Pécsi Lapok, 1868. júlus-szeptember (2. évfolyam, 53-78. szám)

1868-09-17 / 75. szám

Ezen bajok a B) alatti mellékletben soroltatnak elő. Végre a C) alatti melléklet a hadszolgálatból örökre kizáró azon bajok sorozatát tartalmazza, me­lyek nem orvos által is könnyen felismerhetők. 22. §: A katonaorvos a vizsgálatnál arra ügyeljen, hogy amennyire csak lehetséges, a bizottmány nem-orvos tagjai is, a fölfedezett hibákról meggyőződhessenek. A katonaorvos tehát valamennyi, a nem-orvos által amúgy is fel nem ismerhető hibánál, a bizott­mány nemorvos tagait a felfedezett hibák jellemző tüneményeire figyelmeztetendő és ha előnyösnek mu­tatkozik, vagy megkivántatnék, azokat röviden és szakértőleg r­egmagyarázandja. Nem-orvos által is fölismerhető hibáknál a kór egyszerű ismeretetése elégséges, minden egyéb eset­ben ez bővebben adandó elő. A Melléklet. Gyakrabban előforduló csekélyebb bajok SOROZATA, melyek különben erős testalkat mellett, az azoknak alávete­­ egyéneknél a hadszolgálatra való képessé­get meg nem szüntetik. I. Fejen. A­ koponyán. 1. A testhez aránylag nagy fej. 2. Csupán a fejtetőre szorítkozó kopaszság; egyes hajatlan helyek. 3. Mozdítható, vagy a csonttal összenőtt hegek, ha azok oly helyeken vannak, hová a katonalöveg nyomást nem gyakorolhat. 4. Huzamosabb időn át tartó, csekély csonthor­padások a fejen, melyek az agy működését nem zavarják. B) a hallszerven. A fülkagyló egyes részének hiánya, különben jó hallás mellett. C) az arczon. Méhjegyek vagy egyéb, az egyént feltűnően el nem jutitó éktelenségek. D) a szemeken, s környezetükön. 1. A szempilláknak részbeni hiánya, a szemhéj­­szélek kóros állapota nélkül. 2. Egyik vagy mindkét szemhéjnak jó indulatu, nem felette elcsúfító s a működést jelentékenyen nem akadályozó daganata. 3. Egyik vagy mindkét szemen a szaruhártyának körszéli hegedései és homályosodásai, ha ezek némi részeikkel a mérsékelve kitágult lázához közel esnek. 4. a bal­ szem és környezetének alak- és műkö­dési hibái, az arczképlet feltűnő oltorzitása nélkül, — előreláthatólag, hogy a szem többszöri kóros álla­potát, vagy ennek a teljesen ép jobb­ szemre káros behatását nem idézik elő, — mint a­milyenek: jelen­téktelen vékony röphártya (Flügelfell), ha annak csúcsa a szaruhártya szélét fél vonalnyinál túl nem haladja meg; különben szabályos látának részbeni félreruházásai, legyenek azok bár a láta-­szélnek a belső tokhoz vagy a szaruhártyához növésétől fel­tételezve ; — mérsékelt bandzsasság. E) szaglási szerven. Az orrnak csekély, nem fölötte eltorzító alakhibái, az orrűrben netalán létezhető minden terjedtebb kór­állapot nélkül. F) szájon és szájürben. 1. Kisebbszerű nyúlszáj avagy az ajak egyéb ferdeségei, föltűnő eltorzítás nélkül. 2. A fogak egy részének hiánya, az emésztési működés és a beszélés lényeges hátránya nélkül. 3. Kevéssé orrhangú, nehézkes, vagy kissé hebegő, de mindamellett jól érhető beszéd. II. A ny­ako­n. 1. Könnyű duzz­nyak, valamint a pajzsmirigy csekély daganatai, vagy azokban a csekély tömlők, ha azok által a légzés, bekapcsolt egyenruhánál is, aka­dályozva nincsen. 2. Csekély mirigydagok. III. A mellkason. 2. Csekély szabálytalanságok a mellkas alkatában, ha azok az öltözék alól nem tűnnek fel, és a mellkas különben eléggé domború és széles. 2. Mérsékelt csontforratképzéssel (Callusbildung) vagy csekély rövidítéssel gyógyult kulcscsonttörések, ha általuk a kar szabad mozgása nem akadályoztatik. IV. Az a 11 e­s­t­en. 1. Duzzadt, de legfölebb két haránt ujjnyival a bordaszél alatt kiálló lép, az egészségnek észrevehető háboritása nélkül. 