Pécsi Lapok, 1867. október-december (1. évfolyam, 54-79. szám)

1867-10-27 / 61. szám

Pécs, 61. szám. October 27-én 1867. Megjelen hetenkint két­szer , vasárnap és csü­törtökön. Előfizetési ár : helyben házhozhordással és vidékre egész évre 8 frt, fél évre 4 frt, '/, évre 2 frt. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. LAP Szerkesztői szállás Nepomuk utcza 30. sz. , L*jj • Bl (­POLITIKAI, SZÉPIRODALMI, GAZDÁSZATI S TUDOMÁNYOS H­ETILAP. HIRDETÉSEK ÁRA : Négyhasábos petit betű­jű sorért egyszeri hirdetésnél 10 kr. 2-szerinél 7 kr. 3-mad és minden utóbbinál 4 kr. o. é. „Nyílt tér“ rovatban meg­jelenő minden petit sorért 14 kr. o. é. Bélyegdíj külön minden hirdetésért 30 kr. e. é. Kiad­ó­h­i­v­a­t­a­l Országút 5-dik szám, Pécs October 26-án. — Azt hittük, hogy a múlt idők, ha min­den tekintetben károsok is voltak ránk nézve, azon egy szomorú hasznot mégis meghozták, hogy tanultunk belőlük. És ha nem nagyon vigasztaló is az, h­a az ember a maga kárán tanul, de mindenesetre mégis sokkal előnyö­sebb, ha a kárból legalább okul, mint ha a kár is megvan s e mellett még nem is tanul­tunk semmit is. Nem mertük a magyar embert oly­eszély­­telennek tartani, hogy ha már a gondviselés rámérte a bajt, a szenvedést, azt oly öntudat­lan fatalizmussal tűrje, hogy még azt a tanú­ságot se merítse belőle, miképen lehetne ezt a jövőre elhárítani s miként kell dolgainkat in­tézni, hogy a jövőre hasonló bajoktól mene­külhessünk s hogy a keserű leczkét inkább másoktól tanuljuk, minthogy mi legyünk a rettentő példák, melyek mások ■•'tanúságára szolgálnak. De sajnos­ úgy látszik, vannak sokan, kik nem tanultak. A szenvedély ezeknél elvakítá az észt s nem engedett nekik időt a komoly megfonto­lásra. Azt hiszik ezek, hogy elszigetelten ál­lunk egymagunk a világon s nem vagyunk tagjai egy népcsaládnak, melynek kedvéért nekünk is kell tennünk valamit, ha azt akar­juk, hogy ők se háborgassanak, az a „ki a legény a csárdában ?“ magunk között mehet ugyan még, de nevetségessé válik, ha egy kis­sé körülnézve azt látjuk, miként azok, kiknek ezt oly hetykén szemekbe mondjuk, a legna­gyobb nyugodtsággal válaszolhatnak: „atya­fi, ne henczegj oly nagyon, nézd körül magad, hisz oly árván állsz egyedül, hogy létedet is csak a magyarok Istenének köszönheted.“ De ezt a mi kevés dohányu, nagypipájú embereink nem akarják látni; ők azt hiszik, hogy az európai viszonyok mindenkire köte­­lezőleg hatnak, csak rajok nem s ha egy rög­eszme megfészkelte magát agyukban, kedvé­ért a falnak mennek és csak akkor veszik észre az akadályt mikor fejek, vérzik s aztán szidják — nem magokat, hanem a rendőrsé­get : miért van ott az a fal, vagy ha már ott van, miért nem figyelmeztette őket jó előre! De azért máskor ismét neki mennek, ugyan­azon eredménynyel. Nézzünk körül, azt a falnak­ menést majd naponkint tapasztaljuk. Gondolkozó eljárást itt nálunk elvétve látunk. A legszentebb érde­kekből játékot űzünk, vagy ha ezt nem, min­denesetre saját ízlésünknek alárendeljük. Azt gondoljuk, ez már másként nem is lehet s csak tőlünk függ a világ folyásának oly irányt adni, melyet poharazás közti jó kedvünkben neki kijelölnünk tetszett. Hogy aztán e nézet, e törekvés czélhoz vezet-e, vagy azon czélhoz, melyet mi szeretnénk elérni? arról nem gon­dolkozunk, hogy nem rontunk-e egy