Pécsi Napló, 1901. augusztus (10. évfolyam, 175-200. szám)
1901-08-01 / 175. szám
1901. augusztus 1. osztályrészül, mint neki. Ezen tekintélynek alapja nagy törvénytudománya és szigorú ragaszkodása a ház szabályaihoz, melyeknek alkalmazásában nem hódolt sem a kormány befolyásának, sem bárminő párt kívánságának. E mellett a képviselőhöz jogát és országos állását kifelé is fenntartotta. Nevezetes példája volt ennek az az eset, midőn Mária Terézia szobrának leleplezése alkalmával Pozsonyban nem vezette az országyűlés küldöttségét a király elé, mert azt a tiszteletüket bemutató küldöttség közt nem tették a megfelelő helyre (1897 máj. 16.) Csak az ő energiájának és függetlenségének, valamint nagy közvetítő tehetségének sikerült az 1896 választásokból kikerült ház zivataros tanácskozásait hosszú ideig békés mederbe terelni. Közben azonban azok a politikai és személyes ellentétek, melyeket Bánffy Dezső báró miniszterelnöktől elválasztották, és melyek már a pozsonyi eset tárgyalásakor kitűntek, egyre jobban kiélesedtek Amint 1898 őszén megkezdődött az élethalálharc, egyrészt a kormány és a többség, másrészt a kisebség között, az ő közvetítő törvényes működésének már nem jutott helye a szenvedélyes összeszpésben. Ő is elítélte az obstrukciót, de leküzdésére nem talált eszközt a háziszabályokban, pedig a kormáy és a többség egy része az ellenzék megfékezését várta tőle a szabályok félretételével, így már 1898 nov. derekán megérlelődött benne az elhatározás, hogy lelép arról a poletról, melyet oly nagy dicsőséggel töltött be. Utolsó nagy diadalát akkor aratta, midőn az emlékezetes, viharos éjjeli ülés után nov. 23 igen gyorsan lecsillapította a Fejérváry báró és a nemzeti párt öszszetűzése által felszított szenvedélyeket. Drjcz. Z. bejelentette lemondását, melyet a képviselőház nagy sajnálattal vett tudomásul és néhány nappal kilépett a szabadelvü pártból. Eljárásának okairól egy 1898 dter 20. kelt, pozsonyi választóihoz intézett nyílt levélben számol be, mely politikai irodalmunknak egyik remeke. Kifejti, hogy a szabdelvűpárt decz.ki határozata ellenkezik az alkotmányosság szellemével, és bár az obstrukciókat, rosszalja, a jelen veszedelmes helyzetért mégis elősorban a kormányt és a többséget teszi felelőssé. A többséget azért, mert megfeledkezett arról, hogy a parlamenti élet nem lehet a kisebbség jogainak védelme és így bizonyos megegyezés nélkül. A kormánynak szemére veti a választások vezetését, az ellenzék közigazgatási üldözését s különösen, hogy az aránylag nyugodt időket nem használta fel a tiszta választások törvényes biztosítására. Tán még nyomósabb volt az a vádja, hogy nem vonta le az Ausztriában támadt bonyodalmak következtetéseit és nem vette foganatba az ország annyira szükséges megsziárdítását. Bevallja, hogy így a két nagy tábor közt némileg kellemetlen helyzetbe jut, de hozzáteszi: „Én nem a középutat keresem, hanem azt mondom meg, amit igaznak tartok“. A pártok közti békéltetésben a disszidersekkel együtt előkelő részt vett, majd Bánffy lemondása után ő is visszatért a szabadelvű pártba. A mai év országgyűlési vitáiban alig érvényesítette nagy tehetségét és szónoki erejét, csak egyszer szólalt fel, a kúriai bíráskodás tárgyalásánál, a szószékről való izgatás ügyében. Annál nagyobb feltűnést keltett, midőn a delegáczió ülésén, 1900. január 11-én, Ugron Gáborral szemben a leghatározottabban felszólalt a német szövetség mellett, melegen és mégis önérzettel fejtegetve annak előnyeit és feladatait, és mint annyiszor, hathatósan kifejezve a nemzet legnagyobb részének érzését és gondolatát. A társadalmi téren nagy kitüntetések érték. 