Pécsi Napló, 1893. június (2. évfolyam, 125-148. szám)

1893-06-01 / 125. szám

II. évfolyam­ hullott, mely a vetésekre jó hatással volt ugyan, de a hosszú szárazság által okozott károkat bizony már nem hozhatja helyre. Búza, rozs, árpa és zab é­s a kapásnövé­­nyekből a burgonya is, mind középen aluli. A tengeri ki sem kelt. A répát és tengerit másodszor kell vetni. A rét és legelő telje­sen kiszáradtak, igen jó időjárásra van szük­ség, hogy ezek csak sarjut hozhassanak. — Elégedetlenkedő bányászok. Tegnapi czikkünkre illetékes helyről a kö­vetkező értesítést nyertük : Szily László al­ispán, amidőn a főszolgabíró jelentését mel­lékleteivel együtt fölterjesztette a miniszté­riumhoz s a bányatelepeken leendő csendőr­állomás fölállítását sürgette; egyúttal utasította a főszolgabírót, hogy hívja meg a bánya­kapitányt a bányamunkások panaszának meg­vizsgálására. Amennyiben a főszolgabíró meg­keresésére a bányakapitányság nem intéz­kednék, az alispán a minisztériumnál tesz lépéseket, esetleg egyenként és személyesen hallgattatja ki a panaszos bányamunkásokat s jegyzőkönyvet vetet föl az illetőkkel, mely a további eljárás alapjául fog szolgálni. Czélja az alispánnak a bányatelepeken közigazgatá­silag föntartani a rendet, a társaságot min­den bajtól megóvni, de egyszersmind a bánya­munkások jogos érdekeit is megvédeni. — Rabbi és lelkész. Szigetvárról írja tudósítónk: Vasárnap vezette oltárhoz, a helybeli zsinagógában Venetianer Viktor a csurgói izr. hitközség fiatal rabbija meny­asszonyát Ehrenfeld Regina kisasszonyt. Az esküvőt követő lakomán különösen nagy­­hatást keltett Venetianer testvérbátyjának, ki református lelkész, hatásos szónoklata. Rabbi és lelkész a beszéd után megölelték és megcsókolták egymást. Az esküvőn több környékbeli róm katholikus plébános és a környékbeli rabbik is részt vettek. — A difteritisz. A múlt hét végé­vel rohamosan emelkedett a difteritisz bete­gek száma, e héten pedig a mai napig — mint minden hét elején — csökkent. Öröm­mel írhatjuk tehát, hogy e héten még halál­eset egy sem fordult elő, megbetegedési ese­tet is csak hármat jelentettek be a rendőr­ségnél. — Esőh­iány, Ózdi levelezőnk írja: Határunkat s a szomszédos községek egyné­­melyikének határát, mintha csak az aszály áldozatául szemelte volna ki az ég haragja. Múlt csütörtökön, amidőn megyeszerte, még az északkeletről közvetlenül szomszédos , é­­s e­g­y községben is igen jó eső volt, nálunk s az északról szomszédos Kisasszony­­fán még az út porát sem verte el, alig permetezett néhány perczig; most hétfőn a délkeletről szomszédos C.­B­ogádon volt szép eső s nálunk — semmi. A felhők, me­lyeknek a látóhatáron való feltűnését s ha­tárunk felé közeledését oly vágyó szemmel epedve nézzük — eső nélkül vonulnak el fölöttünk. Immár harmadik hónapja, hogy nem volt számot­tevő esőnk; az egy-két csepp, a mi néhanapján —mutatóul—esett, terményeink táplálására nem, csakis csügge­­désünk táplálására elégséges. Gazdáink közel állnak a kétségbeeséshez, nem önmaguk — de barmaik miatt, amelyek napról napra fogynak. A szarvasmarhák esténkint bőgve — az éhség miatt — futnak haza a kopár legelőről, s a szegények hon sem kaphatnak elégséges és jó eleséget, a luezernások elő­szűri kaszálása már véget ér, a másodszori kaszáláshoz pedig még tudja az ég mikor — ha egyáltalán foghatunk. Tavaly'- ilyen­kor már a másodszori kaszálás járta.Télire való szénára sem számíthatunk, az alacsonyabb réteken meglehetős fű van ugyan, de az igen kevés, — mesterséges takarmányunk nem lesz, a bükköny alig látszik ki a földből, igen ritka, elvénült, azon már a legerősebb idő­járás is édes keveset segít, — nem kü­­lömb a tavaszi árpa és a zab ; a kuko­ricza is hiányosan kelt és sárgul.