és postán küldve ... 2 frt. October—május végéig . . 4 frt. „ június „ . . . 6 frt. „ sept. „ . . . 8 frt. Az előfizetési pénzeket bérmentesen a „Pé­csi Lapok“ kiadóhivatalának, Országát 5. szám alá kérjük beküldeni, hogy a lap kiadá­sában hiány ne történjék. Azonfelül a t. ez. előfizetők kényelme tekintetéből előfizethetni: W­e­i­d­i­n­g­e­r és fia, Valentin Károly, Weidinger Nán­dor könyvkereskedő, valamint Br­a­uh­o­r­n Antal, Lechner testvérek, Ob­er­may­er József és Böhm F. C. kereskedő uraknál is. Pécs, 1867. Septemberhóban. A Pécsi Lapok kiadó hivatala. Baranyamegye közgyűlése. Folyó évi oct. 7-ikén tartá Baranyamegye közgyűlését b. Lipthay Béla baranyame­­gyei főispán ur ő méltósága elnöklete alatt igen számos bizottmánya tag jelenlétében. Hangos „éljen“-nel fogadák az egybe­gyűltek a gyülésterembe lépő főispán urat, ki elfoglalván elnöki széket, üdvözlé a me­gyei tisztelt közönséget, örömét fejezvén ki, hogy hosszabb távollét után ismét a kor­mányzására bízott megye kebelében megje­­lenhetik; kiemeli a megyei bizottmány gon­dos, hű s fáradhatlan működését mind a fölmerült ügyek rendezése érdemében, mind a javaslatok készítésében, és ha nem oly foko­zatban ért is ezért, mint azt­­án remélte, nem a jóakaratú kormánynak, hanem inkább a vi­szonyoknak kell tulajdonítani. Igen szépen fejtegető, hogy a hazánkban hosszú évek során át történteket nem oly könnyű helyre­hozni , mert a rombolás perczek alatt megy végbe, míg az építés csak lassan haladhat előre. Azért fölhívja a bizottmány tagjait, hogy az eddig kifejtett munkásságban tovább is megmaradjanak, mert valamint a hadvise­léshez pénz és ismét pénz szükséges, úgy a békés kifejlődéshez munka s ismét munka kell! Ezek után kegyelettel emlékezek meg me­gyénk egyik jeles fiáról, kit ő az egybegyűl­tek soraiban már nem szemlélhet, de annak különösen itt, a megye teremében nyilvání­tott bölcs tanácsa s fáradni nem tudó mun­kássága élénken tükrözi magát vissza s ez, néhai Siskovics József, ki iránt az egybe­gyűltek leginkább azzal fogják tiszteletöket tanúsítani, ha példáját követik, mindenkor a közjó s nem a személyes érdek vezérelje mű­ködéseikben. Most áttért lelkes és többször hangos éljenekkel kisért beszédében az ügykezelésre, a közgyűlés teendőire s jelenté a közgyűlés­nek: 1. hogy a központi szolgabirói állomás Hegedűs Imre elhunyta által megürülvén, az betöltendő leend; 2. hogy a nagynevű ha­zafiak Deák Fer­ és Széchenyi István arczképei elkészültek és a mellékteremben vannak; 3. hogy Batthyányi Kázmér volt baranyamegyei főispán arczképét B­a­tt­h­y­á­­n­y­i Ödön rokona iránti kegyeletből készítteti s a megyének fölajánlja. Miltényi Miklós kér és emel szót a méltósága előadása után, vonatkozva néhai Siskovics József sokszoros érdemeire, me­lyeket kiemel és a jeles elhunytnak emlékét a jegyzőkönyvben kívánja megörökittetni. Közh­elyesléssel fogadtatik. Csirna Pál a mondottak kapcsán a me­gyének szintén három elhunyt fiáról emléke­zik meg és azok emlékét is jegyzőkönyvileg megörökíteni óhajtja; ezek pedig: Antal János, Hatos Gusztáv, Jeszenszky József. S­z­i­­­y L. a fölemlítettekhez sorolni kí­vánja Angyal Pált, ki legközelebb hunyt el, mint pécsvárosi képviselő működvén a legutóbbi időben. Az indítványok közhelyes­léssel elfogadtattak. Most a napiteendőkre kerülvén a sor, néhányan fölszólaltak, hogy a közgyűlé­sek jegyző­könyveinek hitelesítése egy, a közgyűlés kebeléből kiküldendő választ­mányra bizassék, azon meghagyással, hogy a fontosabb tárgyakról a közgyűlésnek je­lentést tegyen, vagy azok hitelesítése a köz­gyűlés harmadik vagy negyedik napjára tétessék át a végre, hogy most, midőn még számosan vannak jelen a bizottmányi tagok közül, a legfontosabb ügyek és teendők ho­zathassanak szőnyegre; mások ismét a sza­bályszerű azonnali fölolvasást sürgeték, mire elnöklő főispán a fölolvasást elrendelte, kije­lentvén, hogy csakis egyhangú nyilatkozat folytán volna helye a módosításnak. Ezzel a kis gyűlések jegyzőkönyveinek fölolvasása elkezdetett. A kisgyülési jegyzőkönyvek hitelesítése után I. Jeszenszky Feri első alispán a megye állapotáról téve szokásos jelentését a kisgyülések rendes megtartása-, a közbizton­ság- , a beérkezett és elintézett, valamint el­intézetlenül maradt ügy­darabok­, a rabok létszáma- s a közegészségi