Pécsi Napló, 1895. július (4. évfolyam, 157-183. szám)

1895-07-02 / 158. szám

IST egyedik évfolya­md­_ (PÉCSI ÚJSÁG) POL­ITIKAI IST-AJP­ILAP. w Előfizetési árak: Egész évre . 12 krt Fél évre . . 8 », Negyed évre 3 „ Egy hóra . 1 „ Egyes szám ára 5 kr. Egyes számok kaphatók minden lapelám silónál. ?ss­ r*as«öseg: JUsmoly­ és király­­»Sbís sarkán (Roth- Málisz-féle ház.) Tetefon 109. . Kiadóhivatal: Szlli»-köz 2. szám fa­rag­di Ármin könsírnyomdájában. Kéziratot nem adunk vissza. Pécs, 1895. Kedd, julius 2. 158. (793.) szám Tiszteletre kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az elő­fizetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. A kis felhők. Pécs, július 1. X. Midőn mindenki a szép, derült időnek örül s megelégedetten szemléli az azúrkék, mosolygó eget, egyszerre csak valaki figyelmes szemével egy tenyérnyi felhőt pillant meg az égbol­tozaton. Ez baljóslatra ragadja, zajt, lármát , csinál s egyszerre csak min­denki odafigyel és vége van a csend­nek, a nyugalom­nak, talán a békének is. Ilyen a politika láthatára is. Az ünnepi csendet a legkisebb nesz, a leg­parányibb felhő is megzavarja s a megnyugvás odaadó érzetét csakhamar a legmerészebb bonyodalmak kombi­­nácziói váltják fel. A nagyhatalmaknak béke-ömlengéseit és barátsági nyilat­­kozatait a rendszerint egy-egy kis ál­lam mozgolódása, fészkelődése a vá­lasz s ebből a tenyérnyi felhőből aztán támad az izgalom és a zavar. Ezek a rendbontó intermezzók többnyire a Balkán-országok egyikéből kerülnek ki s oly következetességgel, rendszeresen lépnek elő, mintha csak parancsszóra, előleges megrendelésre történnének. Most is a kieli béke­manifestácziók után gondoskodtak arról, hogy egy kis felhőcske jelenjék meg a láthatáron és pedig a mac­edoniai­ kérdés képében. Ez éppen elég arra hogy mozgásba hozza a fennhatóságát féltő törököt, a közvetlenül érdekelt bolgár­fejedelemséget és az ezzel versenyző irigykedő szerbeket. Hogy aztán ennek a kis körnek megzavarása nagyobb és mind nagyobb köröket érint, azt ki-ki tudja s megkezdődik a versenyzés, láb­­rakap az izgalom, b­izalmatlanság s a bizonytalanság miatti aggodalom. Egy­szerre nyilvánvalóvá lesz, hogy mily tarthatatlanok Bulgária és Szerbia vi­szonyai és hogy mily veszélyeket hor­danak méhükben a kis országok egész Európára nézve. A politikai láthatárt újra köd borítja, az újra elsötétü­l. A mac­edónok lázadása, jobban mondva rabló-portyázása ismét akuttá teszi a bolgár kérdést, felzavarja a tö­rök diplomácziai viszonyokat és elénk állítja Szerbiának végtelenül szomorú belügyi helyzetét. A­mig a török ud­varban folyik a nagyhatalmak befolyá­sának versenye s naponkint változnak az elhatározások, addig a bolgár és szerb állapotok egyre bonyolódnak, ugy­annyira hogy a legváratlanabb meg­lepetésekre lehetünk készek s ezek bár­melyike könnyen lángra gyújthatja az egész keletet, mert ott vajmi nehéz a tüzet lokalizálni. Sophiából úgy mint Belgrádból igen kellemetlen hirek érkeznek az ott uralgó zavart belviszonyokról s a bécsi Ballplatzon bizonyára sok gondot okoz­nak. És méltán, mert minket legköz­vetlenebbül érintenek és érdekelnek azok a viszonyok. Bulgáriában erős küzdelmet vív az orosz befolyás az osztrák-magyar támogatásra számító független elemmel, s e küzdelemben a leggyengébb faktor a fejedelem. Az ő sorsa egyre bizonytalanabb, ugyannyira, hogy mihelyt bevonja pénzáldozatait egy szép napon a német kanczellári mondás szerint már csak szép emléke­zetté válhatik fejedelmi méltósága. Szer­biában pedig Milán trónja meg éppen veszélyben van, oly elégedetlen és meg­zavart az ő népe. Mindkét helyen a legádázabb párttusák folynak