Pécsi Napló, 1907. december (16. évfolyam, 276-299. szám)
1907-12-01 / 276. szám
á nyok oda vármegyénkben, hogy maholnap a rendes időben való nősülés megy kivétel számba. A bizottságnak ilyen épületes véleménye alapján pedig még megérthetjük azt is, hogy úgy a rendes, mint a kivételes időben kötendő házasságok valóban ritkák és kivételesek lesznek, mert „az egyke“ rendszer következtében lassanként elfogyunk és nem lesznek, akik házasságot kössenek. Ugyanilyen hibás és tarthatatlan a bizottság véleményének a miniszter első kérdésére adott egyébb okfejtése is, így például a felett kesereg a bizottság véleményében, hogy a kivételes nősülési engedélyek tömegesebb visszautasítása nagy befolyással lenne a házassági és születési statisztikára, bár ez utóbbit illetőleg elismeri, hogy előreláthatólag csak a törvényes és törvénytelen gyermekek arányszámát változtatná meg. De hát mit törődik a bizottság az anyakönyvesekkel, hogy több vagy kevesebb dolga lesz-e az átmeneti egy-két év alatt? A papok netán megcsappant stála jövedelme se agaszsza túlságosan, mert hiszen talán azért kibírják majd azok is nagyobb veszedelem nélkül az átmeneti időt? A törvénytelen gyermekekek az 1—2 év alatt netán emelkedőbb száma nem adhat komoly aggodalomra okot, mert hiszen tapasztalás szerint, ez legtöbb esetben később házasságkötéssel jóvátételnek. Súlyosabb elbírálás alá esne és valóban gondolkozóba ejthetné az olvasót — ha a tényleges állapotok épen az ellenkezőjét nem igazolnák — a bizottság véleményének azon része, mely szerint „óriási kihatása lenne erkölcsi szempontból“ a házassági engedélyek megtagadásának. Igazán különös! A bizottság fél az ennek következtében beálló erkölcsi romlástól, talán bizony még arra is gondolt, hogy a vármegye erkölcsi rendje anarchikus állapotba jut? De hát kit, avagy kiket félthet várjon annyira? Talán a későbbi időben besorozott, de a kivételes nősülés könnyű megadása folytán 3 évig minden támasz és védelem nélkül hátrahagyott fiatal menyecskéket? Oh ezeket nem félti! Mert akkor nem kardoskodnék annyira — jobb ügyhöz méltó buzgósággal — a kivételes nősülési engedélyek akadálytalan megadása mellett. Ezek a fiatal asszonyok esetleg gyermekükkel, éljenek meg, ahogy tudnak, vigyázzanak a jó hírnevükre, védekezzenek a férfiak hosszú távolléte alatt erkölcsi integritásuk ellen, kimondható veszélyekkel szemben, szóval, tettel, ahogyan módjukban áll, csak a bizottság már ismertetett épületes véleményének legyen mindenben igaza. No de kérem, ne legyünk igazságtalanok! Mert a bizottság atyai gondoskodása kiterjed az ismétlő iskolából alig kikerült és szülői, vagy gyámi felügyelet alatt álló még teljesen romlatlan, erkölcsös 15—18 éves hajadonokra is. Ez a fontos, hogy ezek megvédessenek ! Azok az ifjú lányok tudniillik, akik úgyis gondos védelem alatt állanak és semmi különösebb veszedelemnek kitéve nincsenek ugyan, de ha mégis 15—16 éves fejletlen korukban nagy sietve férjhez nem mehetnének a szintén egészen tapasztalatlan fiatal emberekhez, akkor veszélybe dönthetik nem csak magukat, de még a vármegye jó erkölcsi hírnevét is. Az azután mellékes, hogy ezek a kellőképen még ki nem fejlődött ifjú házaspárok szintén fejletlen, csenevész, nem életképes utódokat nemzenek, hogy a vármegye lakossága az utóbbi időben oly ijesztő mértékben degenerálódik, hogy az idősebb családtagok befolyása alatt levő fiatalok az „egygyermek rendszer“ nemzetpusztító átkos nyavalyájának válnak öntudatlanul is rabjaivá — nem lévén elegendő erélyük sem a falusi kuruzslók csábításainak ellenállni, sem pedig az idősebb családtagok bűnre hajló és bűnre ösztökélő unszolásainak ellenszegülni, így fejlődik ki, illetve igy születik meg az „egyke.“ De igy terjed, illetve indul hóditó útjára házról-házra, falurólfalura, vármegyéről-vármegyére. És ezt a nemzetpusztító bajt, ezt az átkos szokást a bizottság, a vármegye népesedési, gazdasági állapotának és szociális viszonyainak mérhetetlen kárára, véleményével még támogatni, és erősíteni kívánja. Avagy talán meri valaki tagadni, hogy vármegyénkben a szomorú és áldatlan gazdasági helyzet, voltaképen a példátlan nagy szaporátlanságra, illetve az egyke rendszer folytán előállott irtóztató pusztulásra vezethető vissza. Az egygyermek rendszer pedig, mint fentebb kimutattam, szerves összefüggésben van a korai kivételes nősülésiengedélyek kérdésével. Vagyis úgy áll a dolog, ha állást foglalunk a tömeges korai nősülés megadása ellen, akkor közvetve „az egyke“ ellen is küzdünk. Mert a katonaságtól hazatérő tapasztalt ifjak számára már nem jelölhetnek ki a szülők gyenge, fejletlen leányokat, vagyis nem befolyásolhatók, hanem választanak ők maguk, úgy munkára, mint anyaságra teljesen kifejlődött házastársat. Ezek azután kifejlődött, életképes utódokkal gazdagítják a társadalmat, jobban ellent tudnak állani a kuruzslók csábításainak, sőt az idősebb családtagok bűnre ösztökélő rábeszélései is érintetlenebbül hagyják. Álláspontom helyessége mellett érvel Somogy vármegye törvényhatóságának az egygyermek rendszer elleni harca, illetve a védelem megindítása tárgyában az országyűlés mindkét házához intézett felirata is. Ugyanezt vallja az „egyke“ kérdésének orvoslásán dolgozó Fejér vármegyei bizottság. Sőt ez az álláspont jutott érvényre Komárom vármegye téli közgyűlési termében is, amidőn Zichy Miklós gróf képviselő egy alkalommal az egyke kérdésének megoldását szőnyegre hozta. De megerősítette álláspontom helyességét maga a honvédelmi miniszter is a fentebb már jelzett napon tartott képviselőházi beszédében, mert kijelentette, hogy: „meg vagyok győződve, hogy a tömeges korai kivételes nősülési engedélyek megadásával nemzetem és a hadsereg ellen vétek.“ Szilárd és megmásíthatatlan meggyőződésem tehát az, hogy ha népünk fogyását korlátozni, vagy épen megakadályozni képesek leszünk, akkor orvosolva lesznek vármegyénk áldatlan gazdasági állapoti, sőt a szociális viszonyok is. Mert a baranyamegye® kivándorlás — amint én az időnkénti közleményekből látom — nem nagy méretű és inkább csak azért válik érezhetővé, mert fogyünk anélkül, hogy megvolna a természetes szaporodás is. Különben az áldatlan szociális viszonyok elbírálásánál, nagy szaporotlanságunkon kívül, tekintettel kell lennünk még arra, hogy a vármegye Duna és Dráva menti részén, részben csatornázás folytán, részben több helyen erdőirtás következtében, igen nagy területek jutottak az utóbbi időben művelés alá. Továbbá a kipusztult szőlőterületek örvendetes felújítási munkálatai, valamint az intenzívebb gazdálkodási módok, szintén nagyobb munkaerőt kívánnak, és kötnek le. Az elmondottak alapján engedjen meg tehát az igen tisztelt bizottság, de ki kell jelentenem, hogy véleményét a csalódás bizonyos fájó érzésével olvastam. Fáj az a tudat, hogy vármegyénk még ilyen előkelő bizottsága is annyira tájékozatlan legyen a közviszonyok és a tényleges állapotok felől, hogy nem tudja, vagy nem akarja észrevenni, hogy mi történik körülötte és hova jutottunk. A legjobban pedig az bánt, hogy még ezen nagy horderejű, vármegyénket legközvetlenebbül érdeklő kérdés tárgyalása sem indította a bizottságot arra, hogy kissé jobban tekintsen a dolgok mélyére és oly igazságos, helyes és elfogadható véleményt nyilvánítson a feltett kérdésekre, amilyent azok kiváló fontosságuknál fogva nemcsak megérdemelnek, hanem amelyet a bizottságtól az ügy nagy súlyára való tekintettel a miniszter úr bizonyára várt is. Nehogy a honvédelmi miniszter úr egy szempillantásig is azon hiszemben legyen, hogy a bizottság véleménye a helyes, való és kívánatos állapotot tárja elé, tisztelettel felkérem gróf Benyovszky Mór főispán úr ő méltóságát, miszerint a szóbanforgó vélemény figyelmen kívül hagyása érdekében járjon közbe. Mielőtt soraimat bezárnám, van még néhány szavam alispán úrhoz is * * Tartozó kötelességünk megjegyezni, épenséggel nem osztjuk cikkíró urnak itt elmondandó véleményét, sőt az alispán működéséről épen ellenkező a nézetünk. Egyik legképzettebb és legszorgalmasabb alispánja az országnak, akinek működése iránt mi is, a vármegye közönsége is a legteljesebb elismeréssel viseltetünk. A szerk. Pécsi Napló lifc(17 december 1.