Pécsi Lapok, 1868. január-március (2. évfolyam, 1-26. szám)
1868-01-26 / 8. szám
A nép félrevezettetésének más tényezői vannak a vidéken, mások a városban. A városban, már t. i. Pécsett —, biztos értesülés nyomán a tüzelés „focust“ vagyis az izgató szélsőség egyik kiváló „dlubbja“ a piaczi nagy sárga házban, vagyis : az érdemes Consulok fényes csarnokában rejlik: ha a dolog így áll, igen találó, és helyes volna a sárga palotát fekete szegélyekkel körülhálózni; mert hazánk közvéleménye szerint a reactiónak — ha mindjárt ellenzéki is, — a„fekete-sárga“ szintű jelvénye. Álljunk meg a possusnál! Minden honpolgárnak szent s elvitázhatlan joga a polit, szabad vélemény. De legyen szabad a honpolgár, mint független polgár és mint kormányhivatalnok közt némi különbséget tenni. A hivatalnok, midőn alkotmányos, és parlamentáris kormány szolgálatába lép, implicite vallja, hogy a kormánypárt poltelveit helyeseli, és osztja, mert a kormány méltán követelheti, kivált közigazgatási közegeitől, hogy a törvény határain belül keletkezet és kiadott rendeleteit hiven, pontosan és lelkiismeretesen végrehajtsák ; — már most kérdem miképen teheti ezt oly hivatalnok, kinek polt elvei nincsenek összhangzatban a kormányéival ? — nem demoralizálódik-e a nép, midőn látja, és tapasztalja, hogy közvetlen tisztviselője mást hirdet szóval, mást nyilvánít tettel ? Azért igénytelen véleményem szerint morális és becsületbeli kötelessége minden tisztviselőnek lemondani hivataláról, midőn pol. meggyőződése a fenálló kormány elveivel lényeges és sarkalatos pontokban meg nem egyezik. A mely tisztviselő ezt nem teszi: János arczczal bir, két vállon hord, s azon nem alaptalan gyanúra szolgáltat okot, hogy nem annyira a pol. „erény“ mint az „erszény“, nem annyira a „hivatal“ mint a terített „asztal“, nem annyira a „meggyőződés, mint a könnyen „megélhetés“ embere.*) A mi a vidéket illeti, itt már biztosabb tájékozottsággal birok. A vidéken elszórtan lakik egy bizonyos osztály — tisztelet, becsület a kivételeknek — mely — mint az egymásra következő provisoriumok titkos protocollumai bizonyítják — mindig a politikai „combinátiók“ szélsőségeiben ringatódzott. Ezen egyének voltak a Bach- borbélyoknak leghivebb pióczáró, köpülöző, s eret vágó assistensei; — a Bachhuszárok regimentje alatt ők voltak azoknak kimutatói, vezetői, besúgói; ők voltak az uralgó közvélemény, s ennek kifolyásának az általános megelégedésnek szorgos hirdetői; egy szóval, ők voltak a nép érdekeinek éber képviselői s annak a paradicsomi sorsra való mielőbbi juthatásának szolgálatkész eszközei . — járt is minden község pontojára a kormánylap , s íme ezen egyének az egyik szélsőségből a másikba estek; ma ugyanazon nép jogos igényei megóvásának hamis érve alatt a korlátlan szabadság, vagyis „szabadosság“ fáradhatlan hirdetői csak azon egy különbséggel, hogy most nem „kormánylapot“ hanem „Magyar Újságot“ hordálnak. Ezek előrebocsájtása után térjünk át az alakítandó „Deák-kör“ programmjának részletes kifejtésére. A kör központi kebelében a hosszas vitatkozások és kölcsönös felvilágosítások fölöslegesek, hiszen a tagok nagyobb része már műveltségi foka szempontjából teljes polit, meggyőződéssel bír; azért a fő figyelem csak a külső nép kellő felvilágosításának biztos eszközlésére, kell, hogy legyen irányozva; ez okból a kör kebeléből minden járás számára egy, minden rendű és rangú tagot magában foglaló a kemény megpróbáltatás korszakában, szeplőtelen jellemek, s kifogáson kivüli hazafias érzületük nyilvánítása által az illető járás népe előtt jól ismert egyénekből álló bizottmány küldessék ki, mely községről községre járva, az előre tudositott s egybegyült népnek, mind szeplőtelen jellemek tekintélyével, mind népies előadásuk megczáfolhatlan érvelésével — kiválólag a közös ügyek helyes felfogását, és a „Deák-párt“ pol. hitvallásának többi — alább előadandó igazatait a törvényekhez tiszteletteli ragaszkodással előadni, és megfejteni, s a népet ez után az igaz ügynek megnyerni iparkodjék. Csak is az összeműködő erők ily rendkívüli megfeszítésének fog sikerülni a félrevezetett nép megmételyezett polit. véleményes érzületének „jobb“ irányt adni, s az adózni nem akarás hőseivel szellemi rokonságban levő huhogó vészmadarakat sötét odúikba visszaszorítani. A nép tehát a tervezett bizottmány által mindenek előtt felvilágosítandó. Hogy a mostani állam-constellációk szerint kisebb, kivált minden rokonfaj nélküli, elszigetelt nemzet önállólag és államilag teljesen függetlenül fön nem állhat; hogy vagy más államokba erőszakosan beolvasztatik, vagy más államokkal önkénytesen szövetségre lépni kénytelen; az elsőt a jó hazafi nem akarhatja, tehát fönmarad az alternatíva másik része; vagyis más állam népeivel való szövetség. Itt ismét választhatunk a dunai szláv tartományokká — vagy Ausztria most már felszabadult népeivel kötendő szövetség között; az első szövetség, eltekintve bizontalan sikere eshetőségéből és attól, hogy iszonyú vérpatakba és temérdek pénzbe kerülne — végre is nemzeti függetlenségünk s ezredéves alkotmányunk biztos sírja leendett; s igy nem maradt egyéb hátra, minthogy Ausztriának 3 századon át közös fejedelem alatt élt népeivel uj, s tartós frigyre lépjünk. Szegény Lengyelország szomorú példájából tanulhatunk, hogy az európai sympathiák daczára a kisebb nemzetek bármily jogos kivonatai forradalom utján kivivhatlanok. —«ase®— » Mohács jan. 23. 1868. — Január 21-ikén délután irtózatos vihar dühöngött városunkban. Nem akarom ez alkalommal annak leirásával untatni a t. olvasóközönséget , hogyan kuszálta össze ez orkán sok háznak nádfedelét, mily magasra korbácsolta szőke Dunánk habjait, miként fenyegette szétzúzással téli szállásra helyezett malmainkat s hajóinkat; mindezek — hála Istennek — nevezetesb kár nélkül kiállották a bajt, s megmérkőztek szél urfival, — mondom mindezeket mellőzve csak azt akarom elmondani, mi e napon velem történt. Hivatalos teendőmet végezve, körülbelül 5 óra lehetett, a vihar egész erejéből dühöngött, haza siettem és magamban azon károkról elmélkedtem, miket ily szélvész okozhatna. Elmélkedésemből azonban csakhamar egy hatalmas durranás ébresztett fel. Hátra tekintek, három megött Bachus apósnak egy hű követője tántorog hol előre hol hátra, szedi elő a requisitumokat s mire hozzá érek, pistolyát csordultig töltő puskaporral. Kérdem tőle , nem látja-e ez időt, s hogy merészel ilyenben nádas házak között lövöldözni . Azt feleli: én most mulatni akarom magam. De az Istenért — mondom — mily könyen támadhat szerencsétlenség ? Én 10 esztendeig voltam katona ■*— felel a közli — s tudom, hogyan kell a fegyverrel bánni ? Ekkor azzal fenyegetem, hogy feljelentem a kapitánynak. Erre az felelé, miért szabad másoknak, s csakugyan alig végzé szavait, a város különféle részeiben több lövés volt hallható. Most fegyverét kértem s biztositom, hogy holnap visszakapja tőlem, csak ma ne durrogasson — — miután azonban se kérés- se fenyegetéssel nem mehettem semmire, folytattam utamat haza felé. Útközben találkoztam egy falusi emberrel, ki miután üdvözölt igy szólott hozzám: No már Uram, ezt nálunk nem szabad ám tenni, ott bezárnák, aki a faluban lövöldözni merészelne, biró Uram e tekintetben nagyon szigorú, úgy látom, hogy Mohácson a policzia sokkal roszabb lábon áll, mint nálunk faluhelyen, a múltkor is hogy időben voltam, láttam, hogy egy kereskedő puskával jött ki a boltjából s a város közepén galambokat lődözött, — már szó a mi szó , ha én volnék mohácsi kapitány, ezt én nem tűrném, hanem megbüntetném az ilyeneket, — úgy látszik, — így végző szavait — nem sokat ér a maguk kapitánya. Mennyiben volt igaza a falusi atyafinak, nem