Pécsi Napló, 1899. június (8. évfolyam, 123-146. szám)

1899-06-01 / 123. szám

Pécsi Napló 1899. junius 1. tette ki s amint méltóztatik tudni, a pécsi borkereskedelmet agyonütötték. A bor­kereskedők olyanok nálunk, mint a hajó­töröttek- Tehetetlenül állanak a parton e nézik, mint csapkodnak a hatalmas hul­lámok a szétrombolt bajó roncsai fölött. Nincs semmi élet, semmi elevenség; nincs a népnek pénze, nincs adás-vétel, nincs üzlet, nincs kereskedelem. És most állanak elő az adóemeléssel! Egyik-másik kereske­dőnek száz, kétszáz, sőt ötszáz perczenttel megemelték a jövedelmi adóját. Vájjon mi akar ez lenni ? Talán megsokallották, hogy a kereskedelem a múltban virágzás nak indult s nehány ezég fölküzdötte ma­gát és most tönkre aka.ják tenni? Vagy íj&jr .azt az elvet követik, amit a rósz gazda szokom követni, bogy azt a lovat kell ütni, amelyik tud huzni s amúgy is húz? Nagyon helytelen és iWbás fölfogás. Egyesek érdeke képezi a közérdeked;, egye­sek mozdítják elő az általános jólétetN és vagyonosodást. Az államnak soha se lehet érdeke az adók kirovásával megbénítani egyesek keresetképességét, megnehezíteni, vagy pláne lehetetlenné tenni előmenete­lét, haladását. Az adókivetésnek minden­kor igazságosnak és méltányosnak kell lenni; mert különben sérelmes és a köz­jólétre káros hatású Az adóprés túlságos szorítása nem­csak gazdasági szempontból megokolatlan és képtelen, hanem minden észszerű adó- kezelést illuzoriussá tesz. A rókáról csak egy bőrt lehet lehúzni; az adófizetőről annyit húznak le, a mennyire épen gusz­tusuk van. (1 ; A méltatlan és indokolatlan adóeme­lés az üzleti viszonyok ismeretének teljes hiányán, vagy valami gonosz tendenczián alapul; kívánatos lenne, ha az adóföl- szóiamlási bizottság több lelkiismeretes­séggel s kevesebb finánczszenvedélylyel foglalkoznék az adójavaslatokkal és figye­lembe venné a pécsi iparosok és kereske­dők tényleges állapotát, a valóságnak megfelelő üzleti viszonyait s a város köz­érdekeinek szemelött tartásával mérsékelné El Capriba. — Úti emlék. — A .Pécsi Napló* számára irta: Dr. Rénaky Kálmán. Nápoly nagy, Nápoly egymagában véve is érdekes, de hogy annyira hírne­ves, környékének is része van benne. A ki kigondolta azon mondás', hogy „Nápolyi látni és meghalni“, — az bizouyára Nápolyhoz számítolta a vidé két is, melyhez oda tartozik — a többi között — Pomp ji, Vezúv, Castellamare, Sorrento, Posilipo, Ischia, Capri. No igen Capri is. A ki Nápolyban van, annak nem szabad Capri szigetet elkerülni. Ez úgy tartozik Nápolyhoz, mint a jó o'ajos saláta a kirántott csir­kéhez, vagy a kellőkép löldiszitett kom­pét (mint az már olyan legényfogó leányos-házaknál szokott lenni) a pulyka- sülthöz, avagy, hogy a dohányos embe­reknek is mondjak kedvükre való hason­latot, mint a nagy ebéd után egy kiiünő szivar, vagy egy csibuk, megtöltve Tö­rökországból ide „menekült“ szép sárga dobánynyal. Mi sam természetesebb, minthogy magam is fölvertem az úti programmba Capri megnézését. 