Pécsi Napló, 1903. szeptember (12. évfolyam, 198-222. szám)
1903-09-01 / 198. szám
2 Eltiltott tűzijáték. Konstantinápoly, aug. 30. (Ered. táv.) Hivatalosan közzéteszik a következőket : Tekintettel arra, hogy bizonyos, minden emberiességből kivetkőzött emberek a legutóbbi időben dinamittal bűntetteket követtek el vasúti utasok és más személyek ellen, egy császári kádé, hogy a rendőrség felügyeleti szolgálatát hathatósabb tegye, eltiltja, hogy a szultán trónralépésének évfordulója alkalmából tűzijátékokat rendezzenek és elrendeli, hogy az erre szánt pénzt egy külön bizottságnak adják át, melynek feladata a legutóbbi vasúti merénylet alkalmával megölt személyek családjainak és a sebesülteknek anyagi segélyezést juttatni. Gyilkos katona, Fázis, augusztus 30. (Ered. távirat.) Mint a Matin jelenti, tegnap este egy káplár le akarta tartóztatni a 104. gyalogezred Vincent nevű katonája, aki részegen járt az Avenue Tour villén. A nevezett katona kihúzta oldalfegyverét és egy szúrással megölt egy arra menőt, akinek személyazonosságát még nem állapították meg. Harc után, melynek folyamán Vincent gyalogos egy embert megsebesített, sikerült őt elfogni. Olay Lajos beszámolója. Szigetvárról írja tudósítónk : Folyó hó 30-án, vasárnap délután tartotta Olay Lajos nagyszámú választópolgár jelenlétében beszámoló beszédét. Kiterjeszkedett beszéde keretén a legapróbb részletekre, azokra a nehéz küzdelmekre, amelyeket eddig folytattak és azokra az eredményekre, melyeket a függetlenségi párt már eddig is elért, Egy lelkesedéssel, erős tűzzel és hévvel előadott hazafias beszédét folytonos helyeslés és éljenzés kisérte. Legérdekesebb volt beszédének azon része, melyben elmondotta, hogy beavatott helyről tudja, miszerint a király azért ment most Bécsbe, hogy ott az illetékes katonai körökkel megbeszélje azon engedményeket, melyek megadása mellett a békés megoldás lehetséges lesz. Ezek: a magyar tisztképzés és pedig olyformán, hogy a temesvári, nagyszebeni és budapesti katonai iskolákban, két tantárgy magyarul fog előadatni és az eddigi heti két magyar óra helyett 4 óra lesz. A katonai perrendtartásnál magyar lesz a hivatalos nyelv, az ítéletet magyarul hirdetik és a felebbezés is magyar nyelven adandó be. Két éves katonai szolgálat. A magyar tisztek visszahelyeztetnek a magyar ezredekhez és ezután, csak magyar honos és magyarul tudó tiszt lehet ezen ezredekben. A czimer és jelvény kérdések megoldása. Ami a magyar vezényleti nyelvet illeti, ez szerinte azonnal meg nem valósítható, mert nem áll kellő számú magyar tiszt rendelkezésre, de a magyar tisztképzés folytán három év alatt okvetlen megvalósítható lesz. Olay Lajos tehát kijelentette, ha ezen engedmények mindegytől-egyik megadatnak, akkor ő a küzdelmet abbanhagyja, de ha nem, úgy a végletekig menő harczot folytatja, ha egyedül marad is. — Nagyhatású beszédét óriási éljenvihar közepette fejezte be. — Ma elkezdi körútját a kerületbe, hogy az egyes községekben is elmadja beszámolóját. Pécsi Napló 1903. szeptember 1. Magyar kereskedők Boszniában. Fécs, augusztus 31. Az a gondolat, hogy Magyarországnak is legyen gyarmata, sok szívet megdobogtatott. A közgazdasággal foglalkozókat az utóbbi években lázas izgalomba hozta a kínai gyarmat kérdése, majd Inger Szolimán regényes terve. Legutóbb pedig a transváli kivitel ügye kísértett. Nincs az a kalandos, regényes és legyőzhetetlen nehézségekbe ütköző exportáló terv, amely, ha felvetették, ne talált volna visszhangra. Csak a legközelebbi, a legkönnyebb és legtermészetesebb kerüli el kereskedőink figyelmét. Ilyen Bosznia és Herczegovina. A kereskedelmi forgalom széles országútján Magyarországon át özönlik az osztrák áru e közös tartományba, egyszerűen azért, mert az ausztriai kereskedők ügyesebbek és élelmesebbek. Mi vagyunk Bosznia közvetlen szomszédai. A magyar áruczikk szállítása tehát tetemesen olcsóbb, vasúti összeköttetésünk közvetlenebb és mégis a távolban, a holdban kereskedünk, mikor Bosznia lehetne Magyarország virágzó és jövedelmező gyarmata. E keleti tartományoknak a vegyi ipart és vasipart kivéve nincsen iparuk. Mindaz, amire szükségük van, Ausztriából származik hozzájuk. Miért nem Magyarországból ? Azokat a tényezőket, amelyek a kereskedelmi érdekek vizsgálására és a kiviteli piacok megkeresésére vannak hivatva, Bosznia tekintetében nem vádolhatjuk mulasztással. A magyar kir. kereskedelmi múzeum régen felismerte e területek fontosságát és több expositúrát állított, azonban ez egyetlen és elég mérsékelt budgettel dolgozó állami intézmény nem lehet elégséges e sokoldalú tevékenység kellő kifejtésre, ha a magyar kereskedők nem ismerik fel saját érdeküket és nem keresik fel a „kész vevőt“. Pedig az alkalom most sem