Pécsi Lapok, 1868. október-december (2. évfolyam, 79-104. szám)

1868-11-08 / 90. szám

A fiatal Chinesei igen szívesen vette közeledésemet, és kérdésemre, a mennyei birodalomnak mily része ez ? késznek nyilatkozott a kellő fölvilágosításokat nyújtani. „A tartomány, melynek szent földjét ön tapossa, a mennyei birodalomnak legszebb része. Neve e tartománynak : king-chong-fucs, mi annyit jelent magyarul : bornak anyja, tehát e tartomány népei csupán bortermesztésből élnek. E város pedig, melyben önre a szentséges nap sugarai ma lövellenek: Thingbing-pfuj, azaz siralom fészek.“ Körüljártuk ekkor a várost, és azonnal tapasztaláta, miszerint ezek a chineserek az elnevezésekben rémséges practicus emberek, mert a folyam partján, melyről fiatal chineserera azt állítá, hogy ez a menynyei birodalom legnagyobb folyója, hordónál egyebet látni nem lehetett. A chineserek sürögtek, forogtak e hordók körül, hol le, hol kirakva ezeket hajókra, hol bort fejtve stb. Beljebb haladván pedig Thing-bing-pfujba láttam, mikép ez csakugyan a megtestesült siralomfészke. Rondaság, piszok, sár, rendezetlen utczák, összedüléssel fenyegető házak, az utczák közepén pocséták stb. voltak azon tárgyak, melyek előttem megbámultától végett megjelenének. Fiatal kísérőmtől a város nevezetességei iránt felvilágosítást kérve, örömsugárzó arczcal adá tudtomra, miszerint városuk éppen azon oldalról nevezetes, hogy benne mi sem nevezetes. A viszonyokról, szokásokról és életmódról pedig általánosságban azt említi, miszerint náluk, habár van városi elöljáróság, mégis ez nem azért létez, hogy rendet tartson, parancsoljon, intézkedjék, hanem azért, hogy ennek senki se engedelmeskedjék, és kiki azt tehesse, mit akar. A fejetlenség itt a polgári főerény, és mióta a jelenlegi városi és tartományi tisztviselőkkel őket a boldog ég megáldotta, ez a lehető legnagyobb fokra hágott. Náluk a tisztviselő főerénye: az erélytelenség. — Szokása különben e város lakóinak, miszerint saját ügyeivel egy sem törődik, de szomszédja állapotát annál melegebben karolja fel, és innen van, hogy titok e város lakói közt nem létez. Amint valaki házából megmozdul, már szomszédja lesi, hova és merre megy, és ha ügyeit rendezendő a mennyei birodalom fővárosába eltalál menni, illetőleg utazni, már az egész város összefut és kiszámlálja, mit és mennyit költhet el. — Életmódjuk végre a chincsereknek nagyon egyszerű. A családi élet lehetőleg visszavonult, a közélet pedig egy pár vendéglőre, vagy egyletre szorítkozik, melyekben pofozkodni is szabad. Felsóhajték, és e város elnevezését a valósággal igen találónak találtam , mégis, miután e város kíváncsiságomat mi részben sem volt képes kielégíteni, a king-chong-fucs tartomány belsejét kívántam megismerni. Fiatal chineserera késznek nyilatkozott engem e tartomány fővárosába fini-king-chengbe kisérni, lévén neki is történetesen ott dolga. Kérdésemre, mikép jutandunk mi ezen városba, álmélkodva bámult kísérőm csekélységemre, és megbántva kérdezé, váljon nem tudom-e, hogy a menynyei birodalomban vasutak is léteznek ? És csakugyan egyenesen az indóháznak tartottunk kísérőm sietésre serkentett, miután a vonat pont 5 órakor indulandó fiatal chineserera e serkentésére csakugyan 10 perccel 5 óra előtt az indóháznál valánk. Azonnal jegyet váltani kívántam, de a pénztárt teljesen befirhangolva, az állomást váró termeket pedig feneketlen sötétségben találtam. Kisérem e miatti bámulásomat arczomról leolvasva, felvilágosított, miszerint a mennyei birodalomba ki van ugyan hirdetve, hogy ez vagy amaz órában indul a vonat, de azért ténylegesen számtalanszor csak órák elmúltával indul meg. És így volt ekkor is. Nagy nehezen hat óra után