Pécsi Napló, 1892. december (1. évfolyam, 1-27. szám)
1892-12-01 / 1. szám
I. évfolyam, nemes és a lejalitással teljesen összegyeztethető kérdés megoldásában nyilvánult. Természetes és ösztönszerű kifejezése volt ez a város összesége érzelmeinek, elmaradhatlan következménye az indítvány magasztosságának. Az indítványt megbízásból a város országgyűlési képviselője terjesztette elő, de alig, hogy elfogadtatott el is hagyta a közgyűlést, mely pedig nem kis érdeklődéssel várta a képviselő úr ujabbi szereplését a városház termében, melyben egykor szivesen foglalt helyet. Ezt a távozást valamint a hosszú hallgatást sem helyeselheti se jó barát, se ellenfél, mert a közérdeket személyes tekinteteknek alárendelni soha, semmi szín alatt sem szabad. A költségvetés tárgyalása viharosan kezdődött s azután is elég változatos és zavaros volt. Bosszú és gyűlölködés, indulat és hév éppen nem hiányoztak, mik rendes következményei a mulasztásoknak és úgy mint a meglepetésszerű koncentrált támadásoknak valóban szükség volt a délutáni órák kedélyességére, hogy a délelőttnek kellemetlenséget feledtessenek. Elsősorban a zárszámadások felülvizsgálatának hiányában indítványoztatott a költségvetés tárgyalásának elhalasztása. És be kell ismernünk, hogy zárszámadások felülvizsgálatának hiánya valóban törvénybe ütköző oly hiba, melyet védeni nem lehet, legfeljebb csak menteni, de viszont a költségvetés tárgyalásának elodázása, minthogy a törvényhatóságokról szóló törvény indemnyiit nem ismer, még fokozta volna ama hiba következményeit s így részben ennek, részben a tanács által felvetett bizalmi kérdésnek köszönhető, hogy a nagy többség tárgyalás mellett nyilatkozott. De a jövőben az ily hibák és mulasztásoktól bizony tartózkodni kell, mert a személyeskedés csak akkor kicsinyelhető, ha az azzal kapcsolatos ügynek törvényesen kifogásolható gyengéje nincs, ellenkezőleg jogosulttá válik azonnal, mihelyt a mulasztást s kétszer-kettőce gyanánt ránk is olvassák s akkor aztán a bizalom hamar inataggá válhatik. A fogyasztási adók kezelésére nézve váratlan fordulat állott be, mit bizonyára a fuxin-festőszer iránti ellenszenvnek tudhatunk be: a házi kezelés fogadtatott el, mégis a pálinka kivételével. Maga a polgármester indítványozta ezt és úgy a teljes házi kezelés, mint a megbízás hívei elfogadták, bár mindenki most már kétkedőleg néz a nagy bizonytalanság elé s mi azt hisszük, hogy ez a kemény dió még most sincs igazában feltörve. Bármint legyen is, kívánjuk, hogy városunk atyái ezen a »terra incognitán« csak hamar egyik vagy másik irányban alapos tájékozást nyerjenek akármelyik tábornak lesz is igaza, a tiszta jövedelmet épp oly kedvvel és lelkesedés között kebelezzék be, mint a regálék kezeléséből befolyt 67 ezer forintot, az eljárás pedig legyen zaklatástól ment és szolid. A városi tisztviselők tíz százalékos drágasági pótléka szintén váratlan ellenzésre talált, mi eszünkbe juttatta azt az egyszeri embert, ki a megfogadott takarékoskodást azzal kezdte, hogy a koldusoknak többé mit sem adott és szolgáinak bérét leszállította a felére, minek aztán az a következménye lett, hogy amit a réven nyert, elvesztette a vámon. Az ellenzés szűkkeblűsége olyan volt, mint a kiégett láva, rideg, visszatetsző, sivár s az itt-ott tűznek tetsző egy-két sziporka hatástalanul veszett el a sok hamu alatt; a pótlékot megszavazták, remélhetőleg csak előlegül a kiérdemelt igények teljes kielégítéséig. Az egyes bevételi és kiadási tételek