Pécsi Napló, 1901. december (10. évfolyam, 279-301. szám)

1901-12-01 / 279. szám

1­901. deezember 1. Pécsi Kapáés Nemzeti ideál. PéM, 1991. november 19.­­ Gróf Széchanyi István élete és művei, Kossuth Lajos lángoló hazaszere­tete, Deák Feren­cz bölcsessége, báró Eötves József fanketi gondolkodása, Irányi Dániel szabadelvűsége és Vaszary Kolos emberszeretete mély, gazdag tár­házát nyújtják a fiatalságnak a nemzeti idealizmus kultuszának hazafias műve­lésihez. És hazánk ezeréves történetének hány dicső és mennyi lelket emelő, szivet nemesítő eseménye és mozzanata szolgál tiszta forráséul e kultusznak. A tudomány­­szeretet, a szakmunkásság, az önművelő­dés nemes ambícziója pedig mily magasra emelhetik a fajunk és nyelvünk iránti szeretetet, a haza szolgálata iránti köte­­lességérzetet ! De fiatalságunk egy része másutt keresi ehez az eseményhez a színeket. A kép, melyet így mega elé rajzol, szin­tén szépnek, magasztosnak látszik. . . ha csak látszik, mert a színek, ha mé­lyebben tekintünk rájuk, gyengék és el­mosódók, a kép tárgyában pedig nincs meg a reális igazság meggyőző ereje s így a hatás is csak pillanatnyi, csak időszerű. Egy-két a felekezeti gyűlölség har­­czában ismertté vált fiatalember ügyesen megkomponált, tetszetősen megirt és csil­logó phrasisokkal feldíszített röpiratban társai elé tárja „nemzeti ideál“ ősimen azt az irányt, melyet a mai fiatalságnak követnie kellene. Ezer ifjú a hazafias őzei felé törekedve, a röpirat lelkesítő hatása alatt, mint követendő programmot, alá is írja azt. Ha csakhamar kétely támad az iránt, vájjon reális igazságot foglal-e magában a kitűzött programm a összefér­ő állami­ságunk egyik legértékesebb, alapvető biz­tosítékával, a szabadelvűséggel és nem gyengíti e ama nagy elvek erejét, melye­ket dicső szabadságharczunk hagyott ránk örökségül? Kétely támad, mert a színek közelebbről nézve, gyengék és elmosódók , hisz a kik elénk rajzolták, a felekezeti gyűlölség harczosai voltak, a kik dicsér­ték és magasztalták, a néppártot követ­ték, mely pedig egyoldalúságával, a nem­zetiségekkel való ksezérkodásával és reak­­czionárius törekvéseivel nem éppen alkal­mas a hazafias idealizmus példaképéül szolgálni és a kik hatása alatt nagy em­­berekké emelte­tek, egy Zichy Nándor, Molnár János és Rakovszky István mégis csak nem képeznek világító oszlo­pokat, még ha a vallásosság fénye és a hit glóriája ragyogná is őket körül. A „nemzeti ideál" programmja a kétely folytán nem egyébb tehát kísér­letnél, vagy egy polt­ikai párt taktikai fogásánál. Érmléke, becse, maradandósága mindjárt proklamatikussá vált, mihelyt a néppárt azt m­é­tóvá tette és Rakovszky István azzal dicsekedett el, hogy az ifjú­ság velük van. De a mi valóban igaz és értékes, annak hatása bensőleg, vagy külsőleg ny­íltan észlelhető látnunk kell intéző, alkotó, vagy vásárló erejét itt is, ott is, tettekben, eszmékben, szellemben. És én hiába várom a nemzeti ideál ezt a teremtő, irányító erejét, sehol sem látom annak nyomát. A párbaj mániájának terjesztését, az egyesületekben dú­s viszályok további falszítását és az antisemitizacus kendőzött követését, vagy a liberalizmus nastyképüs­­ködő fitymálását csak nem tekint­hetem eredményeknek! Egy nagy phrasis az a röpirat, semmi más, a­melyért, bizony­­bizony mondom kár, czivakodni, vesze­kedni; f­eloszlik az csakhamar, mint a buborék. Hazánk történetéből, nagyjaink pél­dáiból és a komoly, férfiasan törekvő munkásságból merítsék fiainak a nemzeti idealizmus kultuszának erejét. A szabad­ság, jog és vallásegyenlőség, az ember- és felebaráti szeretet örök fénye világítson utaikon és semmi más na vezérelje őket, mint az, hogy: „a haza minden előtti" Csakis ezzel lehet nagygyá a hazaszere­tet, mely a nemzeti ideál, a hazafiui esz­­ményiségnek fényt és meleget osztó alap­eleme. Merem hinni, hogy a­kik a nemzeti ideál program­jáért lelkesednek, azok is mind így gondolkodnak, ha a módok és eszközök nem lévén helyesen megválasztva, téves u­ra kerülnek vele, hol világosság helyett sötétség uralkodik és a hazafiuság oltára helyett ideges bálványokat talál­nak. E programm színeiben én, édes­­fiam, soha se nyered el érdem szerint a nemzeti ideál jellegét­­ Francziaországgal egyesítette volna. Alig hunyta le azonban Mária királynő szemeit, midőn a fiatal skót királynő felvette Anglia és Irled királyi czimeit s bizony Erzsébetnek ugyancsak nagy szüksége volt barátai támogatására, akiknek s­git­­ségével csakugyan megtartotta ünnepélyes bevonulását a