Pécsi Napló, 1901. augusztus (10. évfolyam, 175-200. szám)

1901-08-01 / 175. szám

2 képviselőházban oly kisebbséggé zsu­gorodott össze a törvényjavaslatokat ellenzők tábora. Legnagyobb alkotása a felső­bíróságok dec­entralizáczió­j­a, mely alkotásából kijutott közvetlenül Pécs városának is, melyet saját jó szán­tából szemelt ki a vidéki városoknak némely tekintetben szemérmetlen ver­sengése közepette egyik királyi tábla székhelyévé. Éveken át, mint tengeri kígyó jelent meg a politikai és jogi szaklapokban a budapesti kir. tábla dec­entralizácziójának szükségessége. Egyik igazságügyminiszter a másik után következett, de ehhez a nagy reformmunkához senki sem mert hozzá­fogni. Mindig az volt első­sorban a kifogás, hogy az ország pénzügyi viszo­nyai a nagy reformmunkát nem engedik meg. Szilágyi Dezső, akit tényleg a közvélemény emelt az igazságügy­­miniszteri székbe, programmja első feladatává a dec­entralizácziót tűzte ki és a hosszú előkészítés után aránylag szédítő gyorsasággal váltotta be ígéretét. Legutóbb a képviselők összefér­hetetlenségéről szóló törvényalkotás létrejöttében fejtett ki élénk tevékeny­séget és bár eltérők lehetnek a néze­tek, helyes volt-e a képviselők köz­­gazdasági tevékenységét oly mértékben megnyirbálni, mint azt leginkább Szi­lágyi Dezső szavára tették, annyi bizo­nyos, hogy ezen törvény nagy mérték­ben emelni fogja a képviselők függet­lenségét a kormánytól és emelni fogja a népképviselet tekintélyét minden irány­ban. A liberalizmus kívánta meg Szi­lágyi szerint ezen törvényalkotást is, hogy a képviselő ne legyen más, mint törvényhozó és privát érdekeket ne képviseljen a kormánynál, melynek­­elfogulatlan bírálója a lekötelezett kép­viselő nem lehet és épen, mert Szilá­gyinak oly nagy része volt ezen tör­vény létrehozásában, és azért hisszük, hogy az üdvös lesz az országra. Szilágyi Dezső élete lefolyásáról alább kimerítő részleteket találnak olvasóink. De nagy feladat vár még arra, aki meg fogja írni az ő élete le­folyását, alkotásainak nagy sorozatát, nagyszabású munkálatait, melyekről nem tudta a világ, hogy azok tőle származnak. Az ő egész életét az atran­­zigens liberalismus jellemezte, melytől soha el nem tért. Hű fia volt egyhá­zának, mely szintén sokat köszön Szilágyi Dezsőnek, aki most is azon fáradozott, hogy a protestáns ügyeket jobb mederbe terelje. Más felekezet ro­vására azonban saját felekezetének külön privilégiumokat soha kierőszakolni nem akart. Csakis a rendelkezésre álló eszközök megfelelőbb kihasználása le­begett előtte, mint feladat. A felső baranyamegyei ev. ref. egyház Szilágyi Dezsőben egykori főgondnokát gyászolja. De ki tudna a mély meg­­illetődés ezen perez­ben, mikor Szilágyi Dezsőt temetjük, az ő összes nagy tevékenységére visszapillantást vetni. Egész súlyával érezzük a nagy vesz­teséget, mely az országot érte, és kesergésünk, hogy legjobbjaink egyike dőlt ki, nem adhatja őt többé vissza az életnek. Az ő ravatalánál csakis egy óhaj száll föl minden honfiúi szívből az égnek, vajha elég mély gyökereket vertek volna már a magyar földben a nagy halottunk által hirde­tett elvek, hogy azokat zivatarok járása se téphesse már ki a véráztatta magyar földből. Akkor békében, nyugalmasan fog oda­lent pihenni, és emlékezete fö­lött békés egyetértésben nyújtanak egy­másnak kezet a vallásfelekezetek. Ami­­nek diadalát nem élhette meg az élő Szilágyi Dezső, tán kikel az ő sírjából a béke világa. És ha van túlvilági élet, akkor pillant csak majd le idvezülve az ő hazájára halottunk, kinek áldott legyen emlékezete. (Szilágyi Dezső életrajza.) Szilágyi Dezső született Nagyvára­don 1840 ben április, 1 év, hol édesatyja tekintélyes ügyvéd volt. A bécsi és pesti egyetemeken végezte jogi tanulmányait s az utóbbi helyen is már mint kitünő szó­nok és erős vitázó volt ismeretes Tekin­télye oly nagy volt,hogy az akkor alakult jogász-segélyzőegyesület egyhangúlag őt választoda első elnökévé. A 60 as évek­nek már az első felében ügyvédi gyakor­latot folytatott s a fővárosi társaságokban szívesen látták a rendkívül szellemes, □agy olvasottságú fiatal ügyvédet, ki már akkor mint publicista is jó hangzású nevet szerzett magának, úgy hogy midőn a 1867 ben a magyar minisztérium meg­alakult Horváth Boldizsár igazságügyi miniszter őt hívta titkárul maga mellé a m­inisztériumba, ahol csakhamar osztály­tanácsos lett s mint ilyen Angliába is kiküldetett a jogi s i­ü­ánosan a büntető­jogi intézmények, úgyszintén a parlamenti állapotok tanulmányozása végett. 