ámos eszmeportyázásnak engedtek tért sem egy egészséges indítvány is került föl szinte, így a Tamássy biz. tag által melegen volt vinczellér-iskola felállítása, a Zárai felemlített hírlapi hirdetések rendszerese, a vágóhíd felépítésének Mutnyánszky - sürgetése és igy tovább. Városi képviselőválasztás. — Saját levelezőnktől. — Mohács, 1892. nov. 28. Megtörtént a városi képviselőválasztás, a mi nálunk mindenesetre érdekes momentum, de csak akkor, ha a választás érdeklődés mellett folyik le. A napokban lefolyt választás azonban az idén városunkban épen csendes mederben folydogált olyanyira, hogy még a „városatyák“ közül is többen távol maradtak. A választási teremben is borongós őszi hangulat uralkodott, s a választók feltűnő kis számmal éltek választói jogukkal, melynek nagy részben az az oka, hogy a választási nap nem volt a kellő időben előre és a szokott módon eléggé közhírré téve. Pedig máskor élénk érdeklődés kíséri az újonnan megválasztott „patres conscripti“ bevonulását, akik csakhamar felhasználják első vétójogukat a közgyűlés termében. De meg aztán a polgárságot az is érdekli, hogy vájjon a választandó „városatyák“ jobb vagy balpárti elveket hordoznak-e ? Most azonban ezen mellék-aspirációk mind sutba kerültek, s oly csendesen szavaztak a betöltendő 11 városi képviselői helyre, hogy még az itteni helyi lap sem szerezhetett róla tudomást Mohácson mind az öt kerületben van 3426 választó. Ezek közül a mostani alkalommal csak 532 polgár szavazott, de ezeknek is felét az özvegy és öreg asszonyok összeszedett megbízásai tették. A választás természetesen nem is vett sok időt igénybe, s a betöltetlen helyeket csakhamar elfoglalhatták a jobbára egyhangúlag kikiáltott jelöltek. Megválasztottak pedig: Sepacz Elek, Cseriácz Pávó, Mirkovits Mitár, Átyim Milutin, Vászits Mladen, Csöngő Mihály, Wolf Zsigmond, Bükös István, Kis Pécsi János, Kálmán Péter és Balázs András. A választás délelőtt folyt le, s délutánra már az egész városban megtudták az érdeklődők, hogy ma városi képviselőválasztás volt, sőt még a független elvű polgárok asztalához is oda szállt a hir, gyászosan jelentve, hogy az újonnan megválasztott 11 városi képviselő mind „Sáj e vis szabadelvű“ párti. Mikor a hatóság kiküldöttei odaérkeztek megdöbbenve ismerték fel a hullában Hóman Ferencz kir. törényszéki telekkönyvezetőt, a derék, becsületes családapát, a ritka szorgalmú hivatalnokot, akiről senki sem hitte volna, hogy önkezűleg vessen véget szelíd, becsületes életének. Akkor még nem tudták, hogy mi űzhette őt a gyilkos halálba, ma már azonban nyilvánvaló, hogy jószívűségének lett áldozata, annak a jószívűségnek, mely barátainak kedvéért feláldozza mindenét, s még becsületét is koczkára veté. A bonczolás megtörtént, s az orvosi tudomány agykézelcsontosodást konstatált. Az a nyomás, mit állítólag egy apró kinövés agyára gyakorolt, az hatott volna nyomasztólag kedélyére, az tette volna oly búskomorrá a milyen az utóbbi időben volt. Végzetes tette azonban megcáfolja ezt. Azt a gyilkos golyót, melylyel életét kioltotta, nem agyának szegezte hanem oda a hol fájt, a hol hevesen dobogott, a miért menekülnie kellett az életből : a szivének szegezte a golyót, hogy avval örökre megszüntesse annak dobogását. Barátain segített, barátaiért jót állt, de csalódott, mert a mások becsületéért odaadta a magáét, s mikor már látta, hogy a pénzbeli kötelességnek nem tud eleget tenni, golyót röpített szívébe és meghalt. A páratlan szorgalmú és becsületes hivatalnoknak végzetes tette, aki jószívűségének jön áldozatává, mély részvétet keltett az egész városban. Hivatalnok társai sajnálják a lelkiismeretes munkatárst, barátai az önzetlen jó barátot, családja pedig a feledhetetlen család fentartót siratja négy hátrahagyot kis árvával. A tragédiára vonatkozólag részletesen következőket jelenti tudósítónk : Hóman Ferencz kir. törvényszéki telekkönyvezető szokása szerint szombaton délután elbúcsúzva családjától, hivatalába tért, s ott a hivatalos órák alatt teendőit végezte. Öt óra után a városban lakó édesatyjához ment, hogy ismét meglátogassa. Körülbelül 1 órát időzött atyjánál, midőn e szavakkal: »Sétálni megyek édesapám« búcsút vett atyától, s elment. Késő éjjelre járt már az idő, s Homan még nem tért vissza családja körébe. Neje azt hitte, hogy Hóman hihetőleg összejött rokonaival és mint azt gyakrabban megtette, ismét kirándult velük a hirdi plébánoshoz, ahonnan csak másnap szokott visszatérni. Ezen tudattal feküdt le és ezzel is ébredt fel a szerencsétlen asszony. Míg a család gondtalanul töltötte a vasárnap délutánt, azalatt a rendőri őrszobában megszólalt a telefon csengetyü s jelentést tett, hogy lent a kanális mentén egy uriasan öltözött férfihulla fekszik. A jelentésre Dr. Wadits örvös azonnal kihajtatott Csendes rendőrbiztos kíséretében a helyszínre, hol a parton fekvő hullában Hóman Ferencz telekkönyvvezetőre ismertek. Mikor kabátját és ingét feltűrték, az ing alatt jobbra a 4. és 5. borda közt egy nagy sebet találtak, inge pedig egészen el volt égetve. A szerencsétlen ember hihetőleg az árok mentére feküdt, s kigombolva kabátját és ingét, szivébe czélzott. A golyó azonban nem a szivét találta, hanem eltörve a bordacsontot, a középső baltüdőt roncsolta szét, s nagy elvérzést okozott. A test annyira össze volt fagyva, hogy az orvosi vélemény szerint Hóman ezen végzetes tettét még szombaton éjjel követte el. Azonnal beszállíttatták a szigeti külvárosi halottas kamrába, ahol kedden délelőtt 9 órakor bonczolták fel a hullát. A bonczolást Gzierer és Tolnai orvosok végezték, s mint már fentebb említettük, agykézelcsontosodást konstatáltak. Innnen van az, hogy Hóman igen sokat panaszkodott főfájásról, olykor-olykor pedig fejgörcsökben is szenvedett, amint azt a szerencsétlen család tagjai is erősítik. A családtagok vasárnap este felé tudták csak meg, hogy fentartójuk, a derék, de 1892. deczember hó 1. Pécsi Napló. Szaporodott a tanügyi kiadások tétele is, mely ellen azonban, minthogy ez a tétel, majdnem az egyedüli, mely kulturális célokról szól, senki kifogást nem tehet; örvendetes jelenség e tételnél a hitoktatás rendszeresebb teljesítésére ezértó törekvés, mert ha már a törvénynek megfelelően anatómia hiányában a katholikusok státusa saját hatáskörében nem gondolkodhatik, kell, hogy a város azt méltóan teljesítse. A város bevételénél kissé illustriusnak tartjuk a sörpótlék fejében felvett 7500 forintot, mert e tekintetben még a kezdeményezés sem történt meg s a kormány reménybeli engedélye is kétséges, ily nagy összeget pedig csupán a reményre fektetőleg felvenni nem lehet s mindenesetre a budget különbeni reális alapján ejt csorbát. A becsület. — Egy hivatalnok öngyilkossága. — Ott len a kanális mentén jóval túl a vasúti átjárótól, egy úriember hullájára bukkantak. Ott feküdt megfagyott tagokkal, mozdulatlanul, s tőle mintegy méternyi távolságban egy forgó pisztoly hevert, melynek gyilkos golyója roncsolta szét életét.