állapotról, mely néhány kolera-esetet kivéve, az egész megyé­ben kedvezőnek mondható. Előadása közhe­lyesléssel fogadtatott. Ezután fölolvastattak a koronázás alkal­mából szentesített törvényczikkelyek egész terjedelmökben és mint az alkotmány első és épen azért örvendetes ténye azok derült han­gulattal fogadtattak. A fölsorolt tárgyak előadása hosszabb időt vevén igénybe, az elsőnapi gyűlés elnöklő főispán ur által befejezettnek nyilváníttatott, folytatása másnap reggeli 10 órára tűzet­vén ki. — Folyóhó­r­ikán a gyűlés elnök főispán ur által megnyittatván, mindenelőtt a jegyző­könyv hitelesíttetett. E napi gyűlés nevezetesebb tárgyai: A ministerialis rendeletekre kerülvén a sor, i­­d. Wenkh­eim­ Béla belügyminister ur irata olvastatott föl, melyben tudatja Bara­nyamegye közönségével, hogy"a koronázás örvendetes tényének emlékére érmek veret­­tetvén, 1 kis arany s 1 nagy ezüst érmet a megye levéltárában leteendőt küld Baranya­megye t. közönségének, valamint a banderia­­listáknak egy-egy példányt kézbesittet. Az érmek a levéltárba fognak letétetni s ott gon­dosan megőriztetni. 2) Olvastatott a telekkönyvi személyzet kiegészítésére vonatkozó ministeriális rende­let, mely a megye fölterjesztését helyben­hagyja ugyan, de a megye közönségét figyel­mezteti, hogy e részben is a kellő gazdálko­dást soha szem elől ne téveszsze. Elnöklő főispán emel szót és miután első­napi jelentésekor a központi szolga­­biró megválasztatását is ez alkalomra ki k­í­vánta halasztani, ezen megürült állomás be­töltése most volna eszközlendő; azonban né­zete szerint csak akkor, ha ezen állomás betöltése, tekintetbe véve az ajánlott gazdál­kodási szempontot, mélhatlanul szükséges. Csima Pál megjegyzi, hogy ez állomás betöltése elkerü­lhetlenül szükséges, miután a központi szolgabíró egyúttal úrbéri bíró is és azért nehogy az ügyrend hátrányt szen­vedjen, az állomás betöltését indítványozza. Elnöklő főispán úgy van értesülve, hogy a küljárásokban, nevezetesen a szent­­lőrinczi járásban a szolgabirák felesszámmal vannak és igy költségkímélés tekintetéből is azok egyikét lehetne a központban alkal­mazni. Csima Pál úgy vélekedik, miszerint ami a tisztválasztás alkalmával megállapíttatott, azt a közgyűlés nem másíthatja meg, és így ő előbbi nézete mellett marad. Mit többen is he­lyeselvén, kimondatott a választás és elnök főispán által hárman azonnal ki is jelöltettek, nevezetesen: Dömötör Zsigmond, Zsol­­nay György, Kiss József. Egyhangúlag az első jelölt választatott meg és „éljen“-nel üdvözöltetett. A telekkönyvi személyzetre nézve kije­lenti elnök, hogy habár jogában áll a kine­vezés, de tekintve azon szívélyes érzületet, melyet iránta a megye tanúsít, készséggel beleegyezik a választásba, hogy részéről is a bizalmat tanúsíthassa. C­s­i­m­a Pál fölemlíti, hogy ő méltósága iránt már más alkalommal fejezé ki ebbeli bizalmát a megye közönsége s igy követke­zetlenség nélkül nem bocsátkozhatnék a vá­lasztásba ; azért kéri ő méltóságát, hogy a kinevezést teljesítse. Mi közhelyesléssel fogad­tatván, főispán ur a következőket nevezi ki. Első altelekbiróul: M­e­s­t­e­r­h­á­z­y Károlyt, 2-ik altelekbiróul: Pintér Gusztávot. Igta­­tónak: Nagy Jenőt, kiadónak: Szily Antalt. Ezután többrendbeli ministeriális rende­let kerülvén szőnyegre, nevezetesen: a kato­naság elszállásolása, az Aradon oct. 6-kán tartatni szándékolt gyülekezet, a közmun­ka, a fogyasztási adó, bélyeg, mar­­h­asó , pénzügy­érek, állammérnö­kök stb. ügye; azok elintézése az illető fő­­szolgabiráknak kiadatott vagy bizottmány neveztetett ki. A fogyasztási adót illető előmun­kálatokra nézve, érdekes vitatkozás fejlődött ki. A vitatkozást Csinka Pál előadása kezdi meg, kijelentvén, hogy ő a magas magyar ministérium buzgó tisztelői közé tartozik, de csak addig, míg a hazai törvények határai közt működik és épen ezért emel szót a fölol­vasott ministeriális rendelet ellen, miután min­denki előtt tudva van, hogy az a törvényhozó­­testület által csakis folyó évre van fölhatal­mazva az adó kivetése s beszedésére nézve s igy az országgyűlés tudta s beleegyezése nél­kül e részben törvényesen mit sem tehet és mindazon tisztviselő, ki az ilyen adókivetések­és behajtásoknál közreműködik, a hazai tör­vények értelmében nemcsak megbélyegezte­tik, hanem hazaárulónak is nyilváníttatik.

Next