Pécsi Napló, 1893. június (2. évfolyam, 125-148. szám)
1893-06-01 / 125. szám
II. évfolyam hullott, mely a vetésekre jó hatással volt ugyan, de a hosszú szárazság által okozott károkat bizony már nem hozhatja helyre. Búza, rozs, árpa és zab és a kapásnövényekből a burgonya is, mind középen aluli. A tengeri ki sem kelt. A répát és tengerit másodszor kell vetni. A rét és legelő teljesen kiszáradtak, igen jó időjárásra van szükség, hogy ezek csak sarjut hozhassanak. — Elégedetlenkedő bányászok. Tegnapi czikkünkre illetékes helyről a következő értesítést nyertük : Szily László alispán, amidőn a főszolgabíró jelentését mellékleteivel együtt fölterjesztette a minisztériumhoz s a bányatelepeken leendő csendőrállomás fölállítását sürgette; egyúttal utasította a főszolgabírót, hogy hívja meg a bányakapitányt a bányamunkások panaszának megvizsgálására. Amennyiben a főszolgabíró megkeresésére a bányakapitányság nem intézkednék, az alispán a minisztériumnál tesz lépéseket, esetleg egyenként és személyesen hallgattatja ki a panaszos bányamunkásokat s jegyzőkönyvet vetet föl az illetőkkel, mely a további eljárás alapjául fog szolgálni. Czélja az alispánnak a bányatelepeken közigazgatásilag föntartani a rendet, a társaságot minden bajtól megóvni, de egyszersmind a bányamunkások jogos érdekeit is megvédeni. — Rabbi és lelkész. Szigetvárról írja tudósítónk: Vasárnap vezette oltárhoz, a helybeli zsinagógában Venetianer Viktor a csurgói izr. hitközség fiatal rabbija menyasszonyát Ehrenfeld Regina kisasszonyt. Az esküvőt követő lakomán különösen nagyhatást keltett Venetianer testvérbátyjának, ki református lelkész, hatásos szónoklata. Rabbi és lelkész a beszéd után megölelték és megcsókolták egymást. Az esküvőn több környékbeli róm katholikus plébános és a környékbeli rabbik is részt vettek. — A difteritisz. A múlt hét végével rohamosan emelkedett a difteritisz betegek száma, e héten pedig a mai napig — mint minden hét elején — csökkent. Örömmel írhatjuk tehát, hogy e héten még haláleset egy sem fordult elő, megbetegedési esetet is csak hármat jelentettek be a rendőrségnél. — Esőhiány, Ózdi levelezőnk írja: Határunkat s a szomszédos községek egynémelyikének határát, mintha csak az aszály áldozatául szemelte volna ki az ég haragja. Múlt csütörtökön, amidőn megyeszerte, még az északkeletről közvetlenül szomszédos , és egy községben is igen jó eső volt, nálunk s az északról szomszédos Kisasszonyfán még az út porát sem verte el, alig permetezett néhány perczig; most hétfőn a délkeletről szomszédos C.Bogádon volt szép eső s nálunk — semmi. A felhők, melyeknek a látóhatáron való feltűnését s határunk felé közeledését oly vágyó szemmel epedve nézzük — eső nélkül vonulnak el fölöttünk. Immár harmadik hónapja, hogy nem volt számottevő esőnk; az egy-két csepp, a mi néhanapján —mutatóul—esett, terményeink táplálására nem, csakis csüggedésünk táplálására elégséges. Gazdáink közel állnak a kétségbeeséshez, nem önmaguk — de barmaik miatt, amelyek napról napra fogynak. A szarvasmarhák esténkint bőgve — az éhség miatt — futnak haza a kopár legelőről, s a szegények hon sem kaphatnak elégséges és jó eleséget, a luezernások előszűri kaszálása már véget ér, a másodszori kaszáláshoz pedig még tudja az ég mikor — ha egyáltalán foghatunk. Tavaly'- ilyenkor már a másodszori kaszálás járta.Télire való szénára sem számíthatunk, az alacsonyabb réteken meglehetős