hiányzik. A magyarországi kereskedelmi és iparkamarák szeptember 10-ére tanulmányutat terveznek Boszniába, Herczegovinába és Dalmácziába. Hogy minél nagyobb részvétet biztosítsanak e nagyfontosságú útnak, a turista kirándulás tetszetős köntösébe öltöztették. A boszniai kormány, legfőképpen pedig Thallóczy, a közös pénzügyminiszter helyettese, igen melegen érdeklődik e tanulmányút iránt és széleskörű intézkedéseket tett, hogy az állami tisztviselők kellően tájékoztassák az érkezőket. Pojman felügyelő kíséri a társaságot, amelyhez egyébként nemcsak a kamarai tagok és családtagjai, hanem mások is csatlakozhatnak. Az egyes városokban való tartózkodás alatt a m. kir. kereskedelmi múzeum és a kereskedelmi részvénytársaság tisztviselői kalauzolják a vendégeket és gondoskodnak arról, hogy az ottani kereskedőkkel közvetlen érintkezést és állandó kapcsolatot létesítsenek. Hogy milyen nagyfontosságú a személyes érintkezés és hogy mennyire kedvező ez alkalom, azt majdnem fölösleges bővebben magyaráznunk. A gyáros és kereskedő nemcsak az elhelyező czikkek genréjéről és mennyiségéről nyerhet információt, hanem ami elsősorban fontos, az illető piaci hitelviszonyairól is. A boszniai tisztviselők által kalauzolt gyárosokat és a kereskedőket bizalommal és szívélyességgel fogadják az ottani kereskedők. Ez a körülmény kiválóan megkönnyíti az üzleti tapasztalatok gyűjtését. Az utazás maga — mint már fentebb említettük, — egyúttal turisztikai jellegű is. Ami szép és érdekes természeti nevezetességgel rendelkeznek e tartományok, azt a kirándulók kényelemmel szemlélik meg. A kitűnő hírnévnek örvendő állami szállók elegáns szobái és franczia konyhája várja az érkezőket. A résztvétel költségei szintén mérsékeltek. A kirándulás részletes prospektusához csatolt színes illusztrácziók nagyobb igényű díszműnek is becsületére válnának. A kirándulás rendezőbizottsága e szerint nagy körültekintéssel gondoskodott arról, hogy e közgazdasági szempontból annyira fontos tanulmányatban mindenki megtalálja a hasznos mellett a kellemeset is és igy a magunk részéről örömmel üdvözöljük a kereskedelmi és iparkamarák ez érdekes kísérletét. Kívánatos volna, hogy e kirándulás terve az egész országban azzal az érdeklődéssel találkozzék, amelyet minden tekintetben megérdemel. Két főhadnagy-tragédia. — Eredeti tudósítás. — Mindkét esetnek Arad a kiinduló pontja. Bizonyos körök nem szeretik, ha a színpadra hozzák a tisztek drámáit. De fölösleges ide minden írói fantázia. A legmegkapóbb történeteket csak el kell lesni az életből és készen van a dráma. I. Az aradi 33-ik gyalogezrednek tisztikarához tartozott még rövid idő előtt Rieth Gusztáv főhadnagy. Az alacsony termetű, tömött szőke bajuszú főhadnagyot városszerte ismerték. Vigkedélyü, mulatós ember volt s ez az örökös mulatozás lett a végzete. Még 1900-ban történt, hogy a főhadnagy századparancsnoki teendőkkel lett megbízva s mint ilyen a század pénzét kezelte. A főhadnagy azonban mulatozásai közepette megfeledkezett magáról s egy vig éjszaka elverte a reá tizott idegen pénzt. A hütlenül elkezelt pénzt nem tudta pótolni s midőn a századparancsnok, aki szabadságon volt, hazaérkezett, kénytelen volt a feljelentést megtenni az ezredparancsnokságnál a főhadnagy ellen. A szerencsétlen tisztet ekkor Vizsgálati fogságba helyezték; a vizsgálat befejezése után megfosztották tiszti rangjától s egy havi várfogságra ítélték. Rieth a büntetés kitöltése után eltűnt Aradról s Fiuméba került, hol egy vendéglőben, mint kisegítő pinczér nyert alkalmazást. Itt azután érdekes találkozása volt. Az aradi háziezred egy zászlóalja tudvalevőleg Castelnuovóban állomásozott. Október közepe táján a zászlóalj kiszolgált legénysége haza jött s útjük Fiumén keresztül vezetett. Az altisztek között volt egy pár jómódú fiú is, ezek betértek a vendéglőbe s itt várták be a vonat indulását. Sört rendeltek az egyik pinczérnél s képzelhető a fiuk meglepetése, mikőr egykori főhadnagyuk szolgálta őket ki, az a főhadnagy, aki előtt még rövid ideje moczczani sem mertek. A szabadságolt katonák némi tisztelettel elegyedtek beszédbe a főhadnagyból lett pinczérrel s kikérdezték, hogy miként megy sorra. Rieth a legnagyobb flegmával mondta, hogy büntetése letöltése után lépett a pinczéri pályára, hivatalt nem akart elfoglalni, mert neki olyan pálya kell, ahol szabadon mozoghat, a pinczéri pálya pedig az. Ha nem tetszik a hely, bármelypillanatban ott hagyhatja. Elmondta azután, hogy egy pinczérleánynyal él együtt s teljesen boldognak érzi magát. A vonat indulási ideje ekkor elérkezett s az aradi obsitosok is felkészülődtek az útra. Előbb azonban megkérdezték Riethtől, hogy megengedi-e, hogy borravalót adjanak neki. Rieth erre így válaszolt: