Pécsi Lapok, 1868. január-március (2. évfolyam, 1-26. szám)
1868-01-16 / 5. szám
Pécs, II. Évfolyam, 5. szám. Január 16-án 1868. Megjelen hetenkint kétszer , vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár : helyben házhozhordással és vidékre egész évre 8 frt, fél évre 4 frt,/, évre 2 frt. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. Szerkesztői szállás Nepomuk utcza 30. sz. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI, VAZDLÁSZATI S TUDOMÁNYOS HETILAP. HIRDETÉSEK A.RA : Négyhasábos petit betűsír sorért egyszeri hirdetésnél 10 kr. 2-szerinél 7 kr. 3-mad és minden utóbbinál 4 kr. o. é. „Nyilt tér“ rovatban megjelenő minden petit sorért 14 kr. o. é. B é ly e g díj külön minden hirdetésért 30 kr. o. é. Kiadó-hivatal Országút 5-dik szám. Előfizetési fölhívás „PÉCSI LAPOK“ 1868-iki januar—martiusi folyamára. Előfizetési feltételek helyben házhoz hordva és vidékre postán küldve. 1868-iki január 1-től mart. 80-ig 2 ft. „ jun. 30-ig 4 „ „ sept. 30-ig 6 ,, ,, decz. 31-ig 8 ,, Előfizethetni a „Pécsi Lapok“ kiadó hivatalában, Pécs, országút 5-ik szám. Az előfizetési pénzeket bérmentesen kérjük beküldetni. Azonfelül a t. ez. előfizetők kényelme tekintetéből előfizethetni: Weidinger és fia, Valentin Károly, Weidinger Nándor könyvkereskedő, valamint Brauhorn Antal, Lechner testvérek, Obermayer József és Böhm F. C. kereskedő uraknál is. A „PÉCSI LAPOK“ kiadóhivatala. —=*■»*=— Baranya megye közgyűlése. (Folytatás.) Több oldalról szavazás sürgettetik, minek folytán elnök, miután Csima a kérdésben forgó ügy egyszerűsítése s könnyebb eldöntése végett eláll indítványától, fölteszi a kérdést: végrehajtassék-e a ministeriális rendelet vagy nem ? A szavazás név szerint nyilvánítandó : igen vagy nemmel történvén, igennel 31-en, nemmel 46-an szavaztak. Most rövid, de élénk vita fejlődött ki a fölírásra nézve. Gózon a majoritásra hárítja a felelősséget és pedig kívánja, hogy az név szerint vezettessék a jegyzőkönyvbe. Csima hódol a többségnek. Miltényi nem akar ellenszegülni a miniszeriális rendeletnek, de csakis oly értelemben kívánja vétetni a fölirást, hogy az „a male informato ministerio ad melius informandum“ értelmében történjék. Mi el is fogadtatik és ily értelemben létetik a fölirás, vagyis beváratik a belügyminister rendelete, melynek értelmében aztán a megye intézkedni fog. Goócs Gyula szót kér nem ugyan a határozatra, de mégis ez ügyre vonatkozólag és fölkéri a bizottmányt, hogy addig, míg az ügy véglegesen eldöntetik a mohácsi bírói hatóságra nézve intézkedjék. Dietrich úgy vélekedik, hogy az eddig fönállt tanács tartozik az ügy eldöntéséig kötelességét teljesíteni. Goócs kénytelen kijelenteni, hogy Mohácson igen nagy a zavar, abnormis állapot állt be, mely így nem maradhat, a fejetlenség, mely ott uralkodik megszüntetendő. Szily Lajos úgy vélekedik, hogy miután a megye már előbb is intézkedett és az illetőknek meghagyta, miszerint állomásaikon megmaradjanak és kötelmeiket teljesítsék az ügy befejeztéig, ez értelemben újból intézkedjék a megye s pedig annál inkább, mert, mint értesül, tettlegesen megvan a fejetlenség, melyet megszüntetni a megye hatásköréhez tartozik. Plainer Antal válaszolja, hogy a fejetlenség nem hivatalosan jelentetik, hanem azt előtte szóló csak mint képviselő hozza föl — egészen más szint öltene az ügy, ha az illető mint szolgabíró tenné a jelentést. Szily igen természetesnek találja, hogy nyilatkozata