­­ A rozs, imitt-amott a búza is elegendő ma­gas, de a kalászok legtöbbje vékony, kicsiny és üres, a búzák nagyobb része csak alig arasznyi, törpe, csipetnyi kalászocskákkal, ezeket aratáskor majd úgy kell felgyűjteni, mint a szénát, boglyába, ha ugyan ezt is el nem viszi a kétségbeejtő aszály, a minőre itt 80 éves emberek sem emlékeznek, vagy a jég, mely most az esővel többnyire együtt szokott jönni. A szőllőket az aszály mellett a május 7-iki fagy is igen megviselte így a gyümölcsfákat is, gyümölcs nem lesz. A ve­teményes kertek is igen szomorú látványt nyújtanak, az ágyak legtöbbje üres, a bete­hintett magvak vagy ki sem keltek, vagy ki­kelvén — elsültek, az alig borsónyi nagy­ságú hagymának szára elsül, mint a megért hagymáé szokott. Múlt vasárnap reggel már esőért kö­nyörgő népes körmenetet is tartottak — együttesen — az aszályt sínylő Kisasszonyfa, Kistelek és Ózd községek buzgó katholikus lakói, az utóbbiak külön, délután is, temető­jük keresztjéhez, a mit a következő ünnep- és vasárnapon mindaddig tenni fognak, mig könyörgésükre Isten jótékony esővel meg nem áztatja a földet, melyen több helyütt 2—3 ujjnyi széles repedések vannak. Mint a szomjazó kis madár, mely szájnyitva anyjára­­vár, úgy vár földünk az üdítő esőre. — Uj gyógyszerész. A belügy­miniszter Kopár Manónak, Göbel Kálmán gyógyszerész segédének engedélyt adott egy Csúcsán (Kolozsmegye) létesítendő gyógy­szertárra. Kopár Manó, ki rövid­­ évi itt­léte alatt általános becsülést vívott ki magá­nak, néhány nap múlva elhagyja városunkat és Csúcsára utazik, hol megnyitja gyógy­szertárát.­­ A harkányi gyógyfürdőből írja tudósítónk, hogy ott a fürdő­saison már kezdetét vette és napról-napra érkeznek új vendégek. E hó 29-ig a fürdővendégek száma már 22- re emelkedett. Az átutazók száma 1946 ot tett ki. — Távozó és alakuló czigány zenekar. Kórodi Károly jónevű zenekara e napokban elhagyja városunkat. A barna legényeket a Serajevo melletti Ilice fürdő­helyre szerződtették, hol a nyáron át a jó boszniaiaknak muzsikálnak. A távozó zenekar e hó 4-én búcsúhangversenyt rendez a „Hét­fejedelem” vendéglőben Ma érkezett vissza városunkba Rácz Guszti, kit gyönyörű játé­káért mindig szívesen hallgatott a pécsi kö­zönség. Rácz Guszti legutóbb Szegzárdon „vendégszerepelt“ és aratott elismerést, most pedig ismét banda szervezéshez lát és néhány nap múlva kész zenekarral mutatja be magát a közönségnek. — Ajándék a Mecsekegyesü­­letnek. Értékes ajándékkal lepte meg Schönvald Imre, a jónevű ékszerész és arany­műves a Mecsekegyesületet. Díszes, vörös bőrtokban 12 összetehető nickelből készült ivópoharat nyújtott át Vaszary Gyu­lának, a Mecsekegyesület igazgatójának. Az egyesület kirándulásai alkalmával e po­harak kitűnő szolgálatot fognak tenni a ta­goknak. A derék ajándékozó tette nem szo­rul dicséretre. — A kínai gyerek és Európa. Sokan fognak emlékezni Urge Ignáczra, arra a magyar származású kínai hittérítőre, ki néhány évvel ezelőtt itt járt Magyarországon. •Nagy föltűnést keltett a főváros utczáin szí­nes kínai ruhájával, meg azzal­­ a kis kínai fiúval, a kit magával hozott. Ő keresztelte meg a kis Petolot s megtanította magyarul is, hogy legyen