Pécsi Napló, 1913. szeptember (22. évfolyam, 210-217. szám)

1913-09-16 / 210. szám

XXII. évfolyam Kedd 1913 szeptember 1­ 210 (7614.) PÉCSI NAPLÓ Fzert­esztőség és kiadóhivatal, Munkácsy Mihály­ u. 10. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőségi telefon 109.— Kiadóhivatali telefonn 27. Felelős szerkesztő: LENKEI LAJOS Előfizetési árak: Egész évre 24 kor. Félévre 12.. Negyedévre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Nyílt-tér sora 60 fillér Megalakult Andrássy pártja. — Saját tudósítónktól. — Budapest, szept. 15. Megalakult ma Budapesten Andrássy Gyula gróf elnöklésével az uj Országos Alkot­mánypárt, melynek alakulási előkészületei nagy érdeklődést keltettek országszerte, mely kifejezésre jutott az alakuló ülésen is. Bizo­nyos dolog, hogy a Nemzeti Munkapárt egy­sége kiállotta ezen súlyos tűzpróbát is, mivel az új 67-es alapon álló pártnak nem sikerült éket vernie a Nemzeti Munkapártba, melynek csakis kellemes lehet a 48-as alapon álló pártok gyengítése, mert annak sorait ritkí­totta meg Andrássy személyes pártja, míg a 67-es elem ezen táborozásból csakis meg­erősödve került ki. Tulajdonképen alig ész­lelhető ezen új párt programmjában valamely lényegbeli eltérés a munkapárt program­já­tól, csak azon különbség legszembeszökőbb, hogy ezen programmban sok oly kívánság foglal helyet, mely ott él a munkapártiak szi­vében is és csakis a megvalósítás időpontját várja, míg Andrássy, aki most nem felelősség súlya alatt készítette el program­ját, azt könnyen dekorálhatta oly desideriákkal, me­lyeknek beváltása reá belátható időn belül nem kötelező, de még kormányrajutás esetén is évtizedekre lenne szükség, amíg az ígéretek beváltására sor kerülhet. Mi az új hatvan­hetes pártban a munkapárt fegyveres társát szeretnék látni az ország javára való munkál­kodásban, ámde Andrássy annyira el nem palástolható gyűlölettel beszélt még az alakuló ülésen is régi antagonistájáról, Tisza István grófról, aki ellen hangolni igyekezett a nép­­gyűlést is, hogy ezen két kiváló magyar em­ber együttműködéséről alig lehet beszélni. Sok napirenden levő kérdésről nem nyilatko­zik a program, és úgy sejtjük, az új pártnak a parlamenti pártok közé való beékelése mit se változtat a belpolitika sivár helyzetén. Hogy az Országos Alkotmánypárton meg­jelent Andrássy hívek nem a munkapárt és Tisza István gróf dicsőítésére gyűltek egybe, azt az ülés előtt is bölcsen tudtuk. Hecht Ernő dr. nyitotta meg az értekezletet, majd Sprin­ger Ferenc, a Ferencváros képviselője indo­kolta meg Andrássyhoz való csatlakozását, mire nagy figyelem közepette Andrássy Gyula gróf kezdett beszélni visszatérve pályája kezdetére, vázolva alkotmányos életünk fo­gyatkozásait, a nemzeti akarat meghamisí­tását, ismételve kitérve a Désy perre, a par­lamenti erőszakosságokra, ismertetve saját tevékenységét az alkotmányos biztosítékok terén, törvényhozói munkásságát, mint bel­ügyi államtitkár, majd miniszter. Fölsorolta mint törték össze lépésről lépésre az alkot­mány biztosítékait, ami nagyra növelte a bizalmatlanságot az alkotmány mindkét té­nyezője ellen. Majd kifogásolta, hogy a ma­gyar faj érzékenységét nem respektálják, a nemzetiségi és szociális kérdéseket taglalta. Mezőssy Béla ugyancsak Tisza ellen be­szélt, majd beismerte, hogy tisztességes be­csületes programmal törekesznek a hata­lomra, mely programmtól alaposan ijedezik szerinte a munkapártnak elnevezett közkere­seti társaság. Az utcán újból beszélt Andrássy, beszédét a következőkkel fejezve be : . A nemzet előtt nem szabad a politikának