fű van ugyan, de az igen kevés, — mesterséges takarmányunk nem lesz, a bükköny alig látszik ki a földből, igen ritka, elvénült, azon már a legerősebb időjárás is édes keveset segít, — nem külömb a tavaszi árpa és a zab ; a kukoricza is hiányosan kelt és sárgul. A rozs, imitt-amott a búza is elegendő magas, de a kalászok legtöbbje vékony, kicsiny és üres, a búzák nagyobb része csak alig arasznyi, törpe, csipetnyi kalászocskákkal, ezeket aratáskor majd úgy kell felgyűjteni, mint a szénát, boglyába, ha ugyan ezt is el nem viszi a kétségbeejtő aszály, a minőre itt 80 éves emberek sem emlékeznek, vagy a jég, mely most az esővel többnyire együtt szokott jönni. A szőllőket az aszály mellett a május 7-iki fagy is igen megviselte így a gyümölcsfákat is, gyümölcs nem lesz. A veteményes kertek is igen szomorú látványt nyújtanak, az ágyak legtöbbje üres, a betehintett magvak vagy ki sem keltek, vagy kikelvén — elsültek, az alig borsónyi nagyságú hagymának szára elsül, mint a megért hagymáé szokott. Múlt vasárnap reggel már esőért könyörgő népes körmenetet is tartottak — együttesen — az aszályt sínylő Kisasszonyfa, Kistelek és Ózd községek buzgó katholikus lakói, az utóbbiak külön, délután is, temetőjük keresztjéhez, a mit a következő ünnep- és vasárnapon mindaddig tenni fognak, mig könyörgésükre Isten jótékony esővel meg nem áztatja a földet, melyen több helyütt 2—3 ujjnyi széles repedések vannak. Mint a szomjazó kis madár, mely szájnyitva anyjáravár, úgy vár földünk az üdítő esőre. — Uj gyógyszerész. A belügyminiszter Kopár Manónak, Göbel Kálmán gyógyszerész segédének engedélyt adott egy Csúcsán (Kolozsmegye) létesítendő gyógyszertárra. Kopár Manó, ki rövid évi ittléte alatt általános becsülést vívott ki magának, néhány nap múlva elhagyja városunkat és Csúcsára utazik, hol megnyitja gyógyszertárát. A harkányi gyógyfürdőből írja tudósítónk, hogy ott a fürdősaison már kezdetét vette és napról-napra érkeznek új vendégek. E hó 29-ig a fürdővendégek száma már 22- re emelkedett. Az átutazók száma 1946 ot tett ki. — Távozó és alakuló czigány zenekar. Kórodi Károly jónevű zenekara e napokban elhagyja városunkat. A barna legényeket a Serajevo melletti Ilice fürdőhelyre szerződtették, hol a nyáron át a jó boszniaiaknak muzsikálnak. A távozó zenekar e hó 4-én búcsúhangversenyt rendez a „Hétfejedelem” vendéglőben Ma érkezett vissza városunkba Rácz Guszti, kit gyönyörű játékáért mindig szívesen hallgatott a pécsi közönség. Rácz Guszti legutóbb Szegzárdon „vendégszerepelt“ és aratott elismerést, most pedig ismét banda szervezéshez lát és néhány nap múlva kész zenekarral mutatja be magát a közönségnek. — Ajándék a Mecsekegyesületnek. Értékes ajándékkal lepte meg Schönvald Imre, a jónevű ékszerész és aranyműves a Mecsekegyesületet. Díszes, vörös bőrtokban 12 összetehető nickelből készült ivópoharat nyújtott át Vaszary Gyulának, a Mecsekegyesület igazgatójának. Az egyesület kirándulásai alkalmával e poharak kitűnő szolgálatot fognak tenni a tagoknak. A derék ajándékozó tette nem szorul dicséretre. — A kínai gyerek és Európa. Sokan fognak emlékezni Urge Ignáczra, arra a magyar származású kínai hittérítőre, ki néhány évvel ezelőtt itt járt Magyarországon. •Nagy föltűnést keltett a főváros utczáin színes kínai ruhájával, meg azzal a kis kínai fiúval, a kit magával hozott. Ő keresztelte meg a kis Petolot s megtanította magyarul is, hogy legyen