Pécsi Lapok, 1868. október-december (2. évfolyam, 79-104. szám)

1868-12-03 / 97. szám

némely magányos órát felderít, mert én most az üz­lettől visszavonulok és majdan Madelaine-el, és, ha kérésemet teljesíteni szíves leend, önnel a harmadik emeletben lakom. Eközben aztán én, ki természete­sen több tapasztalással bírok mint ön, a sok vidéki és ismerősöknél, kik szállodánkat lakják, anyja ere­dete után tudakozódni fogok. Én azt hiszem főrangú családból származott, talán szülei beegyezése nélkül állásánál alább ment férjhez, de mindenesetre elveszett okiratait kell feltalálnunk. Talán a vasúti hivatalnok kezeiben vannak,ki természetesen megtartotta, mert nem tudta, kihez intézze azokat. Vagy talán teljes neve állt önnek a lepecsételt csomagon ? — Nem, szeretett anyám e kéziratra ezt írta: „Az én drága Blankámnak, általa születésének tizen­­nyolczadik évnapján felbontandó.“ — Mi megkapjuk ezt, kedves gyermekem, ön ál­lítása szerint csak egy százas árokba esett, néhány nap múlva a fontos okiratokról tudomásunk lesz. De bármi legyen is azok tartalma, kérem, maradjon ná­lam, míg önnek tetszik. Blanka szívből átkarolta a jó Belfour asszonysá­got és tőle foglalkozást kért magának. Blanka részéről néhány hét kellemesen tűnt el. Belfouréknál beélte magát, Madelainevel barátságot kötött és tanítva önmaga is tanult. Belfour asszony­ság sokszor benső élvezettel hallgatta a két leányt, ha esti szabad órájukban a duettet előadták, melyet Blanka reggelenként Madelaineval betanult. Ékes kézimunkával foglalkozva ült Blanka szo­bájában, midőn Madelaine, kétségkivül örömtől felin­dulva, hozzá hirtelen belépett. — Fivérem ma megérkezett, mondá ő, Burgundiá­ban volt, jövendőbeli ipa- e napánál. Majd bemuta­tom neked, ő kitűnő ember, volnék csak én félig oly megnyerő mint ő. Nagybátyánk, Leo gyámja, egy csinos burgundi gazdag nővel, keresztleányával, akarja őt összeházasítani. Leónak a nagy házban nőre van szüksége, miután a mama nyugalom után vágyik és én ily nagy szálloda élére nem illem. Leó tehát leánynézőben volt és Delphine, így hívják meny­asszonyát, annyira tetszett neki, hogy nagybátyánk javaslatát pompásnak találta. Delphine csakhamar szenvedélyes hajlamot nyert az én kedves fivérem iránt, és a fiatal pár el van jegyezve. Néhány hét múlva rokonait meglátogatandó Párisba érkezik, és újév után meg lesz a menyegző. Blanka szíves részvéttel hallgatta barátnéját és örült szerencséjének, melyet oly igen megérdemelt. Blanka és Madelaine a nap egy nagy részét együtt szokták tölteni, a mai reggelen is megkezdték szokott zenegyakorlatukat, midőn az ajtó csendesen megnyílt és Belfour Leó a szobába lépett. Blanka csodás éneke csalta őt ide, hol mozdulatlan, mintegy levarázsolva megállt. Amint Blanka elhallgatott, „megpillantó őt nővére és bemutató barátnéjának. O, a különben ügyes, beszédes férfiú, nem talált szavakat, sötét pir futa át kellemes vonásait, bizonyára mélyen meghat­va volt. Madelaine sajátságos tekintetet vetett Leóra és önkénytelenül rázta fejét. Aztán vidor beszélgetést kezdett fivérével, állítván miszerint ő bírja e világon a legkellemesb mély hangot, de ő szórakozottan vála­szolt neki és egy semleges ürügy alatt csakhamar el­­hagyá a szobát. Midőn később édesanyja Blanka sorsát neki el­beszélte és kérdezé, hogy rajkép tetszik neki, csak igen lassatan mondá: Igen jól! Belfour asszonyság tréfásan megjegyzé: Jó, hogy ezt jegyesed nem hal­lotta, de beszéljünk komolyan ; én Blanka szavaiban legkevesebbé sem kételkedőm hiszed, hogy ő ama fontos okmányokat ismét megkapja, hogy a homály, mely eredetét elfödi ki fog derülni ? — Minthogy ön, legjobb anyám, a legolvasottabb hírlapokban ez okiratokra nézve közzétett felhívása és tekintélyes jutalom ígérete eddig mit sem