élő lélek, a kivel ott Kína belsejében hazája nyelvén beszélhessen. A jámbor hittérítő és pártfosoltja visszatértek a kis kínai faluba, a­hol Ürge Ignácz mű­ködik, de Petolo nem tudott többé megszokni odahaza, visszavágyott Európába. Nem volt maradása sehol sem, egyik gazdától a másik­hoz vándorolt s végre is — mint Ürge írja egy levelében — végrehajtotta régi tervét. Nemrégiben Petolo kiből időközben nagy le­gény lett, csatlakozott egy Európába utazó emberhez s most már bizonyosan egy posta­hajón vitorlázik a megszeretett uj világ felé. Nemsokára, meglehet, lesz szerencsénk a magyarul beszélő kinai legényhez. — Zárt ajtók mögött. A vádlott egy fiatal szép özvegy asszony, a panaszos egy öreg úr, foglalkozására nézve „háztulaj­donos.“ A­miatt panaszkodik, hogy az asszonyka örökösen üldözi és egy liter vitriollal fenye­geti, ha feleségül nem veszi. Utána jár min­denüvé , még a templomba is. A szép özvegy beismeri, hogy nem hagy nyugtát az öreg urnak, de hát megvan annak az oka. Egy esztendőn át »benső« viszonyt folytattak s mikor a viszony gyümölcse egy piros pozs­gás világpolgár lett, az öreg ur hűtlenül elhagyta. A panaszos : Igen áram ; elhagytam, mert annak a gyermeknek nem én vagyok az oka. A vádlott : Mondd ezt a szemembe A panaszos : Szemébe mondom akár a biró urnak is. A vádlott: Kérem tessék szakértőkkel megvizsgáltatni a gyermeket. Egészen az apjára üt. A panaszos : Mondhat amit akar, de én magamban jól tudom, hogy én nem lehetek az ön gyermekének az apja. Hivatkoznám én is szakértőkre. A bíró : Ne vitatkozzanak itt ! (a vád­lotthoz.) Önnek nincs joga fenyegetőzni még akkor sem, ha csakugyan a pan­aszos az atyja a gyermeknek. A vádlott : Hát már senki sem védi meg a megcsalt, elhagyatott nőt ! (szemeit törli) A bíró : Az erényes nő ilyesféle véde­lemre nem szorul. A tárgyalás azzal ért véget, hogy a panaszos megbocsátott a vádlottnak, ki meg­ígérte, hogy ezentúl kerülni fogja őt. Hiszen nem is fenyegetődzött ő „komolyan“ soha. De hát, mit tegyen egy megcsalt, hűtlenül elhagyott nő ?.. . — Kiállítási csalók. A millen­niumi orsz. kiállítás igazgatósága arra kért föl bennünket, hogy a közönség figyelmét hívjuk fel a következő figyelmeztetésre. Ismételve fordultak már elő esetek, hogy a kiállítási igazgatósághoz érkezett je­lentések szerint egyes szélhámosok felajánlot­ták iparosainknak közreműködésüket, hogy bizonyos összeg lefizetése ellenében vagy jó helyet biztosítanak nekik a kiállítás területén, vagy hogy bizottsági tagságra való kinevezé­süket eszközük ki. Az ezredéves országos kiállítás igazgatósága kötelességének tartja az érdekelt közönséget figyelmeztetni, hogy min­den ténykedésében hivatalosan jár el, közve­títőket mindenütt mellőz s minden ügyben közvetlenül szolgál fölvilágosítással, vagy magyarázattal. Óva inti tehát a közönséget, hogy a közvetítői ajánlatoknak és általában a csalók ígéreteinek ne adjanak hitelt s elő­forduló esetekben a legközelebbi rendőri kö­zeg közbenjárását vegye igénybe. — Tűz a vidéken. Garé baranya­­megyei községben folyó hó 29 én délelőtt fél tiz órakor tűz ütött ki Hónig Mórné há­zánál. Azonban csak a ház mellett lévő szalma kazal lett a lángok martaléka, mert a kazal élő fákkal volt körülvéve, a­mely körülmény­nek köszönhető, hogy a szél által táplált lán­gok a házat is el nem hamvasztották-A gyor­san érkezett segítség a tüzet csakhamar el­oltotta. A tűz oka ismeretlen. Pécsi Napló, 1893. június h­ó 1

Next