csak mint képviselőé tekintetik, mert ha ő hivatalos jelentést tenne, azt csakis írásban tehetné, mihez az adatokat is odamellékelné. Goócs mint mohácsi lakos bejelenti, hogy Mohácson nem létezik törvényszék , mert a főügyész lemondott, elhagyta állomását és közzéteve, hogy ő ezentúl csak magánügyvéd gyanánt tekintendő, ki semminemű hivatalos ügybe nem foly be. Ezen állapot már régóta meg van, sőt már a múlt közgyűlésre beadott adtókban világosan ki van téve a fejetlenség, melyre nézve már akkor orvosoltatás kéretett. Ha a közgyűlés nem intézkedik, ismét három hónapon át föntartatik ez állapot, mely csakis a legnagyobb hátrányára lehet egyeseknek szintúgy, mint az egész közönségnek. Piainer a volt tisztviselőket kívánja köteleztetni a további működésre. Csima a mohácsi ügyekről szólván egyik képviselő, a többek közt kijelenté, hogy a főügyész kilépett a tanácsból, de azért a bíró még megmaradt és két tanácsos; ő fejetlenséget csak akkor látna, ha a városnak nem volna bírája, ki az ügyeket elintézi; de így még hozzá két tanácsostól is támogattatva a fejetlenség tettleg nincs meg. Kardos Kálmán csak röviden kívánja a közgyűlést figyelmeztetni azon körülményre, miszerint Mohács városa hatósága nem áll a megye joghatósága alatt és épen azért megtörténhetik, hogy az ottani tanács csakis a ministeriális rendeletet fogja teljesíteni s nem a megyéjét. Úgy hiszi, e körülményt nem kellene szem elől téveszteni, ha a megye intézkedésekbe bocsátkozik. Danitz Antal, a vitatárgy első részéhez, mely már eldöntetett nem kíván szólani; a másik rész a Mohácson létező fejetlenséget kívánja elháríttatni a megye által teendő intézkedések által. Ehez kíván szólani. A bizottmány kötelessége intézkedni s pedig ragaszkodnia kell a miniszeri rendelethez, mert máskép soha sem fog eredményre jutni. Kényszeríteni ugyan lehet valakit, hogy állomását elfoglalja, de hogy ítéletet is mondjon, arra nem. Intézkednie kell a bizottmánynak, hogy legalább biróság legyen, mely előtt a fölmerült ügyek megkezdhetők legyenek; ellenkező esetben az ebből származó károkért ki lesz a felelős ? Ily helyzetben nem lehet hagyni a várost, melynek számos biróilag elintézendő ügyei vannak. Dietrich a törvényszerűségnek barátja lévén, megkívánja, hogy valaki mindaddig teljesítse tiszti kötelmeit, mig azoktól föl nem mentetik; már pedig a mohácsi törvényszék mindaddig nincs fölmentve, mig a ministeriális rendelet nem lép életbe, következéskép addig nem kötelező. Radnich János cáfolja az előtte szólót és kijelenti, hogy a ministeriális rendelet mint „bevégzett tény“ tekintendő, mert csakis azért küldetett Baranyamegye közönségéhez, hogy az végrehajtassák. Ezen rendelet által Mohács úgy van aztán Baranyamegye joghatósága alá rendelve, mint bármelyik község. Gózon véleménye is odajárul, hogy a minister a rendeletet csakis végrehajtásul küldte le a megyéhez. Hogy intézkedni kell, az igen természetes, miután a fejetlenség a hivatalos iratokban is előfordul. Szeme Kes Fer úgy vélekedik, hogy az intézkedés gondja nem a megyét, hanem Mohács városa képviselő-testületét illeti; ennek áll kötelességében a város ügyeit intézni. Ha valamelyik tisztviselőjének resignatióját elfogadta, kötelessége helyette oly egyénről gondoskodni, ki helyét elfoglalja s tiszti kötelmének megfelel; azért nézete szerint nem a tanács szólítandó föl, hanem maga a képviselő testület, hogy a végintézkedésig a város