2. Csekély mérvbeni aranyeres­ csomók. 3. A lágyékgyürük és lágyékcsatornákba még nem omlottek. V. A nemző részek­en. 1. Egyik here vesztessége tisztán erőm­űvi okból. 2. Egyik, vagy mindkét herének a hasürben csu­kott lágyékcsatornáknál való visszamaradása. 3. Csekély, fájdalmat nem okozó tömlők az ondó­zsinóron, valamint csekély viszértágulások ugyan­azon , az engedélyek vagy mellékherének csekély vastagodása és keményedése; mérsékelt, fájdalom nélkül, körülbelül kettős terjedelmet túl nem haladó nagyobbodása egyik herének, vagy annak sorsa; to­vábbá szabálytalanságok a herék képzésében, melyek a herékre befolyással nem bírnak, s a nadrág hordá­sát nem gátolják. 4. A húgycsőnek a makk közelében hibás vég­ződése. VI. A gerinczoszlopon és a csontvázon 1. Úgynevezett homorú (hohl) vagy domború (magas) hát, mérsékelt fokban, vagy a gerinczosz­­lopnak csekély, úgynevezett oldalas elhajlása, ha az­által az egyén felöltözött állapotban el nem csúfíttatik. 2. Egyik váll, vagy csípőnek csekély, föl nem tűnő magasabb állása. VII. A végtagokon. 1. A hüvelyk- és mutató­ujj kivételével, egy vagy mindkét kézen egy ujj hiánya, valamint ujjpereczek hiányai, ha ezek által az egyén a fegyver kezelésé­ben, a ló vezetésében, vagy valamely hadintézetnék­ szolgálattételben akadályozva nincsen. 2. Az alsó végtagokon egyes vagy többféleképen elágazott, körülbelül középnagyságú, lúdtoll vastag­ságot túl nem haladó viszértágulások (Krampfadern) csomóképletek nélkül. 3. Széles láb, továbbá tökéletlen, lúdtalp, ha t. i. ez utóbbinál a láb egész talpának belszéle a padlót nem érinti, hanem még mindig kivájást hagy hátra, mi a le nem nyomott talpról ismerhető fel, különösen, ha ily alakiéba csak az egyik lábat éri. 4. Az utolsó két lábujj merevsége, sőt egy lábujj hiánya is (kivéve az öregujjét), úgyszintén lábujjak­­egyik, vagy másik ujjom­ többsége, ha ezen utóbb érintett képzési hiba által a lábraállás és járás nem akadályoztatik. Egyes lábujjaknak egymáshoz nö­vése, az öregujj kivételével, az öregujj görbesége, vagy két vagy több lábujjnak egymáson való fekvése. 5. Az öreg lábujj nagyobb bütykei, ha azok idő­szak­onként lábosokká nem válnak s nem gengednek. 6. Mérsékelt kecskeláb (Ivniebohren, Knieenge) és csekély fokú kardalakú vagy hátrafelé görbült alsó végtagok, a­mennyiben a járást nem akadá­lyozzák. 7. Állandó hegedések, különösen az alsó végta­gokon, ha általuk a mozgás nem akadályoztatik. 8. Egyes végtagoknak rövidítés nélkül, bár a csö­ves csont hossztengelyétől jelentéktelen eltéréssel gyógyult csonttörései, azoknak különben teljes moz­­gathatása és ereje mellett, fájdalom nélküli csontduz­zadások. 9. A terjedelem kevéssé észrevehető különbsége páros végtagok között, ezeknek különben tökéletes mozgékonysága mellett, s minden állandó kórjelen­­ség nélkül. J­e­gy­zé­k: Oly egyének, kik áll. 1. IV. 3. VII. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. és 8. alatt elősorolt irajokban sínle­nek, a mennyire lehetséges, azon fegyvernemek vagy katonaintézetekhez osztandók be, melyeknél csekély­­hibájuk miatt szolgálattételükben akadályozva nem lesznek. (Folytatása köv.) 317 II ff. / Mohács, szept. hó 8 án 1808. A „Pécsi Lapok“ hü tükre lévén a Baranya vár­megyében lefolyó eseményeknek is, a Szuper Károly szintársulatáról nemik elmondására bizonynyal szinte nyitva leend. Alig vonhatja valaki kétségbe azon általános igazságot, hogy a szinü­gy pártolása és ennek foly­tán a szini-csarnokok szaporodása, ismertető jelek valamely nemzet miveltségi haladásában . . . Athé­nében a délkeleti város­részen a legpompásabb mű­emlék, a nagy sziklaszínház, örökké hirdeti a művé­szet iránti lelkesültséget s szeretetet.............Ha­zánkban az elmúlt évtizedek folyamában a várme­gyék, mint kezdeményezők, — bátran kimondha­tom — nem annyira a művészet szent czéljáért lelkesültek volt, mint azon eszméért: a páratlan hazai nyelv növelését s terjesztését a színészet pártolásá­ban előmozdítani. Tehát a czélt, föláldozták az esz­köznek ! — — Mai nap már természetesen más néz­­pontok a vezérlők. Hogy Mohács város közönsége a szinügyet teljes erejéből pártolja, az reá nézve mindenesetre szép és jellemző vonás ; de hogy szincsarnokot nem épített, igazolólag magyarázható az áldozható népesség cse­kély számából; noha tisztában van a színház hivatá­sával, miként kell, hogy a művészet, a mivelődés, az erkölcsi érzet ápolása s fejlesztése, úgy földerülésnek temploma legyen. De, mint mondom, eléggé ki nem emelhető s di­csérhető azon jelenség, midőn a mohácsi közönség színházba tódul. De vájjon igazolt-e ezen eljárás, ha a helyi színészetet akár mint művészetet, akár mint szórakoztató eszközt veszem bonczkésem alá ? Most miután már befejezték szinelőadásaik sorát, vissza­pillanthatok egész mű­ködésökre s kivonhatom az eredményt. Igényelni ugyan a „kritikus“ nevet távol van tőlem ; mégis nehogy a „Hazánkéban megjelent rö­vid szini-tudósitást, — mely szerint a színtársulat drámában mosolyogtatja, vígjátékban pedig megin­dítja a közönséget, a tagok gyönge játéka miatt, — igazolás nélkül hagyjam és nehogy bárki is Cas­­sandrának tartson, ki csak jajgatni tud, a nélkül, hogy a bajon bár közvetve segítne vagy az okozatos hibákat kimutatná, higgadt szemlélésem folytán az ügy iránti szeretettel kimutatni iparkodom Szuper színtársulata hiányait és a baj alapokat nyomozni megkisértendem. Mindenesetre el nem mulasztom fölemlíteni a vezérelvet, mely előadásomban kisér. Az eljátszott színdarabok közöl csak a neveze­tesebbeket említem : első előadásul: Erdő Szépe, — A csapodár, — Cydoni alma, — Szerencsés Imre és utoljára Peleskei Nótárius.-------A nők közöl leg­érdekesebb jelenség volt, mint észrevevém Göncziné; alakja s azezvonásai határozottan szobaleányi s me­­nyecskés szerepekre utalják, játéka pedig csak meg­erősít e nézetemben. Affectáltság bizonyos fokú há­­nyavetiséggel párosulva, teszik játékának főbb­ vo­násait, hozzájárul ehez ideges eretetett nevetése, mely a scala fokait végigjárja; szóval: több nála a gyakorlottság s szinpadi otthonosság, mint a meleg­ség és költészet. — Gönczi nagy­bácsi szakmakörben megállja helyét, sőt néha művészi alakítást is adott. — Szirmaink asszonynénis szerepekben kifogásta­lan , de csakis ezekben! Szirmai majd minden da­rabban játszott volt s többnyire a szerelmest; de ilyetén elfoglaltsága még koránt sem menti, Hogy szerepeit nagy ritkán tudja és egészen a súgóra kény­telen hagyni magát. Beszédmodora, alakja, általán egész küljelensége tetszetős, de a játéka!! ?! Mozdu­latai szegletesek, hangsúlyozása semmi vagy tévesz­tett, állása majd mindig ugyanaz, előadásában semmi érzés, melegség. — Tarné kitölti szakmakörét, úgy Tar is a leghasznavehetőbb tag, sőt