Pécsi Napló, 1913. január (22. évfolyam, 1-24. szám)
1913-01-01 / 1. szám
e vetést, a gúnyt, a gyűlöletet, az üldöztetést, esetleg a gyilkos golyót, de a kezemben levő hatalmat felhasználom arra, hogy rendezett hadügyi viszonyok legyenek. E cél elérésére, ha kell a képviselői immunitást épúgy megsérteni, mint a házszabályokat. Különös operátor is volna az, aki a vakbélgyuladást ki akarná operálni, de a hashártyát nem merné felvágni. Ha valami hiba történt, az abból állott, hogy ez az operáció kissé elkésett, de mégis a 12-ik órában megtörtént. Az ó-esztendő mérlegében tehát megállapíthatjuk, hogy az 1912-i. esztendő alkal-mat nyitott a nemzet történetében az államférfiúi kiválóság érvényesülésére s ha meggondoljuk, mekkora külömbség, hogy a magyar nemzet fiai elmennek-e Galicia mezőire harcolni vagy nem, га meggondoljuk, hogy 100.000 család borulhatott volna gyászba s ha a hadi szerencse forgandóságánál fogva elképzeljük, hogy 6.800.000 orosz katona nyomul be virágzó városainkba, termékeny mezőinkre, míg ellenben az a tudat, hogy a monarchia hadai rendben vannak, mégis csak észre téríti az oroszokat is, de végül ha a balvégzet csatába hívja a nemzet fiait, akkor is megvan a hatalmas keret, hogy elég nagy hadsereggel mehessünk a harciérre, akkor, ha mondom, elfogulatlanul, pártszempontok nélkül, becsületesen, lelkiismeretesen gondolkodunk, föltétlenül be kell látnunk, hogy amikor a logika hatásköre megszűnt , a szerepet a makrancos - politika vette át, akkor hatalmas tehetség tekintett át a viszonyokon s bár a kontúrok már láthatók, az a tény, ami júniusban történt csak a távol jövőben fog igazi világításba kerülni. De tegyük fel, hogy a háború veszedelme épúgy elmúlt volna a hadsereg régi keretei és létszám mellett is, mint az uj véderő mellett. Tegyük fel, hogy egy tiszta választás újból uralomra emelte volna az ellenzéket s tegyük fel, hogy a nemzeti ellenállás és nagy bonyodalmak "ismét előkerültek volna s mindennek dacára semmi háborús veszedelem nem ért olna bennünket! De már maga az az élesátás, hogy egy ilyen veszedelem esélyét egy gyér politikus felhasználta az obstrukció kioperálására, zseniális tehetségre vall, mert ne higyye azt senki, hogy Bécsben akármilyen kicsinyes okból hajlandók lettek volna a magyar képviselők immunitásának sérelmét megengedni, mikor ők maguk a legnagyobb tisztelői a tradícióknak. Akár volt tehát háborús veszedelem, akár nem, el kell ismernünk, hogy tiszta látású, ügyes és bátor kéz dolgozott a magyar közélet fellendítésén s ez egy nemzet életében mindig szerencse, mert nem azok szokták nemzetük javát előmozdítani, akik a népszerűség dallamai között nyugodt vizeken gondoláznak, hanem azok, akikre azt kiabálják: „kövezd meg, feszítsd meg !“ Szerencsés nemzet, amelynek időről időre akadnak megfeszítésre méltó fiai. Nemzetünket a múlt esztendő egy ilyen férfiúval tette gazdagabbá és amikor búcsút mondunk az "eseményekben oly gazdag, szomorú esztendőnek, üdvözölnünk kell a mai nap nagy eseményét, a választói reform törvényjavaslatnak napirendre tűzését, mint régvárt újévi ajándékot, mely közel 1 millió új magyart von be a politikai jogok keretébe. A tervezet nem tökéletes, nem jelenti ideális megoldását a rég sürgetett reformnak, ele a demokrata érzelmű munkapárti képviselőkre és az ellenzékre hárul a feladat, hogy azt megjavítsák, tökéletesítsék, és érvekkel győzzék meg a többséget, hogy többet kell itt tennie, mint amennyit a tervezet koncedál, és nem akarjuk hinni, hogy a kormány javaslata minden egyes pontjához ragaszkodik, mivel az egész nemzet a békét, a megújhodást áhítozza, hogy a parlamentben tényleg a nemzet akarata érvényesüljön a jövő évben megejtendő uj választások alapján. Adná az Isten, hogy az uj talentumokat Vetne fölszinre, mert azokra nagy szüksége van az, országnak. .. s. Még egyszer a háborús országból. — Bulgáriáról. — Azon idő alatt, adoly a békekövetek a londoni St. James-palotában a békéről tanácskoznak és vitatkoznak, menjünk el újból a háborús országok egyikébe, a gyorsan nagggyá fejlődött Bulgáriába. Nézzük, milyen is az élet arrafelé. Előveszem naplómat, leírom abból újból a nyert benyomásokat, hadd olvassák az én kedves ismerőseim, az én jóembereim az abban foglaltakat. Aki egyszer meglátta a Keletet a maga speciális érdekességeivel, az vissza-vissza vágyik, hogy ismételve lássa annak visszamaradottságát, hogy ismételve gyönyörködjék annak változatos, mozaikszerű képében. Az európai és az ázsiai Törökországban való utazásom alatt nyert benyomások engem is visszavittek Keletre, hogy ismét magam előtt lássam a zig-zug utcákat, a maga állandó piszkosságával, a változatosabbnál változatosabb öltözetben levő népet, amely nagyon közel áll az ősi emberhez, az utca forgalmasságát, a zagyvalékos lármát, melyet a különböző nemzetiségek beszélgetés idéz elő. Berlin, London, Páris, Krisztiánia, Stokholm, Szentpétervár, Róma, Koppenhága a maga művelt egyformaságával monotonná teszi érzékünket, azért hébe-hóba egy kis kaviárra van szükség, mely izgat, mely megtöri a megszokottságiot. Az utasnak, a globetrotternak a kaviárja — a Kelet. Ott voltam ismételve a Balkánon, annak egyik legrégibb és mondhatni legérdekesebb városában — Filippopolisban. Ez képezte ezen időben utazásom legdélibb pontját. Török neve: Filibé, a bulgárok pedig Plovdin névvel tisztelték meg. Keletruméliának, Dél- Bulgáriának legnagyobb városa, vagy 45 ezer lakossal, mely a legvegyesebb népből áll. A peleskei nótáriussal, nagyzajtai Zajtay Istvánnal el lehet mondani, hogy van itt török, van itt görög, spanyol, örmény, arab, hogy van itt még bulgár is. Csak egy fél napot akartam itt tölteni, de a város festői panorámája, a népélet érdekessége itt tartott két napig és igy módomban volt nyugodtan, alaposan végig élvezni a sok — kaviárt. A város maga síkon fekszik, de a távolban óriási hegyek a várost és annak határát mintegy körül övezik. Egyik felén a városnak a Balkán hegy, a másik felén pedig a Rhodope-hegy, majd a Rilo-hegy ad festői képet. Azonkívül magában a városban is, az utcák közepette hirtelen, minden nagyobb átmenet nélkül, kopasz, nagy és meredek sziklatömb emelkedik az égnek. Az élelmes lakosság fölhasználja még a tetejét is és lovagvárakhoz hasonló módon, merészen építi oda kisebb-nagyobb lakóházát, melynek oldalfalai a szikla szélén nyugosznak, s mintegy a folytatását képezik fölfelé, egyenesen az ég felé törő óriási, zord kinézésű kőtömegnek. Négy ilyen nagyobb sziklatömb töri meg a város síkságát: a Csambasz-Tépé, a Nebet-Tépé, a Taxim-Tépé és a Saat-Tépé. Az első 212 méter magas, a másik három 112 méterrel alacsonyabb. A városok kívül még három ily hasonló módon kiemelkedő hegy foglal helyet a Bunarosik-, a Marko- és