Pécsi Napló, 1908. március (17. évfolyam, 51-75. szám)
1908-03-01 / 51. szám
. Akkor a függetlenségi és 48-asok vehetik kezükbe kizárólagosan a kormányhatalmat , mert, hogy még nagyobb számmal jutnak a törvényhozó testületbe, az bizonyos. Nem lehetetlen, hogy a mai alkotmánypárt túlnyomó része már előzetesen belép a függetlenségiek táborába. Hiszen erről nem egyszer volt már szó. Ez esetben semmi szükség se lesz a koalícióra. Addig azonban bűn lenne a magyar egységet megbontani. A most elhangzott korai dörgésből arra lehet következtetni, hogy a politikai légkör tele van mérges gázokkal és villámokkal. A vihar bizonynyal bekövetkezik, mely a levegőt meg fogja tisztogatni. Magyarországon csak két párt lehet: egy magyar párt, amely az ország önállóságáért, függetlenségéért küzd s egy másik párt, amely e párt ellen foglal állást. És ez lehet különféle töredékekből. A nemzeti akarat a magyar többségi pártban, mely akárminek nevezi magát, érvényesülni fog s a házszabályrevizió segítségével minden magyarellenes törekvést, támadást és merényletet letör. A függetlenségi pártban támadt zavargás csak az egység megbontására vezethet. Ha a mai kormány, mielőtt biztosítaná a parlamenti többség érvényesülését, kénytelen lenne kezéből a hatalom gyeplőjét kiadni, amiről ez idő szerint komolyan alig lehet szó, akkor kiszámíthatlan eshetőségeknek lenne az ország kitéve. Holló és társai is meg lehetnek róla győződve, hogy a mostani kormánynál különb, jobb, megbízhatóbb nem következhetik. Nagyjainkat gyors egymásutánban mind lejáratta a pártviszály s örökös pártvillongás. A készlet teljesen kifogyott. Kit akarnak tehát bársonyszékbe ültetni? Talán önmaguk foglalnák el a miniszteri székeket ? Vagy csak Andrássy Gyula gróf fejét kívánják? Hisz ez lehetetlenség. A kormány tagjai szolidárisak. Ha Andrássy megy, bevonása csak a parlamentben tilos; itt az egygyermek rendszer körül már meg van engedve s azt hiszem, a királyi ügyész úr sem fog ez ellen óvást emelni. A parlament után természetesen a kormányról kell szólanom. Miniszter van kilenc. Kettő tárca nélküli, a többinek van tárcája de üres. Az urak sokat jártak Bécsbe, az utazás pedig pénzbe kerül, különösen annak, aki Bécsbe utazik, pláne ha még az illető miniszter is hozzá. A kilenc miniszter közül ötnek nincs gyermeke, akinek meg van gyermeke, az meg már bent ül a parlamentben és ott befolyásolja az amúgy is kedvezőtlen születési statisztikát. Látjuk tehát, hogy a koalíciós kormány is meddő. Az egygyermekrendszert könnyű rendeletekkel összevissza csépelni, de tessék legalább egy gyermek apjának lenni — ez már valami. A kormány után jön a vármegye. Itt is látszik a koalíció kóros politikájának a hatása. Méltóztatik tudni, itt is úgy történt, mint a politika egyéb mezőin; a jól kipróbált erőket kiszorították a vármegye házáról, a régi tehetséges elemet a kevésbé tehetségesek váltották föl. A viszonyok természetesen a vármegyénél is kedvezőtlenek. A valamennyien mennek. Ezt talán mégsem akarják a háborgó függetlenségiek ? Várjanak békességgel, türelemmel és egyetértéssel. A gyümölcs magától megérik. S bár februárban, márciusban dörögni, villámokat szórni. Az égiháborúknak, viharoknak nem most az ideje. Majd elkövetkeznek a forró napok. Akkor tessék dörögni és menyköveket hajigálni. De akkor is okosan, hogy a magyar ne a magyarban tegyen kárt, hanem az ellenségeiben, akik élete ellen törnek. A pártegység bontogatása, a koalíció idő előtti szétrobbantása merényletszámba megy s úgy tűnik föl, mintha árulás lenne. Nem tartjuk azonban kizártnak, hogy bizonyos rejtett célok, befolyás, vagy hatalom biztosítására szolgáló taktika az egész, mely a mostani zivatart előidézte. Amily hirtelen és váratlanul támadt, oly hamar és nyomtalanul el is tűnik. .Pécsi Napló" Irodalmi élet Pécsett Budapest, február 29. szellemi és társadalmi életének minden egyéb megnyilvánulása. Mert bár valamikor német alapokon fejlődött ez a város, de annak a német kultúrának utolsó hírmondója, a Fünfkirchner Zeitung is letűnt két év előtt az élet színpadjáról. Tehát ma már joggal hangozhatik az a büszke közmondás, hogy : ami a németnek —• Wien, az a magyarnak Pécs. Mindezeknek a — távolból kedvező — körülményeknek a figyelembevételével, érthetetlennek találom, hogy Pécsett nincs magyar irodalmi társaság. Holott a nála sokkal kisebb dunántúli városok, mint