Pécsi Napló, 1905. február (14. évfolyam, 27-49. szám)
1905-02-19 / 42. szám
e vonása, hogy a szegény emberek ügyeit mindig dijtalanul és jutalom nélkül végezte. Ez nagy szó a mai „expenznótás“ világban ! Ahány szegény ember ingyenes jogvédelemre szorult, az mind fölkereste Jobszt László dr. irodáját s valamennyi lelkiismeretes elbánásban részesült. Az ügyvédek 1887 ben a kamara választmányi tagjainak sorába választották. 1893- ban a kamara helyettes elnöke, az idén elnöke lett. A bizalomnak ilyetén való megnyilatkozása a kar részéről az érdem legszebb elismerése és jutalmazása. Pécs szab. kir. város választóközönsége 1887 ben törvényhatósági bizottsági tagjává választotta. A városi közügyek intézésében mindig elüljárt; a municzipium legtevékenyebb munkásainak egyike volt. Mint ilyen 1888 ban az iskolaszék tagja lett; majd 1890-ben a közigazgatási bizottságba választották s lassanként bekerült a törvényhatóság csaknem valamennyi albizottságába s őszinte, nyílt és egyenes föllépésével, a város adminisztrációjának gondos ellenőrzésével, gazdasági és kulturális érdekeinek hathatós előmozdításával annyira megnyerte a polgárság bizalmát, hogy egy ízben a polgármesteri állás betöltésére jelölték. A város és vármegye területén működő adófelszólamlási bizottságnak állandó s 1896 óta a pécsi püspöki jogakadémia vizsgáló bizottságának kültagja. Ezeken kívül annyi tisztséget töltött már be s tölt be ma is, hogy mindezek fölsorolására kevés lenne lapunk tere. Részt vett a boszniai hadjáratban s mint a hetedhét országra szóló hírnévvel büszkélkedő magyar huszárság délczeg alakja, a katonasor után is nagy kedvteléssel ült nyeregbe. 1880. szeptember havának 24-én, midőn őfelsége magas látogatásával szerencséltette városunkat s később 1891-ben szintén résztvett őfelsége bevonulását megnyitó bandériumban; legutóbb pedig 1896-ban a milleniumi bandériumban ő volt a pécsi lovascsapat vezére. Társadalmi és kulturális téren is mindig vezetőszerepet vitt. A kaszinói élet kimagasló és kedvelt alakja. Jóizű, humoros, szellemes előadásával lelke a társaságnak. Az irodalomnak nagy tisztelője: Petőfi verseit könyv nélkül tudja s Eötvösnek, Vas Gerebennek, Jósikának, Jókainak, Aranynak, Tompának, Vörösmarthynak, a magyar írók és költők jeleseinek nincsen olyan műve, melyet ne ismerne s lelkesedéssel, elragadtatással beszél róluk. Ő rendezte a Pécsi Nemzeti Kaszinóban a fényes sikerű s felejthetetlen emlékű Vörösmarthy-ünnepélyt, melylyel a koszorús klaszikus költő iránti kegyeletét rótta le. Nagyon sok szépet és jót mondhatnánk még a mi „új nemes“-ünkről, de minek mondjunk, hiszen ismeri az ő nemes vonásait városunk minden polgára, apraja, nagyja. Fölösleges szószaporítás, bőbeszédűség lenne minden további sor; ennyivel azonban tartoztunk hirlapból tisztünkből folyólag kitűnő polgártársunk érdemeinek méltatására. Fogadja őszinte sorainkat az elismerés koszorújába font szerény babérágként, melylyel mi is az ő üdvözléséhez járulunk, ezelőtt rövid pár héttel is: „veszélyben volt a haza,“ egy vékony bordáju, ha jóétvágyu óriás szőröstől-böröstől meg akarta enni, de a veszélyben forgó és trancsírozásra szánt Haza idejekorán lefedette magát a hazaszeretet szent és sérthetetlen födőjével. Szép dolog ez a födő, az bizonyos, s mikor az ember csikorgó hideg időben nézi az ablakából, hogy egy huszadik századbeli hős szittya, egy tök józan hordár (muszáj neki a mestersége miatt józannak lenni) inkább közönyös, mint lelkesült pofával viszi elől a harczi lobogót és őszbecsavarodott, ünneplő ruhás polgárok lelkesülten