Pécsi Lapok, 1868. október-december (2. évfolyam, 79-104. szám)
1868-11-22 / 94. szám
Megjelelt hátonkint kétszer , vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár : helyben házhozhordással és vidékre egész évre 8 frt, fél évre 1 frt, V. évre 2 frt. Bérillentetlen levelek nem fogadtatnak el. Szerkesztői szállás Nepomuk utcza 30. sz. POLITIKAI, SZÉPI KŐHALMI, GAZDÁSZATI S TUNOMÁNYOS HETILAP. 11 Pécs, II. Évfolyam 94. szám. November 22-én. 1868. HIRDETÉSEK ÁRA: Négyhasábos petit betfije sorért egyszeri hirdetésnél 10 kr. 2-szerinél 7 kr. 3-atad és minden utóbbinál1 kr. o. é. „Nyílt térű rovatban megjelenő minden petit sorét 14 kr. o. é. B é l y e g díj kijlön minden hirdetésért 30 kr. o. é. Kiadóhivatal Országút 5-dik szám. Helyzetünk is. (Ks.) És pártjaink? Midőn pártról szólunk, compact, szervezett, fegyelem alatt álló pártot értünk. Honunkban jelenleg — mit minden kezdő politikus is tud — három párt létez: a többséget képező, hazánk anyagi és szellemi boldogítását fő czéljául kitűzött, és az eddigi alkotmányos életünket kivívott Deák-párt, a cunctator és programnélküli balpárt, mely önmagában ismét, a mint t. i. a Deákpárt, vagy a szélsőbal felé gravitál, azaz a mint azt, mit elérni szándékszik vagy törvényes utón t. i. az országgyűlés; vagy törvénytelen utón t. i. forradalom által kivánja elérni, két részre oszlik: a ,, hazánk“ és „hon“ harczosaira; végre a teljes felforgatást czélzó szélsőbal. Megyénkben is mindazok, kik polgári jogok gyakorlatában lévén a politikai térem szerepelhetés színvonaláig emelkedtek, e három pártba oszthatók, azaz vannak egyesek, kikről tudjuk hogy barátjai, hű védelmezői az 1867-ki kiegyezésnek; hogy a 67-ki kiegyezést kárhoztatják, és azon nemzetünket, tételünket megölő állapothoz ragaszkodnak, melyet az osztrák tartományokhoz viszonyainkat nem szabályozó 48-ks törvényeknek merev és változatlan elfogadása okozna; hogy opponálnak a kormánynak; de nem azért, mert meggyőződésük, hanem, mert a köztérem eddigi működésüknek fő és egyedüli életjele : az oppositionális viszketegség ; hogy nem lévén számukra más működési tér, tüntetési, vagy hoszúállási alkalom, saját érdekeiknek soha szem előli tévesztése mellett már azért is izgatják a népet, hogy ezt elvakítva, annál könnyebben kizsákmányolhassák. Látjuk, tapasztaljuk, tudjuk tehát, hogy egyik, vagy másik így tesz, működik, vagy gondol; de pártot — úgy mint mi magunknak egy szervezett, fegyelmezett pártot képzelünk, nem látunk. E párthiánynak tulajdonítjuk azon ismételt, consequentiáiban nevetséges, és mégis fájdalmas eseményt, hogy egyesek — megyei gyűléseken — ma a legnagyobb célaival bizalmat szavaznak a kormánynak, és ugyanazok, ugyanazon ülésszakban, sokszor ugyanazon órában — más kérdésnél — a kormány ellen szavaznak, kikelnek. Ily galimathias nem történhetnék, ha fegyelmezett, tehát eljárásaiban következetességet tanúsító pártjaink volnának. Bocsánat! Igenis ismerünk egy pártot, mely tömörülten áll ellenünk, s melyet hazánkban a köztérről leszorítani iparkodnak, sőt sok helyen tettleg le is szorítottak, de mely a megyénkben még igen nagyon virágzik. Értjük a szélsőbalt. Nem célunk elemezni, mikép született mindég ,,pecsovics“ megyénkben e párt, hanem egyszerűen constatáljuk , hogy létez. Tehát csak a szélsőbal párt képez megyénkben kivételt. Ez szervezve, fegyelmezve készen áll; ez szüntelenül működik ; ez a projekták szerzésében fáradhatlan; és ez — exempla docent — ismételve még akkor is