Pécsi Napló, 1911. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-01 / 1. szám

I­MI Az utakat végpusztulásnak kitenni bűn lenne. A vármegye közönségének az új évben gondos­kodnia kell közutairól, mert a redukálás mód­szere tovább nem tartható. Elvégre a törvény­­hatósági közutakat a vármegye közönsége hasz­nálja, gazdasági érdekeket szolgál és bonyolít h. At közlekedés minden eszköze, így a köz­törvényhatósági közúti hálózat is erre szolgál. Elengedhetetlenül szükséges, hogy a vármegye közönsége közútjainak épségéről, jó karban tar­tásáról gondoskodjék. Remélhető, hogy ebben az állam is segítségére lesz. A helyiérdekű vasutak kibővítése és sza­porítása is folyamatban van. A vasutak építé­séhez való hozzájárulás mindig haszonnal jár. Alig nyílott meg a drávavölgyi vasút kiskőszeg­ siklósi szakasza, már föllendült a vonal mentén lévő községek gazdasági élete. A vármegye közönségének a vasutak építését tőle telhető-­leg előmozdítania kell. Itt van a vármegyei székház kibővítésének kérdése. A jelenlegi épület helyiségei elégtele­nek. Botrányosak azok az állapotok, melyeket a helyiségek elégtelensége s rossz állapotban tartása okoz. A levéltár értékes és gazdag anyaga szétszórva rothad a régi nyirkos börtön­­helyiségekben, piszkos, poros fülkékben Az irattárak túlzsúfolva, az állványok a padlótól a menyezetig, rogyásig megteltek. Életveszélyes e helyiségekben a hivataloskodás. A vármegye közönségét a vétkes gondatlanság vádjával lehet terhelni, ha a tarthatatlan s veszélyes helyzeten nem változtat. Egyes tisztviselők hivatalos he­lyisége ocsmány, egészségtelen tyúkól. Szeren­­állam igazságügyi palotát szándékozik melybe a kir. ügyészség fogházát is ,­ s igy a vá megye tulajdonát képező ipüri fogházépület fölszabadul s a vár­tulajdonába kerül, melyet átalakítással­­ fölhasználhat. Ez érdemben már az élén megindulnak a tárgyalások. Ez a a januári közgyűlés napirendjén van. A­­ közönségének alkalma lesz vele fog­tisztviselők megélhetésének biztosítását forgalom, mely már megindult, az új év szintén nagyobb hullámokat ver s már a tri közgyűlésen döntésre vár. Annyi bi­li, hogy a tisztviselők a drágaságot a mai­­fizetésükből elviselni képtelenek. Örökös­ökkel és uzsora­kölcsönökkel, fizetési lo­­kkal élni, hivataloskodni nem lehet. Éve­­nélkülözni, koplalni, mindenről lemon­dani, amit az élet nyújt s emellett lelkiismere­tes buzgalommal fáradozni, munkálkodni a köz­javára — abszurdum. A vármegye közönsége belátta, hogy a kínos helyzeten változtatni kell s a tisztviselők segítségére kell sietni, mert különben elmerülnek a terhek alatt s már a múlt közgyűlésen elfogadták az indítványt, hogy addig is mig az állam rendezi a fizetéseket, a vármegye közönsége gondoskodik a tisztviselői­ről és sürgősen ad drágasági pótlékot. A közegészségügyi intézmények fejlesztése szintén az új év feladatát képezi. Számos terv áll készen, mely az uj évben föltétlenül meg­valósul. Valamennyi pontos és messze kiható horderővel bír. Mindmegannyi közügy, mely­nek a köz veszi hasznát. A nagyjelentőségű tervek megvalósíthatók azonban csak úgy lesz­nek, ha a közigazgatás élén álló férfiak mun­káját a vármegye közönségének minden egyes tagja szeretettel, őszinte jóakarattal s hazafias áldozatkészséggel segíti. Pécs jövő éve 1911 a városi alkotások terén mélyebb nyomon fogunk járni. Visszapillantva a mai nappal zárókőhöz érkezett esztendőre, el kell ismernünk, hogy az mindenképen mozgalmas volt és ha az alkotások terén csakis az előkészí­tés munkáját végeztük is, az azokhoz szükséges jövedelmeknek a polgárság újabb