fújják a ropogós melódiára készült, új Kossuth nótát, hát bizony, megdobban az ember szíve ott túl az ablakon. Pedig a Kossuth nótákból ugyancsak sűrűn hallani mostanában s ezt a nóta kultuszt Tiszának köszönheti a magyar. Meg még azt is, hogy az arisztokraták annyira megbarátkoztak a néppel, a demokrata néppel, hogy az egyetemi ifjúság lakomáján a még mindig felső hajdanában legelső gavallérja Magyarországnak, Károlyi Pista gróf, büszkén vallotta magáról, hogy ő nem kegyelmes úr, még csak nem is kamarás és csak méltóságos úr, mert arról ő szegény már igazán nem tehet, hogy gróf Károlyinak született. Remélem, ezek után csak boldog lesz a nagy demokrata párt és dísztagjának választja meg a csak grófot? Ha ugyan, mire erre kerül a sor, lesznek még demokraták. Ez a sűrü érintkezés most, az összefogózkodás idején még bizonyos asszimilálódást idézhet elő. T. i. nem az arisztokratákra nézve. A nagy csoda is megtörtént tehát, az elmúlt napok szenzácziója: „Kossuth Ferencz a királynál“s azt mind Tiszának köszönheti a magyar. Egyébről, mivel egyéb nem is törénik most sem másutt a hazában, sem Budapesten, csak politika, alig is tudok önöknek írni. No meg künn a nagy világban, egyegy kis szerelem is akad még. Már tudniillik azok között, akik erre is ráérnek: a legmagasabb körök között. A szegény, százötven milliós belga király leány szerelmi, vagy jobban mondva házassági erélyével rokonszenvezik nagyban az egész világ gyöngébb neme és ég felé tárt karokkal rémüldözik igen sok jó parthie kisasszony: hát százötven millióval is megérhet egy leány harminchárom évet?! Meg, meg, sőt még azt is megérheti, hogy százötven millióval se csinál elsőrendű házasságot. Azért mondom önöknek, Károlyi István gróffal: ne legyen senki nagyravágyó és elégedjék meg kiki azzal, ami. Ha nem több, hát azzal is, hogy ő csak gróf Károlyi Mert a Honnak is meg kell hoznia a maga áldozatait. Eddig ugyan még csak Tiszából lett füst és pára a bemutatott áldozaton, de a porrá égett máglya hamujával mosakodnak a jövő nagyjai és a megszabadított hazának szentül ígérik: igy raknak ők máglyát mindazok alá, akik maguk hordják maguk alá a máglyához való gályát. Amen! Egyről-másról. (Budapesti levél.) Irta: Lux Terka. Budapest, február 18. Ha Tisza Istvánnak egyebet nem is köszönhet a nemzet géniusza, de azt az egyet megköszönheti neki, hogy az emberek énczés repertoárjába szépen beleijesztette az emberi érzések legideálisabbikát: a hazaszeretetet. Mert ez időszerűnt minden tizedik ember érzi nagy Magyarországon azt a föld és levegő iránti bizonyos melegséget, melyet a régi poéták , honszerelmesek kopogtattak le a költészet hárfáján. Úgy mondják, még „Pécsi Napló“ Hírrovatnak. Pécs, február 18. — Új belső titkos tanácsosok. A király folyó évi február hó 12 én kelt legfelső elhatározásával Mikó Bálint Csik vármegye és Kállay Albert Szeged szabad kir. város főispánjának, ezen állásuktól saját kérelmükre történt felmentése alkalmából, sok évi kitűnő szolgálataik elismeréséül, a belső titkos tanácsosi méltóságot díjmentesen adományozta. — Nemesség adományozás. A király Biringer Soma nagybirtokos, soproni lakos és törvényes utódainak, a közgazdaság és közjótékonyság terén szerzett érdemei elismeréséül a magyar nemességet „taranyi“ előnévvel díjmentesen adományozta. — Kitüntetések. A király Dolovcsak Mladent a horvát szlavón dalmát országos kormány osztálytanácsosának, saját kérelmére történt nyugalmaztatása alkalmából, sok évi hű és buzgó szolgálata elismeréséül a III. osztályú vaskorona-rendet díjmentesen ; Girardi József