Pécsi Lapok, 1868. január-március (2. évfolyam, 1-26. szám)

1868-01-16 / 5. szám

Pécs, II. Évfolyam, 5. szám. Január 16-án 1868. Megjelen hetenkint két­szer , vasárnap és csü­törtökön. Előfizetési ár : helyben házhozhordással és vidékre egész évre 8 frt, fél évre 4 frt,­­/, évre 2 frt. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. Szerkesztői szállás Nepomuk utcza 30. sz. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI, VAZDLÁSZATI S TUDOMÁNYOS H­E­TILAP. HIRDETÉSEK A.RA : Négyhasábos petit betűsír sorért egyszeri hirdetésnél 10 kr. 2-szerinél 7 kr­. 3-mad és minden utóbbinál 4 kr. o. é. „Nyilt tér“ rovatban meg­jelenő minden petit sorért 14 kr. o. é. B é l­y e g d­í­j külön minden hirdetésért 30 kr. o. é. Kiad­ó-h­i­v­a­t­a­l Országút 5-dik szám. Előfizetési fölhívás „PÉCSI LAPOK“ 1868-iki januar—martiusi folyamára. Előfizetési feltételek helyben házhoz hordva és vidékre postán küldve. 1868-iki január 1-től mart. 80-ig 2 ft. „ jun. 30-ig 4 „ „ sept. 30-ig 6 ,, ,, decz. 31-ig 8 ,, Előfizethetni a „Pécsi Lapok“ kiadó hi­vatalában, Pécs, országút 5-ik szám. Az elő­fizetési pénzeket bérmentesen kérjük bekül­detni. Azonfelül a t. ez. előfizetők kényelme te­kintetéből előfizethetni: W­e­i­d­ing­e­r és fi­a, Valentin Károly, Wei­dinger Nándor könyvkereskedő, valamint Br­a­u­h­o­r­n­ An­tal, Lech­ner testvérek, Obermayer József és Böhm F. C. kereskedő uraknál is. A „PÉCSI LAPOK“ kiadóhivatala. —=*■»*=— Baranya megye közgyűlése. (Folytatás.) Több oldalról szavazás sürgettetik, minek folytán elnök, miután Csima a kérdésben forgó ügy egyszerűsítése s könnyebb eldön­tése végett eláll indítványától, fölteszi a kér­dést: végrehajtassék-e a ministeriális rendelet vagy nem ? A szavazás név szerint nyilvání­tandó : igen vagy nem­mel történvén, i­g­e­n­­nel 31-en, nem­mel 46-­an szavaztak. Most rövid, de élénk vita fejlődött ki a fölírásra nézve. G­ó­z­o­n a majoritásra hárítja a felelőssé­get és pedig kívánja, hogy az név szerint ve­zettessék a jegyzőkönyvbe. Csima hódol a többségnek. Miltényi nem akar ellenszegülni a mi­­niszeriális rendeletnek, de csakis oly értelem­ben kívánja vétetni a fölirást, hogy az „a male informato ministerio ad melius informan­­dum“ értelmében történjék. Mi el is fogadta­­tik és ily értelemben létetik a fölirás, vagyis beváratik a belügyminister rendelete, mely­nek értelmében aztán a megye intézkedni fog. G­o­ó­c­s Gyula szót kér nem ugyan a határozatra, de mégis ez ügyre vonatkozólag és fölkéri a bizottmányt, hogy addig, míg az ügy véglegesen eldöntetik a mohácsi bírói hatóságra nézve intézkedjék. Dietrich úgy vélekedik, hogy az eddig fönállt tanács tartozik az ügy eldöntéséig kö­telességét teljesíteni. Goócs kénytelen kijelenteni, hogy Mo­hácson igen nagy a zavar, abnormis állapot állt be, mely így nem maradhat, a fejetlen­ség, mely ott uralkodik megszüntetendő. Szily Lajos úgy vélekedik, hogy miután a megye már előbb is intézkedett és az ille­tőknek meghagyta, miszerint állomásaikon megmaradjanak és kötelmeiket teljesítsék az ügy befejeztéig­, ez értelemben újból intéz­kedjék a megye s pedig annál inkább, mert, mint értesül, tettlegesen megvan a fejetlenség, melyet megszüntetni a megye hatásköréhez tartozik. Plainer Antal válaszolja, hogy a fejet­lenség nem hivatalosan jelentetik, hanem azt előtte szóló csak mint képviselő hozza föl — egészen más szint öltene az ügy, ha az illető mint szolgabíró tenné a jelentést. Szily igen természetesnek találja, hogy nyilatkozata csak mint képviselőé tekintetik, mert ha ő hivatalos jelentést tenne, azt csakis írásban tehetné, mihez az adatokat is oda­mellékelné. Goócs mint mohácsi lakos bejelenti, hogy Mohácson nem létezik törvényszék , mert a főügyész lemondott, elhagyta állomá­sát és közzéteve, hogy ő ezentúl csak magán­ügyvéd gyanánt tekintendő, ki semminemű hivatalos ügybe nem foly be. Ezen állapot már régóta meg van, sőt már a múlt közgyű­lésre beadott adtókban világosan ki van téve a fejetlenség, melyre nézve már akkor orvosoltatás kéretett. Ha a közgyűlés nem intézkedik, ismét három hónapon át föntar­­tatik ez állapot, mely csakis a legnagyobb hátrányára lehet egyeseknek szintúgy, mint az egész közönségnek. Pia­in­er a volt tisztviselőket kívánja köteleztetni a további működésre. Csima a mohácsi ügyekről szólván egyik képviselő, a többek közt kijelenté, hogy a főügyész kilépett a tanácsból, de azért a bíró még megmaradt és két tanácsos; ő fejet­lenséget csak akkor látna, ha a városnak nem volna bírája, ki az ügyeket elintézi; de így még hozzá két tanácsostól is támogattatva a fejetlenség tettleg nincs meg. Kardos Kálmán csak röviden kívánja a közgyűlést figyelmeztetni azon körülmény­re, miszerint Mohács városa hatósága nem áll a megye joghatósága alatt és épen azért meg­történhetik, hogy az ottani tanács csakis a ministeriális rendeletet fogja teljesíteni s nem a megyéjét. Úgy hiszi, e körülményt nem kellene szem elől téveszteni, ha a megye in­tézkedésekbe bocsátkozik. Danitz Antal, a vitatárgy első részéhez, mely már eldöntetett nem kíván szólani; a másik rész a Mohácson létező fejetlenséget kívánja elháríttatni a megye által teendő in­tézkedések által. Ehez kíván szólani. A bizott­­mány kötelessége intézkedni s pedig ragasz­kodnia kell a miniszeri rendelethez, mert máskép soha sem fog eredményre jutni. Kényszeríteni ugyan lehet valakit, hogy ál­lomását elfoglalja, de hogy ítéletet is mond­jon, arra nem. Intézkednie kell a bizottmány­nak, hogy legalább biróság legyen, mely előtt a fölmerült ügyek megkezdhetők legye­nek; ellenkező esetben az ebből származó károkért ki lesz a felelős ? Ily helyzetben nem lehet hagyni a várost, melynek számos birói­­lag elintézendő ügyei vannak. Dietrich a törvényszerűségnek barátja lévén, megkívánja, hogy valaki mindaddig teljesítse tiszti kötelmeit, mig azoktól föl nem mentetik; már pedig a mohácsi törvényszék mindaddig nincs fölmentve, mig a ministeriá­lis rendelet nem lép életbe, következéskép addig nem kötelező. Radnich János c­áfolja az előtte szó­lót és kijelenti, hogy a ministeriális rendelet mint „bevégzett tény“ tekintendő, mert csakis azért küldetett Baranyamegye közön­ségéhez, hogy az végrehajtassák. Ezen ren­delet által Mohács úgy van aztán Baranya­megye joghatósága alá rendelve, mint bár­melyik község. Gózon véleménye is odajárul, hogy a minister a rendeletet csakis végrehajtásul küldte le a megyéhez. Hogy intézkedni kell, az igen természetes, miután a fejetlenség a hivatalos iratokban is előfordul. Szeme K­es Fer­ úgy vélekedik, hogy az intézkedés gondja nem a megyét, hanem Mo­hács városa képviselő-testületét illeti; ennek áll kötelességében a város ügyeit intézni. Ha valamelyik tisztviselőjének resignatióját el­fogadta, kötelessége helyette oly egyénről gondoskodni, ki helyét elfoglalja s tiszti kö­telmének megfelel; azért nézete szerint nem a tanács szólítandó föl, hanem maga a kép­viselő testület, hogy a végintézkedésig a vá­ros