Pécsi Lapok, 1923. szeptember-december (2. évfolyam, 197-295. szám)
1923-11-11 / 256. szám
II, evfouwam. 291. szám, EMyvs Hww ara avv hwwihPOK SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: MUNKÁCSY MIHÁLYUTCA 10. SZÁMI * KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA. SZERKESZTŐSÉGI TEL. 109. * KIADÓHIVATALI TEL. 27. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK HÁZHOZ SZÁLLÍTVA VAGY POSTÁN 1 HÓRA 4700 K., 8 OLDALAS LAP ÁRA 300 KORONA, 4 OLDALAS LAP ÁRA 200 KORONA* A dal régibb mint az ember maga , ős voltában ott zenélt a mindenek életének kezdetén, talán mint dúdoló szellő, talán mint szélviharnak nyöszörgő sóhajtása, avagy mint a Föld születését megelőző nagy vajúdásnak egy világot ígérő sikolya ; s ott fog egykoron robajos, zengő kíséretként dörögni, ha eljő a nagy temetési nap, a végítélet órája, melyen mindaz, ami ma a Föld és annak élete, utolsó t lüktet egy végső összeomlásban. A dal, mely emberi nyelven kísérve, vagy a nélkül muzsikálva mindeneknél a legszebben beszél, leghűségesebb társa az embernek, mert a bölcsőtől a sírig terjedő arasznyi létet tartalommal tölti be. Ott fakad az életet adó anya kinörömös szavában s azután az uj élet bölcsője fölött dudorászva indul tova, jóban — rosszban egyaránt kisérve egész a sírig, hogy a Gircum dederunt sziveket hasogató dallamával búcsúztasson el az élettől. A bölcső és sirhalom, a létnek e két határmesgyéje között mi a dal ? Kicsinyek imádsága, nagyok ájtatoskodása ; ifjak és öregek jókedvének Istenhez szállása; bubán csüggedőknek vigasztalódása ; csapongó vigság, mely tarka virágszirmokkal a menyboltot ostromolja s bánat, amely az emberi hang templomos szavával keresi az utat a megbékélés, a megnyugvás enyhe ígérő forrásához, amidőn pajzán csilingeléssel felcsattog az ég magasságába, Isten keresve, Őt dicsérve, magasztalva, avagy az elborult, fájdalomba roskadt lélek kongó, kongó, zsongó ércszavával belémarkol a szív húrjaiba s azok pengetésével zokogtatja el a sírni vágyó, vagy könnyezni nem tudó ember minden szomorúságát. A dal suttog, beszél, kiált, kér, követel, hogy azután adjon, mindent adjon, azzal a megnyugvással, melyet elhangzásával ajándékoz. És szavát mindenki megérti, mert benne csattog a madár csicsergése, az erdő lombjának suttogása,a szellő sóhajos panasza, a hegyi patak fecsegő csobogása és úgy, mint a vihar haragos zúgása, a tenger titokzatos morajlása, égi csata dübörgő zengése, benne sírnak vágyó vágyódások, elhantoló lemondások, bubán gyötrő vergődések ép úgy, mint ahogy életre törnek benne és általa frissen sarjadt remények, boldog célhoz igyekvések, dicsekvő megérkezések. A dal: élet ! Ott rezeg, ott csendül, ott csapong, ott zsong, a kék égbolt hajlása alatt, midőn a föld embere kalászt ígérő magot rejt a rög alá ; ott száll csattogó vidámsággal hegyek-halmok felett, mikor a dús fürtök tömegét tüzes nedűvé sajtolják; ott kacag a fonókban, esküvőkön, torokon, mikor a nép mulat s szivén csókolja a vidámkedvüeket, hogy lelkük derűjét fokozza. Otthonos egyszerű emberek szerény egyszoba-konyhás fészkében és kupolás paloták márványos csarnokaiban, porlepte, füstös műhelyek munkaasztalainál ép úgy, mint az Isten házában , az áldásos munka békés területein, akár a harcok mezején. Itt áhítatra gerjeszt, ott tevékenységre serkent, kitartásra buzdít, amott harcra tüzel, erőkifejtésre biztat, fáradtságot, but, gondot feledtet, derűt hoz, kedvet acéloz, pajzánságra gyújt; egyszer köszönetet zeng, hálát mond, dicsér, imád, másszor áldást kér, elköszön, búcsúztat, vagy éltet dérit, hangulatot teremt. A dal: élet ! S annak nem köznapi értelembe vett művelői a mellett, hogy művészek, az emberiség jóltevői, mert magát az életet teszik jobbá, szebbé, amidőn a dal összecsengő harmóniájába a lelküket helyezik, hogy vele a miénket a gyönyör régióiba ragadják. Ma,amidőn megértő, a dalért rajongó,az énekért élőszivek,,emelkedett lelkek, muzsikás ajkak egymásra találásának hat évtizedes fordulóját ünnepli a Pécsi Dalárda, nem tekintünk vissza dicsőségteljes múltjának babérral szegélyezett útjára, nem foglalkozunk sokszor méltatott s Európa-szerte elismerést aratott művészi teljesítményeivel, hanem hálánk és köszönetünk jeleként ezzel az önzésteli kívánsággal üdvözöljük tagjait: Szálljon daluk, jel az égnek, S szóljon ajkukról az ének, Míg szivükben édes, bus érzések Magyar — módra élnek. (g. k.) A magyar és finn dalosszövetség a Pécsi Dalárdához. A Magyar Dalosszövetség a következő átiratban üdvözölte a Pécsi Dalárdát : Tekintetes Elnökség! A mai súlyos gazdasági viszonyok teszik lehetetlenné számunkra, hogy szívünk bő óhaját követve személyesen juttassuk kifejezésre igaz, benső jókívánságainkat, a Pécsi Dalárda 60 éves fennállásának jubileuma alkalmából. A Pécsi Dalárda működése szorosan egybeforrott a Magyar Dalosszövetség történetével. Az első országos dalosverseny megrendezése az ő nevéhez fűződik s a Pécsi Dalárda volt az, mely a magyar férfikar-irodalom fejlesztését — tekintélyes pályadijakkal — elsőnek tűzte ki célul. Egyhamar az ország legelső dalegyletei közzé emelkedik és több alkalommal elnyervén a szövetség országos dalosversenyein az első dijat, az összes vidéki dalegyletek között egymaga tartja meg magas, fejlett művészi színvonalát. Mindenütt és minden alkalommal elsőnek vette ki a részét a magyar dalosügy fejlesztésére irányuló munkában s úgy erkölcsi, mint anyagi áldozataival mindenkor követendő példaképen járt elől. Eredményekben, dicsőségben s a jól végzett munkában gazdag múltra tekinthet vissza a Pécsi Dalárda s a dicséret és elismerés szavai gyengék e 60 éves múlt eredményeinek méltatásához. Szivünk melegével köszöntjük a jubiláló dalegyletet és kérve kérjük, hogy 60 éves múltjához méltó lelkes, odaadó munkával, kitartással és szeretettel továbbra is vegye ki a részét a magyar dalosügy felvirágoztatásának s ezzel szegény hazánk boldogulásának nagy munkájában. A jó Isten áldása kisérje további működésüket ! A Magyar Dalosszövetség elnöksége : dr. Véssei s. k. főtitkár, dr. Sipoc, s. k. elnök. Szívélyes hangú táviratot küldött a Libertatei Luzernben, melynek meghívására Svájcban is hangverseny körutat tett és a Männerhor ugyancsak Luzernból. A Suomen Laulu finn dalosszövetség a következő magyar szövegű üdvözlő táviratot küldötte : Helsingfors. Kedves leveleteket szívesen megköszönve, diadalmas énekkarotok 60 éves jubileuma