Pécsi Lapok, 1867. október-december (1. évfolyam, 54-79. szám)
1867-10-27 / 61. szám
Pécs, 61. szám. October 27-én 1867. Megjelen hetenkint kétszer , vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár : helyben házhozhordással és vidékre egész évre 8 frt, fél évre 4 frt, '/, évre 2 frt. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. LAP Szerkesztői szállás Nepomuk utcza 30. sz. , L*jj • Bl (POLITIKAI, SZÉPIRODALMI, GAZDÁSZATI S TUDOMÁNYOS HETILAP. HIRDETÉSEK ÁRA : Négyhasábos petit betűjű sorért egyszeri hirdetésnél 10 kr. 2-szerinél 7 kr. 3-mad és minden utóbbinál 4 kr. o. é. „Nyílt tér“ rovatban megjelenő minden petit sorért 14 kr. o. é. Bélyegdíj külön minden hirdetésért 30 kr. e. é. Kiadóhivatal Országút 5-dik szám, Pécs October 26-án. — Azt hittük, hogy a múlt idők, ha minden tekintetben károsok is voltak ránk nézve, azon egy szomorú hasznot mégis meghozták, hogy tanultunk belőlük. És ha nem nagyon vigasztaló is az, ha az ember a maga kárán tanul, de mindenesetre mégis sokkal előnyösebb, ha a kárból legalább okul, mint ha a kár is megvan s e mellett még nem is tanultunk semmit is. Nem mertük a magyar embert olyeszélytelennek tartani, hogy ha már a gondviselés rámérte a bajt, a szenvedést, azt oly öntudatlan fatalizmussal tűrje, hogy még azt a tanúságot se merítse belőle, miképen lehetne ezt a jövőre elhárítani s miként kell dolgainkat intézni, hogy a jövőre hasonló bajoktól menekülhessünk s hogy a keserű leczkét inkább másoktól tanuljuk, minthogy mi legyünk a rettentő példák, melyek mások ■•'tanúságára szolgálnak. De sajnos úgy látszik, vannak sokan, kik nem tanultak. A szenvedély ezeknél elvakítá az észt s nem engedett nekik időt a komoly megfontolásra. Azt hiszik ezek, hogy elszigetelten állunk egymagunk a világon s nem vagyunk tagjai egy népcsaládnak, melynek kedvéért nekünk is kell tennünk valamit, ha azt akarjuk, hogy ők se háborgassanak, az a „ki a legény a csárdában ?“ magunk között mehet ugyan még, de nevetségessé válik, ha egy kissé körülnézve azt látjuk, miként azok, kiknek ezt oly hetykén szemekbe mondjuk, a legnagyobb nyugodtsággal válaszolhatnak: „atyafi, ne henczegj oly nagyon, nézd körül magad, hisz oly árván állsz egyedül, hogy létedet is csak a magyarok Istenének köszönheted.“ De ezt a mi kevés dohányu, nagypipájú embereink nem akarják látni; ők azt hiszik, hogy az európai viszonyok mindenkire kötelezőleg hatnak, csak rajok nem s ha egy rögeszme megfészkelte magát agyukban, kedvéért a falnak mennek és csak akkor veszik észre az akadályt mikor fejek, vérzik s aztán szidják — nem magokat, hanem a rendőrséget : miért van ott az a fal, vagy ha már ott van, miért nem figyelmeztette őket jó előre! De azért máskor ismét neki mennek, ugyanazon eredménynyel. Nézzünk körül, azt a falnak menést majd naponkint tapasztaljuk. Gondolkozó eljárást itt nálunk elvétve látunk. A legszentebb érdekekből játékot űzünk, vagy ha ezt nem, mindenesetre saját ízlésünknek alárendeljük. Azt gondoljuk, ez már másként nem is lehet s csak tőlünk függ a világ folyásának oly irányt adni, melyet poharazás közti jó kedvünkben neki kijelölnünk tetszett. Hogy aztán e nézet, e törekvés czélhoz vezet-e, vagy azon czélhoz, melyet mi szeretnénk elérni? arról nem gondolkozunk, hogy