Pécsi Napló, 1903. október (12. évfolyam, 223-249. szám)

1903-10-25 / 244. szám

ü let, amelyen ő mint felesége szerepel. A szökés napját előre nem tudták és a legkedvezőbb alkalomnak találták most az ő elutazását. Ők ugyan aznap éjjelen távoztak el Pécsről, mint mikor ő elutazott nagyanyjához. Másnap Zágrábban kiszálltak. Egy kisebbrendü hotelben szálltak meg és míg ő éjjel aludt, sógora megszökött. Hogy hova lett, nem tudja. Kis Antónia megírja azt is, hogy a sógora tulajdonképen őt is megcsalta, hogy nem az őszinte vonzódás hajtotta feléje, hanem hogy kicsi vagyonkáját megkeríthesse és ezzel egyedül odébb állhasson. Kis Antóniának ugyanis 600 frt megtakarított készpénze volt, Ufer csak azt akarta tőle kicsalni. Ufernek a terve sikerült, mert sógornője mielőtt Pécsről eltávoztak volna, átadta neki a 600 frtot. A leány, mikor sógora őt Zágrábban cserben hagyta és megszökött, nem merte őt az ottani rendőrségnél feljelenteni, mert attól félt, hogy ezzel önmagát is bajba keverné. Annyi pénze volt, hogy szállodabeli adósságát kifizesse, másnap pedig egy művirágkereskedőnél állás után nézett és sikerült is neki állást kapni. Uferné megszökött nővérének e levele alapján ma egy ügyvéd közvetítésével férje ellen a feljelentést megtette, mert az a gyanúja, hogy férje aligha utazott Amerikába, hogy azzal az útlevélfélével csak félrevezette nővérét, hogy minél könnyebb szerrel megkaparithassa annak pénzét. Uferné három év előtt esküdött meg urával, de csak nagyon rövid ideig éltek boldogan . Olvashatatlan postabélyegzők. Ismert dolog, hogy postai és távirdai intézményünk jóleső fejlettsége mellett is vannak még kifogásolni való dolgok és ezek közé tartozik, hogy a postai bélyegzők, különösen a kisebb magyar postahivataloknál, olvashatatlanok, míg a külföldi postahivataloknál ezeknél is a legnagyobb gondossággal látják el a postai küldeményeket az olvasható betűlenyomatokkal. Hogy ezen visszás állapot megszűnjék az Újságkiadók lapjának felelős szerkesztője, Lenkei Zsigmond panaszszal fordult a budapesti posta- és távirda főigazgatóhoz, mely panaszra illetékes helyről a következő választ nyerte: „A Magyarországi postahivatalok által hiányosan, vagy olvashatatlanul alkalmazott betűlenyomatok tárgyában e hó 14 én hozzám intézett fölszólalására Szerkesztő Urat a következőkről értesítem: Több külföldi államban a postaintézményt személyesen tanulmányoztam és közvetlen tapasztalataim, valamint a naponként érkező postaküldemények alapján állíthatom, hogy a tiszta és jól olvasható betűzőnyomatok előállítására irányuló intézkedésekben a magyar posta nemcsak, hogy nem maradt el a külföld legjelesebb postaintézményei mögött, hanem azokat sok tekintetben még meg is előzte. Nálunk ez a kérdés állandó figyelem tárgya. A hivatalok országszerte részletes szabályzatban utasítják a betűlenyomatok kifogástalan alkalmazására, a bélyegzőknek s festékpárnáknak jókarbantartására, gyakori tisztogatására és a czél érdekében ingyen kapnak használatra szakértők által kiváló minőségűnek talált bélyegzőfestéket Az utasítás pontos megtartására a hivatalokat időnként megújított figyelmeztetések megtorlása terhe alatt kötelezik. Ha a jelenlegiekhez hasonló módon kifogásolható esetek mégis előfordulnak, ezt a körülményt főleg arra lehet visszavezetni, hogy a vidéki postahivatalok egy részénél még a régebbi szerkezetű, lágy sárgarézbetetes bélyegzőket használják; ezeknek a bevonása el van rendelve és az