a Csennem-Tépé, mely utóbbi 283 méter magas. Az előbb említett Saat-Tépén van a törökóra-torony,amely ezúttal tűztoronyul is használtatik. Ugyanis a törököknek órája a napnyugta és a napkelte szerint folyton változik, mert akkor van éjjeli 12 órájuk, mikor a nap leáldozik. A nap leáldozásának ideje, miután majdnem naponkint változik, eszerint változik a törökök éjfélje is és eszerint az egész török óraidő. Minden töröklakta városban van tehát egy hely, egy torony, hol — minden három és öt napon igazítva — látható, hogy hány óra van most. Eszerint igazítják a törökök a házi- és zsebórájukat. Ép Ramazan-ünnepjük volt a törököknek, mely ünneplés egy hónapig tart el. A mecsetek égbe nyúló karcsú minaretjei ilyenkor esténkint lampionokkal vannak kivilágítva s a müezzin buzgóságtól telten hívja imára és a mecsetbe a minaret erkélyéről a hívőket: „La illahe illah Allah ne Mohamed részül ullah“. És ezek igaz vallási áhítattal mennek dicsérni Allaht, ki egy és kinek Mohamed az ő prófétája. Az ólomkupolával ellátott Dsumaja-dsámi a város legnagyobb török imaháza. A hodsa ilyenkor itt is, más mecsetben is egész nap hangos szóval köszönti Allaht. Hosszú ideig hallgattam e dsámiban a mi fülünknek bár szokatlan, de azért kedvesen misztikus dallamú imáját a hodsának, ki Mekka felé fordulva, térdepelve ült és felső testrészével előre és hátra hajlongott. Különben vagy 26 mecset szolgál Allah dicséretére e régi török városban. Nem mindennapi látványt nyújt a szemnek a bazárban való sétálás. A keskeny sikátorok oldalán jobbról-balról elhelyezett szűk, kicsiny különféle üzletek százainak egymásutánja, a maga élénkségével, a benne levő élettel, forgalommal, zajjal leköti az európai idegen figyelmét. Foltoznak, varrnak, kalapálnak, fúrnak, faragnak abban a kis műhelyben, mely mindjárt boltul is szolgál. Én egy vörösréz tálcát csináltattam magamnak, hogy azt emlékül elhozzam. Előttem verte ki a mester a tálcát az egyenes darabból, a keltezést is reávéste bulgár írással egyéb díszítés mellett, Íróasztalomon őrzöm, mint utazásaim egyik kedves emlékét. A kis utcáknak csúfolható átjárókban a kövezet rossz és piszkos. A nők magastalpú és sarkú facipőt húznak rendes cipőjükre s ebben tipegnek-topognak. A rondaságot és piszkosságot már nem is lehet fokozni — látva e helyeket. De azért a nép jár-kél benne, akár csak Pécs aszfaltján, a Király-utcában. A bazár mindvégig, de a város legnagyobb része is fából épült. Ha egyszer itt — különösen a bazárban — tűz üt ki, teljesen leég. A külváros házainak csak putri nevet lehet adni. De a természet enyhíti az emberek szegénységét és maradiságát, lomhaságát és piszkosságát. A Maricza-folyó a várost hazó „Pécsi Napló 1913. január 1 Siessen addig, mig nem késő egészségét Tisszaszerezni” Egy jelentéktelennek látszó meghűlés az összes légzőszervek legkülönfélébb megbetegedését vonhatja maga után. Igyekezzünk idejekorán elejét venni a bajnak, mert a könnyelmű elhanyagolás sokszor végzetessé vélhetik. A meghűlésből eredő köhögés, rekedtség, raeckfilés,nehézféle.grés és a légzőszervek hurutos megbetegedéseinél kitűnően bevált az orvosi előferűségek ápa Mindenütt kapható. Egy üveg ára 2 korona SO filléráltal javasolt ’ egy nagy üveg ára 5 korona. Postán legkevesebb 3 üveg rendelhető meg utánvétellel az egyedüli főraktárból: Dian?? Űr szertár, Budapest, Károly-koral 5. szám