budapesti női ruha- és divatáru kereskedő és udvari szállítónak, a kereskedelem és ipar terén szerzett érdemei elismeréséül, valamint Lenz János budapesti kereskedőnek, a kereskedelmi téren szerzett érdemei elismeréséül a Ferencz József-rend lovagkeresztjét adományozta. — Városi közgyűlés, Pécs sz. k. város törvényhatósága hétfőn délután 4 órakor a város székházában közgyűlést tart. A rendes közgyűlés tárgysorozatának főbb pontjai a következők: Polgármesteri jelentés. Belügyminiszter rendelete az 1905. évi költségvetés jóváhagyása tárgyában. Belügyminiszter rendele a közkórház 1905. évi költségelőirányzata tárgyában. Belügyminiszteri rendelet a pécsi közkórház önálló szemészeti osztályának létesítése tárgyában. Belügyminiszteri rendelet a vízvezetéki szabályrendelet tárgyában. Belügyminiszteri rendelet a városi múzeuma szervezeti szabályrendeletének jóvá-hagyása tárgyában. A földmívelésügyi mi- niszter rendelete a hadsereg terménybeli szükségleteinek kisebb gazdáktól leendő beszerzése tárgyában. A vallás és közoktatásügyi miniszter rendelete a bába képezde helyiségeinek felmondása tárgyában. Tanácsi előterjesztés a városház építési munkálataira megtartott árlejtés eredménye tárgyában. Tanácsi előterjesztés a vásártér keleti határának kiigazítása czéljából egyes területrészeknek elidegenítését és megszerzését czélzó ügynek, a legközelebbi közgyűlés napirendjére leendő kitűzése iránt. Tanácsi előterjesztés az elmegyógyintézet fűtési és szellőzési berendezés munkálatai tárgyában egy felterjesztésnek a belügyminisztériumba leendő intézése iránt. Tanácsi előterjesztés a kb. ítélő tábla épületében lévő bolthelyiségek bérbeadása iránt. Ezeken kívül még több kisebb ügygyel s számos átirattal foglalkozik még majd a közgyűlés. — Egy öreg plébános halála. Hangai Nándor szentszéki ülnök, ny. plébános, aranymisés áldozár ma reggel meghalt Ibafán életének 78-ik, áldozópapságának 54-ik évében. Az öreg ur egyike volt vármegyéik legtiszteletreméltóbb lelkészeinek s mint ilyen általános szeretetnek örvendett. — Tanitóválasztás. A vámendi rk. iskolaszék e hó 15 én egyhangúlag Hesz Béla oki. tanítót választotta osztálytanítónak. — Eljegyzés. Ambrus János nagyharsányi lakos eljegyezte Végh Mariskát, Végh István leányát Nagyharsányban. — Somogyban is elmúltak a szép idők. A pécsi Nemzeti Casino bálja kapcsán megemlékeztünk azokról a régmúlt időkről, amikor a casíno bálján együtt volt Baranya, * Somogy, Tolna és Slavonia aristocratiája és vagyonos gentryje és olyan mulatságot csaptak Pécsett, hogy sok ezer pengő jutott akkor egy nap kereskedőknek, vendéglősöknek, de még iparosoknak is. Hogy máshol sincs már úgy, mint régen volt, mutatja a régi somogymegyei újság, a „Somogy“ következő fölsóhajtása. A kaposvári nemzeti kaszinónak egy vigalma előtérbe áll, hogy tagjai családjának, a vigadni szeretőknek juttason a farsangból. Annál is kívánatosabb volna ez, mert megyeházi bál sem volt, mely a társaságot összehozta volna. A régibb vig farsangok; jótékony czélu nagy jövedelmek; szórakoztató kedves családi együttlétek, mind mind elmúltak. A szerkesztőnk által egykor rendezett ló és szamárfuttatások, melyek annyi pénzt hoztak az oltárra; a honvéd özvegyek és árvák alapja javára tervezett fényes vigalom, nemzetiségi sátrakkal; a vigalomban működő nyomda és megjelenő lappal, mely maga 2800 forintot (5600 kor.) jövedelmezett, a Csépán Antal, Somssich Lőrincz volt alispánok által rendezett jótékony czélu vigalom, melyben Farkas Miska győri czigányprimás húzta; aztán a keszthelyi katonai 1905. február II.