Pécsi Napló, 1900. május (9. évfolyam, 99-123. szám)

1900-05-22 / 116. szám

m látszott minden megjegyzésén, észrevéte­lén, hogy nem ma működik: először, rög­tön észreveszi a hibát, fogyatkozást, le­gyen az bármily csekély is. Gratulálunk, hogy ily jó és értelmes gazda is van egyházmegyénk papjai között. Végre a bíráló bizottság déltájban elvégezte korú­ját, visszavonult, hogy a kitüntetésre külön állított marhák felett, illetve a díjak felett ítélkezzen, melynek megtörténte után Vörös Mihály egyes, titkár felolvasta illetve felhívta első­sor­ban a kitüntetést nyert bikák gazdáit, hogy állataikat a vendégek, valamint a bizottság tagjai előtt vezessék el, mely alkalommal minden kitüntetett gazda, Országh Lajos Egy. Elnök kezeiből vette át az odaítélt dijakat. Ez ily sorrendben történt a tehenek felvezetése és a dij ki­osztása. A dijak kiosztásánál, a szegényebb sorsú kitüntetett ugyancsak nézett, hogy minő furcsa jószágot kell az ő kérges kezeivel beceperni, lévén a dij 10 és 20 koronás aranyokban fizetve. A bíráló bizottság ítélete a követ­kező : Pénzbeli jutalmat nyertek: A­ Ny­ugati fajú bika után: I. Stumpf Kristóf Lovász-Hetény 50 korona. Pénzbeli jutalmat osztott ki a követ­kező községek bika gondozóinak a köz­ségi bikák gondos és lelkiismeretes gon­dozása és ápolásáért: Magyar-Peterd községi bika gon­dozó 20 korona. Kővigó-Szőllősi községi bika gon­dozó 20 korona. Tó­cs községi bika gondozó 20 kor. Malom községi bika gondozó 20 kor. Szent-Dienes községi bika gondozó 20 korona. Püspök-Bogéd községi bika gondozó 10 korona. Elismerő oklevelet nyert kiállított bikája után: Kachkovich Antal, sumonyi lakás. B) Nyugati fajú tehenek után dí­jazásban részesültek: 1. Hergenrerer János Szajk 120 kor. 2. Madenosics György K. Szekcső 80 korona. 8. ifj. Szabó József N.­Harsány 80 korona. 4. Józsa György Pataes 80 korona. 1. Majer Károly Szederkény 50 kor 6. Bodoni György P.­Bogád 50 kor. 7. Hergenrerer József Szederkény 50 korona. 8. Hall Sebestyén Árpád 40 kor. 0. Varga János N. Ürögh 40 kor. 10. Feil János Pécsvárad 40 kor. II. Eckert András L.-Hetény 40 kor. 12. Schunst Bálint Komló 30 kor. 13. Mérai Mihály Csonka-Mindsczent 30 korona. 14. Vörös Bancze József Pereked 30 korona. 15 Helfenbein Konrád Pécs 30 kor. 16. Blum Pál Málom 30 korona. 17. Farkas József Pereked 20 kor. 18. Krar­r János Hird 20 korona. 19. Tóth Mihály P. Bogád 20 kor. Díszoklevelet nyertek kiállított te­heneik után: 1. Schoitz Antal Pécs. 2. Deutsch Miksa Gyula. 3. Árpádi gazdaság. 4. Eiser János Pécs. 5. Wenk Ferencz Hetény. 6. Koncz Ferencz B. Szent Erzsébet. Nyugati fajú üszők után : 1. Mayer Károly 120 korona. 2. Werner János 80 korona. 3. Bruckner József 80 korona. 4. Fuchs János 50 korona. 5 Mayer János 50 korona. 6. Rausch Ádám 40 korona. 7. Gnozek János 40 korona. 8 Mészáros József 40 korona. Díszoklevelet csoportos kiállítá­sokért: 1. Lovag Biedermann Rezső kárászi gazdaság. 9. Felső Mindszenti gazdaság. 3. Scholtz Antal Pécs. Elismerő oklevelet üszői után: Pécsi püspöki uradalom árpádi gaz­dasága. C) Magyarfalu tehenek után pénz­­beli jutalmat nyertek: 1. Szabó Bálint 40 korona. 2 Turcsin Sándor 40 korona. 3. Kis Im­re 40 korona. Magyarfalu csoportos kiállításért diszokmánynyal ki lettek tüntetve: 1. Gróf Draskovich Iván baranya­­sellyei uradalma. 2. Pécsi püspökség mohács-szigeti gazdasága. Fentebbiekből tehát áttekintést nyerni úgy a pénzbeli dijak kiosztása, valamint a diszokmányok nyertesei felől. A­midőn a díjak kiosztottak, az e­gész kiállítás egyszerre meg tűnt a kiállítás jellegét magán viselni, megbomlott, szét­oszlott, így nem volt alkalom, hogy most a már díjazott példányokat újólag meg­nézhesse, megfigyelje a közönség. Más kiállításokon addig, míg a bí­ráló bizottság ítélete ki nincs hirdetve, nem bocsájtatik senki a kiállítás területére, ez itt nálunk bajosan lett volna keresztülvi­hető, itt tán úgy lehetett volna segíteni, ha a bizottság korábban megkezdve mű­ködését, azt ha befejezte, kötelességévé tette volna a dijszont állatok, ha több időre nem is, legalább néhány órára való közszemlére való tételét szembetűnő he­lyen (az állat feje felett), kifüggesztve mily összeggel lett kitüntetve esetleges eladási árral együtt. De ez nem történt. Nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a a kiállítás területére kirendelt rendőrök sikerült versenyfuttatást rendeztek, ide oda hajszolták lovaikkal az apró gyereke­ket, több