Pécsi Napló, 1903. október (12. évfolyam, 223-249. szám)
1903-10-25 / 244. szám
A világ egy királynőjének sincsen olyan kincse, olyan gyöngyei, drágakövei és aranyai. Az ékszerek között ott látható Izabella királynő ajándéka, egy diadém, aztán díszes gazdagon hímezett szalagok és Jenő osztrák herczeg egy drága ajándéka. A király elcsodálkozott, hogy a fölajánlott tárgyak között sok kitüntetési érem is van. Némelyikén nagy drágakő csillogott. A püspök megmagyarázta a királynak, hogy az aragóniai tisztek legtöbbje az aktív szolgálati idő után kitüntetéseiket fölajánlják a Virgen del Pilarnak. Amikor a király a székesegyházat elhagyta, a tempom előtti térségen harsány hangon elkiálltotta : „Éljen a pilári szentszüz.“ A nép szent áhítattal zengte utána : „Éljen a pilári szentszüz.“ A templomból az ifjú király, anélkül, hogy programmjába előre fölvették volna, a város piaczára ment. A nép ujjongott, amikor királyát meglátta. A kofák a nem várt látogatástól örömükben alig tudták, mitévők legyenek. Virágokat szórtak elébe az útjára és a vásárra hozott összes galambokat szabadon eresztették. A király zavartalanul ment át a sokaságon, anélkül, hogy a legkevésbbé is törődött volna az étikétel. Egy terebélyes kofa, csípőre tett kézzel, nevetve, miközben jól végig mustrálta a királyt, sikoltó hangon fölkiáltott : „Tudjátok, gyerekek, a mi királyunk igen csinos ficzkó.“ Egy másik kofa őszi baraczkkal teli kossárral állt eléje : „Egyék ebből kedve szerént, édes királyom, ilyen baraczkok bizonyára nincsenek a madridi királyi kastélyban !“ A király jószót fölnevetett és hirtelen egy baraczk után nyúlt. Az asszonynépség majd önkívületi állapotba esett erre. Király ilyen szívből jövő éljen-kiáltásokat még alig hallott valaha! — Elismerés egy polgármesternek. Zechmeister Károly kir. tan., Győr szab. kir. város polgármestere, a ki junius hó óta szabadságon van, szabadságidejének deczember végéig való kiterjesztését kérte a városi közgyűléstől. A közgyűlés e kérést készséggel teljesítette, sőt megtoldotta a szeretet és tisztelet kifejezésével. A polgármester betegsége nem aggodalmas, de hosszadalmas jellegű, gyógykezelése költséges, a városi törvényhatósági bizottság ez utóbbi körülményt használta föl érzéseinek kifejezésére és meleg egyhangúsággal elfogadta Fischer Gyula dr. törvh. bizottsági tagnak indítványát, amelynek alapján első tisztviselője részére 3000 kor. betegségi pótlékot szavazott meg. Határozatához hozzátette, hogy Zechmeister Károly kir. tan. polgármester iránti szeretetteljes és tiszteletteljes érdeklődése és az osztatlan kívánság vezeti a közgyűlést, hogy friss egészségben, a városra nézve régi anyagi hasznot és üdvös eredményt jelentő kiváló munkaereje teljében lássa viszont az új esztendőben. E kívánsághoz hasonló osztatlansággal csatlakozik Győrváros egész közönsége. — Volt országgyűlési képviselő halála. Az elmúlt éjjel hosszas szenvedés után elhunyt Pécsett felsőeőri id. Nagy Ferencz földbirtokos, aki több czikluson át a pécsi járási, illetőleg szalántai választókerületet képviselte függetlenségi programmal az országgyűlésen és sokáig egyik vezéralakja volt Baranya vármegyének. Az elhunyt elvhű függetlenségi volt, aki oly népszerű volt választókerületében, hogy vele szemben még föllépni se igen mertek. Annak idején föltűnést keltett, mikor Nagy Ferencz kijelentette, hogy többé nem lép föl kerületében és akkor Vajay István, majd