Pécsi Napló, 1898. június (7. évfolyam, 124-147. szám)

1898-06-01 / 124. szám

e érv megvalósításához, a miben nagy fe­­lségére volt Molnár Förster Kálmánná, a zenéért való rajongásával létrehozta écsi női énekkart, mely ma este mu­­ozott be először önállóan és miként előrelátható volt, két önálló szereplő­s "A bolygó hollandi és A kolostor­aörkényes sikert aratott. Sok szépet ült még ezen énekkartól, melylyel i­óditó körútra indulna világgá egy lmes impressárió, vagyonra tehetne áá. Ezen kar szép, korrekt énekét csak a­ szépsége múlja fölül és bájosabb mint a minő a mai színházi est­ele­­tárult a szemlélő elé, mikor énekei­­k a rokka mellett ülve a rokka dalt kelték, el sem képzelhető. A karzattól eltekintve, mely háza­st is mutatót, a színház ma este min­­tágában megtelt. Pécsnek és a vidéknek szebb közönsége fényes estélyi toilett­­n foglalta el a páholyokat és földszin­tet. A borús időnek tudható be, hogy melegség nem bántotta a közönséget, mely türelmesen várhatta be a kissé osszúra nyúló előadás minden szá­­át. A rendezőség, hogy minden ényt kielégítsen, többet is nyújtott a ket­ténél, de oly szép volt minden egyes ám, hogy ezt a többet köszönettel vette adenki. Kristóf Tódor karmester vé­­glete mellett Erkel Hunyady László tájának nyitányával kezdődött az est, sem hallgatta meg közönségünk na­­bb figyelemmel ezen zenei bijout,­­ más alkalommal, mert nálunk a ányokat csak időtöltésnek tekintik, a fővárosi közönség, mihelyt a kar­­ter megadja a jelt a kezdethez, he­re ül, és élvezettel hallgatja a nyitányt mely oly praecis előadásban, mint a yenben ma mutatj­a azt be a 44. gyal.­med zenekara, ezen figyelemre méltó is. A nyitány után fölgördült a fog­ és gyönyörű kép tárult a szemlélő elé. Két karos székben ültek Теку Gyuláné, (Senta) és Jilly Böske (Mary) mig rokkóik mellett tarka egyvelegben helyet foglaltak : Haksch Lajosné, Kafka­árolyné, Kristóf Tódorné, Molnár Kál­áz­né, Thaler Gusztávné úrnők, Asztalos Ista, Baumgartner Karolin (Bécsből), ák Irén, Bach Miczi, Dankl Zsófia, I­orany Iza, Eötvös Ilka, Ehn Emilia, Illebrand Janka, Jilly Verona, Karner dél, Károly Etelka, Kaltnecker Ilona, Assony Józsa, Némethy Mariska, Bebe­ Gizella, Ramesberger Eugenia, Simon­itza, Sperl Mili, Spitzer Lenke, Trixler Janka, Tomanek Paula, Tóth Hana, erle Anna, Zsolnay Stefánia urhölgyek. Zúgj, hogy csak te áldott rokka W­agner egyik ifjúkori operájából, „A lygó hollandi“ romantikus opera fülbe ,szó rokka karát énekelték, majd Jilly ske mély­ült hangjával vág közbe, idejét veszi az incselkedés, Sentával,­­ szótlanul mereng a karosszékben. Majd Senta szólal meg és szinte jól esett ismét hallanunk azt a szép, csicsergő, kitűnően iskolázott hangot, melylyel később Takyné spompásan énekelte a balladát a bolygó hollandiról. Hoffer Károly tanította be a női kart, mely nagy tudásról tett m­­este­­nyságot. Majd Rossini operájának, Tell Vilmos­­nak egyik hármas jelenetére került a sor,­­ nagy összeesküvési jelenetre, melynél első ízben hallottuk együtt énekelni Hoffer Károlyt Arnold, laky Gyulát, mint­­Valtert és Odry Lehelt, Teli Vilmos szerepében. Odryt, kinél jobb, ideálisabb Teli Vilmos nem volt soha a mi kir. operánknak, melynek még ma is oszlopa lehetne Odry, ha ez intézet sok könnyelmű­ségét nem tetézi azzal, hogy útnak eresz­tette Odryt, az ideális énekest. De mi nem panaszkodhatunk az operára, hisz az ott divó rendszernek köszönjük, hogy a mi amúgy is magas fejlettségű helyi zenei életünk oly talentummal gazdagodott mint a minő Odry, és ma örvendtünk ezen egyesülésnek, mely azon hitet képes bennünk ébreszteni, hogy tényleg első­rendű zenei város Pécs. Hoffer csengő, tartalmas, teljes épségében ragyogó tenorja, Taky Gyula tömör, egészséges szép baritonja párosulva Odry nagy énekmű­vészetével valósággal magával ragadható az ének legnagyobb igényű gourmandjait. Kissé hosszabb szünet vezetett a most következett számhoz. De végre fölgördült a függöny. A színpadon elhe­lyezkedett az Orchester, a nézőtér elsöté­tült, és fehér ruhában, hegedűjével kezé­ben szinte észrevétlenül osont be a szín­padra Opris Valéria, Opris Péter posta és távirda igazgató leánya, kit első nyilvános hangversenye után nagy reményekkel bocsátottunk művészi útjára és ma, mikor két évet töltött a magyar zene­akadémián, ahol Hubai Jenő kiváló tehetségét fölis­merve különös gondozása tárgyát képezte, mint művésznőt láttunk viszont. A virágok egész özönével halmozták el szinreléptekor s hálásan köszönte meg a figyelmet, elhe­lyezte a virágadományokat, majd vállához illesztette hegedűjét és minthogy hangjegyre nem volt szüksége, odaállt a nézőtér elé és belekezdett Vieuxtempsnek és oly bájos mint nehéz „Phantasia appassionata"-jába. Siri csend uralkodott az egész teremben. Szinte visszafojtott lélekzettel leste mindenki a hangokat, melyeket ez a fiatal, érdekes arc­ú leány csalt ki hege­dűjéből. Egyszerűen, menten minden külső sallangtól játszik. Szinte termé­szetesnek találja, hogy játszi könnyűb­et­űgel siklik tova a legváltozatossabb futamokon, trillákon, összetett hangokon, de a­mi benne a főerény, ő nem csak ujjaival és eszével játszik, hanem szivé­vel is. ő érzi mit játszik és hegedűje beszél, érez, szenved és megremegteti a sziveket. Úgy sejtjük, Tita Terézia óta leány nem kezelte oly talentummal a vo­nót, mint Opris Valéria, ki, amikor be­végezte a hangversenyszámot, a föld­szintről is tömegesen dobálták föl a színpadra a virágokat. Négyszer gördült föl a függöny, hogy köszönhesse a viha­ros tapsot, majd Kristóf Tódor karmester ült a zongorához és Opris kisasszony még fokozódó hatással játszotta Hubay Jenőnek, mesterének gyönyörű szép ábrándjait ma­gyar népdalokra. (Csak egy szép leány van a világon.) Ezen tanítványával elért sikeréhez őszintén gratulálunk a magyar zeneakadémiának. „A zárda kapujánál" czímet adott Grieg Ede norvég zeneköltő egy Björns­­terne Björnson hosszabb balladájából ki­tépett részletnek, melyet megzenésített, és melyet Cziglányi Béla fordításában Odry alkalmazott színpadra. Malabus ak­kordok vonulnak végig az egész szerze­ményen. Egy derült hangra nem találunk benne. Fiatal leány (Zelesny Sarolta) ki­kinek nincs már mit keresnie kint a vi­lágban, kér bebocsáttatást a kolostorba, bel a fejedelemasszony (Kaltnecker Ilona) nyit kaput is mialatt a kolostor kara énekel, bug az orgona, és hárfától kisérve megszólal a hivó szózat az ég arájához, a fejedelasszony föllép a keresztoltárra, föl­esketi az uj arát a feszületre. A hold világítja meg a szívhez szóló jelenetet. A solistákat ma először volt alkalmunk na­gyobb szerepekben hallhatni. Zelesny Sa­rolta­­láthatólag elfogult volt, mikor a színpadra lépett, de csakhamar visszatért bátorsága és nem csupán s ép hangja tel­jesen betöltötte a