Pécsi Napló, 1901. január (10. évfolyam, 1-27. szám)

1901-01-01 / 1. szám

1901. január 1. Pécsi Napló nyomozásra vonatkozó részét, nem sokat nyertünk az új törvény al­ól. Az előrelátott nehézségek elkövet­­keztek. Hónapokon át tartottak az úgy­nevezett kezdet nehézségei és milyen megtépázva került ki a törvény a gya­korlati gépezetből, milyen rossz vissza­hatása érezhető már­is — rövid egy év alatt — a közbiztonság terén! A nyomozási eljárás abból indult ki az új törvényben, hogy a nyomozás ura a kir. ügyész. Nohát ez az ur. igazi ma­gyar uraság. Mert a kir. ügyese ez ur, a­ki dolgozik, ez a rendőrség. A nyomozást a kir. ügyész indítja meg s csak halaszthatatlan szükségben a rendőrség, mondja a törvény, — a nyomozást mindig a rendőrség kezdi meg és vezeti a befejezésig, mondja a gya­korlat ma egy év után, mert a törvény rendelkezése nem vihető keresztül. Valljuk meg úgy, a­hogy van szépítés nélkül: a kivétel lelt törvé­ynyé és a törvény ki­vétellé. Oka pedig ennek, hogy az új per­­rendtartással a nyomozás egész terhe a rendőrségre tereltetett át és pedig olykép, hogy a nyomozás jellege is megváltozott. Az új eljárás nem tett éles meg­­k­lömböztetést a nyomozás és bírói vizs­gálat között, mindkettőre ugyanazokat az intézkedéseket statuálta. A nyomozás a gyakorlatban épp e miatt tulajdonképeni vizsgálattá s ezzel oly lassúvá és nehéz­kessé lett, hogy mondhatjuk agyon lett ütve, — ezzel vége szakadt a nyomozás legkényesebb felté­elének , a gyorsaságnak. Mikor is számra kell felvenni a jegyző­könyveket, — mikor oly tényeket kell constatálni, melyek legkevésbé sem tar­toznak a nyomozáshoz, — mikor már egy régóta biztos tudomás szerint Amerikába szökött váltóhamisító által itthagyott három tuc­at váltóin szereplő összes vál­tókötelezetteket a nyomozó hatóságnak kell kihallgatnia, — mikor a­z összes jelenvolt tanukkal kell pontos jegyzőköny­veket felvenni, pedig a nyomozás szem­pontjából két tanú vallomása már elég anyagot nyújtott a tájékozásra, — mikor négy vármegye területén levő gyanúsítottakat megkeresés útján kell a nyomozó hatóságnak kihallgatnia, eze­ket azután a másik vallomására újból meghallgatnia, oly körülmények között, hogy a vidéki rendőrhatóságok más iránybani elfoglaltsága miatt minden egyes megkeresés harmadszori sürgetés daczára is csak a hatvanadik napon nyer elintézést, — mikor ha az ügyészségnek egy járásbirósági iratcsomóra van szük­sége, akkor ez összes nyomozati iratokat azzal teszi át a rendőrséghez, hogy az iratokat szerezze be és terjeszsze hozzá, mig ez megtörténik, minden alszik, — mikor a kir. ügyészség, a nyomozás ura, ezer és ezer féle módon alkalmazhat, „schiberokat“ , akkor a nyomozás gyors, expeditív nem lehet, mert az egy ilyen terjengős vizsgálatnál ki van zárva. A nyomozás részére szabadabb mozgást kel­tett volna biztosítani, a nyomozást és a vizsgálatot, a két egész külön működési kört egy kalap alá vonni, csak a rendőrség spec­iális jellegének és sajátos feladatának figyelmen kívül hagyásával lehetett. Kényelmi okból felejtik azok az „ura­,“ — erre pedig módot nyújt az új törvény, hogy a nyomozásnak nem fel­adata e vitás kérdések megoldása, eleget tesz a nyomozó hatóság, ha annyi anya­got gyűjt össze, a­melynek alapján az ítélőbíró a vitás kérdéseket tisztázhatja, mert az előkészítő eljárás csak a kere­teket építi fel és a részleteket abba az ítélőtábla illeszti be. Hisz a törvény is magyarázza, hogy az előnyomozat c­élja azoknak az adatoknak kipuhatolása és megállapítása, melyek alapján eldönt­hető, hogy követtetett-e el bünte­tendő cselekmény, vagy sem és ha igen, ezen cselekmény elkövetésével, ki, vagy kik gyanúsíthatók. Ha az elővizs­gálat terjengős, egy­részt az lesz az eredmény, hogy a bizonyítékok értékük­ből vesztenek, a tanuk a csak hosszú idő múlva bekövetkező fő tárgyalásig elszalad­­nak s a mi a legfontosabb : ez emlékezet hétsége elvész, a vallomások megbíz­hatatlanokká lesznek,­­ másrészt, minél részletezőbb az elővizsgálat, annál jobban elfogulttá teszi az ítélőtanácsot, főleg an­nak elnökét, a­ki a pert a vizsgálat anyagából köteles megismerni, a­ki nem egyszer arra törekszik, hogy a főtárgya­lás anyagát azonossá tegye az elővizsgá­lat anyagával Nagy baj az is, hogy nincs meg az összhang az ügyészség is a rendőrség szervezete között. A rendőrség megkezdi a nyomozást, az iratok áttétele után azt az ügyészségnek folytatnia kellene, mit azonban nem tesz meg. Hogy az ilyenből származó anomália mennyire érezhető, erre eklatáns a bizonyíték, mit Rédey is említ. A letar­óztatott csak 48 óráig marad­hat a rendőrségi fogházban, azután át kell adni az ügyészségnek, a nyomozást pedig folytatnia kell a rendőrségnek letartózta­tott és ügyirat nélkül. Tessék most el­képzelni a következő eseteket. Történik 50—60 télikabát lopás előszobákból és kávéházakból, vagy történik nyáron 10—20 lakásnyitás, télen meg 10—15 betörés villákba. Egy esetben kézrekerül a tettes. 48 óra alatt elég dolgot ad az új per­rend szerint ezen egy esetnek a nyo­mozása. A rabot azután átadja a rend­őrség az ügyirattal együtt az ügyészségnek. Hogy nyomoz már most oly irányban, ki vájjon a többi 10—20 esetben is nem ugyanaz volt e a tettes, mikor a rabot az ügyészségi fogházban kell később kihall­gatni, a bűnjeleket pedig a kir. ügyész­ségnél, de csak a hivatalos órák alatt lehet felmutatni az esetleg jelentkező, vagy beidézett feleknél ? Mennyi idő­­feleértés csak azzal az ide oda járkálással s azután valljuk meg, nyomozás az ilyen eljárás? Várhatunk eredményt, mikor na­pokat vesztegetünk sétára? S az a legsajnosabb, hogy éppen az ilyen fontos ügyekben áll elő ez az ano­mália, amely a négy közönségre is vesz­teséggel jár. Mert mit k ér, ha azt a tolvajt elítélik egy téli kabátért s a rendőrség képtelen előteremteni a többi hiányzó 40—50 téli kabátot? Vannak azonban súlyosabb esetek is. Ha a rendőrség nem tud, mert ily körülmények között nem is képes nyomozni, akkor már kensztet vet­hetünk reá, mert a kir. ügyész és vizsgáló bíró nem nyomoz. Az eredménytelen nyo­mozások száma ijesztően emelkedik, pedig nem a rendőrség hibás benne. A drága időt haszontalan munkával kell elfecsérelni. Egy jelentéktelen öngyil­kossági eset csak mily felfordulást okoz A jelentés megérkezik a rendőrséghez, de ez a helyett, hogy a helyszínére menne, keresgél, kutat a kir. ügyész úr után és mikor végre feltalálja, megkapja az uta­sítást, hogy Csak menjen a helyszínére és azután tegyen írásbeli jelentést. Már