Pécsi Napló, 1910. március (19. évfolyam, 48-73. szám)

1910-03-01 / 48. szám

2 főipán, főrendiházi tagot Trencsén vármegye, Haller János gróf volt főispánt Udvarhely vármegye, Becsky Emil vármegyei alispánt Ugocsa vármegye, Békássy István dr. földbirtokost Vas vármegye Purgly Sándor dr. volt országgyűlési képviselőt Szabadka szabad királyi város, Sziklay Ede földbirtokost Abaúj-Torna vármegye és Kassa szabad királyi város, Medve Zoltán dr. belügyminiszteri titkárt Krassó Szörény vármegye és Csaba Adorján járási főszolgabírót Szatmár vármegye és Szatmár Németi szabad királyi város főispánjává kinevezte. Hir szerint Baja főispánja ifj. Szemző Gyula, Bihar vármegye Miskolczy Ferenc alispán, Nagyváradé Hlatky Endre volt képviselő, Bács vármegyéé Vojnits István alispán lesz. Helyőrségi tiszti estély, a pécsi helyőrség tisztikara március hó 5-én, szombaton tartja utolsó műsorral egybekötött estélyét a Nemzeti Casinó termeiben este nyolc és fél órai kezdettel. A művészi színvonalon álló érdekes műsorra már hetek óta folynak az előkészületek és amint halljuk, ez gazdagság tekintetében még felülmúlja az emlékezetes februári estély kiváló érzékkel összeállított programmját is. Meghívók a tisztikar részéről ezúttal sem bocsáttatnak ki; a kaszinó tagjai és vendégek családjaikkal együtt szívesen láttatnak. A műsor számait és szereplőit legközelebb közölni fogjuk. — A Mecsek-Egyesület 1909-iki évkönyvében a Parkosztály jelentéséből véletlenül kimaradt, hogy Schönwald Imre ékszerész a virágokkal legszebben díszített ablaktulajdonosok jutalmazására egy szép emléktárggyal járult, továbbá elhatároztatott, hogy keressék meg a városi hatóság, hogy a Kardos Kálmán utca déli oldalán és az alsó sétatér északi szélén levő gyalogjárdába ültetett fákat távolittassa el, mert azok ott teljesen feleslegesek, lévén ott részben a házaktól, részben az alsó sétatér fáitól elég árnyék s emellett a járda szűk volta miatt a járást mindenképen akadályozzák. Az uj temetőhöz vezető gyalogút mellett, ahol az árnyékra nagy szükség van, az onnét kivett fákra nagy szükség van és azért azok ott lennének elhelyezendők. — Orvosi estély. A pécsi orvosok szokásos négyheti összejöveteleket ma, kedden esti nyolc órakor tartják meg a Nádor helyiségeiben. — A Pécsi Kath. Kör felolvasóestélye. A szokottnál is nagyobb érdeklődés nyilvánult meg a kath. kör vasárnapi felolvasó estélye iránt. Künn csúnya, csatakos idő, az eső csak úgy szakadt, de azért a közönség szinte özönlött a körnek szép palotájába úgy, hogy fél hatkor már nemcsak a diszterem, hanem a szomszédos termek s a karzat is megtelt előkelő, érdeklődő közönséggel. S a hivatásos muzsikusok s a dilettánsok, s a műértők és laikusok egyaránt nagy várakozással lesték a vendégművésznek, Balassa Kálmán operaházi tagnak fellépését. Nem ismeretlen ember a pécsiek előtt, de amióta nem hallottuk, azóta öt év telt el s csak a kiérdemelt szimpátiának a tanúbizonysága, hogy olyan nagy érdeklődéssel kisérjük fejlődését. S nem csalódtunk benne. Művészetének két eleme, a korrekt megértés és a tiszta nyugalom, határozottan erősebb lett benne. Akár idegen (Wieniawski koncertjének 2. és 3. tétele) akár magyar (Hubay, Plevna-nóta) szerzőt intrepretál, megérti és meg tudja értetni a gondolatot s fel tudja kelteni a hangulatot. Pedig külső eszközökkel nem dolgozik, tartása úgy, mint előadása nyugodt, rajta biztos, vonásai kristálytiszták. Saját szerzeményű Bölcsődalában mint a szelíd érzelmek mesteri festője mutatkozott be. A közönség feszült figyelemmel hallgatta a művész játékát s a végén nem szűnt meg a tüntető taps, míg Mozart Merittjével, majd Burmester Air-jével nem toldotta meg programmszámait. Különösen gyöngyöző staccatói érdemelnek külön felemlítést. Tisztelői hatalmas babérkoszorúval lepték meg, amelyből méltó rész illeti meg nejét, akinél