Pécsi Napló, 1893. december (2. évfolyam, 279-304. szám)
1893-12-01 / 279. szám
1893. deczember hó 1. Pécsi Napló mennyi ideig kell még 400 írt évi fizetéssel a bizonytalan jövő elé tekinteni, mig a rendes tanítók nyugdijba menése, vagy elhalálozása folytán valahára fizetésükben rendszeresittetni fognak. Egyáltalán kérelmeink által meg szerettük volna szüntetni mind oly különbségtevéseket, melyeknek fenállniok akkor, midőn a város az összes elemi iskolák ellenőrizésére felügyelő-igazgatói állást létesített, mely intézkedés által nyíltan kifejezte, hogy eredmény, kvalifikáczió tekintetében a külvárosi iskolákkal szemben ugyanaz a követelése, mi a belvárosi iskolánál — nem szabad. Most, midőn a tek. tanács a maga részéről a mi elejtett kérelmeinkkel szemben a fizetések ily rendezetlensége mellett, csak 10°/6 os áldozatot kíván hozni, ez alamizsna még inkább alkalmas arra, hogy a kedélyeket teljesen lehangolja. Tekintetes városi közgyűlés ! Tizennyolc év óta tűrünk, de mellette reménykedünk, hogy meglesznek szüntetve ez állapotok. Tizennyolcz év elég hosszú idő, hogy jogos kívánságunk megvalósuljon. Nem hiszszük, hogy még annyi idő után sem hozna áldozatot a tek. Közgyűlés , hogy ne látná elérkezettnek azt az időpontot, melyben ne kelljen már továbbra is békeséges tűrésünkre hagyatkoznia. Nem hiszszük, hogy a halogatás eme systemáját továbbra is fönn akarnák tartani, mely a versenygések, viszálykodások és intrigyák szülőanyja, mely megfertőzte a testület közszellemét és hátráltatja a jövendő generáczió nevelésének nagy munkáját. Az az alkalmasabb idő, melyre a miniszter elnapolta, — mondjuk elévelte — a mi kérelmeink teljesítését s a közgyűlés kimondott határozatának keresztülvitelét — tizennyolc év után talán csakugyan elérkezhetett már. Erre enged következtetni az a körülmény is, hogy a közgyűlés a város tisztviselői fizetésének javítására — nem 2500 frtot, mennyi a mi fizetésünk egyenlősítésére ez idő szerint szükséges, hanem 8000 frtot is minden további halogatás nélkül szavazott meg már tavaly. Miért is kérjük a tekintetes közgyűléstől : tekintettel terhesebb munkánkra, tekintettel az egyenlő képzettségre, tekintettel ama hazafias misszióra, mely leginkább miránk külvárosi tanítókra várakozik, és melynek eddigelé is becsülettel megfeleltünk: mellőzze a pénzügyi bizottság javaslatát és teljesítse a mi jogos és igazságos, de alázatos kérelmünket. Az utolsó órában is reményünk, mert bízunk a tekintetes városi közgyűlés igazságérzetében, kimondott szavának megtartásában , az 1875. évben tett ígéretében. Vagyunk a Tekintetes Közgyűlés, Pécsett, 1893. évi november hó 22-én, legalázatosabb szolgái: Borsy Györgyné, Reizner Teréz, Dömei Sarolta, Wiener Anna, Áronfy Ilona, Szelmanné Czink Róza, Pókász Amália, Ehmn Emilia, Köglné Deutsch Valburga, Bartosságh Józsa, Haksch Emilia, Gonda Mari, Nehrebetzky Ilona, Leordinay Gizella, Germánná Koszér Mari, Rozsics Sándor, Grmán István, Kasza Ferencz, Skolnick Géza, Dilimann Antal, Mussong Vincze, Szelman Győző, Szivér István, Pikter József, Szieberth Róbert, Marsai Ferencz, Petz István, Haksch József, Simon György, Magda Pál. Ketségek elbukni, megalázódást aratni ! Isten úgy segéljen ! És e szavakra gyorsan eltávozott. — Elvitte magával Elvira nyugalmát is ! E percztől fogva remegve lépett a színpadra. A szinpad volt az ő oltára, melyen naponta áldozott az isteneknek ! Ezen deszkákon gyűjté a babért, itt emelkedett neve a magasba, az volt dicsőségének trónusa, mindene, mindene és... most az az ördögi ember itt akarja őt lehetetleníteni ! Vájjon hogyan ? Kifütyölteti, lepisszegteti, vagy hírlapi kritikával akarja tönkretenni ? Bizonyára ily eszközöket fog használni ! Egy egész hét múlt már el és a gróf semmi életjelt sem adott magáról. Páholya minden este üresen állt. Szegény Elvirát meg a rettegés kisérte naponta a deszkákra. Tekintete félénken járt körül, folyton kereste, akitől félt. Tán nem akarta magát meglepetéseknek kitenni ? — Játéka elveszté megszokott elevenségét, — félénk tartózkodás vonult végig rajta, — kínos aggódás, mely a darab szellemével nem volt összeegyeztethető. Gépiesen játszott, mintha nem értené meg szerepét, mintha nem tudná felfogni az alakítandó jellemet és fogalomzavarban szenvedne az indulatnemek felől. A közönség aggódni és sugdosni kezdett. Rettegtek ama gondolattól, hogy Elvira el van veszve a színpad számára. Ujvárynak is feltűnt a változás. Gyengéden értésére is adta Elvirának. A művésznő titkolta