Pécsi Napló, 1898. június (7. évfolyam, 124-147. szám)
1898-06-01 / 124. szám
e érv megvalósításához, a miben nagy felségére volt Molnár Förster Kálmánná, a zenéért való rajongásával létrehozta écsi női énekkart, mely ma este muozott be először önállóan és miként előrelátható volt, két önálló szereplős "A bolygó hollandi és A kolostoraörkényes sikert aratott. Sok szépet ült még ezen énekkartól, melylyel ióditó körútra indulna világgá egy lmes impressárió, vagyonra tehetne áá. Ezen kar szép, korrekt énekét csak a szépsége múlja fölül és bájosabb mint a minő a mai színházi esteletárult a szemlélő elé, mikor énekeik a rokka mellett ülve a rokka dalt kelték, el sem képzelhető. A karzattól eltekintve, mely házast is mutatót, a színház ma este mintágában megtelt. Pécsnek és a vidéknek szebb közönsége fényes estélyi toilettn foglalta el a páholyokat és földszintet. A borús időnek tudható be, hogy melegség nem bántotta a közönséget, mely türelmesen várhatta be a kissé osszúra nyúló előadás minden száát. A rendezőség, hogy minden ényt kielégítsen, többet is nyújtott a ketténél, de oly szép volt minden egyes ám, hogy ezt a többet köszönettel vette adenki. Kristóf Tódor karmester véglete mellett Erkel Hunyady László tájának nyitányával kezdődött az est, sem hallgatta meg közönségünk nabb figyelemmel ezen zenei bijout, más alkalommal, mert nálunk a ányokat csak időtöltésnek tekintik, a fővárosi közönség, mihelyt a karter megadja a jelt a kezdethez, here ül, és élvezettel hallgatja a nyitányt mely oly praecis előadásban, mint a yenben ma mutatja azt be a 44. gyal.med zenekara, ezen figyelemre méltó is. A nyitány után fölgördült a fog és gyönyörű kép tárult a szemlélő elé. Két karos székben ültek Теку Gyuláné, (Senta) és Jilly Böske (Mary) mig rokkóik mellett tarka egyvelegben helyet foglaltak : Haksch Lajosné, Kafkaárolyné, Kristóf Tódorné, Molnár Kálázné, Thaler Gusztávné úrnők, Asztalos Ista, Baumgartner Karolin (Bécsből), ák Irén, Bach Miczi, Dankl Zsófia, Iorany Iza, Eötvös Ilka, Ehn Emilia, Illebrand Janka, Jilly Verona, Karner dél, Károly Etelka, Kaltnecker Ilona, Assony Józsa, Némethy Mariska, Bebe Gizella, Ramesberger Eugenia, Simonitza, Sperl Mili, Spitzer Lenke, Trixler Janka, Tomanek Paula, Tóth Hana, erle Anna, Zsolnay Stefánia urhölgyek. Zúgj, hogy csak te áldott rokka Wagner egyik ifjúkori operájából, „A lygó hollandi“ romantikus opera fülbe ,szó rokka karát énekelték, majd Jilly ske mélyült hangjával vág közbe, idejét veszi az incselkedés, Sentával, szótlanul mereng a karosszékben. Majd Senta szólal meg és szinte jól esett ismét hallanunk azt a szép, csicsergő, kitűnően iskolázott hangot, melylyel később Takyné spompásan énekelte a balladát a bolygó hollandiról. Hoffer Károly tanította be a női kart, mely nagy tudásról tett mestenyságot. Majd Rossini operájának, Tell Vilmosnak egyik hármas jelenetére került a sor, nagy összeesküvési jelenetre, melynél első ízben hallottuk együtt énekelni Hoffer Károlyt Arnold, laky Gyulát, mintValtert és Odry Lehelt, Teli Vilmos szerepében. Odryt, kinél jobb, ideálisabb Teli Vilmos nem volt soha a mi kir. operánknak, melynek még ma is oszlopa lehetne Odry, ha ez intézet sok könnyelműségét nem tetézi azzal, hogy útnak eresztette Odryt, az ideális énekest. De mi nem panaszkodhatunk az operára, hisz az ott divó