ilyenek helyébe a hivatalok kemény aczélból finom véséssel készült, új szerkezetű bélyegzőt kapnak, amelyek költségesebbek ugyan, de tökéletes betűző lenyomatok előállítására a legalkalmasabbak. A bélyegzőknek ily módon való kicserélése azonban csak fokozatosan történhetik. A posta csak úgy áll hivatása magaslatán, ha a rábízott küldemények a lehető legrövidebb ideig állanak postai kezelés alatt Az összes berendezések ennél fogva akár a szállítás, akár a kézbesítés szempontjából perczekre ki vannak számítva. A feldolgozandó anyag nagy mennyisége gyors munkálkodást igényel a személyzet részéről, eme lázas igyekezetben megtör ténik tehát, hogy valamelyik lenyomat nem a legtökéletesebben sikerül. Ily esetek ugyanezekből az okokból a külföldön is történnek és erre a tapasztalat elég bizonyítékot nyújt. Budapest, 1903. szeptember 25. Demény Károly.“ — Öngyilkossági kísérlet. Egy alig 21 éves gyerek legény ma reggel szerelmi bánatában öngyilkossági kísérletet követett el. Bósch Károly az illető neve, szabó-legény. Bósch szüleinek papnövelde-utezai lakásán próbálkozott meg az öngyilkossággal. Egy ötmiliméteres kis revolverrel akarta fejbe lőni magát, de reszkető kezében a golyó czélt tévesztett és a halánték helyett az arczába lőtt. A golyó jobb felső fogsorának izmában akadt meg. Két fogát kiverte a golyó, de ennél nagyobb baja aligha lesz az elkeseredett ifjúnak. Otthon ápolják őt szüleinek lakásán. — Megkerült tolvaj. Ezelőtt egy évvel egy éjszakán eltűnt Halász Endre hivatalnok cselédje, Vörös Juliska. A leány megszökött. Másnap aztán észrevették, hogy a leánynyal együtt eltűnt Halászné két aranygyűrűje, karkötője és arany zsebórája egy kis lánczzal együtt. Vörös Julisnak nem akadtak a nyomára. Halászné ma délelőtt a szigeti országúton egy vidéki parasztkocsin, amely befelé jött a városba, meglátott egy asszonyt, aki nagyon hasonlított megszökött cselédjéhez. Gyanúját közölte egy rendőrrel, aki a kocsin ülő menyecskét igazolásra szólította fel. Halászné nem tévedett, a felismert nő tényleg Vörös Julis volt, de ki azóta már férjhez ment. Az ura Görcsöny közelében béres egy uradalomban. A felismert tolvajt letartóztatták. — Az ellopott Angyal. Kedélyes tolvajok jártak az éjjel Bejte István bányatelep úti házánál. Bejte az utóbbi napokban észrevette, hogy a nyitott félszerben elhelyezett csöves tengerijét meglopják. Bejte 19 éves háziszolgája, Angyal József az éjjel arra vállalkozott, hogy ő meglesi a tolvajokat. A szolga azonban a hideg éjszakában elálmosodott.A félszerben talált egy nagy ládát, abba bújt bele, ahol csakhamar elszundított. Reggelre kelve Angyal József felébredt, de nem tudott kibújni a ládából, a teteje le volt zárva. Elkezdett dörömbölni a láda oldalán. Sokáig tartott, míg észrevették kiabálását és a hogy kibújt szűk rejtekéből csodálkozva látta, hogy ő bizony nincs otthon, hanem a szamárkút melletti réten. Két kőműveslegény nyitotta fel a láda tetejét, akik ugyancsak csodálkozva kérdezték Angyaltól, hogy miként került ő a ládában ,oda a rétre. A legény dehogy tudott a kérdésre felelni azonnal, csak később jött rá, hogy a tolvajok, akiket ő meg akart lesni, lopták el őt a ládában a gazdája házától. A tolvajok a pántos láda lakattartójába egy darab fát szorítottak be, hogy ne tudja kinyitni az ajtaját, ha majd felébred. Az esetről jelentést tettek és most a kedélyes tolvajokat keresik. — Féláru vasúti jegy. A féláru vasúti jegy váltására jogosító