zavart csináltak, mint hasznot. No, de nem is lehet tőlük roez néven venni, oly ritkán telepednek fel a ló há­tára, nem kívánhatja senki tőlük, hogy onnét azután ne intézkedjenek. Szeren­csére azonban oly jó rendőrök, mint a minő rossz lovasok. Ép oly szó nélkül csendesen történt a kiállítás bezárása, mint a megnyitás. A kiállítás befejezése után az egybegyűlt vendégek társas ebédre a Vad emberbe gyűltek össze. A bankaitnéi Országh Lajos Da­rányi Ignácz dr. földmivelésügyi minisz­tert éltette, megköszönte az anyagi támo­gatást. Sey László kir. tanácsos, alelnök éltette a vendégeket. Tormai Károly él­tette a gazdasági­ egyesületnek elnökét, Országh Lajost. Pirkner János országos főfelügyelő éltette Baranya vármegye gaz­dáit. Rámutatott az állattenyésztés jöve­delmezőségére és ígérte, hogy a jövőben még jobban fogják (a minisztérium) a díjazásokat anyagilag támogatni. Nendtvich Andor polgármester helyettes köszönetét fejezte ki a város nevében a kiállítóknak és rámutatott a kiállítás hasznos voltára. Biró Imre Pirkner János, mint a minisz­ter kiküldöttjére emelte poharát. Szerbán János a kerületi állati­ felügyelőra, Jakabfy Imrét és a gazd. egy. titkárát Vörös Mi­hály éltette, mint a­kik e kiállítás­ sikeré­hez fáradozásukkal nagyban hozzájárultak. Vendégeink nagyrészt a d. u. 3 órai vonattal vissza­utazott. A kiállításon alkalom nyílott azok­nak, kik Baranysmes­ye szarvasmarha tenyésztését megfigyelni akarták meglátni, milt szép eredményt tudnak megyénk kis gazdái elérni — és mily nagyobb, még szebb eredményt érnének el, ha őket kiállításokkal, tenyész vásárok­kal — pénzbeli jutalommal és díszokle­velekkel , üdvös és jó tanácsokkal, melyre népünk igenis hajlik, serkentjük, buzdít­juk.­­—Ha nem áll kellő mennyiségű pénz a díjazásra rendelkezésre — úgy nem kell szükkeblüsködni a díszoklevelekkel — azokat kell nagyobb mennyiségben ki­osztani, — mert igen sokan voltak a kis gazdák közt, kik valóban szép marhákkal állottak ki — és ezek igen büszkék lettek volna arra a díszoklevélre — belátom azt, hogy első díjat valamennyi nem kaphat, de dicsérjük meg azt, a­ki arra rá­szolgál. Ez után pedig buzdítjuk a tenyész­téssel foglalkozó kis gazdákat ne csüg­gedjenek azok, kik tán díjra számítot­tak, abban nem részesültek — iparkod­janak oda, hogy a jövőben rendezendő ki­állításon az ő marhájuk vigye el az első díjat, — a­kik pedig a jól megérdemelt jutalommal hagyták el a kiállítást, ne bi­zakodjanak el — hanem fokozott igye­­kezettel törekedjenek arra, hogy megyénk állattenyésztése arra a színvonalakra jus­son, hogy messze földről jöjjenek marháin­kat ne csak magnézni, hanem jó pénzért meg is venni — az idegenek. — Adja Isten, hogy úgy legyen 1­5-es. Pécsi Napló 1900. május 22. Wiesner Kajmár meghalt. Pécs, május 21. Szomorú hir terjedt el ma reggel Pécsett. Megrendítő hatást gyakorolt a hir itt a városban, de még lesujtóbban hatott a hir odakint, a hegyek gyomrában, a pécsi és szomszédos kőszénbányákban, ahol meg­­illetődve, mélyen megrendülve értesültek­­ arról a bányamunkások, hogy meghalt Wiesner Kajmár, a dunagőzhajózási tár­sulat kőszénbányáinak igazgatója, a mun­kások gondos atyja, jóakarója, aki meg­értette a munkás keservét és mindig azon volt, hogy tőle telhetőleg enyhítse annak helyzetét. Maghalt az a férfiú, kinek tu­dása, szakértelme országosan elismertetett; tekintély volt ő a bányászat terén és hogy tudása a megfelelő kereskedelmi ér­tékkel is párosult, élő példája ennek a pécsi szénbánya, amely az ő igazgatása alatt hatalmas lendületnek indult. De nem csupán a maga szakmájában volt ő kiváló, hanem mint numismaticus legkiválóbb szakembere volt az országnak és nincsen magánember, kinek pénzgyűjteménye az övével összehasonlítható lenne. De lássuk csak a munka, a lankadatlan tevékenység ezen kiváló bajnokának élete folyását. Wiesner Rajmár 1843. augusztus 7-én Prágában született. Édes­atyja Wies­ner Adolf kincstári bányaorvos volt. Wies­ner elvégezvén szülővárosában a reál­iskolát, Pribramban elvégezte az ottani bányaiskolát, mire mint gyakornok Mies-be, Csehországba jutott, ahol édes­atyja, mint orvos az ólombányáknál volt alkalmazva. Rövid ideig működvén itt, megismerke­dett a bányászat alapfogalmaival, mire Selmeczbányán fölvétetett a bányászati akadémiába, melyet kitűnő sikerrel el is végzett. Kiválóképen mathematikai képes­sége tűnt föl tanárainak és szorgalmával oly szépen haladt, hogy tanulmányainak

Next