Pécsi Lapok, 1868. október-december (2. évfolyam, 79-104. szám)

1868-11-22 / 94. szám

Megjelelt hátonkin­t két­szer , vasárnap és csü­törtök­ö­n. Előfizetési ár : helyben házhozh­ordással és vidékre egész évre 8 frt, fél évre 1 frt, V. évre 2 frt. Bérillentetlen levelek nem fogadtatnak el. Szerkesztői szállás Nepomuk utcza 30. sz.­­ POLITIKAI, SZÉPI KŐHALMI, GAZDÁSZATI S TUN­OMÁNYOS HETILAP. 11 Pécs, II. Évfolyam 94. szám. November 22-én. 1868. HIRDETÉSEK ÁRA: Négyhasábos petit betfije sorért egyszeri hirdetésnél 10 kr. 2-szerinél 7 kr. 3-atad és m­in­den utóbbinál­­1 kr. o. é. „Nyílt térű rovatban meg­jelenő minden petit sorét 14 kr. o. é. B é l y e g d­í­j kijlön minden hirdetésért 30 kr. o. é. Kiad­ó­h­i­v­a­t­a­l Országút 5-dik szám. Helyzetünk is. (Ks.) És pártjaink? Midőn pártról szólunk, compact, szerve­zett, fegyelem alatt álló pártot értünk. Honunkban jelenleg — mit minden kezdő politikus is tud — három párt létez: a többséget képező, hazánk anyagi és szellemi boldogítását fő czéljául kitűzött, és az eddigi alkotmányos életünket kivívott Deák-párt, a cunctator és program­nélküli balpárt, mely önmagában ismét, a mint t. i. a Deák­párt, vagy a szélsőbal felé gravitál, azaz a mint azt, mit elérni szándékszik vagy törvé­nyes utón t. i. az országgyűlés;­­ vagy tör­vénytelen utón t. i. forradalom által kivánja elérni, két részre oszlik: a ,, hazánk“ és „hon“ harczosaira; végre a teljes felforgatást czélzó szélsőbal. Megyénkben is mindazok, kik polgári jo­gok gyakorlatában lévén a politikai térem­ szerepelhetés színvonaláig emelkedtek, e há­rom pártba oszthatók, azaz vannak egyesek, kikről tudjuk hogy barátjai, hű védelmezői az 1867-ki kiegyezésnek; hogy a 67-ki kiegyezést kárhoztatják, és azon nemzetünket, tételünket megölő állapot­hoz ragaszkodnak, melyet az osztrák tarto­mányokhoz­ viszonyainkat nem szabályozó 48-ks törvényeknek merev és változatlan el­fogadása okozna; hogy opponálnak a kormánynak; de nem azért, mert meggyőződésük, hanem, mert a köztérem­ eddigi működésüknek fő és egye­düli életjele : az oppositionális viszketegség ; hogy nem lévén számukra más műkö­dési tér, tüntetési, vagy hoszúállási alkalom, saját érdekeiknek soha szem előli tévesztése mellett már azért is izgatják a népet, hogy ezt elvakítva, annál könnyebben kizsákmá­nyolhassák. Látjuk, tapasztaljuk, tudjuk tehát, hogy egyik, vagy másik így tesz, működik, vagy gondol; de pártot — úgy mint mi magunk­nak egy szervezett, fegyelmezett pártot kép­zelünk, nem látunk. E párthiánynak tulajdonítjuk azon ismé­telt, consequentiáiban nevetséges, és még­is fájdalmas eseményt, hogy egyesek — megyei gyűléseken — ma a legnagyobb célaival bizalmat szavaznak a kormánynak, és ugyan­azok, ugyanazon ülésszakban, sokszor ugyan­azon órában — más kérdésnél — a kormány ellen szavaznak, kikelnek. Ily galimathias nem történhetnék, ha fe­gyelmezett, tehát eljárásaiban következetes­séget tanúsító pártjaink volnának. Bocsánat! Igenis ismerünk egy pártot, mely tömö­­rülten áll ellenünk, s melyet hazánkban a köztérről leszorítani iparkodnak, sőt sok he­lyen tettleg le is szorítottak, de mely a me­gyénkben még igen nagyon virágzik. Értjük a szélsőbalt. Nem c­élunk elemezni, mikép született mindég ,,pecsovics“ megyénkben e párt, hanem egyszerűen constatáljuk , hogy létez. Tehát csak a szélsőbal párt képez me­gyénkben kivételt. Ez szervezve, fegyelmezve készen áll; ez szüntelenül működik ; ez a pro­­jek­ták szerzésében fáradhatlan; és ez — exempla docent — ismételve még akkor is