alkalmából legforróbb üdvözletünket és szerencsekivánatainkat tolmácsoljuk. A régi Pécsi Dalárda kedves és drága név marad számunkra mindörökké. A magyarok és finnek vérrokonsága különösen az énekesek között sokkal több, mint egyszerű jelszó. Ez a vérrokonság közismert, élő és mélységes valóság nekünk. A Suomen Laulu magyarországi útja a legmeggyőzőbb és emlékekben legdúsabb fejezet egyesületünk történetében. És amidőn a múlt nyáron a magyar egyetemi énekkar időzött nálunk, olyan ujjongó és viharos tetszésnyilvánítások harsantak föl dalaik után, hogy ahoz hasonlót kietlen országunk hangversenytermeiben még nem hallott élő ember. Tudjátok meg tehát, hogy a Pécsi Dalárda ünnepe a mi ünnepünk is, nemcsak lélekben, hanem külsőleg is ugyanazon napokon, amidőn ünnepeltek, két nagy hangversenyt adunk Waasa-ban, Finnország szabadságának bölcsőjében. És akkor a Bottni-öböl távoli partjairól hatalmas éljenkiáltás fog felharsanni ünneplő testvérdalárdánk felé. Éljen soká, éljen a Pécsi Dalárda, Suomen Laulu. A jóvátételi bizottság Magyarország gazdasági helyzetéről Budapest, nov. 10. A jóvátételi bizottság pénügyi szakértői néhány napos informálódásai után tiszta képet szereztek Magyarország gazdasági helyzetéről és látják, hogy milyen pénzügyi intézkedésekkel és milyen külső segítséggel volna Magyarország pénzügyi helyzete szanálható. Mértékadó helye a következőket mondották: A magyar pénzügyi viszonyok szanálására egy a kormány elaborátumában felvetett összegnél kisebb kölcsön is elegendő. A kormány ugyanis, mint ismeretes, 650 milliónyi franknyi kölcsön felvételére tett előterjesztést a népszövetséghez intézett memorandumában. Az informálódások során egy kisebb külföldi kölcsön felvétele szolgál mérlegelés tárgyául. Ez a kölcsön egy 10—15 millió angol fontnyi segítség lenne, amely a külföldi urak szerint teljesen elegendő Magyarország pénzügyi helyzetének szanálására, amely kölcsön 250—300 millió svájci franknak felel meg. Az évszakok előadása. A Pécsi Dalárda 60 éves jubileuma szolgált keretül ma este, hogy hosszú szünet után, teljesen megváltozott körülmények között újból teljes egészében előadják Haydn nagyszerű oratóriumát, mely ma épen olyan üde és tetszetős, mint volt 122 év előtti bécsi eredeti bemutatóján. A jubileumi oratórium előadása, mely a jubileumi ünnepséget vezette be, valóságos társadalmi eseménnyé nőtte ki magát. A Nemzeti Színházban ott láttuk a pécsi közönség színe-javát, élén Zichy Gyula gróf püspökkel, aki Mosonyi Dénes püspöki helynökkel foglalt el egy földszinti páholyt, és ott volt a székeskáptalan legtöbb tagja, a papság, a pécsi előkelőségek, amennyiben a színházban jókor helyhez juthattak- Amilyen volt a közönség, olyan volt az előadás is. Lázas buzgalom, szorgalom, a zeneműbe való elmélyedés, az ügy iránti rajongás megnyilatkozása, melyért hódolatteljes elismerésünk elsősorban Boldis Dezső dr. karmestert illeti, aki a 120 főnyi vokális és instrumentális gárdából, túlnyomórészben műkedvelőkből ezt a dinamikát és művészi hatást képes volt elővarázsolni, ahol háttérbe szorultak az egyéniségek és valamennyien úgy kezelték hangszerüket és a hangot, mintha csak tőle függött volna az összhatás. Az