megindítottak bennünket. No, gondolom magamban, most repülendünk, azonban nem csekély meglepetésemre azt tapasztaláta, miszerint alig döczögtünk, sőt haladásunk oly lassú volt, mikép hittem, hogy kocsin megyünk. Meggyőződve végre a felől, hogy mégis vasúton haladunk, és kísérőmtől azon felvilágosítást nyerve, miszerint king-chong-fucska ez divat és szokás, ez ellenében pedig felszólalni az államszerkezet elleni bűn lenne, megnyugodtam, és miután kísérőmmel történetesen a vagyonba csak kettecskén valánk, felhívom őt, lenne szíves e tartomány viszonyairól engem felvilágosítani. „Oh mi boldogok vagyunk“ szóla kisérem. „A tartomány ügyei mennek a hogy mi akarjuk, magam is az intézők közé tartozom, tehát én így tartom legjobbnak. Mások talán panaszkodnak, de arról mi nem gondolunk, mert panaszukat csak az utczákon és csapszékekben hordják elő , illető helyen hallgatnak, vagy,mi leggyakrabban történik, a tartományi gyűlésre el sem jönek; így tehát se baj minden a legjobban megy stb. stb. Ily szellemű beszélgetés közt végre fél tizenegy órára Fins-king-chenbe értünk. Kiséröm ismét sietésre serkentett, előadván, miszerint oly helyre vezet, hol a tartomány kormányzóját szerencsém lesz látni. A mennyire a pokoli sötétség engedte, siettünk, és daczára annak, mikép egy oszlopnak neki is mentem, melyről kiséröm azt állitá, hogy lámpa oszlop, mégis sok tekervényes és ronda utczán áthatolva, Pap.-Szt.-Erzsébet, november hó 1-én 1868. Nem vagyok sem aristokrata sem pedig igazi democrata. Nem vagyok sem Deák-párti, sem baloldali sem szélsőbaloldali portos. Nem vagyok pedig azért mert nincs jogom valamely párt elveit active követni; — nincs szavazat jogom , azaz nem vagyok választóképes. Mondom egyik párt elveit sem követem active. Én tehát valamely párt elveit csak passiv követem, azaz szerény és csekély felfogásomszerint ítélem meg a constitutionális pártok elveit. És amennyiben egy diplomátiai országos ügyről átalában ítéletet hozni képes vagyok, csatlakozom is, egyik vagy másik párthoz, annál is inkább, mert egyik párt elveit sem követni, annyit tenne a mostani érdekes időben, mint nem gondolkodni. Miután pedig én mint emberi lény, gondolkodni szoktam, következtetőleg a pártok elvei fölött is gondolkodom és magamba zárkózva azokat követem, ha mindjárt csak csak azért is, hogy összehasonlítván eljárásaikat, — azok fölött csekély belátásom szerént, ítélhessek. — Fiát justitia, et pereat mundus! Alkotmányos kormányunk nem csupán Isten és a király kegyelme, de a nép akarata folytán is fönáll; még pedig szilárdan, mert a 48-as év annak alapját megvetette és a 67 és 68 ez alapon, — habár a törvényeket némileg, a nemzet haladása folytán stb. modificálva is —tovább épített. Hogy jól építettem azt megítélni, legalább én, képtelen vagyok. Ámde ha visszatekintek (persze, ha tapasztalásból akarok beszélni, csak az 1850-es évnél kezdhetem meg a visszatekintést) és jól megvizsgálom országunk alkotmányos szabadságát és összehasonlítom a mostanival akkor lehetlen minden szent edélytől ki nem vetkőzni és hálával meg nem emlékezni a 67-re. — Ebből kifolyólag önkénytelenül is azon kérdés merül fel agyamban : „De hát ki mivé ez ?“ Ki volt képes az absolut ausztriai rémkormányt, és a mindennapi provisoriumot a megvetett, leigázott magyar népnek, megnyerni ?