Pécsi Napló, 1908. május (17. évfolyam, 101-123. szám)

1908-05-23 / 118. szám

1908. május 23. „Pécsi Napló” javaslatot mielőbb terjeszsze a Ház elé. A költségvetést elfogadja. (Éljenzés.) Elnök: Az ülést tiz percre felfüggeszti. Isüünet után. Elnök: Az ülést megnyitja. Papp Béla a közelmúlt tapasztalataira hivatkozva, a bírák és ügyészek független­ségének szükségességét hangoztatva, elke­rülni óhajtja, hogy az ügyészek parancsszóra jobb meggyőződésük ellenére cselekedjenek. A költségvetést elfogadja. Pető Sándor adminisztratív kérdések­ről szól, fölemlíti a joggyakornokok és se­­gédhivatali tisztviselők sérelmeit. A költség­vetést nem fogadja el. Schuller Rezső a hitbizomány­ok és latifundiumok ellen kel ki, melyek tönkre­teszik a közép és kisbirtokosságot. A költ­ségvetést elfogadja. Dobrossláv Péter a nemzetiségi ügy­védek visszaéléseit teszi szóvá és bírálja a sommás eljárás hibáit. Beszédét a nemzeti­ségi képviselők sűrű ellentmondása zavarja meg. A költségvetést elfogadja. Ezzel a délelőtti ülés véget ért. A délutáni ülésen szól a hadseregben szolgáló orvosokról, mire a vitát megszakítják. Elnök jelenti, hogy Sziklai a pozsony— bécsi vasút ügyében május 29 én fogja in­dítványát megokolni. Kmety Károly indítványozza, hogy a tiszti fizetések dolgában tegnap létesült meg­állapodásokra való tekintettel holnap ne tar­tassék ülés, hanem csak hétfőn, hogy a pár­toknak alkalmuk legyen a kérdéssel fog­lalkozni. Az indítványt elfogadták, mire az ülés véget ért. Pap Cs. István a költségvetés ellen szólalt föl, majd Sesekutz Győző a teljes bírói függet­lenség mellett száll síkra. Brediceanu Coriolan és Schiller Rezső fölszólalásai után az általános vitát be­zárták. Günther Antal dr. miniszter reflektál az elhangzott megjegyzésekre. A végrehaj­tási törvény megalkotása a legsürgősebb feladat. Utal a Ház előtt fekvő javaslataira. A biztosítási jogot is egész terjedelmében reformálni fogja. Be akarja hozni (francia mintára) a fiatal bűnösök föltételek elítélését, t. i. csakis visszaesés esetén hajtják végre az ítéletet. A bírói kart máris függetlenítette, de az ügyészeket nem függetlenítheti a felső hatóságaitól. A sajtóeljárást gyorsítani kí­vánja, a becsület megoltalmazására pedig szigorúbb intézkedéseket akar meghonosítani. Kéri a költségvetés elfogadását. (Zajos he­lyeslés.) A részletes tárgyalásnál Nagy György, Sümegi Vilmos és maga az igazságügy­miniszter szólaltak föl, mire a költségvetést részleteiben is elfogadták. Semsey előadó után Manojlovics be­tűzte a léggömb — bár be volt nevezve — a startnál nem jelent meg. — Állítólag azért, mert a gyakori és hoszszú használat folytán nem versenyképes többé. Nyereményül értékes iparművészeti tár­gyak szolgáltak. A verseny­­­feltételek közül kiemelendő, hogy a versenyezőknek egy pont jelöltetett ki a leszállás céljára, s amely lég­gömb a legjobban megközelíti a célt,­­ az a győztes. Ez itt is, mint sok egyéb esetben ki­tűnt, hogy a verseny­feltételek kiírásához nagy gyakorlati érzék és tudás szükséges. A vezetők legtöbbje kifogásolta a kitűzött célt. Megindokolván, hogy a felsőbb légrégiókban járó ezelek, kizárják a cél elérését. A cél az északi tenger irányába esett volna. Mindent megcáfolt az eredmény. Változatosság kedvéért a verseny­bizott­ság úgy határozott, hogy