fővárosba. Mindjárt trónra léptekor meghasonlásba jött a­­ katholikus egyház fejével. A korona által elfoglalt s Mária idejében ismét visszaadni szándékolt egy­házi javak kadását a leghatározottabban ellenezte. A protestánsok kedvező beveze­tést láttak e tettében, míg a katholifkusok komoly s meg is okolt aggodalommal néztek a jövő elé. IV. Pál pápa válasza, melyet Erzsébet követének adott, valóság­gal felháborította a az angol parlamentet. A parlament erre határozatot hozott, mely­nek értelmében a püspökök kinevezése kizárólag a koronára ruház­­­ott. Aki vonakodott a suprematia énelmében az esküt letenni, az hivatalát vesztette. Sőt a parlament a kyrályban levő protestáns elemének bátorsága annyira fokozódó­­, hogy a mise beszüntetésére vonatkozó javas­­latot nyújtanak be é s ezt el is fogadják. A királynő helyeselte, de ennek daczára sem tudott lelke minden nehézség nélkül végképp szakítani a régi egyházzzal , maga is látogatja a misét s egy alkalom­mal nyíltan be is vallja, hogy meg van győződve Isten jelenlétéről az oltáriszent­­ségben. Az egyház megragadó, megható szertartásai egyébként fogékony lelkére mindig mély hálássá­ váltak. Csakhogy az uj canterbury érsek felavatása mégis két katholikus és két protestáns püspök által történt s ez a későbbi püspöknél is gyakoroltatott. Ezzel létrejött az anglikán egyház nemzetiségileg különválva, a continens reformált egyházaival való összefüggés nélkül s antikul, hogy a régi püspöki formák elejtettek volna. A katholikus világ nagyon termé­szetesen Erzsébetben látta a legkonokibb ellenségét s különösen Franczia­or­szág, mely Angliának egyébként is hatal­mas ellenlábasa volt, mindent elkövetett, hogy a reform királynő elé minél több akadályt gördítsen, sőt el sem ismerte öt Anglia legitim uralkodójának, hanem S­tarl Máriát. Nem csodálkozhatunk igy, ha Erzsébet lelkében mindig mélyebb és mélyebb gyökeret vert a gyűlölet Mária iránt, kiben hatalmának, saját létének ellenségét látta. Erzsébet továbbra is megtar­otta a „franezta királynő" czimet, ugyanúgy használta Stuart Mária is Ang­lia és Írország királynőjének czimét. Mióla­­ a reformáczió Angliában a maga alkotta ösvényén tovább halt át, az új tanok hatása alól Skótország sem von­hatta ki magát, hol a hitnyitás már kez­dettől fogva nagyon kedvező talajra talált. Már maga VII. Henrik is azt aján­lotta unosa­cscsánek, hogy alakí­sa át a skót egyházai mezesi egyházzá. Igaz, hogy a skót királynőnek, Stuart Máriának házassága a francia II. Ferenczczel az országnak katholikus szint adott, de a hit­újítás azért, különösen Angliától támogatva még­sem szünetelt. Az összeütközés a két párt közt nem is késett soká. A hitújítás egyik legszenvedélyesebb szónoka, Koox János erősen küzd a szent képek — sze­rinte — a bálványimádás eszközeinek szétrombolása érdekében. Gyújtó szónok­latai nem is tévesztették el hatásukat. Be­törtek a szentélyekbe, a képeket tűzre hányták , majd a kolostorokat dúlták fel. Ezzel az erőszakoskodással vette kezdetét a skót reformáczió. Majd az egész ország­ban valóságos őrült szenvedéllyel rabol­ják meg az egyházakat. Megbeoaüihetien építési remekek lettek az oktalan vallási rajongás vak dühének áldozatai Skót­­országban 1559 ben az egyházi egyesüle­tek mind protestáns szellemben kezdették meg működésüket s ezzel a szakadás a katholiczizmustól itt is befejezett tény volt. Csakhogy a királynő sem nézte tét­lenül e lázadásokat. Ő Francziaországból várt és kapott is segítséget, míg a skót nemesi zendülők Erzsébethez fordultak, a­ki szövetségükbe szegődve kijátszotta első kártyáját Skótország ellen. Még mielőtt harcmra került volna a dolog, egy váratlan esemény alaposan meg­változtatta a helyzetet. II. Fererez, S­uart Mária férje, Francziaország királya hirte­len meghal A fiatal özvegy visszatér Skótországba, hogy maga vezesse hazája sorsát, de már ekkor itt is annyira meg­erősödött a reformáczió, hogy csak nagy­­nehezen tudta kivinni még azt is, hogy házi kápolnájában misét hallgathasson. A protestánsok ugy a parlamentben, mint a korona-­tanácsban feltűnő többségben voltak. Egy időre II. Fülöpnek támogatása, majd a királynő házassága úgy látszott, Mozog a vármegye. — Saját tudósítónktól. — Siklós, nov. 30. A vármegye, tek­intettel a küszöbön lévő általános tiszt­újításra, ismét akczióba kezd lépni. Ez alkalommal valamennyi járást úgy látszik, a siklósi járás előzte meg. Ugyanis a megy­ebizott­sági tagválasz­tás után Darázsy Ödön dr. Ivényes Soma, Troll Ferencz dr. és Pakuszy

Next