eredmé­nyeztek, gyanítom, hogy ezen okmányok Leroy kis­asszonyra nézve örökre elvesztek. De ezen veszteség talán nem is szerencsétlenség, mert ki tudja, mily kellemetlen rokonságot kerül ki ez által. Meglehet, külseje legalább azt látszik mutatni, hogy valami fő­rangú családhoz tartozik, de valljon a szerencse csak palotákban lakik-e? Védelmed alatt, legjobb anyám, vidámabban virulhat fel mint a nagyszülők oldalán, az esetre ugyanis, ha csakugyan vannak kevély ősei, kik vagy eltaszítják, vagy engedelmességére tartaná­nak igényt, annélkül hogy erkölcsileg bírnának eh­ez jogot. — Sok igaz van abban, mit mondasz, fiam, de Blanka jövője fekszik szívemen. Egy nevelő- vagy tanítónő élete nem szerencsés, ő egészen szegény, mely férfiú vesz el egy leányt hozomány nélkül és még homályos eredetűt, és Blanka csakis egy nemes, művelt férfiú oldalán lenne boldog. — Ő kedves anyám, hagyd mégis e mai napot borulatlan, a gondviselés e szép árvát ha anyai kar­jaidba vezette, majd tovább is fog gondoskodni róla. — Igazad van, Leó, és most beszélges velem je­gyesed­­és szüleiről, Delphine szívélyesen legyen fo­gadva általam. Belfour Leo, nővére barátnéját naponta látta; irántai bátortalansága elhagyta őt, sokszor órákig beszélgetett vele­­az élet legfontosabb érdekeiről, és ha az alkony közelgett, s a három nő Belfour asz­­szonyság termében a theaasztalnál ült, Leo is belé­pett és tréfálgatva anyjától egy csésze theát kért ki. Ritkán tagadta meg a dalt, Belfour asszonyság pe­dig karszékében ült a kandalló mellett és gyermekei tehetségén gyönyörködött. Delphine egy levelére Leo lehetőleg röviden vá­laszolt, ügyeivel mentegető magát. Egy másodikat, kissé szenvedélyeset, már redős homlokkal olvasott. Ezen levelet anyja adta át neki, s észrevéve sötét homlokát aggodalmasan mondá : Mi történt, Leo ? — Semmi, kedves anyám, csak kívánnám, hogy Delphine ne szeretne engem oly dühösen ! — Dühösen ?­­— De hiszen Delphine saját választásod, nem be­szélt rá senki, te igen bátran írtál róla, én nem értlek, Leóm. — Hagyjon engem, legjobb anyám . Delphine jó, művelt, igéző, szeret engem és birja szavamat, már megint vőlegényi hangulatomba esem. Belfour asszonyság aggodalmasan nézett fia után. Leo kalapját véve az utczára sietett, az eső esett a szés dühöngött, és hangulatához ezen idő egészen illett. Soká járkált gyors léptekkel utczától utczába, bou­­levardtól boulevardig, míg fáradtan és átázva haza­tért. Anyja terméből kedves dalt hallott előhangzani, egy pillanatra megállt, de becsületérzete leküzdte szenvedélyét, megfordult, hogy szobájába menjen, midőn az ajtó hirtelen megnyílt, és előtte nővére állt, ki éles füleivel meghallotta lépteit. — Már csak ne maradj künn, te hallgatódzó, mondá nevetve és a világos szobába vonta, hol anyja nyugalmasan a kandallónál ült. Leo sápadt és izga­tottan nézett ki. Blanka esőcseppeket vett észre ka­bátján és kedves bátortalansággal mondá: Ön egé­szen átázott, nem tenne jól, ha átöltöznék ? Komoly arczát egy boldog mosoly deríte ki, és ő halkan válaszoló: Köszönöm annak e tanácsát, és tá­vozott. Az egész estét szobájában töltötte, és szünte­len ismétlő magában Blanka szolid szavait: „Nem tenne jól, ha átöltöznék?“ és ezen szavakon mindig e kérdés csüggött. Átalános szelídség beszéltette így Blankát, vagy van irántam melegebb részvéte ? A gondtalan Blanka nem sejti, Leó lelkében mi forrongott. — Fiam jegyese holnap megérkezik, mondá Bel­four asszonyság egyik estéjen, amint Blanka szobá­jában az estszürkületben vele egyedül ült. — Fiam születési évnapja lesz, Delphine kitudta tőlem és je­gyesét meg akarja lepni. Arczképe ajánlja őt, én szép leányt várok. Blanka szekrényében motozva néhány barátságos szót válaszolt, Belfour asszonyság az olvasót véve és sóhajtva mondá: Nem viszi önmagával ezen olvasót a templomba soha? — Csak a halottak napján, úgy anyám születési és halálozási évnapján. — Tudja ön, Blanka, hogy ezen olvasó egykor az enyém volt ? Ez ön és közöttem egy szentelt kö­telék létez, és én úgy tekintem önt, mint pater Audoin hagyományát. — Hogy értsem én ezt, kedves Belfour asz­­szonyság ? — Egykor én is fiatal voltam, nem becs nélkül, atyám által ki ifjúságában gróf Castelforte nevelője volt, időnként a fiatal grófnőhez kerültem, ki szinte ne­hány évig atyám tanítványa volt. Ott a Castelforte család egy rokona által megláttatám és — szerette­iém­ ! Mikép szerettem én azon férfiút, Blankám, azt önnek nem írhatom le, ön még gyermek, ki nem tudja, hogy már szíve van. Ha alkony nem lett volna, Belfour asszonyság bi­zonyára nem kerüli el a magas pírt, melyet e néhány szó Blanka arczára festett. Belfour asszonyság foly­tató: Szerény reményeim nem keltek magasra, nem kértem egyebet mint gróf Bernárd tiszteletét, talán egy kevés barátságot, de ő megvallá nekem, hogy mindenek fölött szeret és vagy engem vezet oltárhoz vagy senkit. A küzdelmeket, melyeket miattam családja által ki kelle állania, csak Castelforte grófnőtől tudtam meg, ki velem kimélettel közlé, hogy közöttünk min­den viszonynak megszűnnie kell. Bernárd gróf atyja eljött az enyimhoz, megmondá neki, hogy elátkozza fiát és engem is, ha Bernard kérelmeinek engedek és az övé kivánok lenni, és én szerelmem ifjának meg­tört szívvel irám meg a vállevelet. Évfordultával megtudom, hogy Olaszországban tartózkodik és családja kívánságára egy szeretetre­méltó marchosinával összekelt. Elszegényült szüleim­nek nyugalmas agg kort biztosítandó néhány hóval később Belfour úrnak adom kezemet. Láttam szüleim derült életalkonyát, az ég két kedves gyermeket aján­dékozott, Belfour úr állandón kegyes volt irántam és komor kétségbeesés, néma lemondás helyébe elégült­­ség és hódolat lépett. Őszintén, de nem keserű köny­­nyűkkel siratám meg fiatal özvegy létemre Belfour halálát, néhány évvel később szüleim követték őt. Néhány hó múlva Belfour halála után a notre-dame templom egyik mellék­oltáránál térdeltem, e templo­mot minden másiknál jobban szeretem, ámbár ennél csaknem valamennyi szebb, mert ez legrégibb és oly sok könyvt látott, panaszt hallott és vigasztalást osz­togatott ! (Folyt. köv.) Pécsi tárogató. — Újabb adakozások a schweicziak részére : Mohácsról: Haasz Károly 5 ft, Deutsch Ká­roly 2 ft, Gerlai Vilmos 2 ft, K. Gyula 2 ft, Kerese Imre 1 ft, Kreitl Géza 1 ft, Takácsy Ignácz 1 ft, Varga Alajos 1 ft, Luizer Győző 1 ft, Kovách Alajos 1 ft, Beer József 1 ft, Náray Imre 1 ft, Podgorelácz Sándor 1 ft, Heinrich József 1 ft,Preiszberger Nándor 1 ft, Ki­sfaludi János 1 ft, N. N. 50 kr, Fojta József 50 kr. Összesen 24 frt. hozzáadva az eddig begyült.... 446 frt. 1 kr. Összes bevétel . 470 frt. 1 kr. — A váczi püspök Peitler A. ő maga jött le Bu­dáról a hold, pécsi püspököt eltemetni. Az általáno­san kedvelt vendég tegnapelőtt a déli vonattal Szi­getvárig ment, honnan tegnap tért vissza a fővá­rosba.­­ A pécsi káptalan szombaton tartott ülésében egyhangúlag ngos Szláby József urat választotta meg püspöki helyettesnek.­­ Igen sok panasz érkezett azon legújabban be­vett szokás ellen, hogy némelyek a város kellő közepén tartanak fa- és szalmaraktárakat. Mint érte­sültünk a kapitányi hivatal erélyes intézkedéseket tett, hogy az ily rendellenes dolgok a jelenben meg­szűnjenek, a jövőben pedig meg ne történjenek. — Adtál uram esőt, de nincs köszönet benne, van koczka kövezetünk, de csakugyan abban sincs kö­szönet. Nem tudjuk ki rakja le azokat a köveket, de azt tudjuk, hogy oly irgalmatlanul roszul vannak le­rakva mintha csak valami hordát illesztgette volna egymás mellé csekély napi bérért. Alig rakták le