percz alatt többet, mint mennyit száz okos ember egy nap alatt bír fölépíteni, az eszünkbe sem jut! Nem képzeljük, hogy az itt egy darab óta mutatkozó irány komoly gondolkozás és megfontolás eredménye volna s ha valaki csakugyan komolyan venné, az se nem tanult se nem felejtett. Pedig mind akettőre nagy szükségünk volna! Izgatni nagyon könnyű, de annál bajo­sabb a fölingerült kedélyeket lecsillapítani; a szomszéd házát felgyújtani nem nehéz, de kérdés: várjon saját házunk is nincs-e veszé­lyeztetve ez által ? Ha izgatunk, ha ígérünk, meggondoltuk-e, hogy lehetnek viszonyok, hogy ez ígéreteket be is teljesíthetjük ? Meg­gondoltuk-e: várjon van-e párt az országban, mely hasonló jövőt teremthetne, melyet ily izgatók saját pillanatnyi czéljaik elérése miatt kilátásba helyeznek ? Mikor a haza ügyeivel foglalkozunk, ko­moly megfontolást követelünk mindenkitől, játszani, luxot csinálni közdolgainkkal a leg­nagyobb polgári bűnnek tartjuk s ha e játék­ban a jóhiszeműséget még föl is ültetjük, h­a a gyengébb elméjűt privat passiónk kivitelére még föl is használjuk, fölhasználjuk pedig oly eszközökkel, melyeket nyugodtabb pillanata­inkban magunk sem helyeslünk, ez eljárásra még nevet sem találunk, ez több a polgári bűnnél. Az izgatás zászlójára felírják a 48-at, de hogy ez alatt mit értenek, bajosan tudnak megmagyarázni. Használják e phrasist amint épen a körülmények kívánják; az értelmetlen embernek azt mondják, hogy ez adóleszállí­­tást, vagy tán épen nem fizetést, a stempli és dohány egyedáruság s egyéb indirect adók megszüntetését jelenti; pedig tudják, hogy ennek legnagyobb része lehetetlen, de szük­ség van nézetük szerint tüntetésre s hogy ezt elérjék oly eszközökhöz nyúlnak, melyeket maguk sem helyeselnek. Mások előtt a 48 szét­yállás a birodalom egyéb részeitől: megleszünk mi magunk is, szokták ezek mondani, de hogy miképen, er­ről, úgy látszik, nem gondolkoztak. És miután a magyar kormány, bár­mely pártból alakuljon is ez, e nézetek egyikét sem pártolja, de nem is pártolhatja, ebből az kö­vetkezik, hogy a mi tüntető oppositiónk min­den kormány ellen fog opponálni és bármi nevet vehet igénybe a maga számára, csak az alkotmányos ellenzékét nem. Szerepük te­hát örökké csak a rombolás marad, de az építés szebb feladatát mindenkorra ellökték maguktól. Mi is értjük a tüntetéseket és teszszük is, h­a szükséges, de öntudatos czéllal szemünk előtt, midőn az absolut kormány ellen kellett tüntetni, nem maradtunk el, sorakoztunk a többivel; de most, midőn alkotmányos kor­mány intézi dolgainkat, midőn e kormány az országgyűlés többségének kifolyása, fölhagy­tunk vele, mert nézetünk szerint nincs értelme a tüntetésnek. — Ellenzéket képezni a kor­mány ellen, ez ellen mint tény ellen kifogás nem tehető­s e téren vitatkozhatunk és szíve­sen vitatkozunk, de arra törekedni, hogy a kormány, ha az a mi ízlésünk szerint nem ha­lad, nem csak hogy egyátalában ne halad­hasson, hanem a személyekkel a kormányzati forma is lehetetlenítessék, ez tévesztése az alkotmányos eljárásnak, ez absolutismusra­ törekvés, mely politikai belátásunkról nem valami fényes tanúságot tesz, és annak érvényesítése végett megyei 1-fő alispány elnöklete alatt egy választmány ne­veztetett ki következő tagokból: Ocskay Antal 2-ed alispán, Lacza József, Lob­­mayer István