győzött, midőn mindenki álmaiból felocsúd­va, őket legyőzni iparkodott. Csoda-e ezek után, ha a politikailag nem annyira éretlen, mint megállapodás nélküli, ingatag nép látva, hogy szervezve, fegyel­mezve, előre kigondolt tervei, s nem vak légy módjára csak, egy párt jelen meg előtte; mondjuk, csoda-e, ha a nép e párt karjaiba veti magát, még, ha más józan elvű párt ér­demesnek tartaná figyelmét ez elhagyott nép felé fordítani, tán szívesben hajolna ehez, mint ahoz? Mert a nép józanságát tagadnunk nem szabad, és nem lehet. Ismerünk egyletet, mely a hírhedt ,,de­­mocrata körök“ alkotó korszakában látott napvilágot, és, ha e körök szét nem ugrasz­­tatnak, tán a leghíresebb jacobinus clubbá alakulhatott volna; ma ez egylet a viszonyok­nak és higgadt eszméknek tért engedve, leg­nagyobb reményekre jogosított „olvasó kör­ré“ változott át. A nép józanságán tehát kétkedni — ha­zafias bűn: csak bizalmát megnyerni, vezetni kell ezt. Kik vannak tehát hivatva a népnél e bi­zalmat felébreszteni, megállapítani, fentar­­tani ? Kik hivatvák megyénk ferde helyzetén változtatni ? E kérdéseket feltesszük ugyan , de Választ­­ nem adunk. Nem akarunk tanácsot adni, nem akarunk módot, eszközt elősorolni, melyek által e helyzet megváltozhatik , tették ezt már előt­tünk nálunknál minden tekintetben nagyobb emberek. Mi egyszerűen — abstracte — constatál­­tuk a helyzetet, melynek ilyképeni létezését ki sem tagadhatja; elmélkedjék már most mindenki azon kérdés felett. Mily után, mily móddal változ­tatható meg megyénk jelenlegi, mi dicsőséget, örömöt sem nyújtó, és politikai érettséget épen nem tanusitó helyzetünk? • ‚♦ ‹*', November 17. Pártunk s a kormány ismét betöltött egy üres la­pot s mi — átadván azt a nemzet ítéletének, nyugodt lélekkel odább lapozgathatunk. A czimkérdés meg van oldva — megoldva oly alakban, hogy hazánk már nemcsak anonym szere­pel európai társai között. A dualismus megkeresztel­­tetett sazuj elnevezés notificáltatni fog a ha­talmasságoknak. Ily győzelmek után a diadal harsonába szoktak kormányok és pártok fújni, lelkesült ostentátióval fordulván a nemzethez s vívmányaik után pártuk erősbülését, programmuknak igazságszolgáltatást remélve. Mi nem tartjuk ezt szükségesnek. A Deákpárt és kormánya egyszerűen beváltotta szavát s min­den factor megtette kötelességét. Every man did his duty — mondaná Nelson. Mi nem fedezünk fel semmi rendkivüliséget a dologban. A deákpárt egyszerűen érvényre juttatá hazánk egyik jogos követelményét és Magyarország névleg is tényező lesz a világpolitikában — rövid korszakok kivételével, első ízben századok után. Visszaéljünk-e a pillanat ü­nnepélyes komolysá­gával arra, hogy a fenekedő agyarkodást s a kishitű bizalmatlanságot c­áfolgatni igyekezzünk e vívmá­nyunkat fenlobogtatván a nemzet előtt? Pártunknak soha sem tartozott jellemvonásai közé az érzelmek felkavarása által hatni. Ha törté­nelmünkön végigtekintünk, melegen érintik szívünket a lelkesedés egyes korszakai. De azok vége mindig gyászos visszaesés volt. A deákpárt nem appellált soha a nemzet lelkesedésére, hanem eszéhez — jó­zanságához fordult mindig s szakadatlan, békés, zaj­talan munka által megszerez mindent, mire lelkese­déssel csak erőszak utján juthatánk — vagy nem is juthatánk. Hasonlókép fog cselekedni most is. Nem szavak­kal — tettekkel lépünk a nemzet szine elé s azon nemzet, melyet a szép szavak és hangzatos frázisok emberei a béke és megállapodott jóllét révébe nem vezeth­ettek — meg fogja embereit tettük után ítélni. A balközépnek e