“ Ki mert az alkotmányról beszélni és ki merte az ausztriai császárnak a pragmatica sanctiót figyelmébe ajánlani ? Midőn ezen kérdések az ember ajkairól elhangzottak, azonnal válaszul nyerjük. Minden szabadságot s kedvezményt, melyeket jelenleg élvezünk, a jobboldal vezérének, a haza bölcsének Deáknak köszönhetünk. És kétkedik ebben valaki ? Senki — Mind meg vagyunk róla győződve, mert a ki az ellenkezőt mondja, az nem úgy beszél mint gondol. És honnan van mégis, hogy a nép, ki egy év előtt Deákot annyira magasztalta, most gyűlöli, rágalmazza ? Onnan van, mert a szélsőbali ágensek a népet csábítják és azt ígérik elég oktalanul ha szélsőbali kormánnyunk lenne, nem volna bélyeg, nem fizetnénk halálesetet s százalékot és nem kellene a bordézsmát megváltani; és mert a szélsőbali lapok mind, de különösen „a Nép zászlója csupa badarsággal, mit talán maga az iró sem hisz, beszélik tele a nép fejét. És végre mivel a mi népünk egy része oly könynyen hivő, hogy hamar ellehet tántorítani. — Hiszen szívesebben hallgatja a csábitó badarságokat mint a józan tanácsot egy jobb oldali részről. Próbálja csak valaki azt mondani népünk egy részének, miszerint a százalék, haláleset és bélyegrendszer fenállása, jelen helyzetünkben elkerülhetlenül szükséges, mert államadósságot kell fizetnünk és a hatalomra vágyó szomszédok miatt sok katonát táplálni s ruházni, mit nem csak a magyar tesz hanem európában csaknem minden tekintélyesebb kormánynál van bélyeg és katona.“ Meg fogja látni, ki így beszélt népünk egy részéhez, hogy ez által gyűlöletet aratott. Ellenben biztassa az ember őket, miszerint a baloldal, ha kormány élére juthatna, ezt mind megszüntetné meg fogna győződhetni, hogy ily badar beszéd által, mit alig hisznek el, kedvezett nekik. Igaz hogy van földmíves népünk közt sok olyan, kik ily oktalan beszédet, mint a szélsőbalt túlzó, ígéretek, kereken sőt szigorúan visszautasítanak. Ámde ilyenek száma sajnos nem igen nagy. De lennének ezek bármily kevesen, csak iparkodnának legalább társaikat tehetségük szerint felvilágosítani. Azonban ezt elmulasztják, mert nem akarnak ez által maguknak haragosokat szerezni — hiszen koma, sógor és vőtársai ezek — hadd tegyenek úgy, mint akarnak. Már fent emlitem, miszerint nem vagyok választásképes, tehát a falusi nép elveire épen nem hathatok ; annál kevésbé mert nem birok választási jog 376 —»♦ ‹•›•›- elvégre egy térre értünk, melyen egy nagy kivilágított épület látszott. Kísérőm egyenesen ennek tartott. Utána siettem — az ajtón beléptem, és . . . harsogó sikoltás. . . felébredtem. Körülnéztem, nem szobájában gyertya égett, és hallám, midőn mondá, maradjak csak fekve, nincs egyébb baj, mint hogy kis leányom ágyából leesett. — De én még nem voltam magammal tisztában, Chinába vagyok-e, vagy Baranyában ? Az ablakhoz ugorva, kinéztem és a kedves „kereszt“ vendéglőt megpillantva, megnyugodtam, mert — hála az égnek — csakugyan Chinában .. . akarom mondani Baranyában voltam. Szurok Laczi gal, mely körülmény az e tekintetbeni tekintélyt népünknél nagyon törpíti. Miután azonban sokat érintkezem velük, keresztül ismertem gondolat irányát. Tehát csupa tapasztalásból mondhatom: Ha a Deákpárt elmulasztja a népet felvilágosítani, aligha leend Baranyának egy jobboldali képviselője a jövő Országgyűlésen. Hajny Adolf, Pécs, nov. 2-án, 1868. A magyar- és erdélyországi izraeliták egyetemes hitfelekezetei gyűléséhez sz. kir. Pécs városának izr. hitközsége részéről küldendő egy képviselő választása czéljából f. é. nov. 1-sején előleges értekezlet tartatott, melyen mintegy ötven választó volt jelen. A tanácskozást dr. Ullmann Mór úr vezette. A jelen volt választók többségének előleges beleegyezése alapján Schapfinger J. urat ajánló képviselő jelöltül Erre elnöklő úr egy öttagú küldöttséget nevezett ki, melynek feladata lön Sch. urat a választók határozatáról értesíteni. A véletlen azonban megelőzte a küldöttséget. Sch. ur hirtelen körünkben termett, és mi szíves éljenekkel fogadtuk. A csend beállta után, Sch. ur felszólalt Hitvallását kinyilatkoztatá