igazságkiszolgáltatásban hiányt és fön­­akadást ne szenvedjen, így foly ez még egy jó ideig anélkül, hogy megállapodásra jöhettek volna. Grab­ári­ts Ernő látván a meg nem állapodhatást, vidor kedélyhangulattal felszó­­líta a majoritást, hogy álljon el, ha már meg­egyezni nem tudnak, előbbi határozatától és szavazzon a ministeriális rendelet végrehaj­tására a privilégiumok eltörlésére! Miután a feliratra a válasz legköze­lebb váratik, az intézkedési kérdés a megye részéről függőben hagyatott. A miniszeriális rendeletek után, melyek leginkább a megye belviszonyaira vonatkoz­tak, következtek a kiküldöttségi s tisz­ti jelentések. Ezek közt kiváló figyelemben részesült a jelentés, mely a „Népnevelési egyletek“ érde­mében történt és mely igy hangzik: „Tekintetes bizottm­ányi közgyűlés! — 1867. évi oct. 7-én s következő napjain folytatólag tartott bizottmányi közgyűlés 1222. számú határozatával alulirt választmány küldetett ki azon czél­­ból, hogy az alakulandó „népnevelési egyleteknek“ b. Eötvös József , n.mélt. által készített előleges tervrajzában foglalt szabályokat, nézeteket és javas­latokat tüzeteiben megvitatván, azoknak a helyi viszonyokhoz képesti gyakorlati alkalmazása iránt, valamint e fontos kérdés tárgyában átalában, a tekint. bizottmányi közgyűlésnek kimerítő véleményes je­lentést adjon. Mely megbizáshoz képest, múlt hó 17-én tartott tanácskozmányunk eredményét következők­ben van szerencsénk egybefoglalni: — A választ­mány osztatlanul karolta fel s üdvözölte azon nagy­szerű eszmét, mely a nemes báró urnák leveléből s a hozzá csatolt egyleti tervrajzból kisugárzik, mint­hogy azon meggyőződéstől van áthatva, hogy a ter­vezet szerint alakulandó népnevelési egyletek, a népnevelés emelésére és fejlesztésére legüdvösebben fognak hatni. — E meggyőződéstől áthatva nem tette a választmány kérdés tárgyává: váljon alakuljanak-e megyénkben népnevelési egyletek ? de nem is tehette ezt már kérdéssé, minthogy a tekint. megyei bizott­mány fentisztelt határozatával b. Eötvös Józsefnek e tárgyban kifejtett nézeteit s javaslatait elvben el­fogadván, a népnevelési egyletek alakulásának czél­­szerüségét s azok felállításának szükségét már elis­merte.­­ A választmányi tanácskozás ennél fogva csak is az alakulás módozataira szorítkozott s e te­kintetben a szétágazó nézetek, a tárgynak sokoldalú s alapos megvitatása után következőkben egyesül­tek : A megyének, mint törvényhatóságnak felügye­leti jogát a közoktatás ügyében senki kétségbe nem vonhatván, e jogot és kötelezettséget a választmány a megyétől meg nem vonhatónak tartja ugyan, azt még­is oly módon véleményezi gyakorlandónak, hogy az által egyesek és testületek üdvös tevékeny­sége a közoktatás ügyében ne csak ne korlátoltassék, hanem az épen e befolyás által sikeresebb lendületet s biztosítékot nyerhessen.­­ E nézpontból kiindulva a tekint, megyei bizottmány figyelmébe ajánlja a vá­lasztmány azon ideiglenes rendszabályo­kat, melyeket a népnevelés előmozdítása ügyében a tekint. megyei bizottmány már 1861. évi 1139 sz. a. kelt közgyűlési határozatával elfogadott s fogana­tosítás végett kiadott, ajánlja különösen, hogy kebe­léből egy felekezetesség nélküli központi tan­ügyi bizottmányt ismét nevezzen ki azon czélból, hogy ez a most említett rendszabályokon mindazon módosításokat, melyeket a változott vi­szonyok követelnek, eszközölvén, a tekint, megyei bizottmány által felhívandó minden felekezetű egy­házi hatóságok, valamint a járásbeli főszolgabírák

Next