Pécsi Napló, 1913. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

1913-02-01 / 26. szám

1913 február 1. „Pécsi Napló”* Uj bábom előestéjén. Szófia, január 31. (Eredeti távirat.) A Mir foglalkozik a porta merev magatartásá­val és kijelenti, hogy Bulgária a török válasz­­jegyzékkel meg lehet elégedve annyiban, mert az visszaadja Bulgáriának a teljes akciószabad­ságot. Ha a hosszúra nyúlt tárgyalásokat eddig elviseltük, ez tisztán a hatalmak iránt való tiszteletből történt, kik egyértelműen elismerték ügyünk igazságosságát. Európa érdekei és az általános béke kedvéért ily módon nagy árt fizettünk. Ha a nagyhatal­mak ezt eddig föltétlenül szükségesnek t­ar­to­ták, úgy most meggyőződhettek Török­ország makacs javíthatlanságáról és ez nekünk most jogot ad, hogy az ellenségeskedéseket szabadon folytathassuk. Konstantinápoly, január 31. (Eredeti távirat.) Szavon, a bolgár hadsereg főparancs­noka Mahmud Sefket pasához, a török had­sereg főparancsnokához a következő táviratot intézte: Dimotika, január 30. Őexcellenciájának, az ottomán császá­r hadsereg főparancsno­kának ! Közlöm excellenciáddal, hogy a lon­doni tárgyalások megszakíthattak. Van szeren­csém a fegyverszünetre vonatkozó jegyző­könyv negyedik szakasza értelmében érte­síteni, hogy az ellenségeskedések négy nappal e notifikáció után, tehát hétfőn este hét órakor újból megkezdődnek. Szavov, a bolgár had­sereg főparancsnoka, Mahmud Sefket basa azt válaszolta, hogy a notifikációt tudomásul vette. Konstantinápoly, január 31. (Ered. táv.) A sajtóiroda közli a főhadiszállás kommüni­kéjét, mely a következőket mondja : Miután a bolgárok a fegyverszünetet fölmondották, az ellenségeskedések a hadviselő felek között kötött fegyverszünet-jegyzőkönyv negyedik pontja értelmében hétfőn este 7 órakor újból megkezdődnek. A belügyminiszter a vidéki hatóságokhoz körtáviratot intézett, amely­ben a fegyverszünetnek a bolgárok részéről történt felmondásáról értesíti őket és hozzá­teszi : A kormány a helyzetnek, valamint a nemzet érzelmeinek megfelelően fog eljárni, kötelességét teljesíteni fogja. A miniszter kifejezést ad annak a reményének, hogy a lakosság a szükségeseknek mutatkozó intéz­kedésekhez hozzá fog járulni és felszóllítja a hatóságokat, hogy a rendet föntartsák és ne engedjék meg hamis hírek elterjedését, melyek a kedélyeket izgathatnák. Konstantinápoly, január 31. (Ered. táv.) A tegnap átnyújtott válaszjegyzék szövege a következő : Alulírott külügyminiszter tudomásul vet­te a válaszjegyzék tartalmát, melyet Ausztria- Magyarország, Anglia, Franciaország, Orosz­­orsz­ág, Németo­szág és Olaszország nagykö­vetei e hó 17-én hivatali elődjének átnyújtani szívesek voltak. Az ottomán császári kor­mány nem vonakodik elismerni, hogy a béke megkötése megfelel az általánosság óhajainak és érdekeinek és tudatában van annak, hogy kívánatos mielőbb véget vetni a harcnak, melyet egyáltalában nem idézett föl. A hatal­mak közlésükben szükségesnek tartották a portának azt a tanácsot adni, hogy Driná­­polyt engedje át a szövetséges balkáni álla­moknak és az Égei szigeteket illetőleg a ha­talmak gondjára bízzák azok sorsának eldön­tését. A császári kormány kiemelni kívánja, hogy már kétségtelen bizonyítékait adta en­gesztelő magatartásának azáltal, hogy mér­hetetlen áldozatokhoz járult hozzá. Miután Drinápoly olyan város, mely saj­átlagos ka­rakterénél fogva elválaszthatatlan összefüg­gésben van a török biro­dalommal, a város át­engedésének puszta híte az egész országban izgal­mat idézett elő, mely az előbbi kor­mány lemondásához vezetett. Mindazonáltal a császári kormány, hogy legmesszebbmenő tanúságát adja békés érzü­letének, hajlandó a hatalmak óhajának eleget tenni Drinápoly ama részét illetőleg, mely a Marica jobb partján van, míg az e folyó bal­partján