győzött, midőn mindenki álmaiból felocsúdva, őket legyőzni iparkodott. Csoda-e ezek után, ha a politikailag nem annyira éretlen, mint megállapodás nélküli, ingatag nép látva, hogy szervezve, fegyelmezve, előre kigondolt tervei, s nem vak légy módjára csak, egy párt jelen meg előtte; mondjuk, csoda-e, ha a nép e párt karjaiba veti magát, még, ha más józan elvű párt érdemesnek tartaná figyelmét ez elhagyott nép felé fordítani, tán szívesben hajolna ehez, mint ahoz? Mert a nép józanságát tagadnunk nem szabad, és nem lehet. Ismerünk egyletet, mely a hírhedt ,,democrata körök“ alkotó korszakában látott napvilágot, és, ha e körök szét nem ugrasztatnak, tán a leghíresebb jacobinus clubbá alakulhatott volna; ma ez egylet a viszonyoknak és higgadt eszméknek tért engedve, legnagyobb reményekre jogosított „olvasó körré“ változott át. A nép józanságán tehát kétkedni — hazafias bűn: csak bizalmát megnyerni, vezetni kell ezt. Kik vannak tehát hivatva a népnél e bizalmat felébreszteni, megállapítani, fentartani ? Kik hivatvák megyénk ferde helyzetén változtatni ? E kérdéseket feltesszük ugyan , de Választ nem adunk. Nem akarunk tanácsot adni, nem akarunk módot, eszközt elősorolni, melyek által e helyzet megváltozhatik , tették ezt már előttünk nálunknál minden tekintetben nagyobb emberek. Mi egyszerűen — abstracte — constatáltuk a helyzetet, melynek ilyképeni létezését ki sem tagadhatja; elmélkedjék már most mindenki azon kérdés felett. Mily után, mily móddal változtatható meg megyénk jelenlegi, mi dicsőséget, örömöt sem nyújtó, és politikai érettséget épen nem tanusitó helyzetünk? • ‚♦ ‹*', November 17. Pártunk s a kormány ismét betöltött egy üres lapot s mi — átadván azt a nemzet ítéletének, nyugodt lélekkel odább lapozgathatunk. A czimkérdés meg van oldva — megoldva oly alakban, hogy hazánk már nemcsak anonym szerepel európai társai között. A dualismus megkereszteltetett sazuj elnevezés notificáltatni fog a hatalmasságoknak. Ily győzelmek után a diadal harsonába szoktak kormányok és pártok fújni, lelkesült ostentátióval fordulván a nemzethez s vívmányaik után pártuk erősbülését, programmuknak igazságszolgáltatást remélve. Mi nem tartjuk ezt szükségesnek. A Deákpárt és kormánya egyszerűen beváltotta szavát s minden factor megtette kötelességét. Every man did his duty — mondaná Nelson. Mi nem fedezünk fel semmi rendkivüliséget a dologban. A deákpárt egyszerűen érvényre juttatá hazánk egyik jogos követelményét és Magyarország névleg is tényező lesz a világpolitikában — rövid korszakok kivételével, első ízben századok után. Visszaéljünk-e a pillanat ünnepélyes komolyságával arra, hogy a fenekedő agyarkodást s a kishitű bizalmatlanságot cáfolgatni igyekezzünk e vívmányunkat fenlobogtatván a nemzet előtt? Pártunknak soha sem tartozott jellemvonásai közé az érzelmek felkavarása által hatni. Ha történelmünkön végigtekintünk, melegen érintik szívünket a lelkesedés egyes korszakai. De azok vége mindig gyászos visszaesés volt. A deákpárt nem appellált soha a nemzet lelkesedésére, hanem eszéhez — józanságához fordult mindig s szakadatlan, békés, zajtalan munka által megszerez mindent, mire lelkesedéssel csak erőszak utján juthatánk — vagy nem is juthatánk. Hasonlókép fog cselekedni most is. Nem szavakkal — tettekkel lépünk a nemzet szine elé s azon nemzet, melyet a szép szavak és hangzatos frázisok emberei a béke és megállapodott jóllét révébe nem vezethettek — meg fogja embereit tettük után ítélni. A balközépnek