igazságkiszolgáltatásban hiányt és fönakadást ne szenvedjen, így foly ez még egy jó ideig anélkül, hogy megállapodásra jöhettek volna. Grabárits Ernő látván a meg nem állapodhatást, vidor kedélyhangulattal felszólíta a majoritást, hogy álljon el, ha már megegyezni nem tudnak, előbbi határozatától és szavazzon a ministeriális rendelet végrehajtására a privilégiumok eltörlésére! Miután a feliratra a válasz legközelebb váratik, az intézkedési kérdés a megye részéről függőben hagyatott. A miniszeriális rendeletek után, melyek leginkább a megye belviszonyaira vonatkoztak, következtek a kiküldöttségi s tiszti jelentések. Ezek közt kiváló figyelemben részesült a jelentés, mely a „Népnevelési egyletek“ érdemében történt és mely igy hangzik: „Tekintetes bizottmányi közgyűlés! — 1867. évi oct. 7-én s következő napjain folytatólag tartott bizottmányi közgyűlés 1222. számú határozatával alulirt választmány küldetett ki azon czélból, hogy az alakulandó „népnevelési egyleteknek“ b. Eötvös József , n.mélt. által készített előleges tervrajzában foglalt szabályokat, nézeteket és javaslatokat tüzeteiben megvitatván, azoknak a helyi viszonyokhoz képesti gyakorlati alkalmazása iránt, valamint e fontos kérdés tárgyában átalában, a tekint. bizottmányi közgyűlésnek kimerítő véleményes jelentést adjon. Mely megbizáshoz képest, múlt hó 17-én tartott tanácskozmányunk eredményét következőkben van szerencsénk egybefoglalni: — A választmány osztatlanul karolta fel s üdvözölte azon nagyszerű eszmét, mely a nemes báró urnák leveléből s a hozzá csatolt egyleti tervrajzból kisugárzik, minthogy azon meggyőződéstől van áthatva, hogy a tervezet szerint alakulandó népnevelési egyletek, a népnevelés emelésére és fejlesztésére legüdvösebben fognak hatni. — E meggyőződéstől áthatva nem tette a választmány kérdés tárgyává: váljon alakuljanak-e megyénkben népnevelési egyletek ? de nem is tehette ezt már kérdéssé, minthogy a tekint. megyei bizottmány fentisztelt határozatával b. Eötvös Józsefnek e tárgyban kifejtett nézeteit s javaslatait elvben elfogadván, a népnevelési egyletek alakulásának czélszerüségét s azok felállításának szükségét már elismerte. A választmányi tanácskozás ennél fogva csak is az alakulás módozataira szorítkozott s e tekintetben a szétágazó nézetek, a tárgynak sokoldalú s alapos megvitatása után következőkben egyesültek : A megyének, mint törvényhatóságnak felügyeleti jogát a közoktatás ügyében senki kétségbe nem vonhatván, e jogot és kötelezettséget a választmány a megyétől meg nem vonhatónak tartja ugyan, azt mégis oly módon véleményezi gyakorlandónak, hogy az által egyesek és testületek üdvös tevékenysége a közoktatás ügyében ne csak ne korlátoltassék, hanem az épen e befolyás által sikeresebb lendületet s biztosítékot nyerhessen. E nézpontból kiindulva a tekint, megyei bizottmány figyelmébe ajánlja a választmány azon ideiglenes rendszabályokat, melyeket a népnevelés előmozdítása ügyében a tekint. megyei bizottmány már 1861. évi 1139 sz. a. kelt közgyűlési határozatával elfogadott s foganatosítás végett kiadott, ajánlja különösen, hogy kebeléből egy felekezetesség nélküli központi tanügyi bizottmányt ismét nevezzen ki azon czélból, hogy ez a most említett rendszabályokon mindazon módosításokat, melyeket a változott viszonyok követelnek, eszközölvén, a tekint, megyei bizottmány által felhívandó minden felekezetű egyházi hatóságok, valamint a járásbeli főszolgabírák