rendszernek köszönjük, hogy a mi amúgy is magas fejlettségű helyi zenei életünk oly talentummal gazdagodott mint a minő Odry, és ma örvendtünk ezen egyesülésnek, mely azon hitet képes bennünk ébreszteni, hogy tényleg elsőrendű zenei város Pécs. Hoffer csengő, tartalmas, teljes épségében ragyogó tenorja, Taky Gyula tömör, egészséges szép baritonja párosulva Odry nagy énekművészetével valósággal magával ragadható az ének legnagyobb igényű gourmandjait. Kissé hosszabb szünet vezetett a most következett számhoz. De végre fölgördült a függöny. A színpadon elhelyezkedett az Orchester, a nézőtér elsötétült, és fehér ruhában, hegedűjével kezében szinte észrevétlenül osont be a színpadra Opris Valéria, Opris Péter posta és távirda igazgató leánya, kit első nyilvános hangversenye után nagy reményekkel bocsátottunk művészi útjára és ma, mikor két évet töltött a magyar zeneakadémián, ahol Hubai Jenő kiváló tehetségét fölismerve különös gondozása tárgyát képezte, mint művésznőt láttunk viszont. A virágok egész özönével halmozták el szinreléptekor s hálásan köszönte meg a figyelmet, elhelyezte a virágadományokat, majd vállához illesztette hegedűjét és minthogy hangjegyre nem volt szüksége, odaállt a nézőtér elé és belekezdett Vieuxtempsnek és oly bájos mint nehéz „Phantasia appassionata"-jába. Siri csend uralkodott az egész teremben. Szinte visszafojtott lélekzettel leste mindenki a hangokat, melyeket ez a fiatal, érdekes arcú leány csalt ki hegedűjéből. Egyszerűen, menten minden külső sallangtól játszik. Szinte természetesnek találja, hogy játszi könnyűbetűgel siklik tova a legváltozatossabb futamokon, trillákon, összetett hangokon, de ami benne a főerény, ő nem csak ujjaival és eszével játszik, hanem szivével is. ő érzi mit játszik és hegedűje beszél, érez, szenved és megremegteti a sziveket. Úgy sejtjük, Tita Terézia óta leány nem kezelte oly talentummal a vonót, mint Opris Valéria, ki, amikor bevégezte a hangversenyszámot, a földszintről is tömegesen dobálták föl a színpadra a virágokat. Négyszer gördült föl a függöny, hogy köszönhesse a viharos tapsot, majd Kristóf Tódor karmester ült a zongorához és Opris kisasszony még fokozódó hatással játszotta Hubay Jenőnek, mesterének gyönyörű szép ábrándjait magyar népdalokra. (Csak egy szép leány van a világon.) Ezen tanítványával elért sikeréhez őszintén gratulálunk a magyar zeneakadémiának. „A zárda kapujánál" czímet adott Grieg Ede norvég zeneköltő egy Björnsterne Björnson hosszabb balladájából kitépett részletnek, melyet megzenésített, és melyet Cziglányi Béla fordításában Odry alkalmazott színpadra. Malabus akkordok vonulnak végig az egész szerzeményen. Egy derült hangra nem találunk benne. Fiatal leány (Zelesny Sarolta) kikinek nincs már mit keresnie kint a világban, kér bebocsáttatást a kolostorba, bel a fejedelemasszony (Kaltnecker Ilona) nyit kaput is mialatt a kolostor kara énekel, bug az orgona, és hárfától kisérve megszólal a hivó szózat az ég arájához, a fejedelasszony föllép a keresztoltárra, fölesketi az uj arát a feszületre. A hold világítja meg a szívhez szóló jelenetet. A solistákat ma először volt alkalmunk nagyobb szerepekben hallhatni. Zelesny Saroltaláthatólag elfogult volt, mikor a színpadra lépett, de csakhamar visszatért bátorsága és nem csupán s ép hangja teljesen betöltötte a színházat, hanem