1897. május 6 án a m. tud. akadémia tiszteletbeli tagjává, 1898. máj. havában a dunamelléki ev. ref. egyházkerület főgordnokává választotta, mely állásában ugyanazon év október 1- én ünnepélyesen iktatták be. Versecz, Ddés és Léva díszpolgárává választotta. (Szilágyi Dezső Pécsett.) Szilágyi Dezső ismételten megfordult városunkban. Mint a felsőbaranyai ev. ref. egyházmegye világi főgondnoka évrőlévre ellátogatott ezen egyházmegye közgyűléseire Harkányra és ezen utjai alkalmából bejött Pécs városába is. A kir. i élő tábla fölállítása után hivatalosan is Pécsre érkezett, amikor megtekintette a kir. ítélő tábla épületét, mely teljesen kielégítette. A pécsi ügyvédi kamara kezdeményezésére a Vadember szállóban bankettet adtak tiszteletére, melyen a város színe java részt vett és esti 11 órakor felemelkedett helyéről az egész bankettező asztaltársaság, hogy égő fáklyák fényénél vasútra kisérje az skior a versenyből győztesként kikerült városok előtt népszerűsége tetőpontján álló minisztert. Merényire egyenes és kizárólag a közérdeket szem előtt tartó ember volt Szilágyi Dezső, mutatja, hogy nem tartott haragot Baranya vármegyére még azért sem, hogy az 1887 iki választások alkalmából a siklósi járásban érte el az első és egyedüli bukás. Az ellnzéki választópolgárok egy része ezen járásban ismeretes arról, hogy nem szereti a másik párt jelöltjét és rothadt almákat, avas tojásokat tart készletben, hogy azzal is terrorizálja a képviselőjelöltet, ha az a kerületbe jön. Szilágyi Dezsőnek is ily fogadtatásban volt a siklósi kerületben része. Megdobálták több faluban is az ő kocsiját, mikor a községekben megfordult, ami annyira elkeserítette, hogy megfordult, Pécsre jött és csakhmar elutazott. A választásnál pedig, miután az ő választóinak jó része nem mert leszavazni, Kossa Dezső siklósi ügyvéd választatott meg nagy többséggel. A kir. ítélőtábla mégis Bárányvármegye székhelyére került, nem mondott le fő gondnoki állásáról sem, hanem miként előzőleg, legnagyobb lelkiismeretességgel teljesítette ezen állásából kifolyó kötelmeit. Magát Siklóét azonban elkerülte és rendesen Vidány állomásról kocsin ment be Harkányba, míg ezelőtt négy évvel egyháza magasabb rangba emelte, lemondott a felső baranyai egyházmegyénél elfoglalt gondnoka tisztéről és azóta nem is fordult meg Baranyában. Kétségtelen, hogy az egyházmegye méltóképen képviselve lesz, volt főgondnoka gyászszertartásánál. — Távirati tudósítások. — (Betegség és halál.) Szilágyi Dzső még élénk részt vett a leguóbbi delegéczionális tárgyalásokon Bécsben is visszafelé jövet Pozsonyban kiszállt, hogy ott választóival érintkezzék. A képviselőházi üléseken mindvégig részt vett, majd Karlsbadba utazott, hol a legutóbbi években mindig üdülést talált gyomorbaja ellen. Most is július 3 án érkezett Karlsbadba, ahol használta a kúrát. Óráira terjedő sétákat tett Karlsbad szép környékén és a legtitartóbb turisták között emlegették Szilágyi Dezsőt is. Még az elmúlt héten, mielőtt Fejérváry Géza honvédelemügyi miniszter a legjobb eredményéyel befejezvén a karlsbadi fürdőzést, Oasteinba utazott volna atk úréra, az ott időző Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszterrel együtt a honvédelmi miniszter tiszteletére adott ebéden vett részt és hétfőn elutazott