minden versenyző­nek tetszésére bízza, hogy a leszállásra mely helyet jelöli, amit azonban előre be­jelenteni tartozik. — Ki volt zárva a leszál­lás helyéből Hollandia, ahol a léghajósokat a parasztság mindig megtámadja. Megtörtént egy ízben, hogy egy léggömböt rongyokká vágtak. A startnál tizenkét léggömb lebegett. Impozáns látványosság. A néző­közönség egé­szen betöltötte a nagy teret. Bedő Imre. 3 Hírrovatnak. Pécs, május 22. Utcaöntözési elvek. Rendszer nálunk, hogy rekkenő hőségben soha­sem öntözik az utcákat. Ellenben esős vagy httvös időben gyakran találkozhatni öntöző kocsikkal. Kiváncsi voltam, hogy mi ebben a ráció és megkérdeztem egy öntöző kocsist. Beszélgetésünk a következő: Én : Mondja csak, kedves öntöző ember, hogy van az, hogy nyáron a rekkenő hő­ségben, amikor csak úgy perzsel a nap heve­s az emberek tikkadtan, bágyadtan széde­­legnek a forró aszfaltos utcákon, önöknek még csak eszükbe sem jut, hogy egy kis hideg vízzel locsolnák fel a szinte gőzölgő aszfaltot, hogy így tűrhetőbbé tegyék a járóekelést a szegény embereknek. Máskor meg, amikor nem tűz a nap heve, nem iz­zadnak az emberek, önök olyan ambícióval járnak végig öntöző kocsijaikkal a hűvös utcákon, mintha csak ettől a cselekedetüktől függne a város boldogsága. Nem gondolja kérem, hogy ebben — enyhén fejezve ki magam — valami óriási nagy rendszertelen­ség van. D: Rendszer van ebben, kérem. Töké­letes, megdönthetetlen rendszer, mint min­denben, amit a város urai csinálnak. Bn: No, erre csakugyan kiváncsi va­gyok. .. Hát kérem, tessék csak türelemmel meghallgatni. Úgy­e bár az egész világ tele van azzal a humanizmus diktálta elvvel, hogy az állatokkal nem szabad durván bánni. Állatvédő egyesületek alakulnak mindenfelé, hogy az emberiséget rászoktassák az állat­­védelemre. Kérdem már most, nem köteles­sége e a városnak, ennek a nagy erkölcsi és politikai testületnek előljárni a jó példával. Hogy várhatja a városi hatóság, hogy a fu­varosok, a bútorszállítók, a szenesemberek kíméljék lovaikat, ha a város nem kíméli meg a saját négylábú szolgáit. Gyönyörű időben a következő elneve­zésű léggömbök indultak: — Podewils, — Bezold, — Abereron, — Pommern, — Köln, — Franken, — El­berfeld, — Kognak — Augusta, — Koblenz, — Ziegler — és — Tsehudi. A verseny­­eredmény fényes volt, ameny­­nyiben a léggömbök a lehető legsikeresebben oldották meg a feladatot. A „Pommern“, vezetője Hewel báró és a „Ziegler“ vezetője, Menfig főhdgy a kijelölt célponton kötöttek ki, — a „Koblenz“ vezetője, Beneke főhdgy pedig 20 méterrel a cél előtt szállott le. — A jury ezen három eredményt egy értékűnek mondva, holt repülés jelleggel elsőknek deklarálta. — Negyedik volt „Abereron“ vezetője Abereron százados 1800 méterrel a cél előtt. Sorban következtek aztán — El­berfeld, — Augusta, — Köln, — Kognak, — Franken, — Bezold, — Podenils, amelyek szintén оса 1300—2000 méterrel szálltak le a cél környékén. Utolsó volt „Tscaudi“, amely­nek vezetője eltekintett a helyezéstől. Az érdekes verseny tehát igazolta azt a tételt, hogy a légáramlatok ügyes felhaszná­lásával a cél többé kevésbé elérhető. Ént nem értem. Mi köze van ennek az öntözéshez? 