Pécsi Napló, 1901. január (10. évfolyam, 1-27. szám)
1901-01-01 / 1. szám
1901. január 1. Pécsi Napló nyomozásra vonatkozó részét, nem sokat nyertünk az új törvény alól. Az előrelátott nehézségek elkövetkeztek. Hónapokon át tartottak az úgynevezett kezdet nehézségei és milyen megtépázva került ki a törvény a gyakorlati gépezetből, milyen rossz visszahatása érezhető máris — rövid egy év alatt — a közbiztonság terén! A nyomozási eljárás abból indult ki az új törvényben, hogy a nyomozás ura a kir. ügyész. Nohát ez az ur. igazi magyar uraság. Mert a kir. ügyese ez ur, aki dolgozik, ez a rendőrség. A nyomozást a kir. ügyész indítja meg s csak halaszthatatlan szükségben a rendőrség, mondja a törvény, — a nyomozást mindig a rendőrség kezdi meg és vezeti a befejezésig, mondja a gyakorlat ma egy év után, mert a törvény rendelkezése nem vihető keresztül. Valljuk meg úgy, ahogy van szépítés nélkül: a kivétel lelt törvéynyé és a törvény kivétellé. Oka pedig ennek, hogy az új perrendtartással a nyomozás egész terhe a rendőrségre tereltetett át és pedig olykép, hogy a nyomozás jellege is megváltozott. Az új eljárás nem tett éles megklömböztetést a nyomozás és bírói vizsgálat között, mindkettőre ugyanazokat az intézkedéseket statuálta. A nyomozás a gyakorlatban épp e miatt tulajdonképeni vizsgálattá s ezzel oly lassúvá és nehézkessé lett, hogy mondhatjuk agyon lett ütve, — ezzel vége szakadt a nyomozás legkényesebb feltéelének , a gyorsaságnak. Mikor is számra kell felvenni a jegyzőkönyveket, — mikor oly tényeket kell constatálni, melyek legkevésbé sem tartoznak a nyomozáshoz, — mikor már egy régóta biztos tudomás szerint Amerikába szökött váltóhamisító által itthagyott három tucat váltóin szereplő összes váltókötelezetteket a nyomozó hatóságnak kell kihallgatnia, — mikor az összes jelenvolt tanukkal kell pontos jegyzőkönyveket felvenni, pedig a nyomozás szempontjából két tanú vallomása már elég anyagot nyújtott a tájékozásra, — mikor négy vármegye területén levő gyanúsítottakat megkeresés útján kell a nyomozó hatóságnak kihallgatnia, ezeket azután a másik vallomására újból meghallgatnia, oly körülmények között, hogy a vidéki rendőrhatóságok más iránybani elfoglaltsága miatt minden egyes megkeresés harmadszori sürgetés daczára is csak a hatvanadik napon nyer elintézést, — mikor ha az ügyészségnek egy járásbirósági iratcsomóra van szüksége, akkor ez összes nyomozati iratokat azzal teszi át a rendőrséghez, hogy az iratokat szerezze be és terjeszsze hozzá, mig ez megtörténik, minden alszik, — mikor a kir. ügyészség, a nyomozás ura, ezer és ezer féle módon alkalmazhat, „schiberokat“ , akkor a nyomozás gyors, expeditív nem lehet, mert az egy ilyen terjengős vizsgálatnál ki van zárva. A nyomozás részére szabadabb mozgást keltett volna biztosítani, a nyomozást és a vizsgálatot, a két egész külön működési kört egy kalap alá vonni, csak a rendőrség speciális jellegének és sajátos feladatának figyelmen kívül hagyásával lehetett. Kényelmi okból felejtik azok az „ura,“ — erre pedig módot nyújt az új törvény, hogy a nyomozásnak nem feladata e vitás kérdések megoldása, eleget tesz a nyomozó hatóság, ha annyi anyagot gyűjt össze, amelynek alapján az ítélőbíró a vitás kérdéseket tisztázhatja, mert az előkészítő eljárás csak a kereteket építi fel és a részleteket abba az ítélőtábla illeszti be. Hisz a törvény is magyarázza, hogy az előnyomozat célja azoknak az adatoknak kipuhatolása és megállapítása, melyek alapján eldönthető, hogy követtetett-e el büntetendő cselekmény, vagy sem és ha igen, ezen cselekmény elkövetésével, ki, vagy kik gyanúsíthatók. Ha az elővizsgálat terjengős, egyrészt az lesz az eredmény, hogy a bizonyítékok értékükből vesztenek, a tanuk a csak hosszú idő múlva bekövetkező fő tárgyalásig elszaladnak s a mi a legfontosabb : ez emlékezet hétsége elvész, a vallomások megbízhatatlanokká lesznek, másrészt, minél részletezőbb az elővizsgálat, annál jobban elfogulttá teszi az ítélőtanácsot, főleg annak elnökét, aki a pert a vizsgálat anyagából köteles megismerni, aki nem egyszer arra törekszik, hogy a főtárgyalás anyagát azonossá tegye az elővizsgálat anyagával Nagy baj az is, hogy nincs meg az összhang az ügyészség is a rendőrség szervezete között. A rendőrség megkezdi a nyomozást, az iratok áttétele után azt az ügyészségnek folytatnia kellene, mit azonban nem tesz meg. Hogy az ilyenből származó anomália mennyire érezhető, erre eklatáns a bizonyíték, mit Rédey is említ. A letaróztatott csak 48 óráig maradhat a rendőrségi fogházban, azután át kell adni az ügyészségnek, a nyomozást pedig folytatnia kell a rendőrségnek letartóztatott és ügyirat nélkül. Tessék most elképzelni a következő eseteket. Történik 50—60 télikabát lopás előszobákból és kávéházakból, vagy történik nyáron 10—20 lakásnyitás, télen meg 10—15 betörés villákba. Egy esetben kézrekerül a tettes. 