Kaposvár, Nagykanizsa, Zalaegerszeg és Szombathely, évek előtt megalkották a maguk helyiérdekű irodalmi társaságát, bár ezek nem mindegyike fejt ki irodalmi működést. Sőt némelyik, mint a kaposvári Berzsenyitársaság, egészen meddő és egyáltalán nem ad életjelt magáról évek óta. S öt éves múltja alatt alig tartott öt fölolvasó ülést. De ez a sors semmi esetre sem fenyegetné a Pécsett megalakulandó irodalmi társaságot, mert ott megvannak minden téren s így az irodalmi működés terén is a szükséges intellektuális erők. Hogy mi gátolja ezeknek a termékeny munkában való egyesülését, nem tudom. Pedig ha a hivatott tényezők összeállanának, olyan eredményt lehetne produkálni, amely méltán fölvehetné a versenyt a vidék három legelőkelőbb és legkiválóbb irodalmi egyesületével: a szegedi Dugonics, az aradi Kölcsey és a nagyváradi Szigligeti társasággal. Már régen vajúdott bennem ez az eszme és már két év előtt föl akartam vetni a Pécsi Napló hasábjain. S talán még újabb két évig motoszkált volna bennem, ha — szinte megdöbbenéssel — nem olvasom most azt a hírt, hogy Pécsett megalakult a Cercle/ Litteraire Francais, amely minden hét tart egyszer irodalmi összejövetelt. Végre idejénvalónak találtam a hírt megpecíteni én is. Ha már a természetes fejlődés fokozatainak átugrásával idegen nyelvű irodalmi kör létesülhetett Pécsett — ami alapjában nagy dolog — akkor pótolni kell a hiányt Nem lesz érdektelen itt megemlítene hogy a napokban Nagyharsányban volt dolygom, melynek végeztével a nagyharsár menyecskéket felvilágosítottam arról, hogy sajtó, a kormány, a parlament és az égés tisztelt koalíció mennyire nem híve még egy gyermekrendszernek se, ha a magáéról van szó; de ha a nagyharsányi menyecskékről van szó, akkor országos botrányt csinálnak az egy gyermekrendszer miatt. A menyecskék szidták a sajtót, a kormányt, parlamentet, a vármegyét, sőt még a siklós közös bizottságot is; nekem pedig mese kézszorítással mondtak köszönetet a felvilágosításokért és azt mondták: „Mondja meg az ur az egy gyermekrendszer összes kis és nagy tanulmányozóinak és ellenzőinek: való-sítsák meg a tisztelt urihölgyek és urak előbb az egy gyermek rendszert a maguk portáján és csak azután folytassanak tanulmányt és lármázzanak a több gyermekrendszer érdekében“. „Kevesebb beszédet és több gyermeket kérünk az uraktól“ — fejezte be az üzenetet egy értelmesebb polgár. Figyelemmel kísérem a Pécsi Naplóban a Pécsett megalakult francia irodalmi kör működéséről szóló értesítéseket. Korántsem akarom kárhoztatni ezt a megalakulást, de mégis szomorúságot érzek miatta. Nem azért, mert francia irodalmi kör már van, hanem mert magyar irodalmi társaság még nincs az én kies pátriám, Baranyavármegye előkelő székvárosában. Hogy vájjon mi ennek az oka, azon hiába tűnődöm így messziről, ha közvetlen tapasztalásokból nem szerezhetek meggyőződés?.. .Erre azonban alig volt és alig van alkalmam, mert életem eddigi öntudatos részét — néhány hónap kivételével — mindig távol töltöttem szeretett szülőföldemtől. Pedig — legalább én nagy bizonyossággal hiszem ezt — mécsett van kulturális, tehát: irodalmi élet. Hisz erről tanúskodik naponta a Pécsi Naplónak minden sora és betűje. S úgy gondolom, hogy Pécs irodalma és kultúrája egyben magyar is, valamint főispán ur őméltósága a gyakorlatban ellensége még az egygyermekrendszernek is, nem lévén egy gyermeke se. Nem lehet azután csodálkozni, ha a fej után indul az egész hal: a vármegye. Az alispán úrtól lefelé a közigazgatási gyakornokig úgyszólván mindenki ellensége a gyakorlatban még az egygyermekrendszernek is, ha a saját házuk fölött próbál a gólya kelepelni; tisztelettel adózom természetesen a kivételeknek, meghajtva előttük Apostol Dezső úr zászlaját. Elérkeztünk hála Istennek az egygyermekrendszernek — az Ormánsághoz legközelebb lakó üldözőihez — a siklósi ötös bizottsághoz. Talán szabad lesz megállapítanom, hogy bár ez az ötös bizottság állandóan permanenciában van, mégis csak annyi eredményt tud felmutatni, hogy az ötös bizottság maga is az egy-gyermekrendszer hive — lévén az ötös bizottság tagjainak summa summarum egy gyermeke. Láthatják kedves olvasóim a siklósi ötös bizottságtól — föl egészen a Sajtóig, hogy az egy-gyermekrendszer kis és nagy üldözői maguk is lelkes hivei az egygyermek rendszernek, sőt legtöbben a gyermektelen rendszernek a lelkes barátai. 1908. március 1.