Pécsi Napló, 1903. október (12. évfolyam, 223-249. szám)

1903-10-25 / 244. szám

­ A világ egy királynőjének sincsen olyan kincse, olyan gyöngyei, drágakövei és aranyai. Az ékszerek között ott látható Izabella királynő ajándéka, egy diadém, aztán díszes gazdagon hímezett szalagok és Jenő osztrák herczeg egy drága aján­déka. A király elcsodálkozott, hogy a fölajánlott tárgyak között sok kitüntetési érem is van. Némelyikén nagy drágakő csillogott. A püspök megmagyarázta a királynak, hogy az aragóniai tisztek leg­többje az aktív szolgálati idő után kitün­tetéseiket fölajánlják a Virgen del Pilar­­nak. Amikor a király a székesegyházat elhagyta, a tempom előtti térségen har­sány hangon elkiálltotta : „Éljen a pilári szentszüz.“ A nép szent áhítattal zengte utána : „Éljen a pilári szentszüz.“ A tem­plomból az ifjú király, anélkül, hogy programmjába előre fölvették volna, a vá­ros piaczára ment. A nép ujjongott, a­mikor királyát meglátta. A kofák a nem várt látogatástól örömükben alig tudták, mitévők legyenek. Virágokat szórtak elébe az útjára és a vásárra hozott összes ga­lambokat szabadon eresztették. A király zavartalanul ment át a sokaságon, anél­kül, hogy a legkevésbbé is törődött volna az étikét­el. Egy terebélyes kofa, csípőre tett kézzel, nevetve, miközben jól végig mustrálta a királyt, sikoltó hangon föl­kiáltott : „Tudjátok, gyerekek, a mi ki­rályunk igen csinos ficzkó.“ Egy másik kof­a őszi baraczkkal teli kossárral állt eléje : „Egyék ebből kedve szerént, édes királyom, ilyen baraczkok bizonyára nin­csenek a madridi királyi kastélyban !“ A király jószót fölnevetett és hirtelen­ egy baraczk után nyúlt. Az asszonynépség majd önkívületi állapotba esett erre. Ki­rály ilyen szívből jövő éljen-kiáltásokat még alig hallott valaha! — Elismerés egy polgármester­nek. Zechmeister Károly kir. tan., Győr szab. kir. város polgármestere, a ki junius hó óta szabadságon van, szabadságidejé­nek deczember végéig való kiterjesztését kérte a városi közgyűléstől. A közgyűlés e kérést készséggel teljesítette, sőt meg­toldotta a szeretet és tisztelet kifejezésével. A polgármester betegsége nem aggodal­mas, de hosszadalmas jellegű, gyógykeze­lése költséges, a városi törvényhatósági bizottság ez utóbbi körülményt használta föl érzéseinek kifejezésére és meleg egy­hangúsággal elfogadta Fischer Gyula dr. törvh. bizottsági tagnak indítványát, a­melynek alapján első tisztviselője részére 3000 kor. betegségi pótlékot szavazott meg. Határozatához hozzátette, hogy Zechmeister Károly kir. tan. polgármester iránti szeretetteljes és tiszteletteljes érdek­lődése és az osztatlan kívánság vezeti a közgyűlést, hogy friss egészségben, a vá­rosra nézve régi anyagi hasznot és üdvös eredményt jelentő kiváló munkaereje tel­jében lássa viszont az új esztendőben. E kívánsághoz hasonló osztatlansággal csat­lakozik Győrváros egész közönsége. — Volt országgyűlési képviselő halála. Az elmúlt éjjel hosszas szenvedés után elhunyt Pécsett felső­eőri id. Nagy Ferencz földbirtokos, aki több czikluson át a pécsi járási, illetőleg szalántai választókerü­letet képviselte függetlenségi programmal az országgyűlésen és sokáig egyik vezéralakja volt Baranya vármegyének. Az elhunyt elvhű függetlenségi volt, aki oly népszerű volt választókerületében, hogy vele szem­ben még föllépni se igen mertek. Annak idején föltűnést keltett, mikor Nagy Ferencz kijelentette, hogy többé nem lép föl kerü­letében és akkor Vajay István, majd