keserű hangulatának okát és föltette magában, hogy kiköszörüli a csorbát. Az a gondolata támadt, hátha e puszta fenyegetéssel akarja őt a gróf a színpadon feszélyezni és igy az átérzett és átérzett játékra lehetetlenné tenni ? — Nem fogok félni ! — Mondá határozottan. Tanult szorgalmasa. Nehéz drámai anyaggal kellett megbirkóznia. Megértette a költő gondolatát és átérezte szerepét. Nem úgy játszatta, h úgy szenvedte át ama kínokat, melyeket a színésznek csak az arczzal és az ajkával kell megjeleníteni, visszaadni. Ő a darab hősével érzett, szenvedett és roskadt össze az elviselhetetlen csapás súlya alatt. Bátran lépett a színpadra. Úgy érezte, hogy jól el van készülve. A színkör zsúfolásig tömve volt. Tapsviharral fogadták és e bátorítás jól esett neki. Szivét rakja le a színpad deszkáira — tökélte el magában — szívét, megrendítő indulatával, sorvasztó fájdalmával, — hisz nem csak művészi reputácziójáról van szó, hanem — Ujlaky legújabb művének és így hírnevének jövőjéről, sorsáról. A közönséget magával ragadta. Félni lehetett, hogy az a sajgó kebel, az a panaszos szív megreped. — Ha elhagytál, ha e szétzúzott szív feletti kaczagásodat kellett is hallanom, — ha lealacsonyitod ama szent érzeményt, melylyel mindenemtől, még az önbecsülés érzetétől is megfosztál, — oh, ezt tehetted, — a szerető szivet megcsalhattad, elrabolhattad magadtól, — lelkemet a téboly szélére vihetted, — a közmegvetés átkának kiszolgáltathattál , — oh ! de az anyát ugye nem fogod bennem bántani, — ugye nem szakítod ki karjaim közül szerelmem gyümölcsét, melyet szivem alatt rejtve őriztem ? !... Oh ! ne bántsd, — oh ne vidd el tőlem drága magzatomat! - Ugye izgalmas lesz, ugye nem érinted bennem a legboldogtalanabb anyát ? E szavakat kellett Elvirának elmondania. És midőn az atya, a könyörgés daczára is csatlósai kezébe adja a kisfiút : e jelenetre a csábító lábaihoz kellett volna magát Elvirának vetnie és könyörögnie ; de e pillanatban megjelenik Falvay gr. a páholyában. Az ő tekintetök találkozik, mire Elvira remegni kezd, megmeredten maga elé néz. Erreth János beszéde. Pécs, 1893. novemb. 30. Nagy örömmel olvastam e becses lap hasábjain szeretve tisztelt országgyűlési képviselőnk legutóbbi beszédét, melyet a pécsi pályaudvar kibővítése érdekében mondott a képviselőház keddi ülésén. Nem nagy hangú politikai beszéd volt ez, nem is valami hatásvadászó kirohanás, mint a minővel a legtöbb honatya boldogítja választópolgárait és az országot, hanem városunk közszükségletet képező ügyének lelkes felkarolása, közlekedési, kereskedelmi s egyátalán nemzetgazdasági érdekek előmozdítását czélozó fölszólalás. Erreth János képviselői hivatásának teljes tudatával tölti be azt a helyet, melyet Pécs város polgárságának közbizalmából foglalt , el s nem csak híven megőrzi pártonkívüliségét, emanczipálva magát minden párt befolyástól, hanem őszinte odaadással törekszik mindazon várakozásnak megfelelni, melyet választói beléhelyeztek. Programmját betartotta s hiábavaló dikcziózásokkal nem vonja el az időt az igazi munkásság emberei elől; fölszólal akkor, mikor szükségét látja, mikor az ügy hasznára lehet. Legutóbbi felszólalása se volt eredménytelen. Lukács miniszter reflektálva szavaira, kijelentette, hogy a pécsi pályaudvar kibővítését fölvette a munkaprogrammba. Ez, azt hiszszük elég kedvező. Erreth János képviselő megtette a magáét, most már a miniszteren a sor, hogy városunk közóhajának, mely egyúttal országos érdekű ügy, eleget tegyen. Régi panasz tárgyát képezte már a pécsi pályaudvar szűk volta. Az ország különböző részéből nálunk megfordult utasok megbotránkozással szoktak nyilatkozni a pályaudvar kicsinyes és primitív állapotáról Végre talán majd segítenek a bajon. S elismeréssel mondhatjuk el annak idején, hogy ebben nagy része volt országgyűlési képviselőnknek is. Köszönettel tartozunk Perczel Béni képviselőnek is, ki mint a siklósi járás képviselője, szólalt fel ez érdemben. Erreth János ezután is csak igy képviselje választó polgárainak s közvetve az ország érdekeit, meg leszünk vele elégedve s mindenkor hálásan gondolunk hazafias ténykedésére Egy választópolgár. Tisztelettel tudatjuk, hogy mindazok, kik lapunkra deczember 1-től előfizetnek, minden díj ráfizetése nélkül megkapják a Pécs-baranyai nagy képes naptárt, mely érdekes tartalommal e hó folyamán jelenik meg és amelyet összes előfizetőinknek karácsonyi ajándékul megküldünk. Előfizetési ár félévre 6 frt, negyed évre 3 frt. A kiadóhivatal.