s a trón tekintélye, hatalma mindegyre kritiku­­sabbá válik. íme a kis felhők, melyek köny­­nyen eloszolhatnak, de könnyen vihart is hozhatnak. Uj külügyminiszterünk első próbaköve ezen, a keleti kérdés­nek most mutatkozó utóbbi bonyodalma. De bizunk a hármas szövetség erélye,­eszélyessége, óvatossága és békeszere­­tetében, hogy a vihar szerencsésen el­kerülhető lesz, legalább ideig-meddig! Bar­any­a vár­megye selyemte­nyésztése és selyemipara. is. Míg 1880-ban, mikor a selyemtenyész­tés tulajdonképpen kezdetét vette Mag­rar­­országon 71 községben 1009 család 10,131 kiló selyemgubót termelt, melyért 11.062 frtot kapott, addig 1894-ben 2700 község­ben 85,948 család 1.127,617 kiló gubót termelt, ami 1.091,536 frt jövedelmet haj­hat­tólt. Baranyában a 1880. évnek a selyem­termelésre vonatkozó számai ma megezer­­szereződnek. 1880-ban 2 községben 2 csa­lád foglalkozott a selyemteny­észtéssel, ter­melt 21 kgr.­­ 10 deka gubót, amiért ki­járt neki 23 frt 31 kr. 1894-ben 163 köz­ségben 2072 család 27,211 kgr. 72 deka gubót termelt, amiért 26,243 fort 25 krt fizetett ki a selyemgubóbeváltási hivatal. A jelzett tizennégy év alatt a megyyében összesen 167,866 frt 30 kr­t jövedelmezett a selyemgubó, s az 1884-edik évben léte­sült gyárakban elért keresettel egy­ütt a selyem­tenyésztés és selyemipar Baranyá­ban 207,876 frt 96 kr keresetet, nyújtott az ezzel foglalkozók­nak. Legtöbben foglalkoznak selyemtenyész­téssel a siklósi járásban, aztán a mohácsiban, baranyaváriban, de a termelők számára leggyengébb járások közt mégis a pécsi járás termelői produkáltak legtöbbet, mert míg a baranyavári járásban 92 család 5365 kiló, a pécsváradiban 120 család 3714 kiló gubót termelt, addig a pécsiben csak 68 család is 5340 kilót produkált. A községek közül legtöbb tenyésztő van Duna-Szekcsőn, ahol a 1880—94 évek alatt a legtöbb gubót is termelték. Itt ma 153 család foglalkozik selyemtenyésztéssel. A jelzett tizennégy év alatt összesen 10,382 kgr. 02 deka gubót produkált D.­Szekcső s a tenyésztők 10549 frt 08 krt kerestek. Utána mohácsi következik, ahol jelenleg 132 család foglalkozik e keresetággal. Tizenegy év alatt 8892 kgr. 70 deka gu­bót termelt Mohács. De a termelők számát tekintve az egész megyében Gyula-pusztán ter­melik a legtöbb gubót. Ott egyetlen család foglalkozik selyemtenyésztéssel s az csak a legutóbbi évben is 120 kgr. gubót ter­melt, a miből 120 frt 09 kr jövedelem volt. Ez a család 1893-ban, amikor az egész megyében aránylag a legjobb gubó termés volt az említett tizennégy év alatt, még kitűnőbb eredményt mutatott föl. Azon évben 189 kgr. gubó után 221 frt 30 kr. jövedelme volt. E családon kivül Sszöghi pusztán mutat föl szintén egyetlen egy csa­lád igen szép eredményt. Ez a család ta­valy 159 kgr. 40 deka gubót termelt, mely­ért 149 frt 23 irt kapott. A megyében ezeken az említetteken kivül az átlagos legnagyobb évi jövedelem termelőnként 1895. évben 31 frt, de igen sok termelő keresett 28—26 irtot, még többre 20—27 irtott. Mindezek 1893-ban hasonlíthatatlanul magasabb jövedelmet értek el, mert mint melesleg meg is je­gyeztük, az 1893. év a legjobb esztendeje volt a selyemteryésztőnek. S ha ezeket a kicsiny átlagos árakat veszszük is tekintetbe, vájjon nem szép haszon-e 15-20—25—30 frt egy évben néhány heti bibelődésért, ami mellett mindenféle más munkát is vé­gezhet az illető. Ez a pár forint is igen mellékkeresmé­ny egy-egy szegény család számára, de szépen ha az illető családok az eddiginél nagyobb mértékben űzik ezt a foglalkozást, nem csupán dilet­­táns­ módra, úgy a jövedelem más összegét akár egy esztendő múlva meg is száz­szorozhatják.

Next