Pécsi Lapok, 1868. október-december (2. évfolyam, 79-104. szám)
1868-10-22 / 85. szám
utóbbi években gyönyörű munkákat adott ki az erdőről , annak lakóiról. A munka gazdag tartalmú, díszes kiállítású, számtalan szép képpel van ellátva, s a mi leginkább ajánlja, az könnyen megérthető s mindenki által élvezhető, kellemes nyelve és irálya. Minthogy hazánk erdőségei, azok állat- és növényvilága a németországiakkal már csak földrajzi közelségük miatt is nagy rokonságban állanak: e szép és jeles munkákat őszintén ajánlhatjuk olvasóinknak, mert azokból saját erdőinket és erdei állatainkat is jóformán megismerhetik. Daczára a sokféle üldöztetésnek s daczára a vadászok ama nagyon is igaz panaszának, hogy az erdők élete kihaló félben van, az erdőket még most is méltán tekinthetjük a föld legnépesebb szállodáinak. Pedig hányan meg hányan emlegetik az „erdei magányt“ — főleg a világfájdalmas poéták, a kiknek — tudvalevőleg — a természetrajz nem épen a legerősebb oldaluk szokott lenni. Szeretném látni, hogy ha az erdő csakugyan épen oly „magános,“ „hallgatag,“ „kihalt“ s a jó isten tudná még miféle siri csendű, borzasztó rengeteg volna, hány poéta kapna kedvet és bátorságot az árnyas erdőkben bolyongani tétova s egy rakás jó és rosz verset összefirkálni a félelmes éji homályban. Nem úgy van az uraim! — az igazi költő jól tudja, hogy árnyas erdők lombjai alatt nincs magára, hogy ott egy egészen más, az emberekénél népesebb s bizony — valljuk meg — hogy kedvesebb világ környezi őket, s épen ezért keresik föl néha e szép, kedves, otthonos világ „zajos magányát,a melyről Byron, a költők fejedelme is azt muondá: — Oh ez még nem magány . A szent természettel társalgás ez csupán ! Ki merné azt állítani, hogy Byronnak nincs igaza ? Ha ezt a kifejezést, hogy „erdei magány“, szót szerinti értelemben vennék, ezáltal egy részről óriási szegénységi bizonyítványt adnánk magunk felől, de másrészről meg végtelenül félreismernék épen azt, mi az erdőben szívünket folytonosan megújuló kéjjel és élvezettel tölti el. E kedves érzelmet, és élvezetet pedig az a tudat szerzi lelkünknek, hogy midőn az erdőbe léptünk egyszersmind egy minket megértő társaság környez bennünket, az erdő csöndesen élő, de életvidám gyermekeinek társasága. — Öntudatosan vagy öntudatlanul, de mindig és mindnyájan engedünk azon velünk született hajlamunknak, mely minket a társaságos életre ösztönöz. Magánosan, elhagyottan érezzük magunkat, ha e hajlamnak eleget nem tehetünk. Ha körülöttünk élet nem virul, a föld nem elégíti ki vágyainkat, habár a legnagyobbszerű képeket is zárná élőnkbe. Egy magas hegy tetején, mely egész pompájában diszlik szemeink előtt, épen oly magánosan érezhetnék magunkat, mint a Szahara közepén, a rideg Észak jégmezői között vagy a nagy óceán hullámzó felületén. Nem csupán maga a föld az, mi minket hozzá csatol. Szép, magasztos, alak- és színgazdag az mindenütt, délen úgy mint északon, a magasban úgy mint a mélyben; de az alak és szin csak akkor elégit ki bennünket, ha velük az élet szövetkezett. A merev, mozdulatlan, mit mi holtnak nevezünk, magunkat is holttá, érzéketlenné tesz. Az élő után sóvárgunk, — meglehet, hogy talán öntudatlan vágygyal, de folytonosan, leküzdhetetlenül; legalább annyi bizonyos, hogy mindenhez eredve vonzódunk, amiről tudjuk, hogy él, nő, virágzik, szaporodik, és hogy fennállásáért küzd, szenved. Ezért üdül fel új életre a sivatagon vándorló csüggedő lelke, ha keresésben elfáradott szeme egy pálmafát talál; ezért képzeli magát az utas azonnal forgalmas élet közepette, mihelyt kopár útjáról egy kis pacsirta röppen fel dalolva, vagy ha Észak lapályainak csillogó havas