Pécsi Lapok, 1868. júlus-szeptember (2. évfolyam, 53-78. szám)
1868-09-17 / 75. szám
Ezen bajok a B) alatti mellékletben soroltatnak elő. Végre a C) alatti melléklet a hadszolgálatból örökre kizáró azon bajok sorozatát tartalmazza, melyek nem orvos által is könnyen felismerhetők. 22. §: A katonaorvos a vizsgálatnál arra ügyeljen, hogy amennyire csak lehetséges, a bizottmány nem-orvos tagjai is, a fölfedezett hibákról meggyőződhessenek. A katonaorvos tehát valamennyi, a nem-orvos által amúgy is fel nem ismerhető hibánál, a bizottmány nemorvos tagait a felfedezett hibák jellemző tüneményeire figyelmeztetendő és ha előnyösnek mutatkozik, vagy megkivántatnék, azokat röviden és szakértőleg regmagyarázandja. Nem-orvos által is fölismerhető hibáknál a kór egyszerű ismeretetése elégséges, minden egyéb esetben ez bővebben adandó elő. A Melléklet. Gyakrabban előforduló csekélyebb bajok SOROZATA, melyek különben erős testalkat mellett, az azoknak alávete egyéneknél a hadszolgálatra való képességet meg nem szüntetik. I. Fejen. A koponyán. 1. A testhez aránylag nagy fej. 2. Csupán a fejtetőre szorítkozó kopaszság; egyes hajatlan helyek. 3. Mozdítható, vagy a csonttal összenőtt hegek, ha azok oly helyeken vannak, hová a katonalöveg nyomást nem gyakorolhat. 4. Huzamosabb időn át tartó, csekély csonthorpadások a fejen, melyek az agy működését nem zavarják. B) a hallszerven. A fülkagyló egyes részének hiánya, különben jó hallás mellett. C) az arczon. Méhjegyek vagy egyéb, az egyént feltűnően el nem jutitó éktelenségek. D) a szemeken, s környezetükön. 1. A szempilláknak részbeni hiánya, a szemhéjszélek kóros állapota nélkül. 2. Egyik vagy mindkét szemhéjnak jó indulatu, nem felette elcsúfító s a működést jelentékenyen nem akadályozó daganata. 3. Egyik vagy mindkét szemen a szaruhártyának körszéli hegedései és homályosodásai, ha ezek némi részeikkel a mérsékelve kitágult lázához közel esnek. 4. a bal szem és környezetének alak- és működési hibái, az arczképlet feltűnő oltorzitása nélkül, — előreláthatólag, hogy a szem többszöri kóros állapotát, vagy ennek a teljesen ép jobb szemre káros behatását nem idézik elő, — mint amilyenek: jelentéktelen vékony röphártya (Flügelfell), ha annak csúcsa a szaruhártya szélét fél vonalnyinál túl nem haladja meg; különben szabályos látának részbeni félreruházásai, legyenek azok bár a láta-szélnek a belső tokhoz vagy a szaruhártyához növésétől feltételezve ; — mérsékelt bandzsasság. E) szaglási szerven. Az orrnak csekély, nem fölötte eltorzító alakhibái, az orrűrben netalán létezhető minden terjedtebb kórállapot nélkül. F) szájon és szájürben. 1. Kisebbszerű nyúlszáj avagy az ajak egyéb ferdeségei, föltűnő eltorzítás nélkül. 2. A fogak egy részének hiánya, az emésztési működés és a beszélés lényeges hátránya nélkül. 3. Kevéssé orrhangú, nehézkes, vagy kissé hebegő, de mindamellett jól érhető beszéd. II. A nyakon. 1. Könnyű duzznyak, valamint a pajzsmirigy csekély daganatai, vagy azokban a csekély tömlők, ha azok által a légzés, bekapcsolt egyenruhánál is, akadályozva nincsen. 2. Csekély mirigydagok. III. A mellkason. 2. Csekély szabálytalanságok a mellkas alkatában, ha azok az öltözék alól nem tűnnek fel, és a mellkas különben eléggé domború és széles. 2. Mérsékelt csontforratképzéssel (Callusbildung) vagy csekély rövidítéssel gyógyult kulcscsonttörések, ha általuk a kar szabad mozgása nem akadályoztatik. IV. Az a 11 esten. 