színházat, hanem játéka is drámai magaslatra emelkedett. Szebb színpadi alakot nálánál kívánni sem lehet. Grieg fenségesen szép zeneköl­teményének ő volt a főalakja, Kalt­necker Ilona kisasszony szintén először játszott ma önálló szerepet. Eszményi fejedelemasszony volt. Rövid kérdé­sei, melyeket a bebocsáttatásért esdeklő leányhoz intézett, melyeket szívre ható alt hangjával, megfelelő komoly arczki­­fejezésével énekelt, szinte túlságosan rö­videk voltak. A rendezés is teljesen meg­felelt, és hozzájárult ezen zenei remekmű nagy sikeréhez, melyet a közönség zajos tapssal jutalmazott. A sok ének után változatosság ked­véért egy szellemes franczia vígjáték: „Elkényeztetett férje került színre. Szabó Erzsi kisasszony, a színi akadémia vég­zett növendéke, ki tavaly már egyszer vendégszerepelt Pécsett, Eötvös Gusztáv­val játszotta el ezt a kedves apróságot, melyen sokat nevetett a közönség. Szabó Erzsi tehetséges színésznő, ki idővel szép sikereket fog elérni, ha beváltja azt, amit már mai fejlettségében ígér. Eötvös Gusz­táv új ember a műkedvelőség mezején, de már ma is elevensége, temperamen­tuma által hatást tudott elérni. A ritka szép estét a mozgó élőkép feje­zte be. Az élőkép azt a jelenetet ábrázolta, mely ebben a genréban újdon­ság számba ment, a midőn Jézus a hegyen tanít. A gyönyörű kép a pécsi székesegyház egyik falfestménye. Erről Zelesny Károly fényképet készített és e fénykép után mutatták be ritka hűséggel az élő képet, melyet megelőzött André mű­erme. Itt Andrét mutatták be a festő­termében, a­melyben egyenként felvonul­tak a megfestendő kép modelljei, melyek azután elhelyezkedtek a Krisztus képhez. Az élőképben szerepeltek: 1. Menuette Luiszer Margit, 2. Gavotte Marek Melanie, 8. Román Opris Angela. Festők: Németh Margit, Odry Zoltán, Kammermayer Ist­ván. A mester helyettessé : Hinka Miklós. Az utolsó ecsetvonás jelenetben ábrázolta Andrée mestert Szuly Aladár. A „Jézus életéből“ épcsoportban részt vettek: Czankl Zsófia, Dulánszky Lajos, Schwarcz Vilma, Falsenburg Emil, Reed György, Pfeffer Ilka, Balogh Károly, Szilassy Károly, Nagy Clemi, Ratkovics Ilka, Fried­ Károlyné, Folcz Elvira, Áronffy Rókusné, Németh László, Szikray Emil, Jeszenszky Irén, Német Károly, Szombat­­helyi János, Pilch Ernő, Friedl Károlyka és Förster Lilike. A szép kép oly megkapó volt, hogy a közönség alig volt képes betelni a látásával. Egyre tapsoltak mind­addig, a­míg újból és újból fel nem húzták a függönyt. Az előadás után éjjeli 1*12 órakor Odry Lehelt óhajtotta látni a közönség. Tapsoltak, tomboltak, míg végre odig megjelent a függönyök előtt és megkö­szönte a hálás közönség elismerését. A közreműködők még ekkor sem voltak fá­radtak és a nemzeti kaszinó igazgatójá­nak meghívására a késő idő daczára át­­rándultak a szomszédos kaszinóba, hol még az éj folyamán megbeszélték a mai est művészi sikerét, melynek szombaton este lesz a folytatása, illetőleg megismét­lése mégis azon különbséggel, hogy azon es e Opris Valéria kisasszony helyett, ki holnap visszautazik Budapestre, hogy ott az évzáró akadémia vizsgálatán részt ve­gyen, Náday Ilonka fog énekelni a Kukta kisasszonyból és Talmi herczegnő operetté­ből. Kétségtelen, hogy szombaton ismét valamennyi jegy el fog kelni, és így szép összeg juthat majd a jótékony czéloknak. Ez lesz a legszebb jutalom a mai est fá­radalmaiért.­­•­« Pécsi Napló 1898. június 1.

Next