Pécsi Napló, 1907. november (16. évfolyam, 251-275. szám)

1907-11-08 / 256. szám

4 — Festmény a bosnyák okkupáció idejéből. Rainer főherceg Blaus Gyula bécsi festőnél a 21 Landwehr ezred tiszti étkez­déje részére festményt rendelt meg, mely azon jelenetet örökíti meg, amint a lövész század Mitrovics,őrnagy, most vezérőrnagy vezetésével Valiko Vrstac Lipnónál támadást intéz az ellenség ellen, mely ezen dalmát ezrednek legszebb hősi tette volt a bosnyák okkupáció alatt. A kir. herceg, aki most visszavonultságban él, de még mindig követi művészi hajlamait, tegnap Blaas műtermében megtekintette a festményt, mely művészi al­kotás és így az osztrák honvéd ezrednek mindenkor becses ereklyéje lesz. — Elfogott tolvaj. Garas István mányoki lakóénak még a múlt őszszel fel­törték a lakását, amikor nem volt otthon és onnan egy zárt szekrényből ellopták az ösz­­szes készpénzét, mintegy 400 koronát, amely egy régi bőrtárcában volt. A vizsgálat akkor nem tudta kideríteni a tetteseket, most azon­ban véletlenül sikerült. A tolvaj árulója a bőrtárca volt, amelyet elég könnyelmű mó­don nem semmisített meg. Ezt a bőrtárcát a napokban Garas István meglátta egy kis­fiúnál, Misogi Istvánnál. Azonnal megis­merte és megkérdezte a kis­fiútól, hogy hol szerezte. A fiú egészen őszintén bevallotta, hogy otthon az apja szekrényében akadt rá s onnan lopta el. Garas elvette a fiútól a tárcát és azzal rögtön a csendőrségre sietett, ahol előadta az egész históriát. A csendőr­ség ennek alapján vallatóra fogta Misoga Jánost, a fiú édes­apját, aki hiába igyeke­zett tagadni, az áruló bűnjelet nem tagad­hatta el és semmi elfogadható magyarázatát nem tudta adni, hogy hogyan került az bir­tokába. Végre is némi vonakodás után kény­telen vett beismerni tettét. Az eljárás ellene megindult. — Megkéselt legény. Véres vereke­dést provokált tegnapelőtt este ménfai korcs­mában Hantos József. Hantos már teljesen berúgva ment a korcsmába és hamarosan belekötött egy ott borozó társaságba. Eleinte csak sértegető szavakat mondott oda, mikor azonban ezek erre nem reagáltak, egy boros poharat röpített a társaság felé, amely Sze­nes Istvánt fejbe találta úgy, hogy mindjárt vér borította el az arcát. A társaság többi tagjai erre, megelégedve a részeg legény garázdálkodását, felugráltak és Hantosnak estek. A legény egy székkel igyekezett vé­dekezni, azonban egyet sem üthetett, mert lefegyverezték. A földre teperve aztán csak úgy hullottak rá az ütlegek, sőt még néhány késszúrás is érte. Az egyik a combját sér­tette meg, a másik pedig a bal vállába ha­tolt, súlyos, de nem veszélyes sérülést ejtve rajta. A feljelentést kölcsönösen megtették egymás ellen. — Sikkasztó szigorló jogász. Az Országos Kereskedelmi egyesülés és Köz­­gazdasági Egylet feljelentést tett Geiringer Márton 30 éves irodatiszt, jogszigorló ellen, hogy 5120 korona elsikkasztásával az egye­sületet megkárosította. Geiringer Márton a sikkasztást úgy követte el, hogy nyugtákat állított ki és ezeket az egyesület adósainál behajtotta, a pénzt pedig saját céljaira for­dította. Geiringer azt állítja, hogy a pénzzel szegény szüleit segítette. — A Gschwindt- gyár kitelepítése. Budapestről telegrafálja tudósítónk. A Gschwindt gyár kitelepítése dolgában meg­jelent hírlapi közlésekre vonatkozólag Bárczy István polgármester a fővárosnál legutóbb történteket a következőkben ismerteti: „A VIII. kerületi elöljáróság folyó évi szeptember hónapban, a győri tűzkatasztrófa hatása alatt, jelentést tett a tanácsnak, a­melyben rámutatott arra, hogy a Gschwindt­­gyár jórészben fából készült belső berende­zésével és több ezer hektoliterre menő szesz­­raktárával nagymértékben tűzveszélyes és egy netán keletkező tűz esetén valóságos katasztrófa előidézőjévé válhatik, ezenkívül rámutatott azokra a közegészségügyi hátrá­nyokra is, melyek a gyárnak jelenlegi helyén való fenmaradásából származnak. Hivatko­zott továbbá a kerületi elöljáróság a jelenté­sében arra is, hogy tudomása szerint a tu­lajdonos társaság maga is kész üzemét ezen a helyen megszüntetni, ha vidéken épü­lendő gyára részére az eddig engedé­lyezett szeszkontingenst megkapja.­­ Ezt a jelentést a tanács folyó évi októ­ber hónapban tárgyalta s mielőtt végle­gesen határozott volna a fölvetett kér­elésben, felterjesztésben kérdést intézett a pénzügyminiszter úrho­z arra nézve, hogy tá­jékoztassa és értesítse a fővárost, vájjon tényleg hajlandó-e megengedni, hogy a Gschwindt-gyár kiépítése esetére az 1899 évi XXII­­. c. 2. § ának 3 bekezdése alap­ján ez idő szerint leírt kontingensét továbbra is megtartsa? A tanács felterjesztésére mind­­ezideig válasz nem érkezett. Ez és sem több, sem kevesebb a való tényállás. Bárczy István s. k.“ — Esküvő. Lotz Henrik keszül kör­jegyző f. hó 9-én, szombaton délelőtt 10 óra­kor tartja esküvőjét Suhajda Rózsikával a székesegyházban. — A „Blücher“ katasztrófa, Berlin­ből jelentik nekünk . A Blücher nevű iskola­hajón történt robbanásról még a következő­ket jelentik: A hajó hátulsó fedélzetén lévő kazán, mely felrobbant, csak világítási és légszivattyúzási célokra szolgált. A katasz­trófa percében az egész fedélzet a levegőbe emelkedett és visszaesett. A hatalmas deto­nációt a közelben lévő Würtemberg hajó fedélzetén is meghallották. A Würtemberg lőgyakorlatokat akart tartani, de amikor a robbanást meghallotta, azonnal visszafordult. Közben a fedélzeten maradt matrózok hozzá­láttak a mentéshez. Irtózatos látvány tárult a szerencsétlenül jártak segítségére etetők szemei elé. A kémény mögött több méter széles nyílás tátongott. A többláb vastag gerendákat és oszlopokat a robbanás ereje úgy összetördöste, mintha csak néhány gyu­­faszálak lettek volna és folyton vasdarabok hullottak lefelé, miáltal a mentők minden percben abban a veszedelemben forogtak, hogy ezek a lehulló vasdarabok agyonverik őket és ez a mentés munkáját nagyon meg­nehezítette. A katasztrófa percében 300 mat­róz, kik a hajó legénységéhez tartoztak, a gyakorlatozó hajókon volt, mert különben a katasztrófa még nagyobb lett volna. „Pécsi Napló“ 1907. november 8. Színház és művészet. — Jonette kieaeesony, a feleségem, íme, történnek még csudák is. A Vígszín­házból importált francia vígjátékot ismertünk meg ma este és a színigazgató elfeledte rá írni a színlapra: fehér este, mert ezt a ked­ves és szellemes vígjátékot, melynél minden disznóság hiányában is kitűnően mulathat a közönség, megnézheti még a legfehérebb lelkű leány is. Josettet fölkérésére, szívbeli és anyagi érdekei megőrzésére feleségül veszi keresztapja, aki kedves kis Josettjéért egy évre, amíg szíve választottjához mehet, le­mond minden kényelemről, még barátnőiről is. És a megcsontosodott agglegényt utoléri végzete. Beleszeret keresztleányába, az pedig ideiglenes férjébe és szerelemittasan dőlnek egymás karjaiba. Kissé döcögött némely he­lyen az előadás, amit rossz réven se vehe­tünk, amikor az ilyen zsánerű, finomabb tónusú francia vígjátékok kifogástalan elő­adásához a próbák egész sora kell, hogy simán menjen minden, de azért teljességében élvezhettük a darabot és előadást. Sőt épen a hátam mögött olyan kritikát hallottam, egyes szerepek jobb kezekben voltak, mint a Vígszínház kitűnő összjátéka előadási­ban. Josettet Huszár Irén játszotta, aki természetesen még bizonytalanul mozog a színpadon, nyelve is még akadozik, sok­szor látjuk szemeit, melyekkel mintha kér­dezni akarná a színpad rutinirt régi mat­rózait: váljon jól csináltam e ezt? Ha azért öntudatos kis leány ez, akiből őszinte han­gok törnek utat, érezni látszik, amit mond és veleszületett ösztöne és a gyakorlat el fogják vezetni a helyes útra és meg fogják tanítani a beszéd művészetére, mely leg­nagyobb művészete a drámai színészetnek és mai akadozását hamarosan fel fogja vál­­tani a szó biztonsága. Pintér Imre az agg­legényt játszotta. Soha ennél buzgóbb, szor­galmasabb színészt nem kívánhat magának igazgató, ámbátor minden szerepet egyforma szerencsével és talentummal színész el nem játszhat, mert véges a képesség és a gya­korlat és buzgalom nem pótolhatják, ha egy színész nem hozzá való szerepet játszik. Hogy mégis tisztességesen játszotta meg Pintér a boldog férjet, ez már kétszeres érdem és jele annak, az akarat mi mindent nem pótolhat. Bolgár Olga beszélő színésznő a javából és nagy hiba, hogy oly keveset foglalkoztatja az igazgató, így azután el­veszíti gyakorlatát és mintha idegen szí­nésznő lépne a színpadra, akihez előbb hozzá kell szoknia a közönségnek. Ha­raszti Micinek nem sok dolga akadt ma, de jól végezte, amit a szerzők reá bíztak. Fenyéri Mór, mint mindig elsőrangú volt. Latabár Árpád vidám és mulattató, Ladányi Imre (Aristide) teljesen kielégítő és kisebb szerepeikben Harsányi József, Halmos Gyula, Károlyiné Emília szerencsésen kiegészítették az együttest. Csak 1­1 próba kelt volna még el és épen azért az ismétléseknél a mai est kisebb hiányai teljesen el fognak tűnni. A közönség kitűnően mulatott, sokat tapsolt és hálásan fogadta a Vígszínház újdonságát, annál hálásabban, mert túlzott scrupulozitás­­ból legmodernebb színházunk újdonságaiból alig egy-kettőt engednek át a mi színházunk erkölcs areopagjai, ami merőben fölösleges, amikor a színházban oly szívesen mulat a közönség. — Kulturális est a színházban. Még a múlt szezonban egy színházi kultu­rális estély rendezése volt tervbe véve, mely­nek jövedelme a szabad tanítás céljait segí­tené elő. Akkor ezen előadás közbe jött akadályok miatt elmaradt, de most november 20 ára kitűzték. A programm ellen akkor felmerült az a kifogás, hogy a Salome nem alkalmas egy kulturális est keretébe, miért is most új programmot állítottak egybe, mely mindenképen magas színvonalon áll, tanít és kiváló műélvezettel kecsegtet. Először Fé­nyes Samu dr. fog előadást tartani, melyre felesleges tán bővebben felhívni a közön­ség figyelmét. Fényes olyan előadó, akivel ebben az országban csak kevesen vetélked­hetnek, gondolatainak mélysége, tartalmas­sága, előadói modora a legelső sorba helye­zik. A második számban Fényessel, mint egyik legkiválóbb drámaírónkkal ismerkedik meg közönségünk. „Bacsányi“ nak önálló egészet képező első felvonása kerül színre, melynek a Vígszínházban tavaly nagy sikere volt. Végre a „Takácsok“, Hauptmann vi­lághírű drámája kerül bemutatóra, melyet Pécsett még egyáltalában nem adtak. Első­rendű színházi szenzációra van tehát kilátá­sunk és ha ehhez hozzáveszszük még, hogy a jövedelem a szabad tanítás céljaira esik, nem kételkedhetünk a nálunk mostanában oly ritka zsúfolt házban. Az estélyre jegyek előre válthatók már holnaptól kezdve Dr. Vámos és Füredi drogériájában. — Hat hétig színigazgató. Olyan röviden se végzett még színigazgató a gond­jaira bízott színházzal, mint földink, Lauten­burg Zsigmond, aki Berlinnek egyik első színigazgatója volt és a magyaroknak ott sok szolgálatot tett. Megunva a berlini szín­­igazgatást, vállalkozott arra, hogy a Raimund színház társaság számlájára vállalja ezen színház igazgatását. Egész sorát a jeles szí­nészeknek szerződtette és nagy apparátussal indult a színigazgatásnak. A részvénytársa­ság, melynek a színház tulajdonát képezi, 250.000 kor. kölcsön felvételét határozta el, melyet Lautenburg, mint forgalmi tőkét kívánt, de mivel abból 190000 koronát más célokra fordítottak, ezek között az előző igazgatónak 60000 korona végkielégítés is szerepel. Lautenburg ilyen körülmé­nyek között nem volt hajlandó igazgatói

Next