Brázay Kálmán lépett örökébe, aki a ke­rületet most is képviseli. Jószívű ember volt, aki szívesen segített embertársain. Utolsó éveit elkeserítette az az örökösödési ügy, melybe fia, Nagy Ákos keveredett és már alig szerezhetett arról értesülést, mikor csütörtökön a budapesti ítélőtábla fölmen­tette. Az ügygyel, „A kadarkuti nábob öröksége“, sokat foglalkoztak a lapok. A bűnpörtől függetlenül a most elhunyt Nagy Ferencz gyermekei, akik örökösei voltak testvérbátyjának, Nagy Mártonnak, ki­egyeztek. Az elhunyt már huzamos ideje Pécsett élt leányánál, Blaskovich István pécsi ítélőtáblás elnök nejénél, Nagy Kor­néliánál. Az elhunytat, aki 75 évet élt, a fent megnevezett két gyermekén kívül leánya Janka, férjezett Grubánovich Gézáné és ifjú Nagy Ferencz, az unokák és széles körű rokonság gyászolja. Temetése holnap, vasárnap délután 3 órakor megy végbe a Scitovszky­ tér 11. számú gyászházból. — Segédjegyző választás. A ma megtartott választás alkalmával magyar­széki rendszeres segédjegyzőnek egyhan­gúlag Tyber Miklós választatott meg. — A gyorsvonat késése. Az utóbbi időben gyakrabban fordultak elő vonatké­sések, s mindig a­nélkül, hogy megtudtuk volna az okát. Ma is az esti fél 8 órai budapesti gyorsvonat több mint másfél órai késéssel érkezett be Pécsre. Talán mégis szabadna a közönségnek is meg­tudni, hogy mi késleltette útjában a vona­tot, avagy tán féltve őrzött hivatalos titok­nak akarják megtartani a hivatalnok urak ? — Térzene. A múlt vasárnap, a kellemetlen idő miatt elmaradt térzenét holnap tartja meg a katonazenekar a Széchenyi téren. A műsor ugyanaz, mint a múlt vasárnapra jelzett. — A jótékony nőegylet táncz­­estélye. A hosszú nyári szünet után ma csendült föl ismét először a pécsi nemzeti kaszinóban a könnyű tánczra hivó czigány­­muzsika. Fölzendült és az ifjúság, mely hónapokon át csak el-elcsevegett a táncz­­ról, a csárdásról, a négyesről, a fényes, világos teremről, ma valóra vált neki az ábrándozás és ismét jól kimulathatta magát. A kedvére tánczolhatott, annál is inkább, mert a kényelmet nem nélkülöz­ték, a tolongás elmaradt, hely volt a rohanó, a forgó, az egymáshoz simuló pároknak. Oly szép üde, friss élet vonult ma este a kaszinó termébe. Illatos szép csokor volt az az ifjúság ott együtt. Mind­egyik virág szép, nem volt különbség, a harmónia tökéletes volt. S vígan tánczol­­tak a kezdettől egész reggelig. Amikor fél 10 órakor az első csárdásra rázendített a czigányzenekar,­ mind odasorakoztak köréje, járták, ropták a magyar tán­­czot, akárcsak a mulatság közepén lettek volna. S aztán tovább csak még fokozódott. A mulatság rendező­sége aligha gondolta, hogy ilyen szép publikum összekerüljön, mert meghívót nem bocsátott ki s reklámot is igen kicsit csinált. Hanem a tánczra vágyó fiatal­ság úgy is tudomást szerzett róla és ment tánczolni a jótékonyságból. Tegyük föl, hogy jótékonyságból. Ez is bizonyára belejátszott, hanem első­sorban a táncz vonzotta. Na, hanem ez már nem számít. A nyomorgók, akik segítségért könyörög­nek, nem nézik, úgy tánczolták-e össze a filléreket, vagy puszta egyszerű adakozás­ból gyűlt össze. A czél szentesíti az esz­közt. Az első négyest 35 pár tánczolta. Az estélyen Korody Gyula kitűnően szerve­zett bandája játszott dicséretes szorgalom­mal. A jelenvolt leányok névsora a követ­kező : Eibach Mariska, Straka növ., Ger­­mann Ilonka, Rock nőv., Rihmer nőv., Kerese Böske, Perczel Sárika, Kereky Margit, Mikes Éti, Jobszt Mártha, Blau­­horn