48 óra alatt elég dolgot ad az új perrend szerint ezen egy esetnek a nyomozása. A rabot azután átadja a rendőrség az ügyirattal együtt az ügyészségnek. Hogy nyomoz már most oly irányban, ki vájjon a többi 10—20 esetben is nem ugyanaz volt e a tettes, mikor a rabot az ügyészségi fogházban kell később kihallgatni, a bűnjeleket pedig a kir. ügyészségnél, de csak a hivatalos órák alatt lehet felmutatni az esetleg jelentkező, vagy beidézett feleknél ? Mennyi időfeleértés csak azzal az ide oda járkálással s azután valljuk meg, nyomozás az ilyen eljárás? Várhatunk eredményt, mikor napokat vesztegetünk sétára? S az a legsajnosabb, hogy éppen az ilyen fontos ügyekben áll elő ez az anomália, amely a négy közönségre is veszteséggel jár. Mert mit k ér, ha azt a tolvajt elítélik egy téli kabátért s a rendőrség képtelen előteremteni a többi hiányzó 40—50 téli kabátot? Vannak azonban súlyosabb esetek is. Ha a rendőrség nem tud, mert ily körülmények között nem is képes nyomozni, akkor már kensztet vethetünk reá, mert a kir. ügyész és vizsgáló bíró nem nyomoz. Az eredménytelen nyomozások száma ijesztően emelkedik, pedig nem a rendőrség hibás benne. A drága időt haszontalan munkával kell elfecsérelni. Egy jelentéktelen öngyilkossági eset csak mily felfordulást okoz A jelentés megérkezik a rendőrséghez, de ez a helyett, hogy a helyszínére menne, keresgél, kutat a kir. ügyész úr után és mikor végre feltalálja, megkapja az utasítást, hogy Csak menjen a helyszínére és azután tegyen írásbeli jelentést. Már most az eljáró rendőrtisztviselőt a helyzet, körülmények, a rövid utón meghallgatott bábeliek és szomszédok teljesen meggyőzik arról, hogy öngyilkossági esettel van dolga, annál is inkább, mert a szintén megjelent rendőrorvos konstatálta, hogy a hullán külerőszak nyomai nincsenek , a temetkezési engedélyt nem adhatja meg , hanem a talált állapot hű képét kell visszadni egy részletes jegyzőkönyvben, megerősítve abban a hulláról mondottakat a rendőrorvos aláírásával is, fel kell venni a halál bekövetkeztekor jelen voltak és azután a helyszínére érkeztek vallomásait ugyancsak jég főkönyvekben, ezeket a jegyzőkönyveket be kell iktatni a hivatalban és egy átirat kíséretében átküldeni a kir. ügyészséghez, hogy a nyomozás ura reáírassa az aktára: „az öngyilkoságot bizonyítva látom, az eltakarítást megengedem.“ Ne tessék azonban felejteni, hogy ilyenkor a a folyó munka félre tétetik, mert a hulla eltemetetlenül nem maradhat. Értem az ily eljárást oly esetekben, midőn a felek bűntény gyanújára engednek következtetni mikor amúgy is az ügyészség rendelkezik a további teendők iránt de öngyilkossági esetekben ily felesleges munkával terhelni a rendőrséget czélravezető nem lehet. És mindez csak kosteló! hol van a többi borzasztó sok hiány ? hol a bűnügyi alap, melyből a nyomozás tömérdek költsége fedezhető volna, vidéki városokban, hol van a titkos rendőrség, a nyomozásra egyedül alkalmas közeg? minduntalan érezhető a bejelentési hivatal nélkülözhetetlensége, a kevés fizetés, de az emberfeletti munka folytán napról-napra váltakozó rendőri személyzet tudatlansága és még végtelen sora a legsürgőseben pótlandó hiányoknál. A bűnügyi rendőrség szervezetlenségén, ez erre hivatott kvalifikált közegek elégtelenségén hajótörést fog szenvedni az a törvény, mely szaktekintélyek állítása szerint az európai bűnvádi eljárásokról szóló törvények között az első helyet foglalja el. Az életbeléptetési törvény meghozatalát megelőzőleg mindenekelőtt felszabadítani kellett volna a rendőrséget a városi tanácsok szűkkeblű, mostoha, nyomasztó gyámkodása alól, a törvény életbeléptetését a rendőrség államosításának kellett volna megelőznie, melynek megtörténte után gondoskodni lehetett volna arról is, hogy a rendőrség — legalább is annak bűnügyi osztálya — oly szoros konnexusban, folytonos öszszeköttetésben legyen az ügyészséggel és a vizsgálóbíróval, hogy a rendőrség nyomoz, jelentést tesz rövid uton az ügyésznek, ki a további nyomozást irányítja, egyben a szükségesnek talált jegyzőkönyvek felvételére a vizsgálóbírót utasítja. Így megszabadult volna a rendőrség a felesleges és nehézkes sallangoktól és a vizsgálóbírónak sem kellene unalomból naphosszat pipáznia. A jelen alakzatban nem maradhat meg a nyomozási eljárás, a novelláris módosítás mér nem kihet sokat Hiszem és remélem, hogy okulva a mult tapaszta l Arany és ezüst!! Sáli ruhadísz-ujdonságott óriási választékban. Gaxe- és tulin jegyezők. Rmak kivitelű férfi-ingek. Külön felemlitést érdemelnek azon ezebbnál-szabb tiszta selyem nyakkendők, melyeknek darírja 1 koronáért árusítom. Jäger ingeket az előrehaladó idá-.y •következtében leszállított árben áru útja KEMÉNY MÓR városház épület.