leplén a különben félelmes farkasnyomokat megpillantja, vagy végre midőn a jégtől boritott Alpok rideg sziklatetői felett egy saskeselyű gyors röptével mind keskenyebbé váló köröket a tiszta jégben. Sőt ha már ezekért is hiába tekintenénk szerteszét, még a jégsivatagok olvadó vizében úszkáló vizibogár is képes megvigasztalni szívünket, a soha sem nélkülözhető sürgő-forgó élet nagyobb mérvű nyilatkozatának hiánya felett. Ha az egyenlítő alatt a mozdulatlan izzó lég saját életünket is megsemmisítni készül s a tenger tükörsima felületét egyetlen hal sem hozza hullámzó mozgásba, a fejünk felett elröppenő viharmadár még akkor sem engedi lelkünkbe lopózni azon szomorú, kétségbeejtő gondolatot, hogy egészen egyedül, elhagyottan állunk a tenger közepén. Az erdő igen jól tudja, mit kell és lehet e társaságos hajlamunkat kielégíteni, mihelyest megértettük azt. Akkor legmélyebb, legelhagyottabbnak látszó belsejében sem fogunk rideg magányra találni, sőt inkább életvidám társak szeretetreméltó körében fogunk mozogni, kiknek ismeretsége, barátsága annál kedvesebb, annál vonzóbb lesz ránk nézve, minél jobban, minél közelebbről ismertük meg őket. (V. U.) ujjakkal biró ördögök claviroznának beszélő gépem külstelázsiáján, midőn mostoha körülmények e szó kiflotázására kényszerítenek. Oh elvtársaim, testvéreim, oh kedves szélbalok ! hintsünk hamut gondolatüres fejeinkre, vándoroljunk el e szomoru-fűzfa vidékből, — még most idején lenne, még most a jobb időkrei emlékeket zsebeinkben vihetnék el; de ha kitalál józanodnt a nép, a mi népünk, a nasi ludik , akkor ezen édesded emlékeket kesergő házainkon hordhatjuk egy jobb hazába, hol oly nyelvet nem értenek, mely szótárában még e szócskát „bukti“ is birja. Oh ádáz sors, mely szeretetreméltó uralmunknak ily galoppirozó módon vetettél véget; mely évtizedekre terjedő s jogosult „schwartzgelb“ reményeinket egyszerre a megsemmisülés alkotmányos gödrébe lököd ; mely fejetlen szolgáid vélőtlen áldozatát el nem fogadva, őket ily kudarczos „pas de deux“-vel dobád ki az ál-testvériesség redoutterméből. Soh torkom szakadtáig kiabált ádáz sors, miért tevéd ezt? Pedig mily szép badarságú képletekben sorozott ködfátyolok lebegenek jövőnket illetőleg már szemeink előtt! Oh engedjétek e képleteket még egyszer szemeink előtt elvonulni! Első képlet: forróság, ellenszegülés, konokság, felkelés, riadás, féktelenség, lázadás, fejetlenség, zendülés, forradalom, köztársaság, communismus, zsebelés. Második képlet: vesztőhely, akasztás, függesztés, börtön, rácsapás, rávágás, fogak csikorgatása, boszu, zsarolás, rendelés, parancsolás, korlátlan kényuralom, provisorium, confiscatio. Harmadik képlet: feladás, bevádolás, kiadás, panasz, becsvágy, hivatal, tisztség, rendjel, czimer, rang, rendszalag, lovag, nemesség, birodalmi báróság, Bach-kormány. És ily ostobán édesded méla merengésből, melyben magamat már mint e megye cs. kir. főnökét láttam, képzeltem, hittem, s remény lettem, felriasztott az 1868-ki oct. 10-ki országgyűlési ülés. Oh testvérek ! mit tevők leszünk most ? Rendünk rendetlen életműve, létszere, szerkezete felületes alapjaiba olykép van megingatva, hogy rezgő elpárolgása nemcsak remélhető, hanem elzálogosít,ható jóslattal, mint bizton bekövetkezendő, hihető is. Mihez fogjunk most? mivel boszantsuk jövőben az értelmiséget? ez irányban eddig tőlünk minden kitelhető módon működtünk, de ezért nem értünk. A kormány, a hatóságok tűrték handabandáinkat, inpertinentiánk irányában elnézéssel viseltettek, s ahelyett, hogy padra fektettek volna, szemet hunytak. Megvetés, lenézés volt díjunk, mégis volt valami; de mihez fogjunk jövőben, hogy európai