lévő városrészt a mecsetekkel, sír­emlékekkel és egyébb históriai és vallási emlékekkel megtartani kívánja. A város eme részének közvetlen ottomán szuverenitás alatt való megtartása a császári kormányra szükségesség, mely alól nem vonhatná ki magát, anélkül, hogy az országot a legsúlyo­sabb konzekvenciákkal járó rázkódtatásoknak ki ne tenné. Ami az aegei szigeteket illeti, a császári kormány bátorkodik kiemelni, hogy míg azok­nak egy része a Dardanellákkal való közvet­len szomszédságuk folytán a főváros védel­mére elkerülhetetlenül szükséges, a császári birodalom ázsiai birtokainak integráns részét alkotó többi sziget birtoklása nem kevésbbé elkerülhetetlenül szükséges Kisázsia bizton­ságára. Minden olyan megoldás, mely a kor­mány autoritásának e szigeteken való csök­kentésére irányulna, azzal az eredménnyel járna, hogy e szigetek ugyanannyi agitációs középpontokká válnának és hatásuk átterjedne a szomszédos szárazföldre is. Ennek következ­tében a ziláltság és föloszlás állapota követ­keznék be, miként Macedóniában történt, melynek viszonyai Európa nyugalmát fenye­gették és még mindig fenyegetik. Eltekintve a sajnálatos hatásoktól, melyekkel ily meg­oldás Törökország közvéleményére járna, ellentmondásban állana a nagyhatalmak fel­fogásaival is, kiknek a császári birodalom állandó jellegű konszolidálásának és boldo­gulásának lehetővé tétele szívén fekszik. Ezeknek következtében a porta hozzájárul­hatna ahhoz, hogy a hatalmak a szövetséges balkáni államok által megszállott szigetek sorsát eldönthessék, ha számbaveszik az előbbeni megfontolásokat és gondoskodnak arról, hogy a Dardanellák helyzetének integri­tása garantáltassék, amit a magas porta Euró­pa egyik legfőbb érdekében lévő dolognak tart. A császári kormány meg van győződve, hogy a hatalmak az igazságosság és méltá­nyosság szellemében hajlandók lesznek elis­merni, milyen nagyok az áldozatok, melyek­hez a kormány már eddig is hozzájárult és el fogják ismerni, hogy a porta jogosan jár el, ha visszautasít mindennemű új követelést és igényt, a­melyeket a szövetségesek eset­leg emelhetnének. A magas porta őszinte megelége­déssel vesz tudomást a hatalmaknak­­ takaró disz­pozícióiról és arról az ígéretéről, h­ogy a török kormányt erkölcsi és anyagi támogat­ásban részesítsék, hogy lehetővé tegyék neki a háború által okozott károk helyrehozását és a birodalom természetes kincses forrásainak hasznosítását. Konstantinápoly, január 31. (Ered. táv.) A Jeune Ture Írja : Az archipelagoszi szige­tek birtoka Törökországra nézve sokkal érté­kesebb, mint Drinápolyé. Ha azonban lehet­séges is, hogy a porta tárgyalásokat kezd drinápolyi vilajetre vonatkozó új koncessziók­ról, az már teljesen lehetetlen, hogy a szige­tekre nézve bárminő tárgyalásba belemenjen. Konstantinápoly, január 31. (Ered. táv.) Csekmesze mellett a török előőrsök megüt­köztek a bolgárokkal és megverték azokat. 36 bolgár katona elesett. Konstantinápoly, január 31. (Ered. táv.) Abtrovaliánál a Harmadik török cirkáló 3 görög szállítóhajót fenékbe lőtt. Konstantinápoly, január 31. (Eredeti távirat.) A porta utasította a londoni nagy­­bizottait, hogy addig ne­ utazzanak el, amíg a balkán delegátusok el nem utaztak. Konstantinápoly, január 31. (Ered. táv.) Izzed trónörökös Csataldzsába utazott, hogy át­vegye a csapatok főparancsnokságát. Berlin, január 31. (Eredeti távirat.) A Lokalanzeiger jelenti, hogy a Janinától délre folyt ütközetben 2 görög zászlóaljat meg­semmisítettek a törökök. A halottak száma 600 volt. London, január 31. (Eredeti távirat.) A Times tudósítója jelenti Skutariból: A tö­rök helyőrségnek sikerült egy váratlan kiro­hanással San Giovanni di Mediába jutni, ahonnan kiverte a montenegrói hadsereget és megszállta a kikötőt. Skutarin albán zászlók lengenek. London, január 