estélyt a következő hangulatteljes alkalmi költemény vezette be, melyet Nikelszky Géza poétikus lelkületével irt és mélyen átérezve amit nmekbe szedett, mondta el a következőképen . / -A. „Pécsi Dalárdá“-nak. — Fönnállása 60-ik évfordulójára. — Kinek szivéhez dal nem fért soha. Egykedvűség malmára hordja terhét. Nehéz időkben sorsa mostoha. Nem érzi szebb, virágzóbb tájak enyhéi. Kopár vidékek malma mormolásán Vigasztalan, csak busfőt bólogat. S bármeddig él is, sorsának folyásán, Világtalan — pókhálót bólogat. Mert dal nem hagyta még el ajkait. Örömnek, kongnek nem lehet folyása, Siket sötétség lábánál lakik, S dermedten, sírját mind mélyebbre ássa. Nem volt talán, ki lelkét dalra fogja, Mostoha kéz nyúlt vánkosa alá — Ki tudja ! Nincs segítség, mely megóvja. I ma a Dal, s az nem talált reá! Egész világa daltalan világ, Melyben hangtalan elfeküdt az Élet, Megölt a fagy minden életcsirát — Fa, melyet nem bánt már se szó,se féreg. Fa, melyet messze elkerül a szárnyas, Fa, melyet nem terhel már uj tavasz, Mely nem hiv senkit, se lombos, se árnyas, Kit tél ruház föl csak, mely behavaz... De nézzük csak: minő más, ki dalol! Lássuk csak itt e hatvanéves Törzset ! Madárded csattog a lombok alól, S nem kell, hogy belé ifjú lelket öntsek. Vihar sírását vígan veri vissza, S a sarjas ágak zöld lombsátora Az Ég könyét felfrissülten beissza — Hatvanéves ?... Hát van neki kora ? Mily kellető, mily napfényes, sudár, Vig képe lett, bő, harsogó örömnek. És zeng a Fa — a sok dalos madár — S az uj nótások még mindig egyre jönnek... Mind kitetszőbben s Dalt hirdetve, fennen Hiv, biztat a zengő Fa tábora. Hogy rá leljen s alatta megpihenjen A Déli Végek kulturvándora, Nikelszky Géza. A költemény után tán el kellett volna énekelnie a dalárdának jeligéjét, mellyel a régi szép időkben, még néhai Hoffer Károly vezetésével oly sok és nagy sikert aratott, de tartottak attól, hogy ezzel az oratóriumhoz nélkülözhetetlen vallási áhítatot zavarnak meg és ezért a poétának szóló tapsvihar elhangzása után mindjárt belekezdtek az oratórium előadásába, melynél a magánszólamokat Petrovicsné Ludvig Vilma (Anna) az ő templomi énekre teremtett, szívekbe kapó szép hangján, a vőlegényének énekrészét, miként minap, Hidassy Piró Sándor, akiből időközben temploménekes lett, és Simont Asszonyi László énekelte tömör, szép hangján és ismert muzikalitásával, melyet komoly operai szerepléseinél is értékelni tudtunk. Zenekar, valamint a férfi és női kar egyaránt teljes odaadással követték karmesterük varázspálcáját, mellyel ezt a hatalmas zenei apparátust összefogta és eggyé forrasztotta. Minden évszaknak nem csupán a komponista, de az előadók is megadták a maga hamisítatlan színezetét és a színházat zsúfolásig megtöltő legjobb közönség bensőséges elragadtatással tapsolt Boldis drnak és az őt lelkesen követő gárdájának. Boldis drnak kijutott az ünneplésből egyébként kitűnő munkatársai részéről is, kik beszédkeretében szeretetük és nagyrabecsülésük megnyilvánulásakép ajándékot nyújtottak át karnagyuknak. A jubiileumi ünnepély ma vasárnap a Lyceum templomban bemutatandó misével és a tég 11 órakor a Pannónia diztermében megtartandó díszközgyűlés keretében fog lefolyni.