élő lélek, a kivel ott Kína belsejében hazája nyelvén beszélhessen. A jámbor hittérítő és pártfosoltja visszatértek a kis kínai faluba, ahol Ürge Ignácz működik, de Petolo nem tudott többé megszokni odahaza, visszavágyott Európába. Nem volt maradása sehol sem, egyik gazdától a másikhoz vándorolt s végre is — mint Ürge írja egy levelében — végrehajtotta régi tervét. Nemrégiben Petolo kiből időközben nagy legény lett, csatlakozott egy Európába utazó emberhez s most már bizonyosan egy postahajón vitorlázik a megszeretett uj világ felé. Nemsokára, meglehet, lesz szerencsénk a magyarul beszélő kinai legényhez. — Zárt ajtók mögött. A vádlott egy fiatal szép özvegy asszony, a panaszos egy öreg úr, foglalkozására nézve „háztulajdonos.“ Amiatt panaszkodik, hogy az asszonyka örökösen üldözi és egy liter vitriollal fenyegeti, ha feleségül nem veszi. Utána jár mindenüvé , még a templomba is. A szép özvegy beismeri, hogy nem hagy nyugtát az öreg urnak, de hát megvan annak az oka. Egy esztendőn át »benső« viszonyt folytattak s mikor a viszony gyümölcse egy piros pozsgás világpolgár lett, az öreg ur hűtlenül elhagyta. A panaszos : Igen áram ; elhagytam, mert annak a gyermeknek nem én vagyok az oka. A vádlott : Mondd ezt a szemembe A panaszos : Szemébe mondom akár a biró urnak is. A vádlott: Kérem tessék szakértőkkel megvizsgáltatni a gyermeket. Egészen az apjára üt. A panaszos : Mondhat amit akar, de én magamban jól tudom, hogy én nem lehetek az ön gyermekének az apja. Hivatkoznám én is szakértőkre. A bíró : Ne vitatkozzanak itt ! (a vádlotthoz.) Önnek nincs joga fenyegetőzni még akkor sem, ha csakugyan a panaszos az atyja a gyermeknek. A vádlott : Hát már senki sem védi meg a megcsalt, elhagyatott nőt ! (szemeit törli) A bíró : Az erényes nő ilyesféle védelemre nem szorul. A tárgyalás azzal ért véget, hogy a panaszos megbocsátott a vádlottnak, ki megígérte, hogy ezentúl kerülni fogja őt. Hiszen nem is fenyegetődzött ő „komolyan“ soha. De hát, mit tegyen egy megcsalt, hűtlenül elhagyott nő ?.. . — Kiállítási csalók. A millenniumi orsz. kiállítás igazgatósága arra kért föl bennünket, hogy a közönség figyelmét hívjuk fel a következő figyelmeztetésre. Ismételve fordultak már elő esetek, hogy a kiállítási igazgatósághoz érkezett jelentések szerint egyes szélhámosok felajánlották iparosainknak közreműködésüket, hogy bizonyos összeg lefizetése ellenében vagy jó helyet biztosítanak nekik a kiállítás területén, vagy hogy bizottsági tagságra való kinevezésüket eszközük ki. Az ezredéves országos kiállítás igazgatósága kötelességének tartja az érdekelt közönséget figyelmeztetni, hogy minden ténykedésében hivatalosan jár el, közvetítőket mindenütt mellőz s minden ügyben közvetlenül szolgál fölvilágosítással, vagy magyarázattal. Óva inti tehát a közönséget, hogy a közvetítői ajánlatoknak és általában a csalók ígéreteinek ne adjanak hitelt s előforduló esetekben a legközelebbi rendőri közeg közbenjárását vegye igénybe. — Tűz a vidéken. Garé baranyamegyei községben folyó hó 29 én délelőtt fél tiz órakor tűz ütött ki Hónig Mórné házánál. Azonban csak a ház mellett lévő szalma kazal lett a lángok martaléka, mert a kazal élő fákkal volt körülvéve, amely körülménynek köszönhető, hogy a szél által táplált lángok a házat is el nem hamvasztották-A gyorsan érkezett segítség a tüzet csakhamar eloltotta. A tűz oka ismeretlen. Pécsi Napló, 1893. június hó 1