előttünk. Nem sallangos szavak vagy úgynevezett retoricai virágok képezték szónoklatának tartalmát, hanem egyszerű szív- és józan észből eredő gondolatok. Miután a beléje helyzett bizalmat megköszönte és kinyilatkoztatá, hogy a képviselői tisztet azon feltétel alatt, ha nálánál méltóbb nem jelentkeznék, elfogadja, az egyetemes gyűlés feladatát fejtegeti. Két czél vagyis inkább kettős csél elérését tűzte ki ez magának : községi és tanodai viszonyaink rendezését. Az elsőre nézve, mondja Schur, a pécsi hitközség nem várta a congressus közbejöttét, miután kebelében példás rend és egyetértés uralkodik, az utóbbira, t. i. az iskolára nézve, azon egy kívánsága van, hogy a vallástantárgyai széles alapra fektessenek és alkalmat nyújtsanak magasb vallási műveltség elnyerésére. Szerinte a világi és isteni tudománynak mindig karöltve kell járni és egyenlő lépést tartani, nehogy csak tudományos, hanem valóban vallásos embereket is neveljünk. Az izraeliták orthodox és neológ pártokra szakadása eddig semmiképen sem igazolható: „mi mindnyájan orthodoxok vagyunk annyiban, hogy őseinktől öröklött vallásunkat meg akarjuk őrizni és tartani.“ A hatása e beszédnek oly nagy volt, hogy egy-két habozó is megszilárdult azon határozatban „Schapringer J. leend minden bizonnyal a pécsi hitközség congressusi képviselője.“*) Ezután lakoma és borozás nélkül mindenki szépen hazament. Weisz Jakab, pécsi izr. választó. —*ο*¦-♦— Hazai s külföldi politikai mozzanatok. — A nemzetiségi kérdést az országgyülésnek mind a kilencz osztálya tegnap tárgyalta. Az első kérdés, mely minden osztályban fölmerült, az volt, ha váljon a többségi s kisebbségi javaslat vetessék-e fel a tárgyalás alapjául ? A nemzetiségi képviselői , természetesen, az utóbbi mellett szálltak síkra, minthogy szerintük szent István király törvényei hat külön nemzetről szólnak. E nemzetek coraplexuma teszi ki a népet s a magyar királyságot, de magyar nemzetről sehol szó sincs. Ennélfogva nem ismerhetik el a magyar faj felsőbbségét, a többségi javaslat képviselői kiemelték, hogy 800 évvel ezelőtt divatozott elnevezéseket nem lehet egy modern államkomplexum közigazgatására alkalmazni. Különben a törvényekben emlegetett populus alatt a nemesség értetett, nemzetiségi különbség nélkül, míg a nép sem a magyar, sem más, nem szolgált a törvényhatóságok alakításának alapjául; minthogy azonban a bevándorlótt, idegen gyarmatosok nem igen kedvelték a megyerendszert, ennéfogva sok kiváltságos törvényhatóság támadt. Az 1848-as országgyűlés a magyar összbirodalom érdekében életbe léptette az állampolgárok teljes egyenjogúságát, s megszüntetett minden nemesi kiváltságot, de nem a végből, hogy a polgári jogok gyarapodása arra használtassék, hogy egyes nemzetiségek más nyelvű kisebbségben levő polgártársaik elnyomására egyesülhessenek. Itt nem a magyar elem felsőbbségéről van szó, hanem oly jogokról, melyek nélkül állam, ha a állam fenn nem állhat. Két osztályban azon nézet is fölmerült, nem volna-e kívánatosabb, hogy a nemzetiségi kérdés a municipiumok ügyével egyszerre oldassék meg s ne a jelen külön törvény által ? Ez eszmét a nemzetiségi képviselők gyorsan fölkarolták, mert inkább nem kell nekik törvény, mintsem hogy a többségi javaslat legyen azzá. A két sectió e nézet mellett nyilatkozott, de elhatározta egyszersmind, hogy a többségi javaslatot is tárgyalás alá veszi, ha a központi osztály nem fogadná el nézetét. Erre a nemzetiségi képviselők kiléptek e két osztályból; kiléptek ezenkívül még egy más osztályból is. Egészen csak két osztály tárgyalta le a javaslatot. A Deák-pártnak tegnap este tartott conferentiáján szintén a nemzetiségi kérdés felett tanácskoz ó) Éljen ! Szerk.