Pécsi Napló, 1899. október (8. évfolyam, 224-249. szám)
1899-10-01 / 224. szám
1899. október 1. egészségügyi viszonyok közt leszállott a legpusztítóbb járványok által okozott halálozási százalék s ezekkel szemben mind magasabbra emelkedett a számok azon columnája, a mely a tüdővész-halandóságra vonatkozott és ma már pozitiv biztonsággal ki van mutatva, hogy Magyarországban évenkint 60 és 70 ezer közt ingadozik a tüdővész-halálozások száma. Ilyen viszonyok közt ért bennünket az 1896 iki miliennáris év históriai jelentőségű ünneplése. Az ország egyik végétől a másikig fellángolt lelkesedés közben úgy éreztem, hogy megjött a kellő pillanat, a melyben a hazánk népességében dúló, megerősödését és gyarapodását óriási mérvben akadályozó tüdővész jelentőségére a figyelmet felébresztenem sikerült s ezen meggyőződés hatása alatt szólaltam fel előbb a „Pester Lloydsban s utána a főrendiházban. Felszólalásom eredménye fölülmúlta minden várakozásomat. A sajtó egyhangúlag helyeselte azt. A kormány 20.000 forintot bocsátott rendelkezésemre és felhívta az országos közegészségügyi tanácsot, hogy terjeszszen elő javaslatokat a tüdővész elleni védekezés tárgyában. Adakozások indultak meg magánosoktól e czélra. Be kell vallanom, tisztelt Uraim, hogy a feladat, amelyet akkor magam elé tűztem, nem terjedt tovább annál, hogy azt tegyem meg, ami szorosan orvosi és tanári hatáskörömbe tartozik, megismertetni a tüdővész jelentőségét humanitárius tekintetben, terjeszteni az idevágó ismereteket az orvosok és közönség között, alkalmazni a gyógyítás eszközeit, gyakorlatom körében. Midőn azonban láttam, hogy a felszólalásom után a humanismus által fellelkesült emberek egy nem kis száma csoportosul körülöttem és rövid pár hét alatt minden felszólítás nélkül 50.000 frt, valamivel később 100.000 forint egyenesen az én kezemhez lett juttatva, midőn több tanár és orvostársam saját jószántából csatlakozott hozzám, akkor úgy véltem, hogy erkölcsi kötelességemmé vált az irányzatot megadni az ügy előbbrevitelének és igy felkértem azokat, akik adomásztuk a lisztet s nem kell félnünk, hogy a jég kárt tesz bennük. De hát a falu népe ebben még igen-igen hátra van és még sok időbe kerül, amíg annyira művelődnek, hogy a búzát nem szórják bele a földbe, hogy széna teremjen belőle a lovaknak. Szénát lehet kapni a heti piaczon is. A délután is munka közt telik el. A nők burgonyát aszalnak télire vagy pedig tojásokat tesznek a költőgépekbe, amelyek a kis csibéket, réczéket, nyulacskákat és malaczkákat költik ki a tojásokból. A sertések tojása természetesen sokkal nagyobb, mint a közönséges tyúktojás. A férfiak ilyenkor vadászni járnak a vadaskertekbe s nagy büszkeséggel hozzák haza a zsákmányt: egy-egy gyönyörű sast, amelynek pecsenyéjét mi városiak vajmi ritkán vagy egyáltalában nem élvezhetjük, mert igen ritka, a falusi ember pedig irigységből a világért вэт szállítaná föl a fővárosba. Nem is él ott meg a mészáros, aki hiába vágja le a legszebb szarvasokat és őzeket. A városban készült borjúhúst meg épen meg sem eszi a falusi ember. Hogy is ne, mikor az ő asztalán naponta ott pirul a gyönyörű sas, bagoly, gólya, vagy más efele inyesség. nyaik által tanúsították érdeklődésüket egy értekezletre s ezen emberbarátoknak alig kifejezhető melegségü támogatásával — s ezek között nem tagadhatom meg magamtól felemlíteni báró Harkányi Frigyes, Ormódy Vilmos, Hatvani Deutsch Sándor és a későbben elnökül megnyert gróf Batthyány Lajos urakat — megalakítottuk az egyesületet a czélra, hogy a tüdővész által legnagyobb mértékben sújtott, vagyontalan betegek gyógyítására alkalmas sanatoriumok létrehozásét lehetővé tegyük. Az egyesület alakulásának eddigi története egészen megfelel a mi magyar jellemünknek, amelyben benne fekszik a meleg lelkesedés minden humanitárius és különösen hazánk jóllétével kapcsolatos humanitárius törekvés iránt. Itt is bevált, hogy a legelső magyar ember a király . A mi fenkölt szellemű, dicsőséges uralkodónk nemcsak elfogadta az egyesület védnökségét, de jelentékeny pénzadománynyal is járult alapjához és ott van egyesületünk élén a mi országosan tisztelt és szeretett főherczegünk. József főherczegnek fenséges neje Klotild főherczegasszony, mint a hölgybizottság védnöknője. Elnökünk Batthyány Lajos, a hölgybizottság elnöknője Andrássy Géza grófnő, az egyesület czimképe, festészetünk nagymestere Benczúr Gyula kezének és szellemének műve és ma hozzátehettem, hogy a nagyközönség közrehatásánakfelbuzdítására kezeink között van költőkirályunk Jókai Mór felhívása. Építészeink egyik legkiválóbb tagja, Czigler Győző műegyetemi tanár fölajánlotta az összes architektúrás teendők díjtalan teljesítését. Egészen jellemző Budapest székesfőváros magatartása, egyhangú határozattal