6: Hogy mi köze? Hát nagyon jó köze van. Mert tudja meg kérem, ha mi tikkasztó hőségben öntöznénk, az az állatkínzás ne­továbbja volna. A csimborásszója, amely legalább is fogházbüntetést érdemelne. Tes­sék csak elgondolni a szegény pára ló sor­sát. Ahol ő megy, ott még gőzölög az asz­falt. Mögötte pedig meg már a hús víz­­cseppek locsolják és hűtik le a perzselő kövezetét. Hát nem ugyanaz a tortúra volna ez a szegény lónak, mintha a halálra szom­jas ember előtt vinnék az üdítő, friss vizet, de ajk­át soha hozzá nem érinthetné. Én: Furcsa okoskodás. Az állatok ked­véért feláldozni az emberek előnyét. Végre is az ember az első, a teremtés koronája. 6: Tévedni méltóztatik. .Én : Mit mond? Hogy nem az ember a teremtés koronája? 6: Szó sincs róla. Dehogy vonom két­ségbe. Nem is erre értettem a tévedését. Ha­nem arra, hogy mi az állatokat elébe helyez­­nők az embereknek. Ez nem áll. Mert hisz tudvalevő dolog, hogy a forró napokon min­den tizedik ember sem szeret kimenni az utcára. Ha tehát nem mennek ki, nem is érzik az öntözés hiányát. Ugy­e­bár, ez világos. Én : Világos ám a fenét. Hisz az em­berek kilencven százaléka nem a kényelem­nek él. Akinek pedig munkája van, az kény­telen a legnagyobb forróságban is elhagyni a hűs szobát. 6: Mondhatnám erra azt is, hogy aki­nek olyan sürgős és fontos a munkája, az szívesen eltűri ezért azt a kis forróságot. De azt mondom, hogy akik a nagy melegben kibújnak, még­is csak kevesebben vannak. Vagyis kivételek. Mi pedig nem a kisebb­ség, a kivételek kedvére dolgozunk. Ez ellen­kezésben van még az alkotmányos többségi elvvel ,is. Én: Köszönöm szépen az ilyen magya­rázatot­­, Verv­e kár, hogy ön is meg van győződve. Nekünk feltétlenül igazunk van. Akár az állatok, akár az emberek szempont­jából indulunk ki. Hisz mennyivel humá­nusabb a dolog, ha mi akkor öntözünk, ha a lovakat is öntözi egy kis perme­tező eső, így a lovak sem panaszkodhat­nak. És az emberek sem. Mert elvégre mégis csak öntözünk, a polgárok tehát nyugodtak lehetnek, hogy az öntözésre befizetett adó­­filléreik csakugyan a meghatározott célra fordu­t áttnak. Én: Hallja kedves barátom, maga ugyancsak nagyszerűen tud okoskodni. Biz isten ezzel a raffinált észjárással inkább be­­illene képviselőnek vagy városatyának, mint öntöző­ kocsisnak. ő: Ezzel sem mondott uram valami nagy titkot. Meggyőződtem már rég az újsá­gokból, hogy vannak a parlamentben nálam bizony, jóval gyengébb alakok is. Én: Csakugyan meghajlok ön előtt. Ő: Nos mivel ön ilyen elismeréssel van csekély személyem iránt, elárulom a döntő okot is, hogy miért nem öntöztetünk mi for­róságban és miért öntözünk esőben. Ez is rendszer. Az okszerű városi gazdálkodásból kifolyó fölséges rendszer. Ha az ir tanult fizikát, vegytant s más hasonló jókat, tudnia kell, hogy nagy szárazságban a források vize is leapad. Esőben pedig megdagad. Ugye , bár ez igaz ? Én: Nagyon természetesen. .: Ne lássa. Itt mutathatom be a mi kolosszális városi rendszerünk gyönyörű eredményét.. Ha melegben öntözünk, könnyen tapaszthatnánk a forrás vizét és akkor tu­lajdonképen az adófizető polgárok szájától vonnák el az ivóvizet. Meg tudja érteni uram, hogy micsoda közszükséglet egy városban az ivóvíz. És micsoda közegészségügyi hát­rányok származnának abból, ha nincs ivóvíz. A Tettye pedig száraz időben az embereket is, az utcákat is nem tudja kielégíteni. Egy­szerre két urat szolgálni nem lehet.

Next