Pécsi Napló, 1893. május (2. évfolyam, 101-124. szám)
1893-05-02 / 101. szám
II . évfolyam, évről-évre felújítja május elsején ádáz harczát s folytatja romboló munkáját a társadalom ellen. Isten óvja Magyarország munkásait a szocziális eszméktől és elvektől. Az utak ügye. A kereskedelmi minisztériumban ankét lesz, mely a közutak ügyét fogja tárgyalni. A szaktanácskozás eredményei a következők : Az út-törvény életbelépése óta haladás észlelhető ugyan, de mégis szükséges, hogy a felügyelők helyszíni szemle által győződjenek meg a törvényhatóságok úti viszonyairól Kívánatos, hogy a székely megyék az anyaországgal minél több utca-összeköttetést kapjanak és az alföldi városok is jó közutakkal legyenek összekötve. Megállapították a különböző utak építésének és fentartásának, valamint azok nyilvántartásának és kezelésének módjait. Végül oly czélból, hogy minél képzettebb műszaki erők nyeressenek meg az állam szolgálatába, kijelentette a kereskedelmi miniszter, hogy költségvetésében gondoskodni fog tíz ösztöndíjról, szorgalmas és törekvő fiatal műegyetemi hallgatók számára, hogy tanulmányaik befejezte után az állam műszaki szolgálatába lépjenek. Fejérváry Imre báró esküvője. — Eredeti tudósítás. — Debreczen, 1893. ápril 29. Baranyavármegye volt főispáni titkára ma délelőtt fél 10 órakor vezette oltárhoz Szilassy Laura kisasszonyt, Dégenfeld József gróf Hajduvármegye és Debreczen sz. kir. város főispánja unokahugát, néhai Szilassy Gyula nagybirtokos és neje néhai Corvin Laura szép leányát. Erre a családi ünnepélyre nagy számban érkeztek városunkba már a tegnapi nap folyamán a Fejérváry báró és Szilassy családok tagjai és széleskörű rokonsága, köztük báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter és vele Kardos Kálmán, Baranya vármegye és Pécs sz. kcsz. város főispánja, a ki mint násznagy szerepelt. Tegnap este szűkebb családi körben Dégenfeld József gróf főispán házánál estély nyitotta meg a családi ünnepélyességek sorozatát s este 9 órakor vette kezdetét a vacsora, melyen jelen voltak: báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter, Kardos Kálmán, Baranyavármegye és Pécs szab. kir. város főispánja, mint násznagy, Burián István, szófiai konzul, nejével báró Fejérváry Olgával, báró Fejérváry Gizella és férje báró Gerliczy Ferencz nagybirtokos, a vőlegény nővérei és sógorai. Szilassy Aladár és neje Visolyi Mária, Fejérváry Géza cs. és kir. kamarás, kapitány nejével Rupprecht Violával, Dégenfeld Mária és Anna grófnők. Dégenfeld József gróf főispán leányai, Csáky Ilona grófnő, Ugrón Zoltán országgyűlési képviselő, Boér Sándor százados, Dégenfeld Ottó gróf, honvédhuszárhadnagy, Szilassy Gyula nagybirtokos és Könyves Tóth Kálmán ev. ref. lelkész. Az ifjú jegyes párt báró Fejérváry Imrét és Szilassy Laurát Kardos Kálmán köszöntötk fel. Szilassy Aladár a boldog örömapáért ürítette áldomás poharát. Könyves Tóth Kálmán a szives házigazdát s jó rokont Degenfeld József grófot éltette; végül a honvédelmi miniszter gyermekeihez fordulva meleg hangon az ifjú szép mennyaszszony boldogságáért ivott. A vidám társaság éjfélig mulatott Rácz Károly zenéje mellett. Az esküvői ünnepély előtt már 9 órakor nagy tömeg hullámzott föl és alá a főtéren különösen annak az ev. ref. nagy templom előtt eső részén. A templom jó eleve megtelt kiváncsi közönséggel, akik minden társadalmi osztályból eljöttek megnézni a fényes násznép felvonulását. Fél tiz után néhány percz múlva előrobogott az első kocsi, melyből fényes magyar díszbe öltözve a lakodalmi násznagy szállott ki. Kardos Kálmán Baranya vármegye és Pécs székir város főispánja ősi magyar szokás szerint fölszallagozott s virággal díszített násznagyi botot tartván kezében, helyet foglalt a templom előtti széles emelvényen a főkapu előtt. Azután jöttek a többi kocsikon a mennyasszony és vőlegény Szilassy Laura nehéz fehér selyem ruhában, földig érő fehér fátyollal hosszú uszálylyal és fején a myrthus-koszorúval, báró Fejérváry Imre pompás magyar díszben vállra vetett megyszinü prémes mentében. Eközben szállott ki kocsijából báró Fejérváry Géza, honvédelmi miniszter is, altábornagyi egyenruhában, összes érdemrendeivel mellén; vele együtt jöttek Dégenfeld József gróf főispán, szintén magyar díszruhában, továbbá Burián István szófiai konzul nejével báró Fejérváry Olgával, báró Gerliczy Ferencz és neje báró Fejérváry Margit, Szilassy Aladár és neje Visolyi Mária, Fejérváry Géza cs. és kir. kamarás, kapitány nejével Ruprecht Violával, Ugrón Zoltán országgyűlési képviselő, Dégenfeld Anna és Mária grófnők, Szilassy Gyula és Dégenfeld Ottó gróf vőfélyek, Boér Sándor főhadnagy és neje Kozsueh Paula sat. A templom zsúfolásig megtelt közönséggel, különösen nagy számmal voltak a