Brázay Kálmán lépett örökébe, aki a kerületet most is képviseli. Jószívű ember volt, aki szívesen segített embertársain. Utolsó éveit elkeserítette az az örökösödési ügy, melybe fia, Nagy Ákos keveredett és már alig szerezhetett arról értesülést, mikor csütörtökön a budapesti ítélőtábla fölmentette. Az ügygyel, „A kadarkuti nábob öröksége“, sokat foglalkoztak a lapok. A bűnpörtől függetlenül a most elhunyt Nagy Ferencz gyermekei, akik örökösei voltak testvérbátyjának, Nagy Mártonnak, kiegyeztek. Az elhunyt már huzamos ideje Pécsett élt leányánál, Blaskovich István pécsi ítélőtáblás elnök nejénél, Nagy Kornéliánál. Az elhunytat, aki 75 évet élt, a fent megnevezett két gyermekén kívül leánya Janka, férjezett Grubánovich Gézáné és ifjú Nagy Ferencz, az unokák és széles körű rokonság gyászolja. Temetése holnap, vasárnap délután 3 órakor megy végbe a Scitovszky tér 11. számú gyászházból. — Segédjegyző választás. A ma megtartott választás alkalmával magyarszéki rendszeres segédjegyzőnek egyhangúlag Tyber Miklós választatott meg. — A gyorsvonat késése. Az utóbbi időben gyakrabban fordultak elő vonatkésések, s mindig anélkül, hogy megtudtuk volna az okát. Ma is az esti fél 8 órai budapesti gyorsvonat több mint másfél órai késéssel érkezett be Pécsre. Talán mégis szabadna a közönségnek is megtudni, hogy mi késleltette útjában a vonatot, avagy tán féltve őrzött hivatalos titoknak akarják megtartani a hivatalnok urak ? — Térzene. A múlt vasárnap, a kellemetlen idő miatt elmaradt térzenét holnap tartja meg a katonazenekar a Széchenyi téren. A műsor ugyanaz, mint a múlt vasárnapra jelzett. — A jótékony nőegylet tánczestélye. A hosszú nyári szünet után ma csendült föl ismét először a pécsi nemzeti kaszinóban a könnyű tánczra hivó czigánymuzsika. Fölzendült és az ifjúság, mely hónapokon át csak el-elcsevegett a tánczról, a csárdásról, a négyesről, a fényes, világos teremről, ma valóra vált neki az ábrándozás és ismét jól kimulathatta magát. A kedvére tánczolhatott, annál is inkább, mert a kényelmet nem nélkülözték, a tolongás elmaradt, hely volt a rohanó, a forgó, az egymáshoz simuló pároknak. Oly szép üde, friss élet vonult ma este a kaszinó termébe. Illatos szép csokor volt az az ifjúság ott együtt. Mindegyik virág szép, nem volt különbség, a harmónia tökéletes volt. S vígan tánczoltak a kezdettől egész reggelig. Amikor fél 10 órakor az első csárdásra rázendített a czigányzenekar, mind odasorakoztak köréje, járták, ropták a magyar tánczot, akárcsak a mulatság közepén lettek volna. S aztán tovább csak még fokozódott. A mulatság rendezősége aligha gondolta, hogy ilyen szép publikum összekerüljön, mert meghívót nem bocsátott ki s reklámot is igen kicsit csinált. Hanem a tánczra vágyó fiatalság úgy is tudomást szerzett róla és ment tánczolni a jótékonyságból. Tegyük föl, hogy jótékonyságból. Ez is bizonyára belejátszott, hanem elsősorban a táncz vonzotta. Na, hanem ez már nem számít. A nyomorgók, akik segítségért könyörögnek, nem nézik, úgy tánczolták-e össze a filléreket, vagy puszta egyszerű adakozásból gyűlt össze. A czél szentesíti az eszközt. Az első négyest 35 pár tánczolta. Az estélyen Korody Gyula kitűnően szervezett bandája játszott dicséretes szorgalommal. A jelenvolt leányok névsora a következő : Eibach Mariska, Straka növ., Germann Ilonka, Rock nőv., Rihmer nőv., Kerese Böske, Perczel Sárika, Kereky Margit, Mikes Éti, Jobszt Mártha, Blauhorn