discrétebb, engedelmesebb kísérőt még keveset ismertünk. Balassa sikere óriási volt s őszinte szívvel várjuk «A viszontlátásra», Hang Dániel dr. főgimnáziumi tanár az üstökösökről tartott tanulságos, szép előadást vetített képek kíséretében. Nagy Valér joghallgató Várady Antalnak «A kereszt» címü költeményét szavalta el meginditó szépen. Az első és utolsó szám a tanítóképző intézet növendékeinek éneke volt, kik Báter János tanár vezetésével Kjerulf «Hardangeri nászút» ját, majd Losovy «Vadászkar»-át adták elő dicséretes, szép kidolgozásban. A legközelebbi estély (jövő vasárnap) a finn-estély lesz. — Felolvasó-esztély. A pécs budai külv. kath. kör vasárnap este tartotta harmadik nagybőjti felolvasó estélyét. Az estély bevezetéséül egy, erre az alkalomra műkedvelőkből összeállott 10 tagú zenekar játszotta el Stefan Arthur vezetése mellett Mascagninak Intermezzóját a «Paraszt becsülete c. operából. Az ügyes és gyakorlott műkedvelők játéka annyira tetszett a közönségnek, hogy még ráadásul kétszer kellett nekik játszaniok. Ezután Stefan Arthur, a kör alelnöke tartott «A mi feladatunk» címen magas szárnyalású, gondolatokban gazdag szép előadást. Beszédjének lényege az volt, hogy minden kath. ember akkor felel meg feladatának, ha saját magában és hatáskörében is iparkodik a köz által szolgált krisztusi eszméket megvalósítani. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Huszter Ferencné adta elő Ilosvaynak « ezek a férfiak» c. kiváló monológját. Sikerük előadása osztatlan tetszést aratott. Az estélyt a kör női karának éneke zárta be. A már megszokott sikerrel énekelte el a kar Bellini «Erdő reggele] 2. sz. női karra írt kedves darabját. Ráadásul csinos magyar népdal egyveleget adott elő a kar. Az énekszámokat Stefan Arthur dirigálta, Petrovics István pedig zongorán kisérte. Műsor után a közönség a mozgófényképszínház kitűnő képeiben gyönyörködött. — Hevesi Lajos író öngyilkos. Bécsből telegrafálja tudósítónk: Hevesi Lajos, a legkiválóbb írók egyike, akinek nevét Magyarországon éppen úgy ismerték, mint külföldön, Bécsben önként vált meg az élettől. Tragikus halála az összes irói körökben nagy megdöbbenést és igazi részvétet kelt, annál is inkább, mert az iró egész az utolsó napokig életvndornak látszott s teljes munkaerejében volt. Senki sem sejtette, milyen sötét és végzetes elhatározás érlelődött benne. Tegnap éjjel fél 10 órakor Hevesi Lajosnak, aki nőtlen volt, gazdaasszonya a mentőket hívta az írónak Wallfischgasse 8. sz. alatti lakására. Wagner dr. ügyeletes orvos Hevesi holttestét egy székben, ülő alakban, teljesen felöltözve találta. Revolverből a jobb halántékába lőtte a golyót. A halál bizonyára nyomban beállt. Előtte egy tükör állott és két gyertyatartó, amelyből a gyertya teljesen kiégett. Hevesi még szombat este bizalmas baráti körben és írótársak között élénk gondolatkeltő beszélgetést folytatott irodalmi terveiről. Hogy öngyilkosságát mindazonáltal tervszerűen előkészítette, az abból következik, hogy gazdaasszonyát előzőleg eltávolította. Asztalán Hevesi leveleket hagyott hátra néhány írótársához és egy kiadójához. Tette annál nagyobb meglepetést keltett, mert az utóbbi években testileg nagyon jól érezte magát és még a napokban örömét fejezte ki afölött, hogy öreg napjaira olyan fiatalos erőben érzi magát. Csupán a legutóbbi napokban vettek észre barátai rajta bizonyos zavartságot és levertséget, ami föltűnt ugyan, de aminek további jelentőséget nem tulajdonítottak. Sejtik, hogy aszmája volt és ez volt az oka öngyilkosságának. Éjfélkor bírósági bizottság jelent meg a lakáson, amely fölvette a tényállást. Ebben részt vett Hevesinek egy rokona, Friedländer dr. törvényszéki bíró is. Hevesi Lajos az utóbbi évtizedekben már csak kizárólagosan német nyelven irt. Állandóan tárcaírója volt a «Pester Lloyd»nak, a «Neue Fr. Presse» nek és a «Fremdenblatt» nak. Rendkívöl