arczképes évi igazolványok az 1904. évre idejekorán leendő érvényesítésük végett a m. kir. államvasutak igazgatóságához (V. ker., Andrássy ut 73—75 sz.) már f. évi okt. hó 2-tól kezdődőleg beküldhetők, azok az igényjogosultak pedig, kik a f. évben ily igazolvány birtokában nincsenek, de ilyet az 1904 évre váltani kívánnak, az igazolvány kiállítását ugyancsak a fenti időponttól kezdve kérelmezhetik. Nehogy tehát az igazolványok érvényesítése, illetve az újak kiállítása körül késedelem merüljön fel, figyelmeztetjük az érdekelteket, hogy az érvényesítés kieszközlését, illetve az új igazolványok kiállítását az előírt módon mielőbb kérelmezzék. A nyugdíjasok a lakhelyükre illetékes közigazgatási hatóság által nyugdíjas minőségüket és azt, hogy díjazott tisztséget, vagy fizetéssel járó hivatalt nem viselnek, folyamodványaikon igazoltatni tartoznak. — Tolvaj drótostót. Pivmacsek János drótostótnak nem volt ma oly nagy sikere, mint a minőt Lehár „Drótostótja“ mindenfelé arat. Pivmacsek ma Utas József láncz-utczai házánál egy ruhamosó vasfazékat foltozott meg és mikor azt készen bevitte a konyhába, nem találta ott a háziasszonyt, de meglátott a konyhaasztalon a gyúródeszka mellett három aranygyűrűt. Ezeket elemelte. A lopást csak a drótostól távozása után egy órára fedezte fel Utasné, kinek gyanúja egyenesen Pivmacsekre esett. Az esetről jelentést tett a rendőrségnél és Pivmacseket délután két órakor meg is találták. A mikor megmotozták tarisznyájában meglelték az ellopott gyűrűket. A tolvaj drótostót ellen az eljárást megindították. Eltűnt fuvaros. Veidl Istvánnál ma reggel jelentést tett a rendőrségnél, hogy 48 éves férje tegnapelőtt reggel bucsúzatlanul eltávozott hazulról és azóta nem tért többé vissza. Veidl Istvánná el mondta, hogy után néhány hét óta a búskomorság jelét fedezte föl. Férje, kivel a legjobb viszonyban élt, az utóbbi időben nagyon szófián volt, alig beszélt valamit, és sokszor erős főfájásról panaszkodott. Veidlné ama aggodalmának adott kifejezést, mintha a férjét valami szörnyű betegség gyötörné és hogy nincs kizárva, hogy férje azért távozott el hazulról, hogy magát elemészsze. Az életunt ember nyomozását a rendőrségen elrendelték. — Anyja sírjánál fölakasztotta magát. Szomorú esetről értesít bennünket hellyei tudósítónk. Egy fiatal, 22 éves legény fölakasztotta magát korán elhunyt édesanyja sírjánál. Tettét elkeseredésből követte el. Megunta az életét, pedig annyi gyönyörrel, boldogsággal kecsegtette. Az öngyilkos legény Orbán József, két év előtt, amikor még alig volt 20 éves, beállt katonának. Nem azért ment katonának, mintha annyira vágyódott volna a katonaélet után, hanem mivel előbb végezni akart a hadkötelezettséggel, hogy aztán oltárhoz vezethesse szíve választottját. A fiúnak itt Pécsett volt unokatestvére, kinek időről időre elpanaszolta szive örömeit és bujáit. Néhány hónappal ezelőtt még büszkén bemutatkozott unokatestvérének testtvrésében, mit a gazdája vett neki. Mert Orbán tisztiszolga volt. De nem soká tartott az öröm. Gazdájának ruhatárából eltűnt egy nadrág és a szegény fiúnak kellett annak árát megtéríteni. Meg is unta hamar a privádinerséget és a rendes csapathoz kéredzkedett. De ott sem volt nyugta. Egy nap — épen most egy hete — beállított unokanővéréhez és kérte az ott hagyott czivilruhát, mert állítólag néhány napi szabadságot kapott, melyet szülőhelyén akar tölteni. A katonaruhát ott hagyta a Pécsi Napló 1903. október 25.