horrondum ! még énekel is, persze már úgy, a­hogy ! Bérezi valóságos egyveleg; szerelmes szerepben, mindent inkább jel­lemez, csak nem a szerelmet; hősiben az egész em­ber megtestesült páthosz; intrique-szerepekben nincs tisztában az iránt, mit kellene előállítania; mozdula­taiból sok fölösleget elhagyhatna, főleg azokat, me­lyek nem a szerep természetéből folynak, hanem a heveskedés következményei. Bércziné egyoldalú irányt látszik követni, szőrét érzelgősködni, ez üres czifrasággal csak az érzékeket akarja részegíteni; különben figyelemre méltó tehetség, bensőséggel majd­nem drámai erővel tudna játszani, ha többször az ép említett hibába nem esnék. — Árvay s Erdé­lyi a maflákat ha nem is művészien, mi a gyakorlott­sággal majd megjön, de bizonyára kielégithetőleg adják. Végre szólok magáról az igazgatóról, Szu­perről. Szerep­köre lévén a comicum, az eszmét tönkreteszi, midőn a bohózat elemének eszközévé válik, de a tragicumot az életnek közönséges s silány jelenségeire alkalmazni se tudja. Az általa előállított nevetséges alakok s viszonyoknak semmi­s eszményi háttere nincsen. Inkább torzit, mint alakit, inkább erkölcsi undort idéz elő, mint javítást; inkább szá­nalmat éreztet, mint­sem alkalmi példaképet tüntetne elő. Mindehez járulnak rögtönzései; legalább csak talá­lók s a viszonyok s esetlegességhez mértek lennének. Különös az, hogy ő jó színésznek és birálaton fölül állónak tartja úgy magát, mint egész társulatát, kü­lönben aligha mondja vala utolsó előadáskor azt, hogy : „a kritikusok vagy szamarak vagy bolondok.“ A szellem nagyság ily frivol nyilatkozata előtt visz­­sza kell-e vonulnia az Ítélő szemlélőnek ? Hisz ezen, a nemes erő­s felcsigázott phantasia régióin keresz­tül vánszorgott primitiv apotheosis telve van a leg­mélyebb tudományosság, a legalaposabb ellenveté­sekkel s legdúsabb aestthetikai érzelemmel. Tekintve, hogy a nagy­városi színházak főérve nemcsak a színművészetet, mint ilyent ápolni s fej­leszteni, hanem a műigényeket kielégíteni s műélve­zetet nyújtani; -­ tekintve a vándor színészettel járó, a helyi viszonyok, kezdeti nehézségek, élet gondjai s egyéb aprólékos körülmények képezte kellemet­­lenségeket, mondom, ezekre tekintettel, távol van tőlem vándor színészektől művészetet, e szó neme­sebb értelmében, kívánni, mégis merem állítani: a társulathoz kötött remények nem feleltek meg a várakozásnak. A vándor színészetnek a nemzetiség s nyelv tá­maszának kell lennie, ebből folyólag: a színésznek elodázhatlan kötelessége a nyelvet tisztán kiejteni s legalább szerepét jól betanulni. És mennyit hibáztak e szabályok ellen, midőn szerep nem tudások miatt agyon nyomorították a szó, mondatkötés, hajtogatási s ragozási sz­bályokat. Leg­praegnánsabb bizonyí­tékát annak, hogy a szinésztől függ a darab élete s halála és adja a költő gondolatának az életet, a­hogy a hanyag, közönbös játék tönkre teszi a legre­­mekebb művet is, mondom legfényesebb tanúságát ez igazságoknak adta Szuper színtársulata, midőn a Cydoni alma előadására vállalkozni merészkedett. Különben a használt jelmezek, requisitumok, ruha s lomtár elég bő anyagot nyújtottak díszítésekre. Dicsérendő is a buzgalom, m­elylyel allegóriás kép­leteket meglepő sikerrel állítottak volt elő. Mit használ mindez, ha az egész játékban nincs összhangzat. A kirívó jelenségek tönkre teszik a hatást. Legrövidebb s szerintem legtalálóbb jellemzés Szuper színtársulatára : nincs erő!*

Next