olyan­nak lennie, hogy csak mesterséges eszközökkel, csak erőszakkal legyen fenntartható, hanem olyan­nak kell lennie, hogy természetes támogatását találja meg a nemzet szívében. Ez a mi célunk. Az a mi célunk, hogy a magyar politikát visszaállítsuk helyes alapjára, arra az alapra, mely a szabad önkormányzatot, az igazi nemzeti akaratot akarja felszabadítani, nem pedig erőszakkal, mesterséges eszközökkel egy olyan politikát, mely nem kell senkinek és amely kény­telen durva eszközökhöz folyamodni, mert érzi, hogy nem talál visszhangot a közértelemben. Tehát a szabdságot, az alkotmányt akarjuk védeni. Nehéz küzdelmünk lesz. Sokkal nehezebb, mint a rendes parlamenti küzdelem, mert annyira eldurvult a harc, annyi nagy egyéni érdek forog kockán, hogy készen kell lennünk minden ellen­eszközzel szemben. Nem bánjuk bármilyen lesz a küzdelem, helyt fogunk állani. És ha küzdelmünk­ben a nemzet támogatni fog, biztosan győzni is fogunk előbb, vagy utóbb. Ajánljuk magunkat az Önök barátságába és jóakaratába. (Zajos éljenzés és taps.) Evvel a népgyűlés véget ért és a tömeg a legnagyobb rendben szétoszlott. Az Országos Alkotmánypárt programmja. Minthogy alkotmányunk az utóbbi évek vál­ságai közben sokat veszített belső értékéből és minthogy kétségtelen, hogy a közéleti erkölcs, a zavartalan kulturális és gazdasági munka, a király és a nemzet között való harmónia, a törvényben gyökerező állami önállóság és a külfölddel szemben való egységes fellépés csak akkor lehet valóban szilárd, ha az alkotmány és a törvény megingat­hatatlan alapon áll és ha a királynak minden tör­vényes hatalma és a nemzetnek minden joga is föltétlen tiszteletben részesül, a különböző közjogi felfogású egyénekből álló értekezlet kimondja, hogy az alkotmány megza­vart működésének helyreállítása és szervi alko­tásokkal való megerősítése céljából egységes pártot alakít. A párt a létező közjogi alapon a törvényeink­ben foglalt rend pontos végrehajtását és az azokban biztosított minden jog érvényesítését szigorú köte­lezettségének tartja. A párt — mint ellenzéki párt — az államélet minden vonatkozására kiterjedő, részletes prog­­rammot nem ad, hanem arra szorítkozik, hogy álláspontját az alkotmány megerősítésére és a gyakorlati élet többi legfontosabb kérdésére vonat­kozólag jelezze. A programm egyenként felsorolt pontjain kívül a párt minden osztály, felekezet, foglalkozás és fajbeli különbség nélkül minden olyan érdeket magáévá tesz, amely a magyar társadalmat erősíti, a független exisztenciák számát szaporítja, a vagyonosodást és a kultúrát emeli, az egyéni szabadságot biztosítja, a szociális igazságot elő­mozdítja, a közerkölcsöket javítja és egész műkö­désének legfőbb célját, a magyar nemzeti állam erejét és alkotmányos szabadságát szolgálja. Az alkotmányos rend érvényesülésének biz­tosítása végett a legsürgősebb feladat, hogy a meg­zavart jogfolytonosság és a parlament törvényes szabadsága helyreállíttassék. Evégből követeli a párt, hogy az elkövetett jogsérelmeket kétségtelen hatályú jogszabály repa­­rálja, hogy olyan házszabály alkottassák, amely­nek kötelező voltát mindenkinek el kell fogadnia. Ez az új házszabály zárja ki a technikai obstruk­­ciót, biztosítsa a költségvetés egyszerűbb és gyor­sabb elintézését, de semmiféle klotűrt ne ismerjen. A házszabály ilyen szigorításával kapcsolat­ban feltétlenül gondoskodni kell arról is, hogy a képviselőház elnöke a pártokon felül álljon, az elnökségben ne egy pártot képviseljen, hanem a képviselőház egészének, a törvényhozás rendjénél, és méltóságának