bocsátott az egyesület rendelkezésére olyan telket, amely nemcsak pénzértékre nézve ritkítja párját, hanem fekvése, terjedelme és minden megkívánt tulajdonságára nézve Európa legszebb és legjobb ilynemű területei közé sorakozik. A tüdővész nem a gyerekek betegsége, hanem a felnőtt korúaké, akik a társadalom munkás, cselekvő részét képezik, 500.000 körül megközelitőleg 400 000 Legszebb a falusi est. A villamos ívlámpák kigyúlnak a falun véges-gégig s át az erdei utón, melynek aszfaltján kényelmes séta esik a suttogó lombok alatt. A kakuk vígan énekel, a gólya kelepel, a mókus fütyörész az isteni éjszakában. Ha azonban az idő nem kedvez, mert a fák igen nagy szelet okoznak, akkor a falusiak otthon pótolják ezt a hangversenyt s zongorán,a furulyán, hegedűn szebbnél szebb csárdásokat játszanak, miközben a gazdaasszony teát forral az üstben a rendesen nyolcz-tíz főre menő család számára. Ekkor már megszűnik fáz utczán a kocsik robogása, a villamos csöngetése, csend lesz mindenfelé. A falusi hold festői felhők közül világít le a házak tetőire, melyeknek arczkakasát s bádog ormait beezüstözi. A távol hegytetőn magánosan álló kápolna tornyában megszólal a gúla kolompja s ekkor nyugalomra tér az egész falu, mire a villamos ivlámpák ismét kialusznak.* Vájjon milyen kalkulust kap erre a penzumra az én Bellácska húgom ? Dr Mukl, a 20—40 éves korúak közé tartozik. Ezek legnagyobb részt a vagyontalan vagy a szakvagyoni osztályokhoz tartoznak, munkások, iparosok, literátusok, nagyrészük családfentartó, apa vagy anya. Én itt nem bocsátkozom azon mérhetetlen nyomor vázolásába, amely ezen betegség nyomában kifejlődve van s a melynek képét mi orvosok mindennap szemléljük. Ezen betegek gyógyítására alakultak a czivilizált világ minden részében a szegény tüdőbeteg sanatóriumok. Ezen betegek gyógyításának lehetővé tételére alakult a mi egyesületünk is, hogy Magyarország területén először Budapesten, de azután az ország más helyein is előhaladólag sanatóriumokat létesítsen, amiknek előkészítésére már egy kérvényt terjesztettünk a fölművelésügyi miniszter úr elé. A napisajtó eddig kinyilvánított rokonszenvének köszönjük leginkább, hogy ez az ügy, amely 3 év előtt alig jött szóba, ma az egész ország közvéleménye előtt napirenden áll, a napisajtó hatását látom abban, hogy minden felhívás nélkül eddig 120.000 frt gyűlt össze egyesületünknél, a napi sajtó készséges közreműködésével jött létre a fővárosnak azon egyhangú határozata is, amelylyel egy pénzben 10O.OOO írtra becsült, de jelentőségében nem elég magasra becsülhető telek bocsáttatott a sanatorium egyesület rendelkezésére és ha szerencsések vagyunk, mint ahogy megnyertük a Jókai Mór támogatását, megnyerni a hazai sajtóét, akkor kétség nem fér hozzá, akkor ügyünk , a szenvedő százezrek ügye, a magyar nemzet erősödése és gyarapodásának egyik legfontosabb feltétele a győztes leend. Folyó évi október hó 1-én az ország nagy közönsége elé lépünk gyűjtőíveinkkel. Önökhöz uraim azon tiszteletteljes kérést intézzük, méltóztassanak ügyünknek azon hatat таз támogatást nyújtani, amely már annyi nagy feladatot vezetett sikerre; szólaljanak meg székes fővárosunk, hazánk napilapjai — ha lehet, valamennyien azon egy napon (okt. 1. vasárnap) — az ország vagyontalan tüdőbetegei érdekében, nyissák meg szerkesztő urak lapjaikat a jótékony adakozásnak. A pár hónap előtt Berlinben, az egész világ részvételével megtartott tuberculosis-kongresszus mindenkinek megérthető módon kifejezésre hozta, hogy a küszöbön álló századnak nincsen egyetlen nagyobb fontosságú feladata, mint a tüdővész pusztításai elleni védekezés, Európában 800000-re tehető az évenkénti tüdővészhalandóság. Ezzel szemben a sanatoriumok institútiója már minden polgárisult államban — Angliában 100 év óta — meghonosodott, bennünket immár Ausztria is megelőzött. Pedig a nemzeti érdekek sem követelik a tüdővész elleni kitartó küzdelmet s a sanatóriumok útján történő hathatós védekezést olyan mértékben, mint nálunk. Egy hatalmas állam és egy életerős magyar kultúra létesítésére törekszünk és lehet-e azt elérni, a mi népesedési viszonyaink közt? Feleletemet megakasztja az aggodalom. Magyarország a századok folyása alatt már többször állott a kultúra és hatalom kimagasló polctán, de ezen attribútumok kontinuitása nehezen tartható fenn egy kis számú, rokontalan nemzet által még az idők kedvező folyása alatt is, mennyivel inkább küzdelmes időben ! A hatalom és kultúra kontinuitásának sarkalatos feltételei közé tartozik, hogy egyesek és csoportok a munkában egymást felváltsák,. . . váljon elég-e erre a fajunkbeliek száma ? És miért nem vagyunk többen? ... A magyr faj szaporodási képessége a legmagasabbak közé tartozik, de a kulturnemzetek sorában Pécsi Napié .