Pécsi Napló, 1907. december (16. évfolyam, 276-299. szám)
1907-12-01 / 276. szám
XVL évfolyam. Vasárnap, 1907. december 1. 276. (4816) PÉCSI NAPLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Munkácsy Mihály u. 10. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőségi telefon 109- et. — Kiadóhivatali telefon 27. ex. Felelős szerkesztő: LENKEI LAJOS. Előfizetési Árak: Egész évre 24 korona. Félévre 12 kor. Negyed évre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Nyilt-tér sora 60 fillér. A kivételes nősülési engedélyek. Irta: Apostol Dezső. Budapest, november 28. A „Pécsi Napló“ 260-ik számának híradása szerint, a vármegye közigazgatási bizottsága legutóbb tartott rendes havi ülésében, a honvédelmi miniszter felhívása folytán, — következményeit és horderejét tekintve nagy jelentőségű kérdésben, — tudniillik a kivételes nősülési engedélyek megadásának, avagy megtagadásának kérdésében mondott egy konkrét eset kapcsán véleményt. Elfogadva előadónak azon javaslatát, mely szerint nem tartja célszerűnek, hogy a jelen körülmények között a kivételes nősülési engedélyek megadása korlátoztassék. Elvitathatatlan, hogy ezen kérdés helyes elbírálása országos szempontból is, a baranyamegyei sajátos, mondhatni sajnálatos viszonyok folytán pedig, különösen fontos kérdést képez, és azért a bizottság véleményéhez semmiképen sem járulhatok hozzá, hanem azt a leghatározottabban ellenzem. Ellene vagyok a bizottság véleményének azért, mert ezt a baranyamegyei magyarságra nézve végzetteljesnek, a vármegye minden rendű és rangú lakosára nézve pedig károsnak és nagy mértékben elhibázottnak tartom. De tiltakozom és óvást emelek a bizottság véleménye, illetve határozata ellen még azért is, mert azt tarthatatlannak, különösnek, sőt nevetségesnek tartom. Közbevetőleg — minden félreértés kizárása céljából — még azt jegyzem meg, hogy a valóban indokolt esetekben megadandónak tartom én is az engedélyek megadását. A tömeges, indokolatlan és csupán rossz szokáson alapuló ideiglenes nősülési engedély kérvényeket azonban feltétlenül elutasítandóknak vélem. Állításaim bizonyíthatása céljából lássuk különben, miféle kérdésekre is kívánt a miniszter a bizottságtól véleményt ? 1. Mondjon véleményt, hogy indokoltnak és célszerűnek látja-e a kivételes nősülési engedélyek megadását? 2. A vármegye gazdasági helyzetére való tekintettel, indokoltnak tartja-e a tömeges korai nősüléseket? 3. Nem vélné-e szükségesnek a védkötelesek nősülési engedélyének korlátozását ? 4. Nem volna-e célszerű a nősülési engedélyek korlátozását a birtok minimum és maximummal kapcsolatba hozni? 5. Mi módon volnának a tiszti orvosi bizonyítványokban foglalt vélemények megbízhatóságra ellenőrizhetők? Ez utóbbi kérdéssel kapcsolatosan megjegyzi még a miniszter, az egyidejűleg leadott konkrét esetből kifolyólag, hogy az idült hörghurut és csúzos bántalmak nem olyan betegségek, amelyek munkaképtelenséget vonnának maguk után. A bizottság ahelyett, hogy az utolsó 5-ik kérdésre nézve azt felelte volna, hogy bizony az igen nagy tömegben érkező ilynemű kérvényekhez csatolt hatósági orvosi bizonyítványok között akadhatnak olyanok is, amelyek megbízhatóság tekintetében — az emberek gyarlósága folytán — kifogás alá eshetnek, éppen erre való tekintettel és azért, mivel a szóban forgó kérvények úgyis a közigazgatási bizottságok retortáin mennek keresztül, jónak látjuk javaslatba hozni, hogy azok a vármegyei főorvos által is láttamoztassanak, oly hozzáadással azonban, hogy minden kétes, avagy gyanús esetben, joga legyen a megyei főorvosnak a feleket felülvizsgálás végett maga elé idézni, javasoljuk továbbá, hogy a hatályos ellenőrzés szempontjából, a főorvosnak ne csak joga, hanem kötelessége is legyen az évenkénti folyamodók 5%-ának felülvizsgálása, amiért bizonyos díj lenne a felekkel szemben megállapítandó a főorvos javára. Magától értetődik, hogy ha a hatósági orvosi bizonyítványban foglalt vélemény megbízhatatlannak bizonyul, akkor a bizonyítvány kiállítója, nemcsak a főorvos és a fél összes költségeit tartoznék megtéríteni, hanem ellene a fegyelmi eljárás is azonnal megindítandó lenne. Nézetem szerint ilyen, vagy ehhez hasonló érdemleges vélemény lett volna a feltett kérdésre adandó. Ehelyett a bizottság azon komikus álláspontra helyezkedett, hogy véleményt egyáltalában nem is mondott, hanem a miniszternek a közegészségügyi tanács véleménye alapján, az idült hörghurut és csúzos bántalmakró formált és megállapított véleményét tévesnek jelenti ki, és azt igyekszik minden áron bebizonyítani, hogy a szóban forgó betegségek igenis olyan természetűek, amelyek munkaképtelenséget vonnak maguk után, vagyis a kivételes nősülési engedélyek megadására alapul szolgálhatnak. Még komikusabbá válik a bizottság eme feltűnő okoskodása, illetve a hatósági orvosi bizonyítványban megállapított adatok megvédésére irányuló lázas törekvése akkor, ha tekintetbe veszszük, hogy a honvédelmi miniszter úr a képviselőház november hó 7-én tartott ülésében, egy e tárgyban hozzá intézett interpellációra adott válaszában, az egész képviselőház nagy megütközésére, épen az orvosi bizonyítványokban foglalt adatok hitelessége tekintetében azt volt kénytelen kijelenteni, hogy a kivételes nősülési engedély-kérvényekhez mellékelt orvosi bizonyítványok legnagyobb része olyan, amelyeknek nem egy hatóság, de még egy laikus ember sem adhat hitelt. A belügyminiszter pedig felkérés folytán e tárgyban azt a választ adta, hogy „felülvizsgálat tárgyává tett orvosi bizonyítványok túlnyomó része valótlan adatokat tartalmaz és így megállapítható, hogy az illető orvosok a bizonyítványok kiállítása körül hivatalos kötelességükkel ellentétben álló felületes eljárást követtek.“ Ez már csak elég érthetően van megmondva és azért szükségtelen hozzá bővebb kommentár. A vármegye közigazgatási bizottságának mindezekről módja és ideje lett volna tudomást szerezni, mert hiszen majdnem egy teljes hét különbözet volt az események között, de nem tette, az ég tudja miért? A miniszter úr 4-ik kérdésére a bizottság véleménye, a közreadott hírlapi közleményben ismertetve nem lévén, így tehát én sem foglalkozom ezúttal ezzel a kérdéssel. Még azt is állítottam fentebb, hogy a bizottság véleményét különösnek is tartom azért, mert vármegyém felebbviteli, tehát ítélkező és véleményező hatósága, úgy látszik, tévesen értelmezi a kivételes szó fogalmát és jelentőségét. Nem lehet azzal tisztában már csak azért sem, mert máskülönben lehetetlennek tartom, hogy okoskodásában érv gyanánt épen a kivételes nősülési engedélyek nagy számát és arányát kívánta volna a kérdésre való feleletképen felhasználni, illetve az 1889. évi VI. tc. 51 -ik §-a és az e tárgyban kiadott utasítás rendelkezései ellen szegezni. Különben, ha mindent jól számba veszek, úgy voltaképen nem volna szabad csodálkoznom azon, ha a 1. bizottság a kivételes időben — tehát engedélyek melletti — korai nősülést tartja tulajdonképen rendesnek ? Mert hiszen tudtával, beleegyezésével, sőt segélyével — hogy ne mondjam csendes nem■bánomsága folytán — fejlődtek a viszon Mai számunk 20 oldalra terjed.