Pécsi Napló, 1901. március (10. évfolyam, 51-76. szám)

1901-03-01 / 51. szám

szerét is. Az ügyvédek számát apasz­tani kell. Az ügyvédek nyugdíjalapját állami segítséggel is meg kell csinálni. A költségvetést elfogadja. Pader Rezső szintén követeli a katonai büntet­őtör­vény­könyv meg­alkotását és az összes sajtóvétségek­nek az esküd­székhez való utalását. A születési oklevelesre nézve arra kéri a minisz­trt, hogy a diffamáló dolgokat intéz­kedés u­tán hagyassa ki az oklevelekből. Az uzsorás örvény, feltétlen szigorúságát kívánja A tőzsdét reformálni kell. A költ­ségvetést nem fogadja el. Ennök a vi­át bezárja. Emmer Kornél előadó zárszavá­ban Molnárnak azt feleli, hogy az igazság­ügynél nincsenek párttekintetek. Igazat ad Tisontainak a 16. § elleni érvelésében. Ez ellen ő is harczott. Ez a­z eredendő bűnben fogamzott be és nem várna egy perczet sem, hogy a 16 § t megszüntesse. T­isontai ! Helyes ! A sajtószabad­ságot érin­tni nem szabad. Emmer­i Da hát várjuk be az eredm­nyeset. A bírói kar szerinte nem törődik az anyagi helyzetével, amikor kö­telessé té­telje­ i­s. (Helyeslés.) Isisontai megjegyzése után az ülés véget ért. Holnap esetleg a honvédelmi tározóra is rá­érnek. A h­oral, a Kath. Szemle és a pécsi közönség. Pécs, 1901. február 38. Érdekes vita foly már hosszabb idő óta a különböző kath. szaklapokban és folyóiratokban az egyház ősrégi éneke, t. i. a chorus manap érvényben levő dalla­mainak hitelessége körül. Ugyanis tudva­levő dolog, hogy Nagy Gergely pápa volt az első, ki a hatodik század végén az úgynevezett „liber antiphoniicua“- ban összegyűjtötte a kereszténység első száza­daiból fennmaradt choralis énekeket; de miután a jelek és írásmód, melyet eztn én kék kifejezésére használt, oly tökélet­len volt, hogy ezen jegyek nyomán senki a dallamokat leénekelni nem volt képes és csak közvetlen hallás útján lehetett azokat elsajátítani és terjeszteni, megtör­tént, hogy rövid időre e nagy nevű papa halála után ezen dallamok az azokba idő közben vegyült különböző idegen hang­­alemek által teljesen kivetkőzhettek eredeti jellegükből és mm­sokára az ugyanazon szövegű choralénekekben is annyi volt az eltérés, a­hányféle volt a karvezetők, vagy énekesek ízlése. Az eredeti choralnak ily önkényes, mondhatjuk nemzetek és századok szája íze szerint történt átalakítása és kiforga­tása eredeti alakjából a legújabb időkig tartott, úgy, hogy a d­orak­ eredetijében már nem is ismerjük és a mit annyi nagyképűsködéssel annak feltálalnak, tá­volról sem az, melylyel a keresztények szent Gergely idejében dicsőítették az lstent. Hogy a liturgikus énekben azonban ismét némi egyöntetűség honosíttassák meg. IX. Pius pápa az egyházi ének tanu­lányozása és reformálása ezélj­tból 1873 ban egy szakbizottságot kü­dölt ki, mely azonban minden mélyebb régészeti kutatás helyett sok kényelemmel olykép egyszerűsítette feladatát, hogy Haberl X. F. tanácsára az 1614 ben megjelent úgy­nevezett „Medioea"-t vette munkálatai alapjául és egy beállított egy új chore­­- könyvet, melynek kiadásával a regensburgi Pustet ezeust bízta meg, u­óbbi nem cse­kély sérelmére és bosszúságára a többi nemzeteknek nem kevesebb, mint 80 év óta gyakorolván már e téren a busásan jövedelmező monopóliumot. Egész más álláspontra helyezkedett azonban az új choralis könyv egybeállí­tásánál a franczia papság, élükön a soles­­mesi benézésekkel, kik a gregorián éneket archeológiai kutatások alapján a maga eredeti tisztaságába visszaállítani kívánják és e tekintetben már is igen szép sikere­ket arattak, kutatásaikkal a többi között a leghatározottabban megingatván a fen­tebb említett „M-dipea” kiadás hiteles­ségét is. ők szintén a chiralisnak egy kiadását rendezték, mely 1888 ban appró­­bálást is nyert és a mely lényegesen eltér a regensburgi kiadványtól. Ezt használják magában Rómában is a Sixtinában és a Lateranban, így már most két irányzat áll egy­mással szemközt, u. m. a regensburgiak és a franczia benézések tábora; mindkettő elég szenvedélyes irodalmi vitában véde­lemre kel kiadásainak hitelessége, meg­bizhatósága mellett és nem csekély mér­tékben 821 fa közöttük 87 ellenségeskedést még a nemzeti féltékenység és .. . az üzleti szellem. Kitűnő megoldását találjuk azonban az egész kérdésnek hazánk legtekintélye­sebb katb. folyóiratában, a Katb. Szem­lében, mely f. évi I. számában a gordiusi csomót a cborali spostrofáló következő szavakkal hasitja kellé: „Jó ízlésű emberek persze meg­utálták a sovány kiabáló és hossz­an jajgató eborak­at — s azóta hódított mindenütt a reá épülő, vegyes hangok­ban gazdag ugyrel is. Amannak romlá­sából emelkedett ki a