közbejött incidens kétségkívül nagyon kellemetlen lesz s mi őszintén sajnáljuk, hogy párthiveiket a győzelemnek e napján talán nem számíthatjuk az örvendezők közé. A deákpárt kormányától szerették az önállóságot és függetlenséget megtagadni ; pártszenvedélyük né­ha annyira juttató, hogy — a világos tényekkel szemben — a magyar államot Bécstől függő provin­­cziának hirdetik. A kormány elnökének országos ülésben adott megnyugtató válasza sem tartóztatható vissza, hogy a delegációból ki ne lépjenek. Néhány nap múlt csak el azóta s az ügy, megol­datott. Nem mondjuk a nemzetnek, mit cselekedjék. Sokkal értelmesebb, semhogy magától ne tudná mit kellene majd tennie s mikép kell a balközép eljárását felfognia. A nemzet választani fog tudni azon párt között, mely csak a meddő tagadáshoz ért, mely csak leron­tani és gátolni akar s szándékosan útját álja a hala­dásnak — és a cselekvés pártja között, mely a tör­vényes tért megteremte — azt e 1 f­o­g­j­a r­á és naponként uj meg uj vívmányok által biztosítja jö­vőjét. —*♦»---­ Fővárosi élet. Pest, 1868. nov. 18-án. Jön a delegatio! vagy is itt is van már! Megér­keztek azok a czilinderes úri­emberek, a­kik most már Magyarország fővárosában képviselik a lajthán­­túli országokat és velük itt van a közös minisztérium és Beust, közös külügyminiszter, mintegy házi­gazda­ként üdvözölt­e a német delegátiot a magyar fővá­rosban. Minden dolog kétségtelenül jótékonyan hathat reánk és különösen az egész Deák-pártra, a­melyet oly kedvteléssel vádolt azzal a bal és szélső bal, hogy önállásunkat feladta és Magyarországot Ausztria provincziájává tette. Ausztria delegátusai a provin­cia fővárosába jönnek talán, hogy a provinciával egyenjogúlag alkudozzanak, azon költségek felett, a­melyet a közös védelem igénybe vesz ? A közös mi­niszterek talán szintén csak a provincia fővárosába rándultak le, hogy mint annak is felelős hivatalno­kok, itt adjanak számot sáfátságukról és itt kérjenek felhatalmazást jövő eljárásukra? És ezen kívül talán a provincia fővárosát tette a fejedelem második szék­helyévé, a­melyben az évnek egy részét tölti és a­melynek királyi lakában a magyar minisztérium hozzájárulásával döntenek a monarchia külpolitikája felett ? Valóban minél tovább haladunk, minél inkább átmegy a dualismus a törvénykönyv papírjáról az életbe, annál fényesebben c­áfolja az meg ellensé­geit. És ha a fenn elősorolt tényekhez még hozzá tesszük azt, hogy épen,a delegatio összeillése előtt való napon jelent meg a Felsége elhatározásába mely a monarchia és () Felsége czímét Magyarország egyenjogú állásához képest szabályozta: hisszük, hogy ezen ténynek jótékony hatása lesz baloldalunk tisztább fejű embereire is, a­mit isten adjon, mert bizony nagy szükségünk volna már rá, hogy a né­met ellen való gyűlölködés és oratlozás helyett, va­lami okosabbat tegyünk. A német delegátusok még csak egy ülést tartot­tak és miután az előterjesztett közös budget megvizs­gálására egy nagy bizottmányt küldtek ki, maguk most Pesttel ismerkednek meg. Néhányat az ország­gyűlésen látunk közülök, másokkal az utczákon ta­lálkoztunk , ma estére pedig a miniszterelnöknél lesz egy hivatalos estély. A német delegátusok talán legjobban megbámul­ják azt a nagy és czifra korteskedést, a­melyet ná­lunk még zsidó atyánkfiai is véghez visznek. A fővá­rosban is ma volt a congressusi választás és pesten már korán re­gel felpántlikázott kocsikon, zeneszó­val és bandériummal vonultak át az utczákon a vá­lasztás színhelyére, Budáról pedig délben még Pestre

Next