megterhelése nélkül való fokozása már az 1911. évi elő­irányzatban is kifejezésre jut Helyesen jegyezte meg Visy László dr. a városi kör alakuló érte­kezletén, hogy a nagy­közönség az alkotások terén is legtöbbször csakis az eredményeket látja, de nem gondol arra, milyen befolyások érvényesítése, gondos utánjárás kell egy-egy ügy kedvező elintézéséhez! Bár nagyjában is­már fogadják. De nem csak kör azért is, mert a méretesek előttünk a jövő feladatai, mégis azoknak sorrendjére nézve kérdést intéztünk: Nendtvich Andor kir. tan.­polgármester­hez, akire a pécsi főispáni állás betöltéséig, melynek időpontja előttünk ma még ismeretlen a főispáni helyettesítés gondjai is nehezednek, adva fölvilágosítását, mely városi ügyek állanak az 1911. évi városi munkapogramm előterében, aki a fölvetett, Pécs minden polgárát érdeklő kérdésben a következő fölvilágosítással szolgált : A jövő év munkásságát túlnyomó részben főleg két fontos alkotás fogja igénybe venni: a városi villamos megépítése és a csatornázás. Ezek közt az első jelenleg már közgyűlésileg elhatározva, miniszteri jóváhagyás alatt áll s hiszem, hogy a tavasz folyamán az építést már meg is kezdhetjük, s ha minden jól megy, a jövő tél előtt be is fejezhetjük. A pécsi villa­mos vasút forgalomba helyezése tehát október végére, vagy november havára várható. A csatornázás terhei már készen vannak és a jövő év első havában e kérdés előkészítő tárgyalás alá kering A csatornázást, főleg pénz­ügyi okokból, több oldalról túlzott aggodalom­föltétlen szükség van,­­ szempontból, hanem építkezés jelenlegi pan­gását nevezetes részben épen ennek hiánya idézi elő, mivel a fekáliák eltávolítása a mai rend­szer mellett úgy­szólván elviselhetetlen terhet ró a háztulajdonosokra A pénzügyi nehézsé­g­­eket viszont némileg megkönnyíti az a növekvő államsegély, amelyben városunk a jövő évtől fogva részesedik és amely a csatornázás céljára fölveendő városi kölcsön amortizációjára fel lesz részben használható. Hiszem, hogy a megindí­tandó előkészítő tárgyalások megnyugtatólag fognak hatni a közönségre. A jövő év feladatát fogják továbbá ké­pezni a kultúra terén : a város­­elemi iskolák államosításának keres­zülvitele, mely a várost egy igen tekintélyes állandóan növekvő tehertől fogja mentesíteni. Ezt nyomon fogja követni e­lőreláthatólag a városi óv­idák államo ‘ása s talán sorre­rül a polgári leány,ski államosítása is. Reg­,,,‘1 a muzeum és a túrpalota, reményiem,. U­hogy a jövő év őszén, habár bérelt helyiség­ben, megnyílik az állami ipari szakiskola, s felszínen tartjuk az uj állami főgimnázium és internátus kérdését is. Az új állami reáliskola építése már befejezett dolog, az a jövő év fo­lyamán bizton meg fog indulni. Gazdasági téren a jövő évben megoldás alá kerül: a budai külvárosi vásártér építmények számára le nem foglalt részének parcellázása, amely a magánépítkezésnek lendületet fog adni. A Duna­ Gőzhajózási Társaságtól a fenn­álló szerződés értelmében a város polgárságá­nak járó, de azáltal ki nem használt 56 ezer méter mázsa kedvezményes ár a szén kérdésének végleges megoldása. A honvédtábor nélkülözhető részének a város részére való visszaszerzése is remélhető­leg kedvező megoldást fog nyerni A tervezett pécs-dolnji-miholjaci, esetleg nasici vasúti vonal megépítésének előkészítése és megoldása a város részére kért előmunkálati engedély megadása esetében sz­étén kiváló mérvben fogja tevékenységünket igénybe venni. Bizton reméljük, hogy a jövő évben föl­állítják városunkban a már­ régen várt üzlet­vezetőségét, amely kérdés hasonlóképen foglal­koztatja tevékenységünket. A felmerült tejhiány szükségessé fogja tenni, hogy ezen elsőrendű élelmicikknek városi elárusítását szintén programmba vegyük. Fog­lalkozni fogunk a vásá­csarnok létesítésével is, főleg arra való tekintettel, hogy az ilyenek létesítésének anyagi támogatására a földműve­­lésügyi miniszter igen tekintélyes összeget vett fel az állami költ­égvetésbe. A Széchenyi­ tér rendezése előreláthatólag szintén megoldás alá kerül. Meg fogjuk építeni az új belvárosi plébá­nia­lakot s a színház melletti üres telekre ter­vezett 2 emeletes bérház szintén meg fog épülni, ezzel is némikép enyhíteni fogjuk a jelenlegi lakáshiányt. A pénzpiac kevezebbre fordultával gon­doskodni fogunk a különböző beruházásokra szükséges, nagyobb törlesztéses kölcsön lebo­nyolításáról. Végül sociális téren meg óhajtjuk valósí­tani a városi cselédközvetítő intézetet, lehetőleg cselédotthonnal és tervbe vesszük munkásházak építését is, amennyiben a magán­vállalkozás attól tartózkodnék s amennyiben e célr­a a kereskedelmi kormány anyagi támogatása biz­tosítva lesz. Eddig a polgármester, aki eddigi tevékenységével jogot szerzett arra, hogy komolyan vegyük minden kije­lentését. Nagy segítségére lesz ezen szép és megvalósítható programra be­váltásában a napokban megalakítandó városi kör, mely nemcsak az itt váz­latosan ismertetett egy évi, de évekre szóló munkaprogrammot is meg fogja ismerni, melynek mindig visszatérő refrénje az lesz: mindent a polgár­ságért és mindent annak anyagi erejét túl nem lépő áldozatkészségével, sőt a távolabbi jövőben, a város közvetett jövedelmeinek fokozása mellett, ezen közterhek csökkentésével. A városok állami segítsége néhány év múlva 160.000 koronára fog nálunk emel­kedni, a vasútépítésre hozott áldoza­tokról is meggyőződésünk, hogy azt nagy forgalmat ígérő vasútra hoztuk meg és hozzuk meg a pécs-siklós­­dolnyimiholjáci vasútnál is, így ezen befektetés se tekinthető mindenkorra holt tőkének a város paritása szem­pontjából, mert ezen vasutak részvé­nyei jövedelmezni is fognak, így telve jó eményekkel nézünk nemcsak a holnap kezdődő új év elé, de a jövő évek városfejlesztési akciója elé, mivel ezen fejlesztés lépést fog tartani a városi jövedelmek emelkedésével, me­lyek nélkül ezen nélkülözhetetlen és el nem odázható fejlesztés fönnakadást szenvedne. Az adófizető polgárság adó­fizető képességének túlfeszítése mellett nem is kívánhatnék a fejlesztést és amit a polgármester 1911-re tervez, mindennél gondoskodás történik arról, hogy a haladás fölött érzett örömüket el ne homályosítsák az azokból szár­mazó újabb és elviselhetetlen terhek, így csak erőt és kitartást kívánhatunk a szép tervek kiviteléhez. „Pécsi Napló“ 1911. január 1. Az év utolsó napján. Irta: Fuchs Ádám. Pécs, december 31. Lejárt ismét egy év és elmerült az idő­­tenger végtelenségében. Unott az aság, kedves az újság; az újért elhagyjuk a régit, noha az új hálón is sok a lyuk. Tőle búcsút véve, visszapillantanak szellemi szemeink az ismert emberfejlődési történet évezredeire, a földfejlő­dés évmillióin át az örökkévalóság messzesé­gébe, melynek homályában kezdetét vette az erő; ez elárasztá az egész látható világot, neki életet és öntudatot, gondolkozást, érzést és s­ját akaratot adván, mindent egy cél felé vezet és ez ugyanazon titkos homályban lebeg, mint a kezdet. Lelkünk érzi az örökkévalósá­got mögöttünk és előttünk és annak meg­pillantása köz­ben megreszket a gondolattól, hogy a mi lelkünk is egy öntudatos része a világléleknek, hogy a mi ereinkben azon lé­nyeknek vére kering, akik hajdanában a mi

Next