most az eljáró rendőrtisztviselőt a helyzet, körülmé­nyek, a rövid utón meghallgatott bábeliek és szomszédok teljesen meggyőzik arról, hogy öngyilkossági esettel van dolga, annál is inkább, mert a szintén megjelent rendőr­­orvos konstatálta, hogy a hullán külerő­­szak nyomai nincsenek , a temetkezési en­gedélyt nem adhatja meg , hanem a ta­lált állapot hű képét kell visszadni egy részletes jegyzőkönyvben, megerősítve ab­ban a hulláról mondottakat a rendőrorvos aláírásával is, fel­ kell venni a halál be­következtekor jelen voltak és azután a helyszínére érkeztek vallomásait ugyancsak jég­ főkönyvekben, ezeket a jegyzőköny­veket be kell iktatni a hivatalban és egy átirat kíséretében átküldeni a kir. ügyész­séghez, hogy a nyomozás ura reá­írassa az aktára: „az öngyilko­ságot bizonyítva látom, az eltakarítást megengedem.“ Ne tessék azonban felejteni, hogy ilyenkor a a folyó munka félre tétetik, mert a hulla eltemetetlenül nem maradhat. Értem az ily eljárást oly esetekben, midőn a felek bűntény gyanújára enged­nek következtetni mikor amúgy is az ügyészség rendelkezik a további teendők iránt de öngyilkossági esetekben ily fe­lesleges munkával terhelni a rendőrséget czélravezető nem lehet. És mindez csak kosteló! hol van a többi borzasztó sok hiány ? hol a bűnügyi alap, melyből a nyomozás tömérdek költ­sége fedezhető volna, vidéki városokban, hol van a titkos rendőrség, a nyomozásra egyedül alkalmas közeg? minduntalan érezhető a bejelentési hivatal nélkülözhe­tetlensége, a kevés fizetés, de az emberfeletti munka folytán napról-napra váltakozó rendőri személyzet tudatlansága és még végtelen sora a legsürgőseben pótlandó hiányoknál. A bűnügyi rendőrség szervezetlensé­gén, ez erre hivatott kvalifikált közegek elégtelenségén hajótörést fog szenvedni az a törvény, mely szaktekintélyek állítása szerint az európai bűnvádi eljárásokról szóló törvények között az első helyet fog­lalja el. Az életbeléptetési törvény meghozatalát megelőzőleg mindenekelőtt felszabadítani kellett voln­a a rendőrséget a városi tanácsok szűkkeblű, mostoha, nyomasztó gyámkodása alól, a törvény életbelépteté­sét a rendőrség államosításának kellett volna megelőznie, melynek megtörténte után gon­doskodni lehetett volna arról is, hogy a ren­dőrség — legalább is annak bűnügyi osztá­lya — oly szoros konnexusban, folytonos ösz­­szeköttetésben legyen az ügyészséggel és a vizsgálóbíróval, hogy a rendőrség nyomoz, jelentést tesz rövid uton az ügyésznek, ki a további nyomozást irányítja, egyben a szükségesnek talált jegyzőkönyvek felvé­telére a vizsgálóbírót utasítja. Így megszabadult volna a rendőrség a felesleges és nehézkes sallangoktól és a vizsgálóbírónak sem kellene unalomból naphosszat pipáznia. A jelen alakzatban nem maradhat meg a nyomozási eljárás, a novelláris mó­dosítás mér nem k­ihet sokat Hiszem és remélem, hogy okulva a m­ult tapaszta­ l Arany és ezüst!! Sáli ruhadísz-ujdonságott óriási választékban. Gaxe- és tulin jegyezők. R­mak kivitelű férfi-ingek. Külön felemlitést érdemelnek azon ezebbnál-szabb tisz­ta selyem nyakkendők, melyeknek dar­írj­a 1 koro­náért árusítom. Jäger ingeket az előrehalad­ó idá-.­y •következtében leszállított árben áru útja KEMÉNY MÓR városház épület.

Next