mai zeneművészet. Uj, tökéletesebb, bájolóbb világ ez mely immár az egész emberiséget meghódi­totta. De a ki nem szokta megvetni bölcsőjét mint a mesebeli pillangó a hernyót; a ki mikép az egy bár, tisztelt őseinek egyszerűbb, de szellemben, jó ízlésben gazdag intézményeit: a hala­dásért lelkesülő örömében bizonyos saj­nálatot is érez a régi kultúra pusztulása fölött s a mennyire teheti kegyelettel őrzi meg, ha mást nem, legalább annak romjait valóban nem tudjuk, mit méltányol­junk jobban e sorosban, az azokban contemplált nagy igazságokat, vagy azon szókimondó nyílt, Őszinte hanttól, melylyel a Kath. Szemle azokat hirdeti Annát alkalomszerűbbnek tarájuk azonban a je­len pillanatot arra, hogy szivünk egész melegével ü­vözöljük közönségünket ahoz a bizonyos „jobb ízléséhez“, melylyel az első pillanattól fogva „ neovágy, kiabáló bosszanyargató“ produktumoktól oly kö­vetkezetesen elfordul és a mily termékek­kel remélhetőlg ezentúl még kevésbé fog iparkodni megbarátkozni, miután most már azt is tudja, hogy a regensburgi ki­adásból neki feltálalt eboran­s énekekben úgy sem élvezheti az igazi, hamisítatlan eBoboralt, tehát nem is forog­­an semmi ok az iránt, hogy a német papir­um nyomdaipar ezen importált termékei irá­nyában különös kegyelettel és előszeretet­tel viseltessék Hogy közönségünk azután miért nem tud sokkal több érdek­ődéssel a nálunk előadásra kerülő polyphon vocal művek iránt felmelegedni, annak okát egyelőre szellőztetni nem akarjuk és leg­feljebb csak tudtára kívánjuk adni ez alkalommal az illetékes kötöttnek, hogy a közönség megpróbáltatása és boazantása most már valóban határát érhette volna el. X. —I­­­ MT Azon tisztelt előfizetőinket, kik a február hó vágén lejárt elő­fizetési dijaikkal hátralékban van­nak, annak mielőbbi megújítására tisztelettel kérjük. * Hírrovatunk. Pécs, február 28. — Uj randjalek. Akik­­sóvárogva pillantanak föl B­ésbe a kabinet­irodába, melyben a rendjelek adományozásáról szóló okmányokat küldik szét a kitüntetet­teknek, azokat e legfelsőbb kéziratok bizo­nyára érdekelni fogják: I. Kedves Széll! Indíttatva éreztem Magamat, Lipót­, valamint Ferencz József­re­ndemnél uj rendfokozatok szervezése által változtatásokat eszk­ökölni. Midőn önt erről értesíteném, ködöm önnel egyidejű­leg azon kéziratom másola­át, melyet ezen alkalomból H­­am és a külügyek minisz­teréhez intéztem. Kelt Bécsben, 1901. évi február 24-én. Ferencz József, s. k. Széll Kálmán, s. k. II. Kedves gróf Qoluchowski! Az En­­gemet, mint a nagyatyám néhai I. Ferencz császár ő Felsége által 1808. évi junius hó 11 én atepi­ott Lipót-rend nagymesteri tisztségének örökösét, a rend szabályai 27 dik­k a alapján megillető jogot gya­korolva, indi­tatva éreztem Magam­at el­rendelni és megállapítani, hogy a Lipót­­rendnél eddig fennállott legfelső fokosat ezentúl két külön osztályban adományoz­­tassék Ezen osztályok egyike megtartja az eddigi „nagykereszt“ elnevezést. Az ezt közvetlenül követő, tehát a nagykereszt és a középkereszt közé illesztendő osztály az „első osztály" nevet viselendi. A Lipót-rend tehát, a rend szabályai 3 dik­k­nak megváltoztatásával, mostantól kezdve négy fokozatból áll s ezek: 1. nagy keresztesek; 2. az első osztály tulajdonosai; 3 közép keresztesek; 4. lovagkeresztesek. A nagy keresztesek, középkeresztesek és lovagok számára való rend­­elvények változatlanok maradnak. Az első osztály tulajdonosai részére jóváhagytam az Ön által előttem javas­latba hozott rend­­elvényeket és szentesí­tem az ön 1901. évi janu­r 27-diki elő­terjesztéséhez szabatos művészeti kivitelben mellékelve volt mintát, mely ezen rend­­jelvény minden jövőbeli elkészítésénél hi­teles mintául szolgáljon. Továbbá inditva éreztem Magama,­ hogy Ferencz József rendem 1849. évi d­ezember hó 25 en kelt szabályzatának 21 dik­k­a alapján, ezen rend középke­resztje és lovagkeresztje közé illesztendő új renfokozatot alapítsák, mely a „tiszti kereszt" nevet viselendi. A Ferencz József-rend tehát mostan­tól kezdve négy fokozatból áll s ezek: 1. nagykeresztesek ; 2. középkeresztesek csillaggal és csillag nélkül; 3 tisztek; 4 lovagok. A Ferencz József-rend tisztjeinek osztálya részére Oa által javaslatba ho­zott rend­jelvényeket jóváhagyom és az Oa 1901 évi január 27 diki előterjezetése kapcsán Nekem bemutatott, szabatos mű­vészet kivitelei készült illető mintát, mely a rendjelvény elkészítésénél hiteles mintául tekintendő, szentesítem. Ez intézkedéseim további kiegészí­t­­séül, azon rangviszonyt illetőleg, melyben a jelen­tésiratommal alapít­ott új rendfo­kozatok rendjeim többi osztályaihoz álla­nak, megállapítottam, hogy

Next