1899. évi április hó 10-et Írtak e napon s nevezték azt hétfőnek. Ragyogó szép idő volt. A felhőtől ment ég megmutatta, hogy a poéták en­nek látásán, miért ragadtatják el magu­kat annyira s hogy miért örökítik meg Olaszország „kék“ egét oly szép versek­ben. A napsugár kaczér in játszott a golfo azokat a túlzásokat, a melyeket az adó­emelők ügybuzgalma a végletekig vitt. Maga a pénzügyminiszter is elítélte az adókivetés körül észlelt túlbuzgóságot s kijelentette, hogy intézkedni fog, misze- rént a sérelmesnek talált adóemelések a méltányosság és igazságosság kívánal­mainak megfelelőleg leszállittassanak. Általános a pangás, minden téren hanyatlás mu átkozik s most akarják az adókat emelni. Itt a házbér-krajezár. Va- donat uj’községi adó nem. Állam és község versenyeznek egymással az adókivetésekben és még csudái к óznak azon, hogy — nem boldog a magyar. Nem az idegenek, nem a rossz szomszédok tesznek bennün­ket tönkre, hanem a — saját véreink, saját embereink. A fővárosiak mozgalmának, főihábo- rodás szülte följajdulásának meglett az eredménye: a pénzügyminiszter elren­delte a kivetés revízióját s meghagyta, Ü9Sy a méltányosságnak és igazságnak mé'g(e’9lőleg redukálják a túlbuzgóság ból főlMjtott adókat. Vájjon fecselt mi fog történni ? Váj­jon megértették^ a miniszter intenczióját s tudják-e méltányolni a pécsi agyon­adóztatott iparosok é§ kereskedők hely­zetét? Az adófölszólamlási bizottság Nagy­ságod elnöklete alatt holnappá11 kezdi meg üléseit. Bizalommal s remóű^séggel tekin'ünk a bizottság működése eie Ikazt hisszük, hogy nem fogja a város adóié polgárait kiszolgáltatni annak az ön­kénynek és sport-szenvedélynek, a mely- ivei a képtelenségig túlzott adókivetést eszközölték. Legyen a kivetés az adó alapnak megfelelő, igazságos és méltá nyos: mindenki megnyugvással fogadja Az adófelszólamlási bizottságban olyan férfiak ülnek, akik ismerik a pécsi viszo □yokat s akikben kell annyi lokálpatrio­tizmusnak is lenni, hogy saját polgár­társaikat ne tegyék tönkre s a város jól fölfogott közérdeke ellen ne vétsenek. magas hullámaival, melyek még az előtii napon levő kis szél folytán nem simulta- пак el. A szállodánk előtt elterülő Villa Nazionale pálmáinak üde zöldje pedig pihenőt adott a babzó tenger nézésében elfáradt szemnek. Délelőtti 9 órakor indul csak a bajó Capriba. Addig is a korán fölkelő utas gyönyörködik a nagy nyüzsgés mozgásban, a tengeri élet előttünk újságba menő egyes jelenéseiben, élvezi — a Via Caracciolo n sétálva — a pormentes le vegőt s n^zi az idegenre vadászó „lalián“ élelmességét, hogy ne mondjam — tola­kodását. Fél 9 elmúlott, mikor magam is — jó „vidéki“ létemre — a hajó állomás felé vettem utamat. Nem azért, hogy vét­lenségből le ne késsem, harem bogy hosszan lássam a gyülekezéssel és az el­indulással összekötött életet is. A hajó állomás a Hotel du Vesuve át ellenében van a Castello deli’ Ovo mel lett; a Via Partenope és a Strade S. Luca ugyancsak telve van az állomásra siető idegenekkel. Két hajó viszi egyszerre a kiváncsia­kat Capriba s ezzel is már érdekesség van összekötve. Az érdekesség Olaszországban sohasem hiányzik. Ezeknek a taliánoknak mindig 1 van valamijük, mivel az ide­genek figyelmét lekötik. S emellett persze a kasszáját megoldják. Ugyanis e két hajó, két társaságé. Az egyik olasz, a másik német hajó Amint az u as az állo­más felé közeledik, azonnal szaladnak eléje e hajók megbízottai s kérdik, hogy melyik hajóra akar szállni. Én az olaszt Nem kegyeket kérünk, nem is ked­vezményt, csupán ember-éges elbánást, igazságos és méltányos adókirovást. A. gazdasági viszonyok és általános üzleti pangás nyomasztó hatása alatt nem emelni, hanem leszállítani kell az adót. Ez lenne méltányos. Ismerve Nagyságodnak polgári eré­nyeit, a város érdekeit támogató maga­tartását és törekvéseit, méltányos és igaz­ságos eljárását, bizalommal kérjük, hogy hasson oda, miszerint az adókivetés igaz­ságos legyen. Több iparos és kereskedő. Útmutató. Junius 1. A pécsi polgári daloskör nyári ünnepélye. Abbáziában. „ 3. Estély a Nemzeti Kaszinóban. , 4 A kereskedő ifjak kaszinójának nyári ünnepélye a Jótékony nöegylet helyiségében „ 10. A Nemzeti Kaszinó estélye. „ 11. A hírlapírók nagy népünnepélye a Tettyéa. Hírrovatunk. Pécs május 31. — A közoktatásagyi miniszter a vidéki múzeumokért. A vallás- és kés- oktatásügyi miniszter a vidéki múzeumok gyarapítá­sára szolgáló anyagból a szegedi muzeum részér* újabban nyolcz festményt, a Tolna megyei mú­zeum részére öt festményt és egy szobrot, a nagyváradi muzeum részére pedig négy festméayt letétkéPen átengedett. '> Személyi hir. Kardos Kál­mán nyu£a*;öazo4' főispán, a pécsvárai kerül**'“ országgyűlési képviselője ma Pécsre érkezett, hol már hosszabb idő óla nem volt.- Miniszteri köszönet. A vallás- é közoktaíásügyi miniszter monostori E r r e t h Kfl- mán és neje pécsi lakosoknak, a pécsi állami föreáliskola tanulói javára tett 2000 (kétezer) koro­nás jutalomdij'.alaP‘tvünyu*£ért^öszönetétnyilvámtolta.------------------—— 0 v álasztottam. Ezt ajánlották nekem, в« én a jó tanácsát elfogadtam egy honfi­társamnak. I zt mondta, Ь°вУújabb, szebb hajó az olasz és nagyobb, mint a német, в igy kellemesebb rajta utazni, a hullám nem ingatja annyira. No meg olcsóbb is. Lehet, hooy ez volt a főok az ajánlásra. Az olasz hajon Oapriba és vissza 5 lire, mig a németen 8 líra. De már azért is inkább olaszra ül az ember, hogy kedvez­zen annak a népnek, mely között vao. Jut a németne». elég; a német utazók többnyire oda mennek amúgy is. S lehet, hogy ebbtn találja magyarázatát a nímet hajó nagyobb szállítási ára. Gondolják magukbao, hogy a mi német hazahaink nem tekintenek arra a 3 lírára в hozzánk jönnek — hazafiságból. S kinézne hazafi- ságból 3 lírára. Az olasz társaság hajóján alig is akadt utas Németország lakósaá közül. Más nemz-tbeliek annál bővebb#» lepték el. A mint kimondtam, hogy az olasz hajóval akarok menni, ezen hajó embere azonnal karon fogat s úgy vezetett a be­járón végig s le a lépcsőn az ő csolnak- jukhoz, nehogy útközben véletlensógből — mást gondolva — átpártoljak a kon- kurrens nemet vállalathoz. H^gy kiséré# közben a legszebbet és legjobbat mon­dotta az ő hajójukról, az talán nem sze­rül bővebb magyarázatra. Ea elhittem пел, legyen vele boldog. Két három utas, ha a csolnakban van, megindítják ezt a hajó felé, mely nagyságánál fogva neon jöhet a partig, a nagy tengerben várja az indulást. Persze ezért is kell 30 centesimat fi'etni. Da

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék