Pécsi Napló, 1913. február (22. évfolyam, 26-49. szám)
1913-02-01 / 26. szám
2 Az adótörvények revisiója, Pécs, január 31. A pénzügyminisztériumban az új adótörvényeket végleg eltemették, mostani foranámjukban ezek a törvények többé nem fognak föltámadni. A pénzügyminisztérium illetékes ügyosztályában, ahol az adótörvények kérdésével foglalkoznak, már a legközelebbi napokban egészen titokban és bizalmasan olyan resszortcserék fognak történni, amelyeknek igen súlyos elvi jelentősége van az adóreform alapjait illetőleg. Azok a férfiak állanak az adóreform további előkészítésének munkájába, akiknek az adótörvények dolgában egészen más felfogásaik vannak, mint aminek a most már nyilvánosan is visszavont adótörvényekben megnyilatkoznak. Ilyenformán, amire újra aktuális lesz az adótörvények kérdése, ami a jövő esztendő januárjában fog bekövetkezni, már nem lesz szükség arra, hogy egyajabb adórevízió érdekében induljon meg ugyanaz az erőteljes csatározás, amely az egész ország polgári társadalmát az idén oly rövid idő alatt lázba hozta, az adótörvények támadói nyitott ajtókon fognak dörömbölni, mert arra készen lesz az az adótörvény, amelynek reformjáról ma csak annyit jelenthetünk, hogy a mostani adótörvénytől több lényeges pontban el fog térni. A pénzügyminisztériumban immár befejezett elvi elhatározás mellett már most is az üres levegőt szeldelik azok a kardcsapások, amelyekkel az adótörvények ellen való agitáció vagdalkozik. Az a bejelentés tehát, amit Khuen Héderváry Károly belvárosi választói előtt tett, amelylyel közölte, hogy az adótörvények életbeléptetése nem fog megtörténni, sokkal komolyabb és jelentősebb volt annál a látszatnál, amit keltett, hogy csupán haladékot fognak szenvedni az új adótörvények, amikor ez a nyilatkozat megtörtént, már el volt döntve az adótörvények sorsa és akkormár tudták a pénzügyminisztériumban, hogy az adótörvényeket végleg eltemették és azok mostani formájukban többet" nem fognak" visszatérni. A részletek dolgában nem vagyunk informálva, hangsúlyozzuk azonban, hogy minden kétségen felül áll értesülésünk hitelessége, amelyet az elkövetkezendő események igazolni fognak. A kormány kezdettől fogva hangoztatta, hogy az új adótörvény nem az ő alkotása, és akkor, amikor épen presztízsének védelme érdekében a kimondott szóhoz ragaszkodott, azt nem annyira az adótörvények érdekében, mint inkább olyan egyéni befolyások alapján tette, amely befolyások hosszú idő óta valósággal ránehezedtek a kormányzatra. Most, amikor az adótörvények dolgában már nem kell a pártpresztizst védeni, mert a fejlemények oda vezettek, hogy épen a pártpresztizs vesztett volna az ellenzést keltő adótörvényekhez való makacs ragaszkodás által, minden oka megvan a kormánynak arra, hogy a pénzügyi kormányzatban legalább olyan munkáért vállalja a nyilvánosság kritikáját, amely az ő alkotása, amelyhez azért lesz oka ragaszkodni, mert benne az ő intenciói jutnak kifejezésre. Ezért temették el az adótörvényeket és ezért nem fognak azok mostani formájukban feltámadni, mert nagy nevű hivatali előde alatt, ki halhatatlan érdemeket szerzett a kórház fellendítése, kicsiből nagggyá emelése körül, az üdvözlők nagy részével már együtt dolgozott. Kérte, hogy az előd által megkezdett nagy munkát az ő szellemében folytassa. Biztosította ez iránt való bizalmukról, hogy munkabírásánál, rátermettségénél fogva a vállalt nagy kötelezettségeknek meg fog tudni felelni, és megígérte e nagy munkához az orvosi kar teljességének egyöntetű, jóakaratú és ügybuzgó közreműködését. Végül kikérte az új igazgató jóakaratát is az orvosi kar részére. Mire Kaufer Móric dr. kórházigazgató a meghatottságtól elfogult hangon köszönetét fejezte ki az irányában megnyilvánult szívélyes érzelmekért. Ismert hosszú együttműködése révén a kórház orvosi karának minden tagját s működésüket megbecsülni tudja. Megemlékezett a volt vezetőről, a mesterről, Erreth Lajos dr ról, aki tudásával évtizedek szorgalmas munkájával, vasakaraterejével az intézetet azzá tette, ami ma ! Az ég áldását kérte az ő személyére, kit jól megérdemlelt nyugalmi állásába a kórház orvosi kara nagyrabecsülése, hálája kisér! Az orvosi kar bizalomteljes támogatását kérte hivatalbalépése alkalmából, biztosítva őket az ő szeretetéről, mert az eredményes munkálkodás zálogát csak a collegiális együttműködésben bírja megtalálni. Célja az intézetnek a rendelkezésre álló anyagi erőkhöz mért továbbfejlesztése, úgy a betegek érdekét, mint a tudományos előhaladás szempontját mindig figyelemmel kisérendi s e cél érdekében kéri minden kortárs hathatós támogatását, hogy egymás iránt való kölcsönös bizalommal, megbecsüléssel a kitűzött célt együttesen megvalósítani sikerüljön. Végül a kórházi orvosi karban a jó kortársi szellem ápolására, fenntartására kérte az összes megjelenteket: a betegek üdve, gyógyulása érdekében! A zajos éljenzéssel fogadott beszéd után a kórházi gondnoki iroda 10 tagú személyzetét Rák János gondnok vezette be s nevükben üdvözölte az új igazgatót, kérve jóakaratát a hivatal személyzete részére is, ígérve, hogy az iroda minden egyes tagja jövőben is teljes munkaerejével, legjobb tudásával azon lesz, hogy a közkórház ügymenetelének zavartalansága biztosíttassák, tovább fejlődése elősegítessék, régi jó hírneve fenntartassék. Az igazgató megköszönve az üdvözlést, biztosította a gondnoki hivatalt jó akaratáról, működésüket megbecsülni tudó elismeréséről. Jogos érdekeiket mindenkor szivén fogja viselni s azon reményének adott kifejezést, hogy az intézményt jövőben is a legjobb akarattal, odaadással fogják szolgálni. Ebben a jelben kívánja az együttműködés folytatását. Ezután az irgalmas nővérek főnöknőjük , Plisczka Jozefin vezetésével vonultak be, ki az ápolónők nevében az új igazgatótól is kérte azt a jóakaratot, megbecsülést, melyet elődje részéről is tapasztaltak s melyet a betegek türelmes, odaadó ápolásával jövőben is kiérdemelni igyekezni fognak. Az igazgató megbecsülő jóakaratáról az irgalmas testvéreket biztosítva, kérte, hogy mint eddig vallásra való tekintet nélkül részesítsék jövőben is az ápolásra szoruló, szánalomraméltó betegeket szeretetteljes ápolásuk áldásában. Ezzel a bensőségteljes ünnepély véget ért, hogy szombaton este a Nádorban tartandó kórházorvosi társasvacsorában nyerjen befejezést. A pécsi közkórház ünnepel – Pécs, január 31. Zászlódíszt öltött a mai napra a pécsvárosi közkórház, s az irgalmas testvérek gondos kezes virággal díszítették fel az igazgatói helyiségeket abból az alkalomból, hogy a kinevezett új igazgató , Kaufer Móric dr. hivatalát immár véglegesen elfoglalta. Az ünnepély, melynek mása 34 év előtt folyt le utoljára, házi jellegű volt s a teljes számban összejött kórházorvosi kar, (mely már 17 tagból áll), üdvözlésével kezdődött, kiknek nevében, mint legidősebb főorvos, Bokor Emil dr. tartotta az üdvözlő beszédet. Szívből jövő, keresetlen szavakban adott kifejezést az orvosi kar örömének a kinevezés megtörténte fölött. Kifejezte, hogy nem mint új ember került ezen a Pécs szab. kir. város közéletében a már igen fontos szerepet játszó tényező élére. „Pécsi Napló" 1913. február 1 Az általános sztrájk. Pécs, január 31. Mint látjuk, a szocialista elvek a külföldön óriási mértékben terjednek és a munkások szervezett szindikátusaik által védik sértve vélt jogaikat, a helyzet pedig az, hogy a munkások soha teljesen megelégedve nincsenek, jogaikat mindig sértve látják és azok védelme érdekében munkabeszüntetéssel, a sztrájk fegyverével fenyegetnek. A modern törvényhozás majdnem minden országban elismerte a munkásoknak a sztrájkhoz való jogát, abból a szempontból indulva ki, hogy ha a munkabeszüntetés egy munkásnak meg van engedve, kell, hogy az tíz, száz vagy ezer munkásnak is tagadhatatlan joga lehessen. így van ez a nyugaton már évtizedeken át, de a „mi szociológusaink"re még a 90-es évek végéig is azt hitték, hogy nálunk minden munkásmozgalmat el lehet nyomni s igy megtörtént, hogy a szocialistákat egyszerű rendőri intézkedésekkel akarta a hatóság megfélemlíteni. Ki ne emlékeznék, arra az időre, mikor a munkásokat toloncozással, lefényképezéssel s hasonló kedves dolgokkal zaklatták, de ez mit sem használt, amennyiben dacára az elnyomatásnak, a szocializmus kérdése egyre aktuálisabbá vált. Ma mindenki róla beszél — és tegyük hozzá — a legtöbb esetben kevés hozzáértéssel. Mostanában például azt a kérdést feszegetik, hogy minek is minősíthető a netán kitörő általános sztrájk, melyet nem gazdasági okok idéznek elő ! És itt felmerül az a felfogás, hogy sztrájkolni csupán munkabérért szabad, ellenben aki egy liberálisabb választójog miatt szünteti be a munkát, az közönséges lázadó, márpedig a lázadás elfojtására, — a kormánynak a rendelkezésére álló eszközökkel — vállalkozni kell. Az az általános tájékozatlanság, mely nálunk a társadalomtudományi terminológia terén uralkodik, egy tömegsztrájk alkalmával fog legjobban kidomborodni, na de erről még korai, beszélni. A sztrájk, amennyiben az csak egyszerű munkabeszüntetésre szorítkoznék, már magában véve is irtózatos csapás mindnyájunkra, de ha ehhez még az is hozzájárulna, hogy a sztrájkolók rombolásra adják magukat, úgy ennek beláthatatlan következményei lennének. Igen kívánatosnak tartom, hogy a sztrájkolók a törvényes alapot el ne hagyják s a közönségnek kárt ne okozzanak, mert ha ez bekövetkeznék, a megrémült közönség a hatalom hotalmára lenne utalva. A munkásság érdeke, hogy a sztrájkolók törvényellenes cselekedetre ne ragadtassák magukat; ezen mozgalomnak — ha már nem lehet elkerülni, — nézetem szerint — méltóságos lefolyásúnak kellene lennie, hisz a sztrájkot direkt a polgári jogok felszélesítése érdekében rendezik, márpedig ezek gyakorlására csak azok vannak érdemesítve, akik a fennálló törvényeket tiszteletben tartják. Reméljük, hogy a szervezett munkásság megfogadja vezéreinek intelmeit, de ha helyenként incidensek elő is fordulnának, úgy ezek a kitűzött intencióknak bizonyára nem felelnek meg. Annyit mondhatok, hogy a szervezett munkások rombolásra, köz- és magántulajdon elpusztítására buzdítva soha nem lesznek, akik őket a munkásság jogaiért, való küzdelemre irányítják, törvényes alapon minden alkalommal megmaradnak, a zavarosban halászó, katilináris exisztenciák, amelyek minden sztrájknál kompromittálják a szervezett munkásokat s rakoncátlankodnak, a hatóságok által szemmel tartandók, elvégre anarchiát tűrni nem lehet, és úgy arra is ügyelni kell, hogy a közgazdaság s a társadalmi élet a sztrájk idejére fel ne forduljon, azért jó eleve gondoskodni kell védelmi eszközök életbe léptetéséről, nehogy pl. a villamos világítási és légszeszmű-munkások, a közlekedési vállalatok alkalmazottjainak munkabeszüntetése által zavarok támadjanak. Miután pedig a sztrájkot nem titokban készítik elő, az nem találhatja a közönséget készületlenül s ezen nem változtat az a körülmény sem, hogy a munkabeszüntetésnek napja ismeretlen: akkor kell felkészülni, mintha az már e percben kitörne. Vészteljes időket élünk, különben is tömérdek a bajunk s mindezekhez most a tömegsztrájk réme is járul. Nem szeretek jóslatokba bocsátkozni, de megtörténhetik, hogy hevesebb vérmérsékletű emberek a munkásmozgalmat diszkreditálják és törvényellenes cselekedetekre ragadtatják magukat, ez esetben vér is folyhat, azoknak a vére, akik meggyőződésükért csatáznak a velük szemben álló felfogásokkal, mert hitük és meggyőződésük, hogy az általuk képviselt eszmék a legideálisabbak. Ez az ő szubjektív meggyőződésük, melynek helyességét ma alig lehet megdönteni, legfeljebb a jövendő, amely az igazság napját teljes világosságban fogja a világra ragyogtatni. Egy optimista.