Pécsi Napló, 1901. június (10. évfolyam, 125-148. szám)
1901-06-01 / 125. szám
1901. IttBIHB 1. évi kongresszus határozatai fölött tanácskozói és egyéb városokra nézve közérdekű ügyeket megvitatni. Csatol egy tervezetet azon ügyekről, amelyeket az értekezleten tárgyalni kívánnak. — Mi lesz a mostani postaépülettel. Az uj posta-palota terveinek készítésére a kereskedelmi minisztérium kiírta a pályázatot s remélhetőleg még ez évben hozzáfognak az építéshez, úgy, hogy télre tető alá kerüljön az épület. Fölmerül a kérdés, várjon mi lesz a mostani postaépülettel. Szó volt róla, hogy a kincstár eladja s az új palota költségeihez használja föl a vételárt. Ez a terv elesett. Értesülésünk szerint megtartja a kincstár a régi épületet s átalakítván a pénzügyi kormány rendelkezésére bocsátja. Ide helyezik a pénzügyi biztos lakását s a pénzügyőrség is itt nyer elhelyezést, végül a pénzügyigazgatóság dohányraktárát és nagybani árudását is itt fogják terv szerént fölállítani. A pénzügyigazgatóság épülete erre eddig igen alkalmatlan volt. A vidékről bejövő dohányvásárolók kocsijaikkal megállvén az amúgy is keskeny és e mellett nagy fogalmú Királyutczában nagyon sok kellemetlenséget s forgalmi akadályt idéztek elő. Az épület Sz0k udvarán sem igen mozoghattak. Ha a terv megvalósul, a város közönsége ennek csak örvendeni fog, mert igazán tarthatatlanná vált már az állapot. — Nagyváradi honvédek Pécsett. A honvédek a pécsi őszi királygyakorlaton szokatlan nagy számban fognak résztvenni. A hadgyakorlatra a behívók augusztus 16-ára szólanak. Nagyváradról augusztus 4 én indul a 4. honvéd gyalogezred és pedig vonaton egész Promontorig, azután pedig kisebb csatározásokat tartva atközben, gyalogszerrel vonul föl Pécsre a záró-hadgyakorlatokra. — Rend a piaczon. A ma reggeli piaczon alapos vizsgálatot végzett a rendőrség, amelynek eredménye lett, hogy 3 asszonytól gyanús gombákat, 3 asszonytól hamis tejet és vajat kobzott el a rendőrség. Egy asszonytól azért vették el a tejfölét, mert rozsdás volt a fazék belseje. A Széchenyi-téren több jálékos szabót ügyesebben adni sem lehet. Minden tekintetben méltó fia volt: Istók, kit Szabadossy Béla (Jenke, Ungm.) személyesített s ki ezifra köszöntőjével és szép énekével méltón kiérdemelte a közönség elismerését. Tenger Bálintot Jilly Sándor (Pécs) játszotta igen ügyesen; énekszámai ugyancsak nagy tapsviharra szolgáltattak okot; Katiczával való jelenetei nagyon sikerültek voltak. Tömjén János esperesnek sikerültebb alakot kívánni sem lehet, mint Fekete Lajos (Fényeslitke Szabolcs megye) volt. Igazi öreg papot adott és igen jól. Molnár József (Szatmárnémeti) Benczét játszotta igen ügyesen. Különösen kiemelendő Ferkóvali utolsó jelenése. Méltán dicsérhetjük a czigányt: Haver Lajost és Mándy Frigyest, kik a legnagyobb routinnal játszottak, s a korban szereplőket: Éberth Mariskát és Erzsikét, Molnár Józsefnét, továbbá Haver Nándort. Nagy elismerés illeti Róth H. Ignáczot, (Nyírbátor) ki mint súgó az előadás egyik lelke veit, tovább Takács Károlyt, kisek a szereplők ügyes mozdulataikat köszönhetik. Az előadás után kezdődött a táncz egészen európai jellegben. Nem hiányzott a műsorból a fracozia négyes, de még a kofa asszonytól elszedték a salátát, mert azokat a folyókában megmártott