Mariska, Reindl Irén, Fodor Janka, Csachinovics Teruska, Thaler Mariska, Horváth nőv., Girardi Gizi, Szendrődi Elicza, Szikorszky nov., Bazgha Ilona. — Adakozás a népkonyhának * Az idő mind rosszabbra fordul, beköszönt a hideg, a tél szele érinti a természetet. A külső munka teljesen megszűnik s az igazi, még nagyobb nyomor kezdetét jelenti. Ilyenkor van szükség a humanizmusra, a szegény, nyomorgó nép reszket utána. Nemsokára ismét megnyílik a pécsi jótékony nőegylet vezetése alatt álló népkonyha, melynek czéljaira eddig a következők adakoztak: A pécsi takarékpénztár 200 kor., egy névtelen jótevő 50 kor., Hanny Gábor kanonok 20 kor., Eibach Emil takarékpénztári igazgató 10 kor., Salamon József tanfelügyelő 6 koronát. A karácsonyfára: Eibach Emil 10 kor. A nőegylet ezúton mond köszönetet a szíves adományokért és kéri a pécsi társadalmat, ha minél többet hordanának a a jótékonyság oltárára, mert százan meg százan várják ismét a kis meleg ételt és a darab kenyeret. — Elővásárlási tilalom és a rendőrkapitány. Lapunk mai számában ily czímmel megjelent hírünkre, amelyben egy kissé bonczkés alá vettük Vaszary Gyula rendőrfőkapitánynak a városi közgyűlésen tett ama kijelentését, hogy a pécsi piacz drágasága az újságok és az asszonynép találmánya, a főkapitánytól a következő sorokat vettük: Tekintetes Szerkesztő úr! Becses lapja mai számában közzétett nyilatkozata — mondhatom igen meglepett, mert úgy látom, hogy a közgyűlésen tett nyilatkozatomat, mely igazi meggyőződésen alapult, — félremagyarázta. Én soha nem állítottam, hogy a pécsi piac nem drága, de azt, hogy a kofaanarchia volna ezen drágaságnak az oka, határozottan tagadtam, valamint nem ismerem el azt sem, hogy nálunk az élelmiczikkek drágábbak volnának, mint azon városokban, hol az elővásárlási tilalom még ma is fennáll. Sőt tovább megyek: határozottan állítom, hogy Pécs piacza egy fillérrel sem drágább, mint bármely más hason népességű város piacza. S mégis ezen határozott meggyőződésem daczára kijelentettem a közgyűlés előtt, hogy engedve a hírlapi támadásoknak, máris intézkedtem, hogy az elővásárlási tilalom kieszközöltessék. — Ebből úgy hiszem, éppen nem következtethető azon merész állítás, hogy a minden oldalról emelt panaszok nálam siket fülekre tatalornak. Tisztelettel: Vaszary Gyula, rendőrfőkapitány. Az igen tisztelt és szeretett főkapitányunk eme sorai azonban mégsem elégítenek ki bennünket. Ő megmarad mereven álláspontja mellett, mi is, mi sem engedünk a mienkből. Nem írjuk a mi igazunkból, kerüljük e kifejezést, mert fölöslegesnek tartjuk. A főkapitány úr állításával egyedül áll, vagy legalább is nagyon kicsi az a csapat, mely támogatja, hanem mi sok ezer ember véleményét tolmácsoljuk és ezt a véleményt a fönnálló tényleges viszonyok építették föl, azok alkották meg. S a valóság a legjobb fegyver, az biztosabban vezet diadalra. Ha tán mi magunk is számos esetben nem láttuk volna, hogy mit művelnek a kofák, úgy mi is talán azon véleményen volnánk, mint a mi rendőrfőkapitányunk. Hanem így nem. Lehetetlen melléje állani, mert igaztalan ügyet szolgálnánk. Aztán röviden még egyet. Az, hogy a mi piaczunk egy fillérrel sem drágább, mint más hason népességű város piacza, az még nem ok, hogy ne törekedjünk a mienk olcsóbbá tételére. Sőt, igenis, dolgozzunk, kutassuk a módot, az eszközöket, melyek az olcsóbbságra vezetnek és igy kettős munkát végzünk. Pécsi Napló 1903. október 25