Pécsi Napló, 1907. december (16. évfolyam, 276-299. szám)

1907-12-01 / 276. szám

á nyok oda vármegyénkben, hogy mahol­nap a rendes időben való nősülés megy kivétel számba. A bizottságnak ilyen épületes véleménye alapján pedig még megérthetjük azt is, hogy úgy a rendes, mint a kivételes időben kötendő házas­ságok valóban ritkák és kivételesek lesznek, mert „az egyke“ rendszer kö­vetkeztében lassanként elfogyunk és nem lesznek, akik házasságot kössenek. Ugyanilyen hibás és tarthatatlan a bizottság véleményének a miniszter­­ első kérdésére adott egyébb okfej­tése is, így például a felett kesereg a bi­zottság véleményében, hogy a kivételes nősülési engedélyek tömegesebb vissza­utasítása nagy befolyással lenne a há­zassági és születési statisztikára, bár ez utóbbit illetőleg elismeri, hogy előre­láthatólag csak a törvényes és törvény­telen gyermekek arányszámát változtatná meg. De hát mit törődik a bizottság az anyakönyvesekkel, hogy több vagy ke­vesebb dolga lesz-e az átmeneti egy-két év alatt? A papok netán megcsappant stála jövedelme se agaszsza túlságosan, mert hiszen talán azért kibírják majd azok is nagyobb veszedelem nélkül az átmeneti időt? A törvénytelen gyermekekek az 1—2 év alatt netán emelkedőbb száma nem adhat komoly aggodalomra okot, mert hiszen tapasztalás szerint, ez leg­több esetben később házasságkötéssel jóvátételnek. Súlyosabb elbírálás alá esne és va­lóban gondolkozóba ejthetné az olvasót — ha a tényleges állapotok épen az el­lenkezőjét nem igazolnák — a bizott­ság véleményének azon része, mely sze­rint „óriási kihatása lenne erkölcsi szem­pontból“ a házassági engedélyek meg­tagadásának. Igazán különös! A bizottság fél az ennek következtében beálló erkölcsi rom­lástól, talán bizony még arra is gon­dolt, hogy a vármegye erkölcsi rendje anarchikus állapotba jut? De hát kit, avagy kiket félthet vár­jon annyira? Talán a későbbi időben besorozott, de a kivételes nősülés könnyű megadása folytán 3 évig minden támasz és védelem nélkül hátrahagyott fiatal menyecskéket? Oh ezeket nem félti! Mert akkor nem kardoskodnék annyira — jobb ügyhöz méltó buzgósággal — a kivételes nősülési engedélyek akadály­talan megadása mellett. Ezek a fiatal asszonyok esetleg gyermekükkel, éljenek meg, ahogy tud­nak, vigyázzanak a jó hírnevükre, véde­kezzenek a férfiak hosszú távolléte alatt erkölcsi integritásuk ellen, kimondható veszélyekkel szemben, szóval, tettel, a­hogyan módjukban áll, csak a bizottság már ismertetett épületes véleményének legyen mindenben igaza. No de kérem, ne legyünk igazság­talanok! Mert a bizottság atyai gondos­kodása kiterjed az ismétlő iskolából alig kikerült és szülői, vagy gyámi fel­ügyelet alatt álló még teljesen romlatlan, erkölcsös 15—18 éves hajadonokra is. Ez a fontos, hogy ezek megvé­dessenek ! Azok az ifjú lányok tudniillik, akik úgyis gondos védelem alatt állanak és semmi különösebb veszedelemnek kitéve nincsenek ugyan, de ha mégis 15—16 éves fejletlen korukban nagy sietve férj­hez nem mehetnének a szintén egészen tapasztalatlan fiatal emberekhez, akkor veszélybe dönthetik nem csak magukat, de még a vármegye jó erkölcsi hírne­vét is. Az azután mellékes, hogy ezek a kellőképen még ki nem fejlődött ifjú házaspárok szintén fejletlen, csenevész, nem életképes utódokat nemzenek, hogy a vármegye lakossága az utóbbi időben oly ijesztő mértékben degenerálódik, hogy az idősebb családtagok befolyása alatt levő fiatalok az „egygyermek rend­szer“ nemzetpusztító átkos nyavalyájá­nak válnak öntudatlanul is rabjaivá­ — nem lévén elegendő erélyük sem a­ fa­lusi kuruzslók csábításainak ellenállni, sem pedig az idősebb családtagok bűnre hajló és bűnre ösztökélő unszolásainak ellenszegülni, így fejlődik ki, illetve igy születik meg az „egyke.“ De igy terjed, illetve indul hóditó útjára házról-házra, faluról­­falura, vármegyéről-vármegyére. És ezt a nemzetpusztító bajt, ezt­ az átkos szokást a bizottság, a vár­megye népesedési, gazdasági állapotá­nak és szociális viszonyainak mérhetet­len kárára, véleményével még támogatni, és erősíteni kívánja. Avagy talán meri valaki tagadni, hogy vármegyénkben a szomorú és ál­datlan gazdasági helyzet, voltaképen a példátlan nagy szaporátlanságra, illetve az egyke rendszer folytán előállott ir­­tóztató pusztulásra vezethető vissza. Az egygyermek rendszer pedig, mint fentebb kimutattam, szerves összefüg­gésben van a korai kivételes nősülési­­engedélyek kérdésével. Vagyis úgy áll a dolog, ha állást foglalunk a tömeges korai nősülés meg­adása ellen, akkor közvetve „az egyke“ ellen is küzdünk. Mert a katonaságtól haza­térő ta­pasztalt ifjak számára már nem jelöl­hetnek ki a szülők gyenge, fejletlen leányokat, vagyis nem befolyásolhatók, hanem választanak ők maguk, úgy mun­kára, mint anyaságra teljesen kifejlődött házastársat. Ezek azután kifejlődött, életképes utódokkal gazdagítják a társadalmat, jobban ellent tudnak állani a kuruzslók csábításainak, sőt az idősebb család­tagok bűnre ösztökélő rábeszélései is érintetlenebbül hagyják. Álláspontom helyessége mellett ér­vel Somogy vármegye törvényhatóságá­nak az egygyermek rendszer elleni harca, illetve a védelem megindítása tárgyában az országyűlés mindkét házához intézett felirata is. Ugyanezt vallja az „egyke“ kérdésének orvoslásán dolgozó Fejér vármegyei bizottság. Sőt ez az álláspont jutott érvényre Komárom vármegye téli közgyűlési termében is, amidőn Zichy Miklós gróf képviselő egy alkalommal az egyke kérdésének megoldását sző­nyegre hozta. De megerősítette álláspontom he­lyességét maga a honvédelmi miniszter is a fentebb már jelzett napon tartott képviselőházi beszédében, mert kijelen­tette, hogy: „meg vagyok győződve, hogy a tömeges korai kivételes nősülési en­gedélyek megadásával nemzetem és a hadsereg ellen vétek.“ Szilárd és megmásíthatatlan meg­győződésem tehát az, hogy ha népünk fogyását korlátozni, vagy épen meg­akadályozni képesek leszünk, akkor or­vosolva lesznek vármegyénk áldatlan gazdasági állapoti, sőt a szociális vi­szonyok is. Mert a baranyamegye® kivándorlás — amint én az időnkénti közlemények­ből látom — nem nagy méretű és in­kább csak azért válik érezhetővé, mert fogyünk anélkül, hogy megvolna a ter­mészetes szaporodás is. Különben az áldatlan szociális vi­szonyok elbírálásánál, nagy szaporotlan­­ságunkon kívül, tekintettel kell lennünk még arra, hogy a vármegye Duna és Dráva menti részén, részben csatorná­zás folytán, részben több helyen erdő­­irtás következtében, igen nagy területek jutottak az utóbbi időben művelés alá. Továbbá a kipusztult szőlőterületek ör­vendetes felújítási munkálatai, valamint az intenzívebb gazdálkodási módok, szin­tén nagyobb munkaerőt kívánnak, és kötnek le. Az elmondottak alapján engedjen meg tehát az igen tisztelt bizottság, de ki kell jelentenem, hogy véleményét a csalódás bizonyos fájó érzésével ol­vastam. Fáj az a tudat, hogy vármegyénk még ilyen előkelő bizottsága is annyira tájékozatlan legyen a közviszonyok és a tényleges állapotok felől, hogy nem tudja, vagy nem akarja észrevenni, hogy mi történik körülötte és hova jutottunk. A legjobban pedig az bánt, hogy még ezen nagy horderejű, vármegyénket legközvetlenebbül érdeklő kérdés tárgya­lása sem indította a bizottságot arra, hogy kissé jobban tekintsen a dolgok mélyére és oly igazságos, helyes és el­fogadható véleményt nyilvánítson a fel­tett kérdésekre, amilyent azok kiváló fontosságuknál fogva nemcsak megér­demelnek, hanem a­melyet a bizottság­tól az ügy nagy súlyára való tekintettel a miniszter úr bizonyára várt is. Nehogy a honvédelmi miniszter úr egy szempillantásig is azon hiszemben legyen, hogy a bizottság véleménye a helyes, való és kívánatos állapotot tárja elé, tisztelettel felkérem gróf Benyovszky Mór főispán úr ő méltóságát, miszerint a szóbanforgó vélemény figyelmen kívül hagyása érdekében járjon közbe. Mielőtt soraimat bezárnám, van még néhány szavam alispán úrhoz is * * Tartozó kötelességünk megjegyezni, épenséggel nem osztjuk cikkíró urnak itt el­mondandó véleményét, sőt az alispán műkö­déséről épen ellenkező a nézetünk. Egyik legképzettebb és legszorgalmasabb alispánja az országnak, akinek működése iránt mi is, a vármegye közönsége is a legteljesebb elis­meréssel viseltetünk. A szerk. Pécsi Napló l­ifc(17 december 1.

Next