hitre vergődjünk ? Igaz ugyan, mikép az egész ország szélbakikjai segedelmünkre sietnek; igaz ugyan, mikép működési terünk még nincs elfoglalva, köszönet ezért egyrészről a hatóságoknak, melyek ezt átengedik, köszönet másrészről az alvó értelmiségnek, mely indifferentismusából még annyira sem ébredt fel, hogy — más megyék példájára — „Deák-pártot“ alakított volna: mégis félek, félek, az fog a nép előtt megbuktatni, miszerint „annyi kánya“ tódul össze a „dög“ körül. Egyet azonban nem szabad felejtenünk, és ez, hogy „Zsorgens“ drágalátos, gumimelasticomos talpú elnökünk a vizsgálati költségek megtérítésében van elmarasztalva. Hajmeresztésig igazságos egy ítélet! Mi azonban kedvtelen testvéreim — ha ti is úgy éreztek, mint én, — rémségesen szerelmetes elnökünk helyett e pénzt összeteremtjük. Részemről e czélra ezennel az ez évi költségvetés által érintetlenül hagyott tiszti fizetésem felét utalványozom, biztosítva benneteket, miszerint másik hasonfelét szinte ily hazafias czélra felajánlani nem késendem. Busó. Gor. A gyakorlati távirás, vagyis a sürgönytovábbítás és a sürgönyözésnél használt jegyek olvasása. Felvételnek a tanfolyamra azon 18 évet már betöltött, de a 30 évet még túl nem haladt hivatalviselésre alkalmas, ép és egészséges testalkatú a magyar sz. korona területén született ifjak, kik legalább hat (VI.) gymnasiális osztályt, vagy katonai szakiskolát (Technische Schulcompagnie) végeztek, jó írásuk van; legalább magyarul és németül tudnak. A honban előforduló többi élő nyelvek közül egynek vagy többnek, valamint a franczia, angol és olasz nyelveknek tudása a más tekintetben egyenlőkkel szemben az alkalmazásnál előnyül számittatik be. A tanfolyamra csak azok vétetnek fel, akik a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minisztérium távirászati szakosztályához (Aldunasor 2-ik sz. III. emeleten) legfeljebb f. é. október 31-ig, az előbb említett tulajdonságokról tanúskodó bizonyítványokkal ellátott kérelmet nyújtanak be, és pedig azok, kik már valamely hivatalnál alkalmazva vannak, illető elöljáróságuk útján. Azok, akik netalán már nősök lennének, kérelmükben ezt is említsék meg. A felvételkor minden tanoncz köteles 8 frtot véglefizetni, s azért megkapja az európai távíró hálózatnak egy térképét, s a szolgálati utasításnak egy nyomtatott példányát. A tanfolyam végeztével a tanonczok meg fognak vizsgáltatni, képzettségüket tanúsító bizonyítványt nyerni, s az alkalmasaknak ítéltek, szorgalmuk, képzettségük és nyelvismeretükhöz képest érdemsorozatuk rendében az időnként üresedésbejövő állomásokra m. kir. távirdai tisztekül alkalmaztatni. Kelt Pesten, 1868. október 14-én. A földmivelés, ipar és kereskedelemügyi 7. k. minisztériumtól. —««a— Busók országából, oct. hóban 1868. Jaj, jaj és harmadszor is jaj !!! Száraz torkom az iszapos kortyok feneketlen mélységében fetreng, midőn gyenge tüdőmből kierőszakolt, mindég nedvtelenségémben szóvá alakult borzadalmas és átkos következésű e hangot „buktunk“ kell kiadnom. Hah! úgy rémlik előttem, mintha mindenesetre nem potschuli szagot terjesztő, izzó 356 Tudnivalók. A m. kir. távirászati intézetnek, részint a jövő 1869-iki év folytán felállittatni szándékolt uj távírdák számára, részint a hazájukba visszatérő nem belföldi születésű régibb távirdahivatalnokok pótlására uj szakképzett egyénekre leene szüksége. A földmivelés, ipar és kereskedelemügyi m. kir. minisztérium ezen szükségen segítendő egy harmadik távirászati tanfolyam megnyitását rendelte el. A tanfolyam Pesten fog tartani; megnyílik folyó év november 20-án, s tart legfeljebb három hóig. A tantárgyak lesznek: 1-ör. A természettanból, a