őket már­is nagy része görbén áll, egyik mélyebb a másik magasabb úgy, hogy éles részei kopni kez­denek, s nem sokára alig fog különbözni az eddigi hírhedt kövezettől. De hogy 13 lenne jó, mikor senki sem ügyel reá, hogy miként rakják, az illető burkoló pedig mielőbb készen akar lenni, s hamar is elkészül­ne a jó eredmény rovására. Váljon nem lehetne vala­kit Bécsbe küldeni, hogy ott a kövezést megtanulja? Azt hisszük bőven megnyernék azon költséget melybe e tanulás kerülne. — Mindenkit meglepett közülünk azon egyszerre elterjedt hir, hogy Cseh Aurel, ez erőteljes ifjú kedden reggel életének 24-ik évében meghalt. A bol­dogult hült tetemei még az­nap beszenteltettek, s este Vargára a családi sírboltba vitettek. Béke hamvaira! — Nem­rég egy természetellenes anya borzasztó módon gyilkolta meg újdonszülöttjét. A siró gyer­meket ugyan­is fölkapta s úgy vágta a földhöz, hogy alig mutatott már életjelt, s ezután a még lihegő magzatját egy akácz sövénybe dobta, s levelekkel befödte. A gyermek természetesen már halva találta­tott, az anyát pedig azonnal befogták. — Múlt szombaton vezette oltárhoz B. Skerlecz Károly a bájos B. Hrabovszky Sarolta kisasszonyt. A boldog pár másnap oroszlói jószágára utazott. — A családi necrolog nem irodalmi mű, mely tapsot, henem fájdalmas panasz, mely részvétet ke­res ; azért nem esik bírálat alá. Más a hivatalos necrolog. És úgy lehet ugyan ez is a fájdalom szava, mint amaz, de több esetben a fájdalom át nem érzett szavaival felczifrázott rideg jelentés, mely részvétre nem is számít. Vannak esetek, midőn a hivatalos necrolog azon dolgoknak, a­melyeket mond, és azon személyeknek, a kik által mondja, jelentékenységé­­nél fogva a hozzászólást mintegy felhivja. Ilyen azon két necrolog mely az Istenben boldogult pécsi püs­pökről a ft. pécsi káptalan neve alatt bocsáttatott ki. Ha nem voltunk is szerencsések az üdvözülttel min­denben egyetérthetni, hallgatagon bár, de őszintén adtuk meg a halottnak azon tiszteletet, mely őt rang­jánál fogva is megillette és távol van tőlünk a mienk­nél nagyobb fájdalom jogosultságát bárkinél kétségbe vonni. De az említett necrolog túlmegy a határon: a férfiatlanságnak oly okmánya az, minő hamarjában nem fordult meg kezeink között; a chinai mandari­nok az „ég fia“ előtt térdre borulva nem beszélhetnek alázatossabban és fellengőbben. A 11. pécsi káptalan­ról már múltjánál fogva sem hisszük, hogy ennyire jutott volna, hanem azt kell hinnünk, hogy a necro­log szerkesztését hívatlan kézre bizva a szerkezetet megjelenése előtt vagy nem látta, vagy bírálni nem akarta. De az igazság és önérzet nevében kérjük a st. pécsi káptalant, hogy cselekedjék férfiasan és ne engedje a történetet meghamisitani. (Beküldetett.) — -*♦»— Nyilt válasz. A „P. L.“ 95 számában egy nyílt kérdés intéztetett hozzám, melyre felelni erkölcsi kö­telességnek tartom. F. é. aug. hó 9-ére volt kitűzve apáig, olvasókör alakuló közgyűlése de miután csak 15 — 20 polgár úr jelent meg, ez okból a követ­kező vasárnapra tűzetett ki, s az ekkor megjelent urak az alapszabály tervezetet átnézték, és kevés módosítással elfogadták. A közeli megalakulás remé­nyében több lap is lett megrendelve, mely a körnek most is jár és bárkinek olvasás végett átadatik. A következő , vasárnap szintén eredménytelenül múlt el, miért is többen oda nyilatkoztak, hogy szü­ret utánra kell hagyni a megalakulást és eddig is ki­nek tetszik olvashatja a megrendelt lapokat. De miu­tán szüret után a követválasztási mozgalmak jöttek közbe magam láttam jónak, míg ezeknek vége lesz­­ az alakuló gyűlést elhalasztani. Most tehát, midőn nyílt kérdést intéztek hozzám e tárgyban, bátor va­gyok fölkérni a következő urakat, ha f. é. dec­emb. 13-án délelőtt 10 órakor a nemzeti Casino nyári te­ 405

Next