Pécsi Napló, 1900. február (9. évfolyam, 25-47. szám)

1900-02-01 / 25. szám

2 iskolát. Ingyen taníttassa a gyermekeket lássa el ingyen tankönyvekkel; a­­magyar nyelv elsajátításában dicséretes előmenetelt tanúsító gyermekeket jutal­mazza meg; a kívánt és méltán, sőt joggal várható eredmény elmaradhatat­lan; a­nélkül, hogy kényszer­eszközök­höz kellene nyúlni, a­nélkül, hogy tűzzel-vassal kellene a nemzetiségi is­kolákat kiirtani. Az eddigi tapasztalat szerint ott állított föl a kormány állami népisko­lákat, ahol erre legkevésbé volt szük­ség. Az állami iskolák első­sorban a nemzetiségi fészkekben, a nemzetiségi iskolák mellé állítandók, hogy ott kon­­kurrenc­iát létesítve az államhatalom erejével agyon­nyomják a nép drága pénzén keservesen föntartott zugisko­lákat. Örömmel értesülünk róla, hogy a kormány újabban és pedig öt éven belül ezer állami népiskolát szán­dékozik az országban fölállítani. A tervezet, az összeállítás már meg is készült. A kultuszminisztérium ügyosz­tályának vezetője konstatálja ebben az összeállításban, hogy az állami népis­kolák elhelyezésében vidékek szerint bizonyos aránytalanság észlelhető, így az ezer állami népiskolából eddig 23 megyének nem jutott egy sem, vagy legfeljebb csak egy-egy jutott megyén­ként, így a Dunántúl, Komárom, Győr, Veszprém, Esztergom, Fejér, Tolna és Baranya teszik azt az összefüggő nagy területet, mely nem kapott állami népiskolát. A Felvidéken: Árva, Liptó, Szepes, Zólyom, Nógrád és Hont északról délfelé nyúló hosszú terület szintén nem kapott állami népiskolát. Ettől külön, inkább a du­nántúli területhez csatlakozik Pozsony­­megye. Az alföld megyéi közül inkább a határmegyék: Borsod, Hajdú, Szü­meg, persze, mert nem lesz, a­ki az ő szakállát húzogatná Mi ? No, légy csen­desen, valamit mesélek neked az istenek­ről. Ugy­e már sok történetet hallottál ? — Igen, sokat, atyám. — De ez egy egészen új, a­melyet még sohasem hallottál. — Régen, nagyon régen, mikor még az istenek az emberek­hez társul szegődtek, mint a­hogy még ma is teszik, de nincs már hitünk, hogy ezt észrevegyük, elment Siva, az istenek legelsője, az ő feleségével, Parbitaval, egy templom kertjébe. — Melyik templomba ? A Nangaon­­negyedben ? — kérdezte a fiú. — Nem. Messzi innen, nagyon messze innen. Talán Trimbikban, vagy Hardwarban. A kertben a nagy fák alatt egy koldus ült, ki negyven évig jámbo­ran szolgálta Sivát. A hívők ajándékai­ból élt ő és éjjel-nappal csak szent dol­gokra gondolt. — Ő atyám, te voltál az ? — kérdé a fiú tágranyút szemekkel. — Nem, hiszen megmondtam neked, hogy ez régen, nagyon régen történt és annak a koldusnak felesége is volt. — Lóra ültették őt ? Fontak-e vi­rágfüzért a feje körül s nem hagyták- e aludni menni egész éjjelen át ? így tettek velem, mikor az esküvőm volt — mondó bölcs, Szatmár és Ugocsa, végül a Királyhágón túl elterülő megyék közül: Szeben, Fogaras, Kisküküllő és Maros- Torda nem kapott állami népiskolát. A népiskolák ügyosztályának vezető tanácsosa szerint a közoktatási kor­mányzaton kívül kell keresni az okát annak, hogy ezek a megyék, a­hol bizonynyal támogatásra szorul a nép­oktatás, nem kértek állami népiskolát. Íme, azért nem kapott Baranya állami népiskolát, mert nem kért. De hát miért kell ezt kérni, hiszen a kultuszminisztériumban, bőségesen tud­hatják, hogy vármegyénk mennyire tele van nemzetiségi iskolákkal. Vagy, hogy a tanhatóságok folytonos magya­rosodást jelentenek a minisztériumnak, mert a­mikor a tanfelügyelő úr meg­látogatja az iskolákat „Éljen !