1. Duzzadt, de legfölebb két haránt ujjnyival a bordaszél alatt kiálló lép, az egészségnek észrevehető háboritása nélkül. 2. Csekély mérvbeni aranyeres csomók. 3. A lágyékgyürük és lágyékcsatornákba még nem omlottek. V. A nemző részeken. 1. Egyik here vesztessége tisztán erőművi okból. 2. Egyik, vagy mindkét herének a hasürben csukott lágyékcsatornáknál való visszamaradása. 3. Csekély, fájdalmat nem okozó tömlők az ondózsinóron, valamint csekély viszértágulások ugyanazon , az engedélyek vagy mellékherének csekély vastagodása és keményedése; mérsékelt, fájdalom nélkül, körülbelül kettős terjedelmet túl nem haladó nagyobbodása egyik herének, vagy annak sorsa; továbbá szabálytalanságok a herék képzésében, melyek a herékre befolyással nem bírnak, s a nadrág hordását nem gátolják. 4. A húgycsőnek a makk közelében hibás végződése. VI. A gerinczoszlopon és a csontvázon 1. Úgynevezett homorú (hohl) vagy domború (magas) hát, mérsékelt fokban, vagy a gerinczoszlopnak csekély, úgynevezett oldalas elhajlása, ha azáltal az egyén felöltözött állapotban el nem csúfíttatik. 2. Egyik váll, vagy csípőnek csekély, föl nem tűnő magasabb állása. VII. A végtagokon. 1. A hüvelyk- és mutatóujj kivételével, egy vagy mindkét kézen egy ujj hiánya, valamint ujjpereczek hiányai, ha ezek által az egyén a fegyver kezelésében, a ló vezetésében, vagy valamely hadintézetnék szolgálattételben akadályozva nincsen. 2. Az alsó végtagokon egyes vagy többféleképen elágazott, körülbelül középnagyságú, lúdtoll vastagságot túl nem haladó viszértágulások (Krampfadern) csomóképletek nélkül. 3. Széles láb, továbbá tökéletlen, lúdtalp, ha t. i. ez utóbbinál a láb egész talpának belszéle a padlót nem érinti, hanem még mindig kivájást hagy hátra, mi a le nem nyomott talpról ismerhető fel, különösen, ha ily alakiéba csak az egyik lábat éri. 4. Az utolsó két lábujj merevsége, sőt egy lábujj hiánya is (kivéve az öregujjét), úgyszintén lábujjakegyik, vagy másik ujjom többsége, ha ezen utóbb érintett képzési hiba által a lábraállás és járás nem akadályoztatik. Egyes lábujjaknak egymáshoz növése, az öregujj kivételével, az öregujj görbesége, vagy két vagy több lábujjnak egymáson való fekvése. 5. Az öreg lábujj nagyobb bütykei, ha azok időszakonként lábosokká nem válnak s nem gengednek. 6. Mérsékelt kecskeláb (Ivniebohren, Knieenge) és csekély fokú kardalakú vagy hátrafelé görbült alsó végtagok, amennyiben a járást nem akadályozzák. 7. Állandó hegedések, különösen az alsó végtagokon, ha általuk a mozgás nem akadályoztatik. 8. Egyes végtagoknak rövidítés nélkül, bár a csöves csont hossztengelyétől jelentéktelen eltéréssel gyógyult csonttörései, azoknak különben teljes mozgathatása és ereje mellett, fájdalom nélküli csontduzzadások. 9. A terjedelem kevéssé észrevehető különbsége páros végtagok között, ezeknek különben tökéletes mozgékonysága mellett, s minden állandó kórjelenség nélkül. Jegyzék: Oly egyének, kik áll. 1. IV. 3. VII. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. és 8. alatt elősorolt irajokban sínlenek, a mennyire lehetséges, azon fegyvernemek vagy katonaintézetekhez osztandók be, melyeknél csekélyhibájuk miatt szolgálattételükben akadályozva nem lesznek. (Folytatása köv.) 317 II ff. / Mohács, szept. hó 8 án 1808. A „Pécsi Lapok“ hü tükre lévén a Baranya vármegyében lefolyó eseményeknek is, a Szuper Károly szintársulatáról nemik elmondására bizonynyal szinte nyitva leend. Alig vonhatja valaki kétségbe azon általános igazságot, hogy a szinügy pártolása és ennek folytán a szini-csarnokok szaporodása, ismertető jelek valamely nemzet miveltségi haladásában . . . Athénében a délkeleti városrészen a legpompásabb műemlék, a nagy sziklaszínház, örökké hirdeti a művészet iránti lelkesültséget s szeretetet.............Hazánkban az elmúlt évtizedek folyamában a vármegyék, mint kezdeményezők, — bátran kimondhatom — nem annyira a művészet szent czéljáért lelkesültek volt, mint azon eszméért: a páratlan hazai nyelv növelését s terjesztését a színészet pártolásában előmozdítani. Tehát a czélt, föláldozták az eszköznek ! — — Mai nap már természetesen más nézpontok a vezérlők. Hogy Mohács város közönsége a szinügyet teljes erejéből pártolja, az reá nézve mindenesetre szép és jellemző vonás ; de hogy szincsarnokot nem épített, igazolólag magyarázható az áldozható népesség csekély számából; noha tisztában van a színház hivatásával, miként kell, hogy a művészet, a mivelődés, az erkölcsi érzet ápolása s fejlesztése, úgy földerülésnek temploma legyen. De, mint mondom, eléggé ki nem emelhető s dicsérhető azon jelenség, midőn a mohácsi közönség színházba tódul. De vájjon igazolt-e ezen eljárás, ha a helyi színészetet akár mint művészetet, akár mint szórakoztató eszközt veszem bonczkésem alá ? Most miután már befejezték szinelőadásaik sorát, visszapillanthatok egész működésökre s kivonhatom az eredményt. Igényelni ugyan a „kritikus“ nevet távol van tőlem ; mégis nehogy a „Hazánkéban megjelent rövid szini-tudósitást, — mely szerint a színtársulat drámában mosolyogtatja, vígjátékban pedig megindítja a közönséget, a tagok gyönge játéka miatt, — igazolás nélkül hagyjam és nehogy bárki is Cassandrának tartson, ki csak jajgatni tud, a nélkül, hogy a bajon bár közvetve segítne vagy az okozatos hibákat kimutatná, higgadt szemlélésem folytán az ügy iránti szeretettel kimutatni iparkodom Szuper színtársulata hiányait és a baj alapokat nyomozni megkisértendem. Mindenesetre el nem mulasztom fölemlíteni a vezérelvet, mely előadásomban kisér. Az eljátszott színdarabok közöl csak a nevezetesebbeket említem : első előadásul: Erdő Szépe, — A csapodár, — Cydoni alma, — Szerencsés Imre és utoljára Peleskei Nótárius.-------A nők közöl legérdekesebb jelenség volt, mint észrevevém Göncziné; alakja s azezvonásai határozottan szobaleányi s menyecskés szerepekre utalják, játéka pedig csak megerősít e nézetemben. Affectáltság bizonyos fokú hányavetiséggel párosulva, teszik játékának főbb vonásait, hozzájárul ehez ideges eretetett nevetése, mely a scala fokait végigjárja; szóval: több nála a gyakorlottság s szinpadi otthonosság, mint a melegség és költészet. — Gönczi nagybácsi szakmakörben megállja helyét, sőt néha művészi alakítást is adott. — Szirmaink asszonynénis szerepekben kifogástalan , de csakis ezekben! Szirmai majd minden darabban játszott volt s többnyire a szerelmest; de ilyetén elfoglaltsága még koránt sem menti, Hogy szerepeit nagy ritkán tudja és egészen a súgóra kénytelen hagyni magát. Beszédmodora, alakja, általán egész küljelensége tetszetős, de a játéka!! ?! Mozdulatai szegletesek, hangsúlyozása semmi vagy tévesztett, állása majd mindig ugyanaz, előadásában semmi érzés, melegség. — Tarné kitölti szakmakörét, úgy Tar is a leghasznavehetőbb tag, sőt