termékeny, eszmegazdag és sokoldalú író volt. Belletrists a szó nemes és előkelő értelmében, azon kívül rendkívül széles látókörű aesthetika és műtörténész. A társadalmi és művész életnek minden mozgalmát éber figyelemmel és nagy meglátással kísérte. Ő írta : «Jelki András bajai fiú rendkívüli kalandja ötödfél világrészben» című regényt, melyné kiválóbb ifjúsági olvasmány a «Gulliver utazásáén kivül nem hagyta el a sajtót Bármennyire német nyelven irt, de magyar gondolkozásu ember volt Magyarországon Hatvanhét éves volt. Irt magyarul is és pedig a fővárosi hatóság megbízásából a fővárost ismertető könyvet «Budapest és környéke» címen. Minden írásából a magyarokhoz való tartozandóságát fényesen demostrálta. A német irodalmat épp oly súlyos veszeség érte Hevesi Lajos halálával, mint a magyart. A barcsi kereskedők köre szombaton este tartotta meg nagy érdeklődés mellett hangverseny estélyét, melyre a terem szorongásig megtelt. Az estélyre meghívták volt Izsó Miklóst is, a pécsi Nemzeti Színház főrendezőjét, aki azonban kénytelen volt az utolsó napon a színháznál való elfoglaltsága miatt lemondani, így az egész műsort Kürschner Manóné Kallivoda Olga és férje, Kürschner Manó, a pécsi városi zeneiskola igazgatótanára töltötték be a közönség nagy gyönyörűségére és annak lelkes tapsaitól kísérve. Tudásukról — így szól a tudósító — a pécsi közönséget nem kell tájékoztatni, hisz csak a napokban arattak nagy művészi sikert a filharmonikusok nagy hangversenyén. A művészpár bőkezű volt a ráadásokkal és az elismerésből kijutott a kísérőknek is, Piszár Lujzikának, aki a hegedűjátékot és Szőnyi Rikardnénak, aki az énekszámokat kísérte zongorán, tanúságot téve ezzel, hogy Barcson a zeneművészi érzék is méltó képviselőkkel rendelkezik. A sikerült hangversenyt tánc követte. — Válasz egy újságtámadásra. A következő sorok közzétételére kérettünk föl: Tisztelt szerkesztő úr ! A „Munkás“ című lapnak vasárnap megjelent száma még külön cikkben is foglalkozik azon felszólalással, melyet a f. hó 21-én tartott városi közgyűlésen abban a bizonyos „kényes ügyben“ tartottam. Ámbár teljesen nyugodt vagyok afelől, hogy aki ismer (és ezek közt nagyon sok „elvtárs“) lehetetlennek tartja, hogy azt, amit a cikk nekem imputál, mondhattam volna és jóllehet, az említett cikkben kifejezésre jutott gondolkozási módtól legalább is oly távol állok, mint az állítólagos kijelentésem a valóságtól, mégis — minthogy a „Munkás“-nak legközelebbi száma, melyben helyreigazításomat közölhetném, csak jövő vasárnap jelenik meg — már most szükségesnek tartom kijelenteni, hogy az, ami ott felszólalásom gyanánt felemlíttetett, valótlan és nem egyéb, mint légből kapott koholmány. A cikkírónak egyéb megjegyzéseire, melyek ízlését és újságírói tisztségre való rátermettségét és oly alacsony fokon állónak mutatják, mint igazságszeretetét, ezúttal nem foglalkozom. Fogadja tisztelt szerkesztő ur kiváló tiszteletem nyilvánítását. Pécs, 1910. február 28-án jánosi Engel József. — A gépmester halála. A pécsi könyvnyomdák személyzete ma délután 7*5 órakor a nyomdaiparnak egy tisztes, munkás és képzett művelőjét, Schirmer Vilmos gépmestert kisérte utolsó útjára az Alsó Puturla utca 14. számú gyászházból. 1887 ben Szegedről jött Pécsre és néhány évi megszakítással, melyet egyik előkelő budapesti nyomdában töltött, mindig itt dolgozott, most már 14 éve a pécsi irodalmi és könyvnyomdai részvénytársaság tulajdonát képező könyvnyomdában. Különösen a finom művű nyomtatványok nyomás alá való elkészítése képezte feladatát és mindig derekasan megfelelt a mai nyomdatechnika követelményeinek. Csütörtökön még szorgalmasan, lelkiismeretes odaadással dolgozott, de abba kellett hagynia munkáját, ágynak dőlt és vasárnap reggelre meghalt. 60 évet élt. Özvegye, leánya és unokái gyászolják. Port „Pécsi Napló“ 1910. március 1.