törvényszéki ülnökök, Bodó István, Miltényi Miklós, Plainer Antal, Csima Pál, Góz­on Lajos, Dietrich Ignácz, Gó­cs Gyula és Radenich János azon utasítással, hogy a tárgy fontossága é s sürgősségénél fogva mielőbb ez ügyben el­járjanak és kimerítő jelentésüket minél előbb beterjeszteni szíveskedjenek. A megyék átiratai közt megemlítendőnek tartjuk Sár­os megye abbeli megkeresé­sét, mely szerint Baranya megye közönsége fölkéretik a megye határozatának pártolásá­ra, melynél fogva a belügyminisztériumhoz fölterjesztés létetett, hogy I­l av­á­ts János volt főispáni helyettes a megyei jegyzőkönyvek megcsonkítása végett bűnvádi vizsgálat alá helyeztessék és 4*200 főnyi nyugdija beállit­­tassék.­­ A megye közönsége ezen megke­resést magáévá téve egész terjedelmében és felterjesztést határozott a belügyminisztérium­hoz, hogy Sárosmegye kívánsága érvényesít­tessék. Un­gmegye pártolásra hívja föl a me­gye közönségét, miszerint abbeli fölterjesz­tése az igazságságügyminiszterh­ez, hogy a m. kir. Curia ujjászerveztessék, érvényre emel­tessék. — A megye ez ügyet is pártola s föl­­terjesztést határozott. Szepesmegye a megyei önkormány­zatot a felelős parlamentáris kormánynyal öszhangzásba hozni óhajtván, megkeresi Ba­­ranyamegyét, hogy ebbeli fölterjesztését a minisztériumhoz támogassa. — Az átirat he­lyesléssel fogadtatván, szintén pártoló fölter­jesztés határoztatok. Zemplénm­­egye közönsége Magyaror­szágban a nemzetiség kérdésének sikeres meg­oldása végett hívja föl a megyét és kéri, hogy fölterjesztését az országgyűléshez pártolja s képviselői által pártoltassa. Helyesléssel fo­­gadtatik. B­é­k­é­s m­e­g­y­e átiratát, melyben a hon­védelmi ministeriumtól a magyar ezredek pa­­rancsnokságait az országos törvényhatósá­­gokkal, hivatalos érintkezéseikben a magyar nyelv használatára utasittatni kéri, közölvén, fölhívja a megyét annak pártolására. — Ezen előterjeszés méltányos­ és kívánatosnak talál­tatván, azt a megye közönsége hathatósan pártolni határozta. Ezek után olvasgatott Siskovics Tamás bizottmányi tag levele, melyben hálaköszö­netét fejezi ki a megye közönsége iránt azon alkalomból, hogy ez elhunyt szeretett és fe­­ledhetlen atyja iránt méltánylatát és elisme­rését kifejezni szives volt, emlékét jegyzőköny­vileg is megörökíteni határozván. — Kedves tudomásul vétetett. Most a tiszti jelentések következtek, me­lyek a tisztikar elfoglaltsága­ s tevékenysé­géről tesznek tanúságot, valamint egyes ké­relmezők folyamodásai is előterjesztettek, de ezek csekélyebb jelentőséggel bírván, azok leírásával nem fárasztják a t. cz. olvasókö­zönséget. Ez utóbbiak közül nem kevés figyelmet gerjesztett a siklósi főszolgabíró ellen emelt abbeli vád D­a­r­á­z­s­y Gábor ügyvéd és Striczky J­oldi jegyző által, hogy ez elle­nükben hivatali visszaélést követett el igaz­ságtalan és erőszakos eljárásával; enn­ek kap­ Baranya megye közgyűlése. (Vége.) A megyegyűlési nevezetes­ tárgyak közé méltán sorolhatjuk azon indítványt, mely a végre tétetett, hogy az igazságügyi miniszer által kiadott és az országgyűlés elé terjesztet­ni szándékolt törvényjavaslat megvizsgálásá­­t a netán teendő észrevételek megtételére egy nagyobbszámú kiküldöttség neveztessék ki.­­ Az indítvány a jelenlevők által igen czél­­szerűnek találtatván, helyesléssel fogadtatott

Next