érdekeit személyesítse meg. Intéz­ményes biztosítékokról kell gondoskodni, amelyek lehetetlenné teszik, hogy a Ház elnöke magát a házszabályokon túltegye. Szükséges, hogy a képviselőház szuvereni­­tását és a maga fegyelmezésére vonatkozó önren­delkezési jogát visszanyerje. Szükséges, hogy a katonai jellegű parlamenti őrség már a véderő érdekében is eltöröltessék, szükséges, hogy a parlament összes közegeinek hatásköre és tevé­kenysége felett ne külső fórum, de maga a Ház bíráskodjék és hogy a Ház tárgyalására vonatkozó minden rendelkezés ne törvényben, hanem csakis a házszabályokban legyen megállapítva. De koránt sem elégedhetünk meg azzal, hogy az alkotmányos élet normális folyamata helyre­állíttassék. Az alkotmányt meg is kell erősíteni. E célból az ország ügyeire az egész arra megérett társadalomnak törvényes befolyást kell biztosí­tani, mert minél többen osztozkodnak a jogban, annál szilárdabb alapon áll az alkotmány és mert azok kizárása, akik a jogban való részesedést jogosan követelik, — mert a joggal élni képesek — az állam békéjének szilárdságát és az alkotmány alapjait gyöngíti. Csak a kulturális és politikai viszonyaink által megengedett legvégső határig menő jogkiterjesztés juttathatja huzamosabb időre nyugvópontra a választói jog kérdését. A párt­ehát nem tud a jelenleg megállapított választói jogban megnyugodni és újabb demokratikus reform alkotását tartja sürgősen szükségesnek. Erre vo­natkozólag a következő alapelvekből indul ki: A magyar állam történelmi jellegét veszé­lyeztetni nem szabad. De ha — s a párt ezt köve­teli — a választók számát a régi választói lélek­­szám kétszeresére, vagyis körülbelül 2 millió 400 ezerre emeljük, ezzel a jogkiterjesztéssel a hatalom gyakorlására megérett elemek jogos igé­nyeit ki lehet elégíteni minden veszély nélkül. A választói jogosultság a 24-ik életév betöltéséhez köttessék és közvetlen legyen. Senki se bírjon egynél több szavazattal. Az ipari munkásságot illetőleg a választói jognak az írni-olvasni tudáson egy kerületben illetve községben való egy évi letelepültségen kívül más feltétele ne legyen, mint az, hogy az 1907. évi XIX. t.-c. alapján szer­vezett országos munkásbiztosító pénztár, vagy valamely bányatársládának biztosításra kötele­zett tagja legyen, illetve az összeírást megelőző két évben együttvéve legalább 12 hónapig tagsági joga élvezetében lett légyen. A szavazás decentra­­lizáltassék és a törvényhatósági joggal felruházott és a rendezett tanácsú városokban, valamint bizo­nyos meghatározott számnál nagyobb lakosságú községekben és olyan kerületekben, ahol az írni­­olvasni tudó, 24 éven felüli férfilakosság száma a választói törvényben meghatározott százalék­számot eléri, titkos legyen. Olyan új kerületi be­osztás készíttessék, amelynek alapját a lakosság sűrűsége, kulturális és gazdasági fejlettsége szol­gáltassa. A választói jog újabb szabályozása kapcsán kívánja a párt a választási bíráskodás reformját is. Minden választási visszaélést, különösen a válasz­tási elnökét és a hatósági személyekét, egyes ese­tekben szabadságvesztés alkalmazásával és mindig kellő szigorral kell büntetni. A választást lehetőleg olcsóvá kell tenni. A képviselőház reformját ki kell egészíteni a főrendiház átalakításával. Ne legyen az egy élet­nélküli test, hanem legyen a politikai életnek eleven és független tényezője és tényleg nyújtsa a kétkamara-rendszer előnyeit anélkül, hogy a haladást meggátolja és a képviselőháznak a poli­tikában szükséges szupremációját megszüntesse. Lapunk mai száma 10 oldalra terjed.

Next