1871 ben­­ a miniszterelnök mellett szervezett kodi­fikáló bizottságnak lett tagja miniszteri tanácsosi ranggal. Szilágyi e bizottságnak 1874-ig legte­vékonyabb tagja volt s 1871 óta egyúttal országgyűlési képviselő, hova Gyula Fehérvár választotta meg. A parla­mentbe lépését is megelőzte szónoki tehet­ségének híre, mely rendkívül fe csigázta iránta a várakozást. De bármilyen nagy is volt e várakozás, első fellépésének sikere messze fölülmúlt­a azt s első nagy beszéde a legszebb parlamenti diadaloknak egyike volt. A törvényelőkészítő bizottság 1874 ben felszólalván, Szilágyi a buda­pesti egyetemen lett a politikai tudo­mányok s a büntetőjog tanára s mint ilyen is megfelelt hírnevének. Mint tanár nem az elméletből igyekezett iga­zolni a gyakorlatot, hanem megfordítva gyakorlat tapasztalatainak összevetéséből állapítani mag­a legjobb elméletet; vi­szont mint jogásznak főtörekvése volt európai színvonalra emelni igazságszol­gáltatásunkat, de nem a formák, egyszerű átvételével, hanem a jogélet vívmányainak az életbe való átültetésével, hogy azok itt gyökeret verjenek s a nemzet szellemében, gondolkodásában, jogérzetében, szóval a nemzeti géniuszban megtalálhassák gon­dos ápolásukat. Mint protestáns ember ő is részt vett az egyházi igazgatásban s 1876 ban a duna melléki evangélikus református egyházkerüle­tek világi főjegy­zője lett, 1885 ben a salaóbaranyai egyház­megye választotta gondnokává s ő ezen bizalmi állást nem tekintette puszta ezim­nek, hanem oly tevékenységi körnek, melyet úgy közigazgatási, mint egyház­­törvénykozási téren az 1882 iki zsinattör­­vények által rendezett alapon épp annyi tapintattal, mint erélyel töltött be s a sok tekintetben rendezésre­ való viszonyok közt irányadó működést fejtett ki. Úgyszin­tén a jogászgyűléseken is első rangú tekin­télyként szerepelt, kinek véleménye rend­szerint döntő súlylyal esett a vitás kérdésnek mérlegébe. Mint politikus mindig a tiszta libe­rális iránynak híve volt s a politiku­sok azon köréhez tartozot­t, kik Deák Ferencz köré csoportosultak. A fúzió ide­jében szintén megmaradt a Deák pártból s a balközépből alakult szabadelvű párt tagjának, de már rövid időn ő is azok közé tartozott, akiket akkor „disszidáns elemeknek“ neveztek. 1877 végén a vita­kérdés miatt kivált a pártból, az okokat beszédében kifejtet­t s az 1878 tavaszán megalakult u. n. egyesült ellenzék tagja s Appon­fi Albert gróf mellett egyik vezére lett. A delegácziónak kevéssel kép­viselővé való választása után tagja lett s azóta állandóan részt vett annak tárgya­lásaiban. A pénzügyi bizottságban is ő képviselte pártját, a közigazgatás újjászer­vezésének program­ját a házban több ízben kifejtette. 1886 ban már azim 11 én a közigazgatási reformjavaslat tárgyalása­kor ismét nagyobb beszédet mondott s másnap tudatta pártjával, hogy a mérsé­kelt ellenzék klubjából kilépvén, ezu­tán is szabadelvű ellenzékinek marad. 1878—87 ben a budapesti józsefvárosi kerületet képviselte. Az 1887 iki általános választások alkalmával a siklósi kerület­ben kisebbségben maradt, de nemsokára Po­zsony város I. kerülete megválasztotta, amelynek mandátumát 1892-ben és 1896 ban újra elnyerte. 1889 április 4 én belépett mint igazságügy miniszter a Tisza-kabi­netbe. Mint miniszternek első gondja volt a bírói és ügyészségi szervezet reformja hogy az alaki jog reformja ez alapon föl­építhető legyen. A táblák és a főügyész­ségek deczen ralizác­iója, a felügyelet ren­dezése, a bírák kiképzése, előkészítő szol­gálat rendezése, új ügyvitel, a telekkönyvi betétesek rendezése, ügyvédi szervezet reformja mind ehhez fűződnek. Párhuza­mosan ezzel haladt a jogállapotok rész­letes javítása és a nagy organikus reform, előkészítés­­e, mely a bűnvádi és polgári eljárás rendszeres reformját és a polgári törvénykönyv kodifikáczióját foglalja magá­ban. A bűnügy reformját is fokozatosan megvalósította. Tervszerű működésének köre szélesen volt megszabva s ezen belől folyt a reformok megvalósításának mun­kája. A reformok tetemes része a visszalép­­tekor közzétett tervezetekben maradt meg. Tagja volt továbbá a Szapáry- és Wa­­kerle-kabineteknek; az utóbbiban az egy­házpolitikai törvények tervezásában, kidol­gozásban és parlamenti meg­védelmezőben igen nagy része volt. A Wakerle-kabinet bukása után 1895 január 1- án Sülágyit felmentették miniszteri állásától , a Brnffy­­kabinet megalakulása után elvállalta a képviselőház elnöki székét, amely méltó­ságra 1896 ban újra megválasztották. Mág a Szapáry-kabinet alatt 1891 ben valósá­gos belső titkos tanácsos lett. Az ezred­éves ünnepélyek alkalmával pedig a vas­­koronarend első osztályát nyerte. Ezen ünnepélyek során a június 8 iki felvonu­lás alkalmával az országgyűlés két házá­nak hódolatát ő tolmácsolta a király előtt rendkivüli hatást keltett beszédben. Mint a képviselőim elnöke is nagy, múltjához méltó államférfiúi tevékenységet fejtett ki. Alig volt még parlamentünknek elnöke, kinek oly nagy és minden pártnál egyaránt elismert tekintély jutott volna Pécsi Napló 1901. augusztus 1.

Next