Mariska, Reindl Irén, Fodor Janka, Csachinovics Teruska, Thaler Mariska, Horváth nőv., Girardi Gizi, Szendrődi Elicza, Szikorszky nov., Bazgha Ilona. — Adakozás a népkonyhának * Az idő mind rosszabbra fordul, beköszönt a hideg, a tél szele érinti a természetet. A külső munka teljesen megszűnik s az igazi, még nagyobb nyomor kezdetét jelenti. Ilyenkor van szükség a humaniz­musra, a szegény, nyomorgó nép reszket utána. Nemsokára ismét megnyílik a pécsi jótékony nőegylet vezetése alatt álló nép­konyha, melynek czéljaira eddig a követ­kezők adakoztak: A pécsi takarékpénztár 200 kor., egy névtelen jótevő 50 kor., Hanny Gábor kanonok 20 kor., Eibach Emil takarékpénztári igazgató 10 kor., Salamon József tanfelügyelő 6 koronát. A karácsonyfára: Eibach Emil 10 kor. A nőegylet ezúton mond köszönetet a szí­ves adományokért és kéri a pécsi társa­dalmat, ha minél többet hordanának a a jótékonyság oltárára, mert százan meg százan várják ismét a kis meleg ételt és a darab kenyeret. — Elővásárlási tilalom és a rendőr­kapitány. Lapunk mai számában ily czím­­mel megjelent hírünkre, amelyben egy kissé bonczkés alá vettük Vaszary Gyula rendőrfőkapitánynak a városi közgyűlésen tett ama kijelentését, hogy a pécsi piacz drágasága az újságok és az asszonynép találmánya, a főkapitánytól a következő sorokat vettük: Tekintetes Szerkesztő úr! Becses lapja mai számában közzétett nyilat­kozata — mondhatom igen meglepett, mert úgy látom, hogy a közgyűlésen tett nyilatkozatomat, mely igazi meg­győződésen alapult, — félremagyarázta. Én soha nem állítottam, hogy a pécsi piac­ nem drága, de azt, hogy a kofa­anarchia volna ezen drágaságnak az oka, határozottan tagadtam, valamint nem ismerem el azt sem, hogy nálunk az élelmiczikkek drágábbak volnának, mint azon városokban, hol az elővásár­lási tilalom még ma is fennáll. Sőt to­vább megyek: határozottan állítom, hogy Pécs piacza egy fillérrel sem drágább, mint bármely más hason né­pességű város piacza. S mégis ezen ha­tározott meggyőződésem daczára kije­lentettem a közgyűlés előtt, hogy en­gedve a hírlapi támadásoknak, már­is intézkedtem, hogy az elővásárlási tila­lom kieszközöltessék. — Ebből úgy hiszem, éppen nem következtethető azon merész állítás, hogy a minden oldalról emelt panaszok nálam siket fülekre ta­talornak. Tisztelettel:­ Vaszary Gyula, rendőrfőkapitány. Az igen tisztelt és szeretett főkapi­tányunk eme sorai azonban még­sem elé­gítenek ki bennünket. Ő megmarad mere­ven álláspontja mellett, mi is, mi sem engedünk a mienkből. Nem írjuk­­ a mi igazunkból, kerüljük e kifejezést, mert fö­löslegesnek tartjuk. A főkapitány úr állí­tásával egyedül áll, vagy legalább is nagyon kicsi az a csapat, mely támogatja, hanem mi sok ezer ember véleményét tolmácsoljuk és ezt a véleményt a fönnálló tényleges viszonyok építették föl, azok al­kották meg. S a valóság a legjobb fegyver, a­z biztosabban vezet diadalra. Ha tán mi magunk is számos esetben nem láttuk volna, hogy mit művelnek a kofák, úgy mi is talán azon véleményen volnánk, mint a mi rendőrfőkapitányunk. Hanem így nem. Lehetetlen melléje állani, mert igaztalan ügyet szolgálnánk. Aztán röviden még egyet. Az, hogy a mi piaczunk egy fillérrel sem drágább, mint más hason népességű város piacza, az még nem ok, hogy ne törekedjünk a mienk olcsóbbá tételére. Sőt, igenis, dolgozzunk, kutassuk a módot, az eszközöket, melyek az olcsóbbságra vezetnek és igy kettős munkát végzünk. Pécsi Napló 1903. október 25

Next