villamosságról, delejességről, ezeknek egymásra való kölcsönös hatásáról szóló rész; 2.or. A távirdai készülékek ismertető leírása (Apparaten-Lehre); 3 pr. Az ugyanazon távírdában összejövő vezényhuzaloknak a kéznél lévő készülékekhez alkalmazott, a különböző czéloknak megfelelő összekötéséről szóló tan (Schema-Lehre); 4 or. A hivatali utasítás (Dienst-Anweisung); 5- ör. Az európai összes táviróvonal egybeküttetéseinek ismertetése (Geográfia). Hazai s külföldi politikai mozzanatok. A nemzetiségi nagy bizottság ma délután folytatja tanácskozásait, miután tegnapelőtt a Sorváth-Kerkápoly féle javaslatot fogadta el vita alapjául. Miletits Szvetozár,ki németül perorált a gyűlésben és Branovacsky kijelentették ugyan, hogy a nemzetiségbeli képviselők nem vesznek tovább részt a bizottság működésében, de miután itt nem egyes nemzetiségek, hanem a képviselőház bizottságát képezik, egyes tagok elmaradása akadályt aligha fog képezni s a Horváth féle javaslat elfogadása kevés módosítással várható. (E. L.) Bécs, oct. 18. A reichsrath megtartotta első ülését. Az igazságügyminiszter bejelentette, hogy sehetsége szentesítette a sajtó törvénymódosításáról szóló törvényt. Az elnök-miniszter-helyettes a ház elé terjesztette a f. hó 7-ról és 10-ről kelt rendeleteket (Csehországra vonatkozólag) jóváhagyás végett. Az igazságügy miniszter egy új törvényjavaslatot is terjesztett a ház elé a „válófelek közti kibékülésre“ vonatkozólag, mely a clerikális beavatkozások ellen szabályozza ez ügyet. (P. N.) — Prága, ost. 17. Ma a következő hirdetmény jelent meg: Az October 11-én közzétett rendelettel a népgyülések Prágában, valamint Smichow és Karolinenthal kerületekben eltiltatnak. Az oct. 18-án Michle mellett a munkások által megtartani szándékolt gyülekezetet azonfelül a rendőrigazgatóság különösen eltiltotta. Több jelenségből mind a mellett arra következtethetni, miszerint a törvény és hatóság kigúnyolására és a közbiztonság és rend megzavarására törekvő elemek, a Midleben e napon végbement búcsú ürügye alatt, tömeges demonstrátiót akarnak szilire hozni. A lakosság túlnyomó részének józan gondolkozására bízván, eddig csak igen korlátolt mérvben használtam teljhatalmamat, noha már elmúlt vasárnap, a Smichovnál előfordult zavargások hírére okom leendett a legszigorúbb intézkedések foganatosítására. Itt azonban ezen ismételt intések daczára bárminemű újabb kihágások fordulnának elő, nem fogok, de nem is szabad késnem a törvénynek teljes érvényt, s ezen proclamationak a kellő hatást szerezni. Mindenekelőtt pedig kényszerülnék az 1888. oct. 7-i császári rendelet 8-ik §-ában előrelátott szigorúbb rendőri intézkedéseket azonnal életbe léptetni. A káros következményekért, melyek ebből a békés polgárokra háromolnának, egyedül azok lesznek felelősek, kik szigorra kényszerítettek. Újólag intem tehát Prága és környékének lakóit, főleg azokhoz fordulva, kik befolyásuk következtében a csendzavarást meggátolhatják, s mindenkit óva intek, ne tegye ki magát — talán csupa kíváncsiságból — a veszélynek, melyet a katonaság közbenjárása az ily kihívó és tervszerüleg rendezett zavargásoknál, maga után vonhatna. Prága, 1868. oct. 17. Koller, helytartósági elnök.“ (P.H.) — Északamerikában az elnökválasztás jövő hó első felében menend véghez. Döntő körülmény az, mily szellemben ütnek ki az egyes államok törvényhozásait illető választások, mert utóbbiak képviselőiből alakul az elnökválasztó -testület. Miután a Maine, Vermont, Ohio és Pensylvania államokban a választások átalán véve köztársasági szellemet tüntetnek fel, bizonyosnak tartható, hogy Grant Ulysses fog az Egyesült Államok jövendőbeli elnökévé választatni.