nem rontunk-e egy percz alatt többet, mint mennyit száz okos ember egy nap alatt bír fölépíteni, az eszünkbe sem jut! Nem képzeljük, hogy az itt egy darab óta mutatkozó irány komoly gondolkozás és megfontolás eredménye volna s ha valaki csakugyan komolyan venné, az se nem tanult se nem felejtett. Pedig mind akettőre nagy szükségünk volna! Izgatni nagyon könnyű, de annál bajosabb a fölingerült kedélyeket lecsillapítani; a szomszéd házát felgyújtani nem nehéz, de kérdés: várjon saját házunk is nincs-e veszélyeztetve ez által ? Ha izgatunk, ha ígérünk, meggondoltuk-e, hogy lehetnek viszonyok, hogy ez ígéreteket be is teljesíthetjük ? Meggondoltuk-e: várjon van-e párt az országban, mely hasonló jövőt teremthetne, melyet ily izgatók saját pillanatnyi czéljaik elérése miatt kilátásba helyeznek ? Mikor a haza ügyeivel foglalkozunk, komoly megfontolást követelünk mindenkitől, játszani, luxot csinálni közdolgainkkal a legnagyobb polgári bűnnek tartjuk s ha e játékban a jóhiszeműséget még föl is ültetjük, ha a gyengébb elméjűt privat passiónk kivitelére még föl is használjuk, fölhasználjuk pedig oly eszközökkel, melyeket nyugodtabb pillanatainkban magunk sem helyeslünk, ez eljárásra még nevet sem találunk, ez több a polgári bűnnél. Az izgatás zászlójára felírják a 48-at, de hogy ez alatt mit értenek, bajosan tudnak megmagyarázni. Használják e phrasist amint épen a körülmények kívánják; az értelmetlen embernek azt mondják, hogy ez adóleszállítást, vagy tán épen nem fizetést, a stempli és dohány egyedáruság s egyéb indirect adók megszüntetését jelenti; pedig tudják, hogy ennek legnagyobb része lehetetlen, de szükség van nézetük szerint tüntetésre s hogy ezt elérjék oly eszközökhöz nyúlnak, melyeket maguk sem helyeselnek. Mások előtt a 48 szétyállás a birodalom egyéb részeitől: megleszünk mi magunk is, szokták ezek mondani, de hogy miképen, erről, úgy látszik, nem gondolkoztak. És miután a magyar kormány, bármely pártból alakuljon is ez, e nézetek egyikét sem pártolja, de nem is pártolhatja, ebből az következik, hogy a mi tüntető oppositiónk minden kormány ellen fog opponálni és bármi nevet vehet igénybe a maga számára, csak az alkotmányos ellenzékét nem. Szerepük tehát örökké csak a rombolás marad, de az építés szebb feladatát mindenkorra ellökték maguktól. Mi is értjük a tüntetéseket és teszszük is, ha szükséges, de öntudatos czéllal szemünk előtt, midőn az absolut kormány ellen kellett tüntetni, nem maradtunk el, sorakoztunk a többivel; de most, midőn alkotmányos kormány intézi dolgainkat, midőn e kormány az országgyűlés többségének kifolyása, fölhagytunk vele, mert nézetünk szerint nincs értelme a tüntetésnek. — Ellenzéket képezni a kormány ellen, ez ellen mint tény ellen kifogás nem tehetős e téren vitatkozhatunk és szívesen vitatkozunk, de arra törekedni, hogy a kormány, ha az a mi ízlésünk szerint nem halad, nem csak hogy egyátalában ne haladhasson, hanem a személyekkel a kormányzati forma is lehetetlenítessék, ez tévesztése az alkotmányos eljárásnak, ez absolutismusra törekvés, mely politikai belátásunkról nem valami fényes tanúságot tesz, és annak érvényesítése végett megyei 1-fő alispány elnöklete alatt egy választmány neveztetett ki következő tagokból: Ocskay Antal 2-ed