“-nel fo­gadják a nemzetiségi iskolák apró csemetéi s ez elég az üdvösségre. Hát a dárdai gör­ kel. iskola magyarságá­hoz mit szólanak oda fönt? Ez is magyarosodás ? Bizon-bizon nagyobb gondot kel­lene fordítani ezekre a nemzetiségi iskolákra s az állami népiskolák szét­osztásánál nem azt kellene szem el­őt tartani, hogy ki kér iskolát, hanem, hogy hova kell az az állami iskola? A dárdai gör­ kel. iskola bot­ránya igen erős figyelmeztetés volt s az önök vezér­czikkelye kiváló figyel­met érdemel, majd meglássuk: Kurucz lesz-e hatása? A képviselőház ülése. — Saját tudósítónk távirata. — Az ülés megnyitása után Elnök bejelentette, hogy Mócsy Antal három havi szabadságot kér egész­­sége helyreállítása végett. — Örömmel ! — hangzik a jobb oldalról. Mócsy bácsi különben egyhangúlag kapta meg a szabadságot. B­olnár Antal jegyző jelenti, hogy Molnár János az úrbéri negyedtelkek adója tárgyában interpellácziót jegy­zett elő. A képviselőház ezután harmadszori olvasásban is elfogadta a lelkész­­jövede­lem kiegészítéséről szóló póthitelt és az egyetemi építkezések költségeire vonat­kozó törvényjavaslatot. A harminc­ milliós póthitel, Szabó Imre előadó elfogadásra ajánlja az 1897/98. évi közös ügyes kiadá­sokra Magyarország által pótlólag fize­tendő összegekről szóló törvényjavaslatot. Komjáthy Béla: Itt tulajdonképen ismeretlen kiadásokról van szó. Elvárta volna olyan önérzetes testülettől, mint a­minőnek a magyar képviselőházát tartani szeretné, hogy az ilyen javaslatot egy­szerűen visszautasít­sá. Mire költötte a hadügyi kormányzat tulajdonképen ezt a 30 milliót? Határozottan kétségbe vonja, hogy arra költötték volna, a­mire mon­dották. De tudni akarja hát s ezt joga van megtudni, mire fordítottak akkora összeget. Elvárja a delegáczió ama tagjai­tól, a kis, ez összeget annak idején meg­szavazták, hogy világosítsák fel a nemze­tet. Nem fogadja el a javaslatot. (Élénk helyeslés és tetszés a szélsőbalon.) Széll Kálmán miniszterelnök. Pécsi Napló Budapest, jan. 31. Elnök : Perczel Dezső. A kormány részéről jelen vannak : Széll Kálmán miniszterelnök, Lukács László, Hegedűs Sándor, Plósz Sándor, Darányi Ignácz, a gyermek, ki csak néhány hó óta volt nős. — És mit csináltál te ? — Sírtam, ők pedig csúf nevet ad­tak nekem, erre én megvertem azt, kivel összeházasítottak és akkor mindketten sirtunk. — A koldus nem telt igy — foly­­tatá Gobind — mert ő szent férfiú volt és nagyon szegény. Mikor Parban­ meg­látta őt a templom lépcsőjén ülni, a be­járónál, oda fordult Sivához : — Mit fognak az emberek rólunk hinni, ha az istenek így bánnak el azok­kal, kik bennük bíznak ? Negyven év óta imádkozik ez az ember hozzánk és mind­össze néhány szem rizs és néhány fillér összes vagyona, a­mi ott fekszik előtte. Az emberek szive megkövesül és elfordul tőlünk, ha ilyesmit látnak. Siva így felelt: — Hadd lássuk, talán segíthetünk rajta — és ezzel bekiáltott a templomba, saját fiának, az elefántfejű Ganeschnek templomába : — Fiam, itt künn egy koldus ül, ki nagyon szegény. Mit teszesz érette ? A szavakra fölébredt a nagy elefánt fejű a sötét boltívek mélyén és mondá : — Legyen te akaratod szerént. Há­rom nap múlva ennek az embernek le­gyen birtokában 100.000 rúpia. Akkor, a midőn a delegáczió ezt a póthitelt tárgyalta, még nem volt minisz­terelnök. Kubik Béla: Az mindegy! Odaát ült akkor is ! Széll Kálmán: Ezzel nem akarja azt mondani. Kubik : A felelősség alól ki akar bújni! Száll ! Ez vaskos tévedés, mert ha bevárták volna a konstrukczió végét, úgy meghallották volna, hogy a teljes felelős­­séget elvállalja. (Helyeslés.) Komjáthyval Siva és Parban­ elmentek. De lenn a kertben a jázminbokrok alatt — e perczben a fiú saját kezében tartott szétnyomott jázminvirágokra né­zett — igen, a fehér jázminbokrok alatt egy uzsorás feküdt, ki megleste az iste­nek beszédét. Pénzsóvár, fekete lelkű em­ber volt az­­uzsorás, ő szerette volna a nagy összeget megkerülni. Odalépett a koldushoz: — Mond testvér, mennyit adnak neked a hívek egy nap alatt. — Bizony azt nem tudom. Néha egy kevés rizst kapok tőlük, néha hüvelyes veteményt, olykor aszalt gyümölcsöt vagy száraz halat. — Ez nagyon jó — jegyezte meg a kis­fiú és megnyalta utána ajkát. Ekkor igy szólt az uzsorás a kol­dushoz : — Rég megfigyeltelek és nagyra becsültelek téged és a te türelmedet és ezért a legközelebbi három nap összes adományaiért adok neked öt rúpiát. Csak egy kis írást adsz nekem erről. — Oatoba vagy — felelt a koldus — két hónap alatt sem kapok én öt rúpia értékű holmit. Este elmondta ezt a feleségének a koldus. — Mikor csinált már valaha rossz 1900. február 1.

Next