31. (Eredeti távirat.) A Daily Telegraph jelenti Belgrádból. A szerb diplomáciai alkalmasnak véli a porta válaszát a további tárgyalásokra. Legjobban szeretnék, ha a vitás kérdéseket a nagyhatal­mak döntenék el. Belgrád, január 31. (Eredeti távirat.) Hivatalos szerb híradás jelenti, hogy a szerb kormány a bolgárral egyidejűleg mondotta fel a fegyverszünetet. Pétervár, január 31. (Eredeti távirat.) Szaszanov külügyminiszter kijelentette, hogy a londoni nagyköveti reunió, dacára a meg­változott helyzetnek, továbbra is folytatja működését. „ Bécs, január 31. (Eredeti távirat.) A hatalmak egykedvűséggel néznek az esetleges újabb háború elé, mert remélik, hogy az lokalizálható lesz. (Lásd legújabb.) MOLLffl­ SEIDLITZ'PQR felülmúlhatatlan háziszer mindama gyomorbajok­nál, melyekből a rossz emésztés és székrekedés szokott keletkezni. A gyógyszertárakban MOLL készítménye kérendő. Eredeti dobozokban ш == 2 korona. =====1 FÓ­ SZÉTKÜLDÉS: MOLL A. gyógyszerész, cs. és kir. udv. szállító által Bécs, I., Tuchlauben 9. sz. Vidéki megrendelések napon,a posta-utánvét mellett teljesít­­tetnek. — A raktárakban termét határozottan MOLL A. alá­írásával és védjegyével ellátott készítményeket kérni. MOLL 1 50SBORSZESZ a legjobb fájdalomcsillapító bedörzsölés, csűz, köszvény és egyéb meghűlési bajoknál. A rak­tárakban ólommal zárt (plombiit) üvegekben s 2 koronáért kapható. A MOLL- készítmény kérendő. HÍRROVATUNK. ■ — József főherceg Pécsett megbetege­dett. Csütörtökön este 10 órakor érkezett Pécsről Budapestre József főherceg. A fára­­dalmas hadgyakorlatok és a rossz időjárás kellemetlen következményekkel járt a fő­hercegre, aki még Pécsett könnyebb meghű­lést érzett. Mikor tegnap éjjel felérkezett a Várba, már kissé lázas is volt. Ma reggel 6 órakor értesítés jött a Várból a Margit­szigetre Czyzevszky Gyula dr. főorvoshoz, akit azonnal felkérettek a főherceghez. A főorvos megvizsgálta a beteget és kisebb hőemelkedést is konstatált. A meghűlés köny­­nyebb természetű, azonban elővigyázatos­ságból a főhercegnek ágyban kell maradnia. József kir. herceg a pécsi csapatszemlénél semmiféle elővigyázatot nem tanúsított. Reg­gel 9 órakor már a görcsönyi határban volt, ahol mintegy 1400 főnyi csapat foglalt állást és rendszeres gyakorlatot tartott lőgyakor­­lattal, meneteléssel, akár csak nyáron, pedig nem csak nyár nem volt, hanem amint azt meg is írtuk, csikorgó hideg is volt. A kivonult tisztek csodálták meg legjobban a főherce­get, aki a nagy hidegben negyedfélórán át időzött a gyakorlat színhelyén, gyalogszerrel ismételten végigjárta a frontokat, még egyé­­nenként is megvizsgálta a legénységet, nem is gondolva arra, hogy hideg van és se mene­telés, se gyakorlatozás föl nem hevíthette.• Annyira belemerült katonai tisztébe, hogy a legénység mindjárt arról regélt, soha ilyet nem láttak . Királyi herceg és ennyire komo­lyan veszi a dolgot, fázik a katonákkal, noha erre szüksége se lenne. Közel járt az idő két órához, amikor végre a tiszti kaszi­nóba érkezett ebédre, de ott még alig mu­tatkoztak a­ meghűlés jelenségei. Csak út­közben kezdte magát rosszabbul érezni. Ma reggel táviratilag értesítették a főhercegi udvarból a bécsi főudvarmesteri hivatalt, hogy József főherceg, aki ma reggel akart Bécsbe utazni, hogy részt vegyen a Rainer főherceg temetésén, betegsége miatt Buda­pesten kénytelen maradni. — Bucsú egy ítélőtáblás elnöktől. Szege­den csütörtökön délben teljes ülést tartott a kir. ítélőtábla, melyen Vén András tanács­elnök búcsúztatta a 40 évi bírói szolgálat után nyugalomba vonuló Kray István ítélő­táblás elnököt, aki mindössze négy évig állt a tábla élén. Hálásan mondott köszönetet Kray István a tábla bírói karának, hogy őt működésében odaadóan támogatták. Kray azért ment önként nyugalomba, mivel leá- 3

Next