alispán, Lacza József, Lobmayer István törvényszéki ülnökök, Bodó István, Miltényi Miklós, Plainer Antal, Csima Pál, Gózon Lajos, Dietrich Ignácz, Gócs Gyula és Radenich János azon utasítással, hogy a tárgy fontossága é s sürgősségénél fogva mielőbb ez ügyben eljárjanak és kimerítő jelentésüket minél előbb beterjeszteni szíveskedjenek. A megyék átiratai közt megemlítendőnek tartjuk Sáros megye abbeli megkeresését, mely szerint Baranya megye közönsége fölkéretik a megye határozatának pártolására, melynél fogva a belügyminisztériumhoz fölterjesztés létetett, hogy Il aváts János volt főispáni helyettes a megyei jegyzőkönyvek megcsonkítása végett bűnvádi vizsgálat alá helyeztessék és 4*200 főnyi nyugdija beállittassék. A megye közönsége ezen megkeresést magáévá téve egész terjedelmében és felterjesztést határozott a belügyminisztériumhoz, hogy Sárosmegye kívánsága érvényesíttessék. Ungmegye pártolásra hívja föl a megye közönségét, miszerint abbeli fölterjesztése az igazságságügyminiszterhez, hogy a m. kir. Curia ujjászerveztessék, érvényre emeltessék. — A megye ez ügyet is pártola s fölterjesztést határozott. Szepesmegye a megyei önkormányzatot a felelős parlamentáris kormánynyal öszhangzásba hozni óhajtván, megkeresi Baranyamegyét, hogy ebbeli fölterjesztését a minisztériumhoz támogassa. — Az átirat helyesléssel fogadtatván, szintén pártoló fölterjesztés határoztatok. Zemplénmegye közönsége Magyarországban a nemzetiség kérdésének sikeres megoldása végett hívja föl a megyét és kéri, hogy fölterjesztését az országgyűléshez pártolja s képviselői által pártoltassa. Helyesléssel fogadtatik. Békés megye átiratát, melyben a honvédelmi ministeriumtól a magyar ezredek parancsnokságait az országos törvényhatóságokkal, hivatalos érintkezéseikben a magyar nyelv használatára utasittatni kéri, közölvén, fölhívja a megyét annak pártolására. — Ezen előterjeszés méltányos és kívánatosnak találtatván, azt a megye közönsége hathatósan pártolni határozta. Ezek után olvasgatott Siskovics Tamás bizottmányi tag levele, melyben hálaköszönetét fejezi ki a megye közönsége iránt azon alkalomból, hogy ez elhunyt szeretett és feledhetlen atyja iránt méltánylatát és elismerését kifejezni szives volt, emlékét jegyzőkönyvileg is megörökíteni határozván. — Kedves tudomásul vétetett. Most a tiszti jelentések következtek, melyek a tisztikar elfoglaltsága s tevékenységéről tesznek tanúságot, valamint egyes kérelmezők folyamodásai is előterjesztettek, de ezek csekélyebb jelentőséggel bírván, azok leírásával nem fárasztják a t. cz. olvasóközönséget. Ez utóbbiak közül nem kevés figyelmet gerjesztett a siklósi főszolgabíró ellen emelt abbeli vád Darázsy Gábor ügyvéd és Striczky Joldi jegyző által, hogy ez ellenükben hivatali visszaélést követett el igazságtalan és erőszakos eljárásával; ennek kap Baranya megye közgyűlése. (Vége.) A megyegyűlési nevezetes tárgyak közé méltán sorolhatjuk azon indítványt, mely a végre tétetett, hogy az igazságügyi miniszer által kiadott és az országgyűlés elé terjesztetni szándékolt törvényjavaslat megvizsgálását a netán teendő észrevételek megtételére egy nagyobbszámú kiküldöttség neveztessék ki. Az indítvány a jelenlevők által igen czélszerűnek találtatván, helyesléssel fogadtatott