rongygyal takarták le. Ez különben nálunk divat, hogy a csatorna fertőzött vizében mossák meg olykor a zöldséges asszonyok áruikat. — Jégeső. Siklósról írja tudósítónk : f. hó 30-án nagy zivatar vonult el Siklós határán. A nagy cseppekben megeredt eső csakhamar jéggel keverve zuhogott alá, de szerencsére a jég a vetésekben és szellőkben nem igen tett kárt; mindössze csupán a mattyi ut dűlőben levő vetéseket csépelte le, de ezeket is csak igen kis mértékben.) — Eljegyzés. Ifj. Biedelmayer Nép. János, m. kir. posta- és távírda-tiszt Győrött, eljegyezte Csiszár Mariska kisasszonyt Szepesben. — Szárazság ... hetes esőzés idején. Baranya-Sellye vidékéről kaptuk a következő sorokat: Márczius óta nem volt számbavehető esőnk. Áprilisban elégszer borongott, de a néhány cseppnyi eső után, rendesen hetekig tartó orkán dühöngött. Tizannyi nedvességet is fölszántott volna. Vigasztaltuk magunkat, hogy a kedves, az aranyos május majd helyre hozza a mulasztást s elfeledteti az előző hónap mostohaságát. Megértük a májust, is, sőt immár a legvégére jutottunk. Öt-hat nap óta a szemhatárt minden délután csakugyan sűrű, terhes felhők sötétítik el. Dörög, villámlik, a villámlénytől tűzlángba borul az egész periféria, hull az áldás, jóllakik a szomjas föld, bízik, dobzódik a növényzet ... a szomszédos határokban. Mert nekünk — Csány, Osztó és Sellye-vidékieknek — ebből az istenáldozából nem jutott semmi, leszámítva azt a néhány kövér cseppet, mely egy-egy eltévedt felhőfoszlányból, ég felé tartott ártatlan orrunkra polytyant. Itt lóg a hömpölygő felhő széle fölöttünk. Beleképeszkednénk, lehúznánk szívesen a lábainál fogva, de hát elvégre is nincsenek viherágyaink, melyeket még a féltékeny menyecskék elég gyakori páros viaskodása sem pótolhat kellőkép. A villám közvetlen az orrunk előtt czikózik, mintha csak gúnyolni akarna bennünket s nevetné, füzértáncz sem. A jó kedv szünóra után csak növekedett s a mulatságnak csak késő reggel vetett végett. A előadáshoz használt valódi magyar díszletek Fellegi J. Emil festőművész ügyes kezét dicsérik. Szolgáljon ezen kitűnő sikerrel végződött előadás buzdításul a fiatal dalkörnek, mely ezúttal fényes bizonyítékát adta, minő kitűnő erőkkel rendelkezik. Az estély egyes fénypontja volt, midőn az előadás után a függöny újra felgördült, s ott állott a színpadon a „Bedrich Smetana“ nevű cseh dalegylet. Mindenki feszülten várta a történetendőket, s a legnagyobb lelkesedésben tört ki, midőn ez idegen ajkú egylet, Erst Adolf karmesterének (aki a pécsi vártemplomnak volt orgonistája, a Pécsi dalárdának pedig tenoristája) vezetése alatt az „Isten, áldd meg a magyart“-ba kezdett, melyet a legtisztább magyar kiejtéssel émnekelt végig. Ama belső baráti viszony mely, a „Cancagoi magyar Dalkör“ elnöke és karmestere s e cseh dalegylet között fennáll, nem gátol bennünket annak kijentésében, hogy ennyi figyelmet, ilyen meglepetést még egy magyar egylettől sem vártunk volna. Sokszor meggyőződtünk már a chicagói csehek magyar barát érzelemeiről, de hogy azok a Dalkör kedvéért a magyar Hymnust magyar nyelven betanulják, ezt csak figyelemnek minősíteni hálátlanság volna. Hangarha«, vigyorogná szélesre húzott szájával a mi keserűségünket. Hanem ez esőzés hátrányait — no azt már mi is megérezzük. Minden