hölgyek, akik a karzat szegélyzetét is elfoglalták érdekes és szép külsőt nyújtva különösen a templom belső képének. A város és Hajduvármegye előkelőségei, a kir. tábla és kir. törvényszék számos bírája családjukkal általában Debreczen szine-java különösen a város szép női és leányai a társadalom legelőkelőbbjei voltak jelen. A templomba bevonulást Kardos Kálmán főispán, mint násznagy nyitotta meg, utána a násznép vonult a sűrű embertömeg között föl az úrasztala előtti térhez. A násznéphez tartozó urak mindnyájan fényes magyar díszben, vagy katonai dísz-egyenruhában, a hölgyek pompás ünnepi toillettekben, ékszer díszítésekkel voltak öltözve. — A templom főkapuja megnyíltakor megrendült az orgona és ennek hangjai mellett vezették kézen, a mi a legrégibb ős magyar lakodalmi ünnepélyi szokás — a bájos ifjú nyoszolyalányok Dégenfeld Anna és Mária grófnők, akik kék szinü, nemes egyszerűségű toilletet viseltek, a vőlegényt dr. báró Fejérváry Imrét a templom főhajóáig, utána épen igy kézen vezették a mennyasszonyi Szilassy Laurát a vőfélyek : fiatal Szilassy Gyula nagybirtokos és Dégenfeld Ottó gróf honvéd-huszár hadnagy az úr asztala előtti térig. — Kiséretekben voltak még a menyasszony kis testvérei is, a kedves Szilassy Katalin és Mária, akik fivéreikkel Szilassy Ferivel és Károlylyal közvetlenül nővérek, a boldog mennyasszony után lépdeltek. A násznép nézni a lánynak és elárulná magát. A harmadik napon kit talál rendelő szobájában, mint »Fanny nénit« ? Arcza még pergamenszerűbb volt, mint rendesen és kétségbeesés meg kudarcz tükröződtek vissza szürke szemeiből. — Nos ? Igen vagy nem ? — Nem... — Miért ? — Nem mondta meg az okot kereken, minden további magyarázat nélkül »nem«-et mondott. Nevetséges ugyan, hogy egy komoly ember nagyon szivére vegyen ilyen széles feleletet, utóvégre is kaphat még leányt eleget, nincs arra az egyre szorulva. Ám Edwárd mégis szivére vette a dolgot. Néhány nap múlva találkoztak a jégen. Csak úgy mint ezelőtt, mintha semmi sem történt volna. Bolondoztak és nevettek, de azt hiszem Edward kedve nem volt a legtermészetesebb. Nem tudott olyan könynyen feledni. Egy este az orvosok klubjából hazajövet el is panaszolta bánatát Iza apjának. — Ostoba gyermek — mormogta az öreg — már hogy adott volna kosarat ? Nem is hiszem. Én részemről kimondom az »igent«. Edward tehát újra remélni kezdett. Kitudja, hátha Fanny néni elügyetlenkedte a dolgot ? Mindazonáltal nem igen járt Izáékhoz. Hiába egy kosár az nem olyan kis dolog, amit három nap alatt elszoktunk feledni ...Aztán ha a lány nem szereti, minek erőltetni a dolgot. De csakhamar valami váratlan fordulat állt be a dolgok folyásában. Iza atyja, Edwárd öreg barátja nehéz beteg jön, halálveszélyben forgott. Magához hivata tehát leányát és megigértette vele, hogy Edvárdhoz megy nőül. Ezt Fanny néni azon melegében tudtul adta a vőlegény-jelöltnek. Edward tehát ismét kétség és remény között hánykódott.. Tehát övé a lány, de szív nélkül, szerelem nélkül. Az öreg akarata szerint egymásé lesznek, de várj boldogok lesznek-e ? Hogy közeledjenek egymáshoz ? Eltitkolja bolond szerelmét, igen, legjobb lesz még kinevetné az a lány. . . — Mert ne lehetnénk jó barátok. Iza kisasszony, én legalább rajta leszek, hogy házas életünk tűrhető legyen. A lány a vállát vonogatta: »Csak az atyám akaratát teljesítem. Én is mindent elfogok követni, ami ilyen esetben csak kívánható « És Edwardnak mosolyogni kellett e szavakhoz. — Ki tudja, talán meggondolom magamat és még az oltár előtt visszavonom az »igent«. — Hallja, az szép komédia volna . . . Bizonyos érdekes hadi lábon álltak. , Annyi szent, hogy a lány csak ingerelte ezzel az oltár előtti »nem«-mel. De azért úgy magában mégis félt, komolyan félt. Amilyen szeles, kitelik tőle. És ezen aztán elveszekedtek, összeszólalkoztak, meg kibékültek, nem is volt épen olyan rossz. Hanem azért félt. . . * Az oltár előtt álltak. Még aznap útra akartak kelni, minthogy az öreg meglehetősen összeszedte magát és magára hagyhatták. Nincs unalmasabb és groteszkebb valami, mint ilyen elhamarkodott, sietős esküvő. A párok útiruhában, a pap lakonikus és hideg. Edward mégis meg volt egy kevéssé illetve. Utóvégre is fontos pillanat, majd eszébe jutott, hogy ez az egész czeremónia hazugság, komédia s nem méltó egy becsületes emberhez. Mikor arra került a dolog, Edward nyíltan, hangosan mondta el az »igent". A menyasszony föltekintett, mintha álomból ébredt volna fel, valamit susogott. A pap »igen«-nek vett«. És ezzel mehettek, Iza a felesége volt. A felesége? Nevetséges — még mindig nem hallotta »igen« — szavát, melyre annyi ideig vágyott. Utóvégre is elkeseredett: neki olyan aszszony kell, a ki igaz szivével szó- Pécsi Napló, 1893. május hó 2.