játéka is drámai magaslatra emelkedett. Szebb színpadi alakot nálánál kívánni sem lehet. Grieg fenségesen szép zenekölteményének ő volt a főalakja, Kaltnecker Ilona kisasszony szintén először játszott ma önálló szerepet. Eszményi fejedelemasszony volt. Rövid kérdései, melyeket a bebocsáttatásért esdeklő leányhoz intézett, melyeket szívre ható alt hangjával, megfelelő komoly arczkifejezésével énekelt, szinte túlságosan rövidek voltak. A rendezés is teljesen megfelelt, és hozzájárult ezen zenei remekmű nagy sikeréhez, melyet a közönség zajos tapssal jutalmazott. A sok ének után változatosság kedvéért egy szellemes franczia vígjáték: „Elkényeztetett férje került színre. Szabó Erzsi kisasszony, a színi akadémia végzett növendéke, ki tavaly már egyszer vendégszerepelt Pécsett, Eötvös Gusztávval játszotta el ezt a kedves apróságot, melyen sokat nevetett a közönség. Szabó Erzsi tehetséges színésznő, ki idővel szép sikereket fog elérni, ha beváltja azt, amit már mai fejlettségében ígér. Eötvös Gusztáv új ember a műkedvelőség mezején, de már ma is elevensége, temperamentuma által hatást tudott elérni. A ritka szép estét a mozgó élőkép fejezte be. Az élőkép azt a jelenetet ábrázolta, mely ebben a genréban újdonság számba ment, a midőn Jézus a hegyen tanít. A gyönyörű kép a pécsi székesegyház egyik falfestménye. Erről Zelesny Károly fényképet készített és e fénykép után mutatták be ritka hűséggel az élő képet, melyet megelőzött André műerme. Itt Andrét mutatták be a festőtermében, amelyben egyenként felvonultak a megfestendő kép modelljei, melyek azután elhelyezkedtek a Krisztus képhez. Az élőképben szerepeltek: 1. Menuette Luiszer Margit, 2. Gavotte Marek Melanie, 8. Román Opris Angela. Festők: Németh Margit, Odry Zoltán, Kammermayer István. A mester helyettessé : Hinka Miklós. Az utolsó ecsetvonás jelenetben ábrázolta Andrée mestert Szuly Aladár. A „Jézus életéből“ épcsoportban részt vettek: Czankl Zsófia, Dulánszky Lajos, Schwarcz Vilma, Falsenburg Emil, Reed György, Pfeffer Ilka, Balogh Károly, Szilassy Károly, Nagy Clemi, Ratkovics Ilka, Fried Károlyné, Folcz Elvira, Áronffy Rókusné, Németh László, Szikray Emil, Jeszenszky Irén, Német Károly, Szombathelyi János, Pilch Ernő, Friedl Károlyka és Förster Lilike. A szép kép oly megkapó volt, hogy a közönség alig volt képes betelni a látásával. Egyre tapsoltak mindaddig, amíg újból és újból fel nem húzták a függönyt. Az előadás után éjjeli 1*12 órakor Odry Lehelt óhajtotta látni a közönség. Tapsoltak, tomboltak, míg végre odig megjelent a függönyök előtt és megköszönte a hálás közönség elismerését. A közreműködők még ekkor sem voltak fáradtak és a nemzeti kaszinó igazgatójának meghívására a késő idő daczára átrándultak a szomszédos kaszinóba, hol még az éj folyamán megbeszélték a mai est művészi sikerét, melynek szombaton este lesz a folytatása, illetőleg megismétlése mégis azon különbséggel, hogy azon es e Opris Valéria kisasszony helyett, ki holnap visszautazik Budapestre, hogy ott az évzáró akadémia vizsgálatán részt vegyen, Náday Ilonka fog énekelni a Kukta kisasszonyból és Talmi herczegnő operettéből. Kétségtelen, hogy szombaton ismét valamennyi jegy el fog kelni, és így szép összeg juthat majd a jótékony czéloknak. Ez lesz a legszebb jutalom a mai est fáradalmaiért.•« Pécsi Napló 1898. június 1.