horrondum ! még énekel is, persze már úgy, ahogy ! Bérezi valóságos egyveleg; szerelmes szerepben, mindent inkább jellemez, csak nem a szerelmet; hősiben az egész ember megtestesült páthosz; intrique-szerepekben nincs tisztában az iránt, mit kellene előállítania; mozdulataiból sok fölösleget elhagyhatna, főleg azokat, melyek nem a szerep természetéből folynak, hanem a heveskedés következményei. Bércziné egyoldalú irányt látszik követni, szőrét érzelgősködni, ez üres czifrasággal csak az érzékeket akarja részegíteni; különben figyelemre méltó tehetség, bensőséggel majdnem drámai erővel tudna játszani, ha többször az ép említett hibába nem esnék. — Árvay s Erdélyi a maflákat ha nem is művészien, mi a gyakorlottsággal majd megjön, de bizonyára kielégithetőleg adják. Végre szólok magáról az igazgatóról, Szuperről. Szerepköre lévén a comicum, az eszmét tönkreteszi, midőn a bohózat elemének eszközévé válik, de a tragicumot az életnek közönséges s silány jelenségeire alkalmazni se tudja. Az általa előállított nevetséges alakok s viszonyoknak semmis eszményi háttere nincsen. Inkább torzit, mint alakit, inkább erkölcsi undort idéz elő, mint javítást; inkább szánalmat éreztet, mintsem alkalmi példaképet tüntetne elő. Mindehez járulnak rögtönzései; legalább csak találók s a viszonyok s esetlegességhez mértek lennének. Különös az, hogy ő jó színésznek és birálaton fölül állónak tartja úgy magát, mint egész társulatát, különben aligha mondja vala utolsó előadáskor azt, hogy : „a kritikusok vagy szamarak vagy bolondok.“ A szellem nagyság ily frivol nyilatkozata előtt viszsza kell-e vonulnia az Ítélő szemlélőnek ? Hisz ezen, a nemes erős felcsigázott phantasia régióin keresztül vánszorgott primitiv apotheosis telve van a legmélyebb tudományosság, a legalaposabb ellenvetésekkel s legdúsabb aestthetikai érzelemmel. Tekintve, hogy a nagyvárosi színházak főérve nemcsak a színművészetet, mint ilyent ápolni s fejleszteni, hanem a műigényeket kielégíteni s műélvezetet nyújtani; - tekintve a vándor színészettel járó, a helyi viszonyok, kezdeti nehézségek, élet gondjai s egyéb aprólékos körülmények képezte kellemetlenségeket, mondom, ezekre tekintettel, távol van tőlem vándor színészektől művészetet, e szó nemesebb értelmében, kívánni, mégis merem állítani: a társulathoz kötött remények nem feleltek meg a várakozásnak. A vándor színészetnek a nemzetiség s nyelv támaszának kell lennie, ebből folyólag: a színésznek elodázhatlan kötelessége a nyelvet tisztán kiejteni s legalább szerepét jól betanulni. És mennyit hibáztak e szabályok ellen, midőn szerep nem tudások miatt agyon nyomorították a szó, mondatkötés, hajtogatási s ragozási szbályokat. Legpraegnánsabb bizonyítékát annak, hogy a szinésztől függ a darab élete s halála és adja a költő gondolatának az életet, ahogy a hanyag, közönbös játék tönkre teszi a legremekebb művet is, mondom legfényesebb tanúságát ez igazságoknak adta Szuper színtársulata, midőn a Cydoni alma előadására vállalkozni merészkedett. Különben a használt jelmezek, requisitumok, ruha s lomtár elég bő anyagot nyújtottak díszítésekre. Dicsérendő is a buzgalom, melylyel allegóriás képleteket meglepő sikerrel állítottak volt elő. Mit használ mindez, ha az egész játékban nincs összhangzat. A kirívó jelenségek tönkre teszik a hatást. Legrövidebb s szerintem legtalálóbb jellemzés Szuper színtársulatára : nincs erő!*