e közbejött incidens kétségkívül nagyon kellemetlen lesz s mi őszintén sajnáljuk, hogy párthiveiket a győzelemnek e napján talán nem számíthatjuk az örvendezők közé. A deákpárt kormányától szerették az önállóságot és függetlenséget megtagadni ; pártszenvedélyük néha annyira juttató, hogy — a világos tényekkel szemben — a magyar államot Bécstől függő provincziának hirdetik. A kormány elnökének országos ülésben adott megnyugtató válasza sem tartóztatható vissza, hogy a delegációból ki ne lépjenek. Néhány nap múlt csak el azóta s az ügy, megoldatott. Nem mondjuk a nemzetnek, mit cselekedjék. Sokkal értelmesebb, semhogy magától ne tudná mit kellene majd tennie s mikép kell a balközép eljárását felfognia. A nemzet választani fog tudni azon párt között, mely csak a meddő tagadáshoz ért, mely csak lerontani és gátolni akar s szándékosan útját álja a haladásnak — és a cselekvés pártja között, mely a törvényes tért megteremte — azt e 1 fogja rá és naponként uj meg uj vívmányok által biztosítja jövőjét. —*♦»--- Fővárosi élet. Pest, 1868. nov. 18-án. Jön a delegatio! vagy is itt is van már! Megérkeztek azok a czilinderes úriemberek, akik most már Magyarország fővárosában képviselik a lajthántúli országokat és velük itt van a közös minisztérium és Beust, közös külügyminiszter, mintegy házigazdaként üdvözölte a német delegátiot a magyar fővárosban. Minden dolog kétségtelenül jótékonyan hathat reánk és különösen az egész Deák-pártra, amelyet oly kedvteléssel vádolt azzal a bal és szélső bal, hogy önállásunkat feladta és Magyarországot Ausztria provincziájává tette. Ausztria delegátusai a provincia fővárosába jönnek talán, hogy a provinciával egyenjogúlag alkudozzanak, azon költségek felett, amelyet a közös védelem igénybe vesz ? A közös miniszterek talán szintén csak a provincia fővárosába rándultak le, hogy mint annak is felelős hivatalnokok, itt adjanak számot sáfátságukról és itt kérjenek felhatalmazást jövő eljárásukra? És ezen kívül talán a provincia fővárosát tette a fejedelem második székhelyévé, amelyben az évnek egy részét tölti és amelynek királyi lakában a magyar minisztérium hozzájárulásával döntenek a monarchia külpolitikája felett ? Valóban minél tovább haladunk, minél inkább átmegy a dualismus a törvénykönyv papírjáról az életbe, annál fényesebben cáfolja az meg ellenségeit. És ha a fenn elősorolt tényekhez még hozzá tesszük azt, hogy épen,a delegatio összeillése előtt való napon jelent meg a Felsége elhatározásába mely a monarchia és () Felsége czímét Magyarország egyenjogú állásához képest szabályozta: hisszük, hogy ezen ténynek jótékony hatása lesz baloldalunk tisztább fejű embereire is, amit isten adjon, mert bizony nagy szükségünk volna már rá, hogy a német ellen való gyűlölködés és oratlozás helyett, valami okosabbat tegyünk. A német delegátusok még csak egy ülést tartottak és miután az előterjesztett közös budget megvizsgálására egy nagy bizottmányt küldtek ki, maguk most Pesttel ismerkednek meg. Néhányat az országgyűlésen látunk közülök, másokkal az utczákon találkoztunk , ma estére pedig a miniszterelnöknél lesz egy hivatalos estély. A német delegátusok talán legjobban megbámulják azt a nagy és czifra korteskedést, amelyet nálunk még zsidó atyánkfiai is véghez visznek. A fővárosban is ma volt a congressusi választás és pesten már korán regel felpántlikázott kocsikon, zeneszóval és bandériummal vonultak át az utczákon a választás színhelyére, Budáról pedig délben még Pestre