reggel harapnivaló lomha köd üli meg vidékünket s elviszi a mutatkozó gyümölcstermésünknek azt a részét is, amit a szárazság meghagyott. Kertünk, mezőnk még ma is sárgul, aszik, fonnyad. A kiégett föld csörög, zörög, repedez. A türelmetlen gazda kapája, ekéje menten beletörik. Takarmány alig lesz. Kukoricza, burgonya kapálatlan, ott nyomorog a fölébe kerekedett gaz között. És mindezt az aranyos, a kedves május hozta nekünk ! Újságokat nem olvasunk, mert azok folyton esőhirekkel traktálnak bennünket s csak fokozzák elbúsulásunkat. No villám, hát csak vigyorogj és te felhő csak röhögj utána! Falb, az a gonosz Falb, majd jósol még nekünk is egy szép kiadós esőt... ami aztán be is teljesedik. Szóval: lesz még itt is szőlő és lágykenyér ! — Margitsziget. Budapestről írják lapunknak : Alig ismerünk rá régi jó barátunkra. Annyira megváltozott. Kedves, szép tulajdonságaira nézve ugyanaz maradt, amilyenül megszerettük. Ha nem alkalmazkodik a divathoz. Belekeveredett a modern versenyfutók csapatjába és egész erővel igyekezik elnyerni az első díjat, ahelyett, hogy előkelő non-bhalance-szal belenyugodnék abba, hogy úgyis versenyen kívül áll. Dolgozik bizony József főherczeg bűbájos szigete, hogy kielégítse a legmesszebb menő igényeket, amelyeket a XX i. század elkényeztetett embere az üdülő- és fürdőhelyekhez köt. Az új híd kiépítése a meglepő változás kulcsa. Amikor a népszerű főherczegújabb áldozatkészséggel és kitűnő igazgatójának, Libits Adolfnak buzgó közreműködésével megvalósította ezt a régi kedvencz eszmét, akkor ütött a Margisziget új korszakának az órája. A házakat felemelték, a szigetet körülsánczolták, úgy, hogy a sziget lakói a legvakmerőbb árvizet is megrendíthetetlen nyugalommal nézhetik. A székesfőváros egyetlen lóvasútja üveges kocsikat kapott. Az új korszalon és téli fürdő most épül. A sziget alsó végén pedig a kávéház szép kilátásával a Dunára, és a födött sétáló folyosók imponáló kapujukkal a híd felé, máris közkedveltségnek örvendenek. Jóllehet mindez érdemes változás, a legfényesebb meglepetést mégis az este hozta meg. Ekkor kigyúlnak a számtalan elektromos reflektorok és ezüstös világosságot hintenek a sötét lombok közé, a bársonyos mezőkre, a pompás virágágyakra. És ez nemcsak külső csillogás, mert benn az épületek összes helyiségében is az elektromosság űzi szét az éj sötétjét. Ki merte volna remélni néhány évvel ezelőtt ezt az örvendetes átalakulást?! A főváros lakossága annál nagyobb hálával gondolhat fenséges urára, aki soha meg nem szűnő bőkezűséggel és gondoskodással mindig elragadóbbá varázsolja Budapestnek ezt a már úgyis legszebb üdülő- és fürdőhelyét. — Megakadályozott gyilkosság. Bertalan Kálmán 20 éves czipészlegény már régóta jó barátságban élt B Berzsenyi Marival. Az intim viszonyt a leány végre megsokalta és ezt a legérthetőbben meg is mondta a szerelmes legénynek, aki azonban a hirtelen változásban sehogy sem bírt megnyugodni. Bertalan Kálmán tegnap elhatározta, hogy a leányt, ha ez továbbra is megmarad szándékánál, megöli. Egy nagy revolvert és egy kétélű hosszú helyes kést rejtett el Bertalan zsebében. Este 9 órakor az Árpád utczában találkozott is a leánynyal, aki azonban a legény ideges beszédéből azonnal kivette, hogy ez valami rosszban tört az Pécsi Naptól