vitatom, hanem ez bizonyos, hogy oly rakonczátlan nép, minő nálunk igen sok van, nem található hét vármegyében, soha, mert nem fél elöljáróitól, nincs ki őt megbüntetné. Azt fogta ránk egy úriember, hogy nem szeretjük az autonómiát, éretlenek vagyunk az alkotmányra, megmutattuk ez által, hogy kis tanácsot kértünk! Hja Uram ! a nagy tanácsba kebelünkből is foghatunk alkalmas egyéneket, a mostaniaktól mi sem várható, s innét van, hogy a nagy többség többet reményi a kis, mint a nagytanácstól, mert e többség szerint a mostani tanács se lát, se hall. Isten velünk késes. *) Ebben czikkíró úr téved , mert először vagy városi tisztviselő nem kormányhivatalnok ; másodszor hatásköre nem elvi, hanem kiviteli. Az ily tisztviselőnek tehát csak a létező törvény iránti tisztelettel és kötelességérzettel kell bírnia hogy szorgalma és képessége mellett helyét igen jól betöltse. Nézetünk szerint tehát felebbiek csak szélső baloldaliról állhatnak. S ze rk. 30 Egy kis helyreigazítás. Ráczpétre januárban. A „Pécsi Lapok“ 74-ik számában a „Falusi Levelek“ előttem ismeretlen írója sokat mond ugyan, aminek igazságát magam is elismerem, egyben azonban még is téved — természetesen csak is a hamis értesülés következtében, — midőn, leírva mohácsi útjában szerzett élményeit, különös elismeréssel nyilatkozik a ráczpetrei plébániához tartozó Kassa „Svábfalu“ csinos új iskolájáról és fiatal bár, de erélyes bitójáról, neki tulajdonítván az építés főérdemét. — Még megjárhatná a dicsérettel a szegény biró, ha úgy megtudnák a Vetterek, —akinek köszönhetik az idei nagy „Zahlung“-ot. — Én lennék az első, ki örömmel sietnék népünk e tekintetbeni haladását köztudomásra juttatni; azonban mi tagadás benne, biz ezek a mi „németjeink“ is csak olyanok, hogy ha átlátják is, mily hasznos és üdvös gyermekeik neveltetése de azért a czél elérésére áldozni, legkevesebbet sem akarnak. És igy ki kell jelentenem, hogy a főérdem nevezett község iskolája létrehozásában, korántsem annak bitóját illeti, hanem igenis Főt, Kubinyi Elek kerületi esperest és tanfelügyelő urat, kitől a kezdeményezés jött és a ki fáradhatlan buzgalommal igyekszik a népnevelés szent ügyét kerületében előmozdítani. Hasonelismeréssel kell nyilatkoznom tel. Forray Iván úr járásunk tevékeny főszolgabirájáról is, ki e tekintetben működését főleg odairányozza, miszerint járásában az iskolaépületek jó karban legyenek, a gyermekek azokat szorgalmasan látogassák és a szegény mesterek csekély fizetésöket meg is kapják. Az ő erélyes intézkedésének köszönhető főleg, hogy a kassai iskolaház még a múlt évben elkészült, még pedig a jelen csinos alakjában. Hogy a bírónak is megadjuk a magáét, annyiban igenis dicsérendő, amennyiben az építkezésnél, személyesen felügyelt, és annak befejezését erélyesen siettette. Ennyivel tartoztam az igazságnak. 1. Hazai s külföldi politikai mozzanatok. A hazai ügyekre vonatkozva, elmondhatjuk, hogy a delegátusok összeülése s működése foglalkoztatja a politikai köröket. Sokan idegenkedéssel vannak ezen intézmény iránt, mások ismét hazánk pénzviszonyainak tisztábahozatalát remélik és várják tőle annál inkább, mert a delegátusok működésének megkezdése által az önkényű kiadások meg fognak szűnni; mi a hazára csak áldáshozó reend, mert a törvényszabta ellenőrködés magát mindenben érvényesítheti. ” A delegatiók ülései következő szertartással fognak megnyittatni: „Vasárnap jan. 19-ikén mindkét delegatio összejön a tanácskozásokra kijelölt helyiségekben, hol az alakulások fognak megtörténni. Hétfőn délelőtt fogadja azokat ő Fölsége a birodalmi ministerek jelenlétében, mely alkalommal mindegyik delegatiót az illető ministerelnök külön vezeti be ő Fölségéhez, kik egyszersmind az üdvözlés után minden delegátust be fognak mutatni ő Fölségének. — A magyar országgyűlés közösügyi bizottságának tagjai értesülvén Andrássy gr. ministerelnök által, hogy ő Fölsége f. hó 20-ikán délután 1 órakor fogadandja el a delegatiót, gyülekezetökön korelnökül Majáth Antal gr. kéretett föl, a jegyzői teendőkkel pedig a delegatio legifjabb tagja Bethlen Gábor gr. bízatott meg. Előleges értekezlet és megállapodás után 1 óra körül a delegatio tagjai részint díszes magánfogatokon, részint bérkocsikban az udvari palotába mentek, hole Fölsége főudvari kamarása, főszertartás mestere s szárnysegéde, a közös miniszterek és Andrássy gr. és Fesztetics gr. magyar miniszterektől környeztetve, fogadá a delegatio hódolatát Majláth Antal gr. által előadva. Erre ő Fölsége a következőket volt kegyes válaszolni. „Szívesen üdvözlöm a magyar országgyűlés delegációját azon működési téren, melyet a törvény jelölt ki számára. Meg vagyok győződve, hogy Magyarország ősi alkotmánya ezen intézmény által csak újabb biztosítékot nyert,és önök is osztván ebbeli meggyőződésemet, egész erélylyel oda fogják irányozni hazafius törekvéseiket, hogy a közös érdekű kérdések őszinte egyetértéssel s kölcsönös bizalommal összes népeim javára üdvös megoldást nyerjenek.“ Fölsége kegyteljes szavait háromszoros éljen követte. —■ Zágráb, jan. 18. A tartománygyűlést, mint már jeleztük, a nemzeti vagyis unióellenes párt elhagyta. Josipovics szerencsés utat kívánt a t vozóknak azon megjegyzéssel: köszöntések Grortschoffot. Kedden ülés. A hangulat békés szellemű. — Eszékről értesülnek a hazai lapok, mrint az alföld-fiumei vasút érdekében igen nagység uralkodik. A többek közt mondatik hogy: gyár vasút kölcsön annál nagyobb érdekeltsége teszt városunkban, miután a városi bizottmány vátország részére propagandát alakított oly Couillt,, hogy minél inkább igyekezzék fölbuzdítani a horvátokat a vasúti kölcsönbeni részvételre. Jelentetik, hogy a nemesség, polgárság és kereskedők nagy része meg van nyerve a tervnek, tótfalusi gr. Pejacsevich Péter 100,000, nasiczai gr. Pejacsevich Péter 50,000, Eszék városa 30,000 frank aláírására készeknek nyilatkoztak, a horvát aristocratiának különösen pedig az ezek közül leggazdagabb. Prandau nyilatkozatára még várnak. A nevezett vasút életkérdésnek mondatik horvátországra nézve, mely a nélkül a sz. István koronájához tartozó országok organismusában csak beteg tag maradna. — A pénzügyminisztériumból azon örvendetes hír terjed, hogy a magyar vasút kölcsön aláírása Párisban és Pesten e hó 28-ikán fog megnyittatni s febr. 1-jéig történhetnek az előjegyzések. A befizetési módokról már ő excellentiája a pénzügyminiszter elnöklete alatt a magyar földhitelintézet, a magyar hitelbank s a magyar biztosító társulat értekeztek. — (Ausztria.) — A. „R. Corr“ értesít, miszerint január 19-iki délutáni 1 órakor fognak megnyittatni a birodalmi tanács által kiküldött delegatió ülései az e czélra a helytartósági épületben berendezett helyiségben és pedig az ülés legközelebbi czélja az, hogy a delegatio megalakuljon, elnökét s többi tisztviselőit megválaszsza, s a legközelebbi ülésre a napirendet megállapítsa. Trónbeszéd nem fog tartatni. — Bécs, jan. 20. A Reichsrath delegatiójának később történt elfogadásánál gróf Auersperg elnök beszédet tartott, mely szintén tiszteletteljes hódolatnak adott kifejezést. A császár eképen válaszolt: „Szívesen üdvözlöm a küldöttséget azon biztos reményben, hogy annak sikerülni fog az alkotmány által kijelölt feladatokat gyorsan és kielégitőleg megoldani; a tanácskozások ily eredménye által lényegesen járuland ahhoz, hogy Ausztria népeinek bizalma által az ujonan alapított intézményekre emelje s azokat az alkotmány terén szabadságaik uj biztositékait találni engedje.“ — (Francziaország.) Páris, jan. 18. Az államügyész ma kihallgatta Senard urat a hírlapok ügyében; mint mondatik, hétfőn ismét kihallgatáson leend. Az „Epoque“ Napoleon herczegnek