Karlsbadból. Kedden a délelőtti gyorsvonattal Budapestre érkezett és bérkocsin Harminczadutcza 6 szám alatt levő lakására hajtatott, ahol azt mondta Darvasy Sándor nevű inasának,hogy csomagoljon, mert ma a magas Tátrába uszik. Fáradtnak érzi magát, ne zavarják, se fog feküdni; ha nem csenget, ne keltse fel az inas reggel 8 óra előtt. Az inas, aki megszokta volt, hogy Szilágyi reggel 8 órakor becsengett, ma reggel 8 óra elmúltával kopogott s miután választ nem kapott, rosszat, sejt-e Neubofer János dr. volt ügyvédet, Szilágyi Dussé bizalmas barátját, majd rendőrt hívott, aki lakatossal kinyittatta az ajtót. Szilágyit ágya előtt fekve, halva találták. A nyomban értesített mentők csak a szívszélhüdés következtében, valószínűleg már éjfélkor beállott hirtelen halált konstatálhatták. Szilágyi Dezső, aki egyike volt a legerősebb és legférfiasabb embereknek, úgyszólván vas egészségnek örvendett és bár hatvanegy éves volt, a sportnak több ágát művelte s ma is félelmetes vivő hitében állott. Mivel az utóbbi években szív és máj elhájasodás mutatkozott nála, nyaranta Karlsbadba és onnan utókúrára Gösteinba, vagy Tátrafüredra járt, ahonnan mindig felfrissülva, szinte megifjadva tért haza. A holttesten a még hőségben már foltok is muatkoztak. De, hogy a halál mikor állhatott be, ezt a mentők nem tudták megállapítani. A halálesetről Nuhoffer nyomban értesítette a főkapitányságot, ahonnan az ügyeletes tisztviselő nyomban megjelent Raise Rzső dr. Vik kerületi helyettes elöljáróval s több polgári rendőrrel együtt és megkezdte a házbeliek kihallgatását. Közben megjelent a lakásban Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter és Csávossy Béla, a képviselőház háznagya s a miniszter azonnal intézkedett a lakás zár alá vétele iránt. A szobák ajtait lepecsételték és a hálószoba ajtaja elé rendőrt állítottak. A halotthoz senkit nem bocsátottak be. Nuhtffr dr. táviratilag értesítette a halálesetről Szilágyinak Nagyváradon lakó nővérét. Ezenkívül értesítette a kormányt, a képviselőházat és a különféle intézeteket, amelyeknek Szilágyi tagja volt. A gyászháznál tíz órakor megjelent Plósz Sndor igazságügyi miniszter és számos képviselő. A hatóság részéről délelőtt, 11 óra után megjelent Raisz Sándor elöljáróhelyettes, dr. Ladányi Mátyás kerületi tisztiorvos italottkém, Lévai Antal rendőrfogalmazó és dr. Gönczi Mór orvos a lakáson. A kiküldött bizottság feltörte a hivatalos pecséteket és bement a lakásba, ahol jegyzőkönyvet vettek fel a halálesetről. A kormány részéről tanúként Zsilinszky Mihály és Grenaon Dezső államtitkárok voltak jelen. A képviselők közül pedig Piehler Győző és Blaskovich Sándor képviselők voltak ott. A bizottság legelőbb is Darvasi Sándor szolgát hallgatta ki, aki ugyanazt a vallomást tette, mint a rendőrség előtt. Azután bementek a hálószobába, hol Szilágyi Dezső az ágy és a mosdó asztal között feküdt holtan. A bizottság megállapította, hogy a halál még tegnap kora este agygutaütca következtében állott be. Szilágyi este a nagy hőségben mielőtt lefeküdt volna, valószínűleg meg akarta mosni a testét, ami abból is következtethető, mivel egyéb ruházat a czipőn kívül nem volt rajta. A nagy hőségben azonban az agy is kövér ember rosszul lett és a földre esett, azonban nem halt meg nyomban, mert bal karját a feje alá helyezte. A halál csak néhány pillanat múlva következett be. Esés közben Szilágyi halántékát az ágyban megütötte és a bőrt fel is horzsolta. A Ki- Pécsi Napió 3