Pécsi Napló, 1914. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1914-01-01 / 1. szám

zdasági krízis —, kezdték érezni ezek, hogy ez a szó nem puszta várhatlan erők, észrevétlen kezek ugattak valami iszonyú görgetetig rohant, rohant egyre több exisztenciát söpörve el útjából, aminek alapjai, nem a realitás tatlan vasbetonjában gyökeredzgni, omladozni kezdtek. Mintha dühöngött volna s szedte bozatait, úgy buktak el az emgazdasági élet mezején, égi bűnök is most virágoztak , nőttek nagyra és tombolták őket. Mintha minden kelevény akart volna kifakadni. A borzalmas volt, az elemek fékrejátéka nem kevésbé, de a gazitasztrófa megrázó hatása sem lb ezeknél. Két esztendő elvonult már fölötmég mindig szorongó szívvel , az uj év hajnalát. Sejtések műnk, hogy a keserű pohár telt be, a sornak még nincs zen. A gazdasági élet válsága fogja kívánni a maga áldozaezeket az áldozatokat már a len tizenhármas év érleltelmúlásra. A férges gyümölcs mi fájáról. .fátyolt lenget felénk a levendő... A sötét év után, agyogásával szivünkben, biza- ,báljuk átlépni az uj év kü- s vihar, dühöngő katasztrófa e legjavát , és most már Rác, rnyaian 11 . év hajnalán örüljök hár le tét és lásson bennünket friss- 5 erejűnek a remény virágaisdelt jövendő,gyvédi tanács tagjai. Az igazságügy - est szervezte újból az ügyvédi tanács ybe az ország minden részéből nevevédeket. Pécsről és több más nagyból egyetlen tagja sints az uj ügyvédi ren iparkodását. Csak midőn II. úr, édesanyja uralkodásának agyobb befolyásra tett szert, J’he- t dűlőre vinni, a császárnak azon égásával, mely az egyházi tiltási csomóját nem áldoztatta, haegyszerüen ketté vágta. Alkal- Klimó püspök halála. A püspöki évig üresedésben hagyták s ez irtották az erőszakos szerularesztelt operációt, törülték Pécsházi birtokok sorából, a később püspököt pedig befejezett tény , ki a püspöki kinevezést Pécsütl is elfogadván, utólag nem it és nem is protestált a városon. Anál inkább tiltakozott a mészetesen hasztalanul, van érdekeltsége abban állói tázi birtokoknak a javadalmasok megosztásánál Pécs várost e hagyták s igy nem sorozták be se a káptalani, székesegyházi idei birtokok közé, hanem mintyet meghagyták közös birtokelmei« évenkint megosztoztak üspök 4/ь, a káptalan ~/t, a szó- Dapnövelde Veg Ve részt kapott, ha a város fölszabadításánál itt. A kir. kincstár a pécsi kleártokat kínálta itt Pécs helyett ez esetben a földesúri jogért zéról fizetett megváltási összegé lett volna. A papság a cserereagált, mire legfelső elható „Pécsi Napló“ 1914. január 1. a pécsi válság fattyúhajtásai. A kereskedelmi élet minden megrázkódtatása nemcsak hogy mély sebeket ejt a közvetlenül érintett piacok gazdasági életében, hanem — ami sokkal jelentősebb — olyan közhangulatot teremt, mely nélkülözvén az objektivitás megkülönböztető képességét mindenre és mindenkire rászögezi a pusztulás végzetes stigmáját. Észlelhető ez pedig különösen akkor és ott, hol egy bekövetkezett, de a kereskedelmileg fel nem világosított emberek előtt még most is érthetetlen eset a bizalom fogalmát teljesen lenyomja. Olyan mérvű összeomlás, mint a pécsi Ullmann cégé teljesen felbillenti a következetes gondolkodást és mindenki előtt csupán azon kérdés lebeg, varjon milyen gyönge lehet a többi cég és vállalat, mely nem élvezte az Ullmann cég fényes reputatióját, mikor annak az alapzata olyan törékenynek és semmisnek bizonyult. Pedig az Ullmann cég bukása a figyelmes szemlélőre nem jelentett meglepetést. Mindenki ismerte egyes érdekeltségeinek ingatag alapját, hogy egyéb egészségtelen, túl nagy és nehezen mobilizálható váltók hevertek a cég tárcájában, de nem tudta"senki, milyen alapok állanak a cég rendelkezésére ilyen kockázatos érdekeltségek fentartására. Tehát a nyilvánosság által is rossznak minősített százezrek kétes elhelyezése és bizonyosra vehető elvesztése sem volt képes arra, hogy az érdekeltek körében nyugtalanságot keltsen. Ennek a csodálatos jelenségnek csak egy forrása lehetett és az : a bizalom suggestiója. Ezen suggestió hatása alatt állott Pécsnek minden embere és ha találkozott volna olyan, aki hirdetni merte volna az ellenkezőt, bizonyára minden oldalról szánalmas miosolyival találkozott volna. És jött a fordulat. A keserves csalódás annyira fájt, hogy némi enyhítést csak egy hozhatott: az általános bizalmatlanság meg' ■ fel nélkül arra, várjon, alapos, indokolt-e eze rázalmatanság ,vagy nem. Elejtett szavak, megjegyzések, kávéházi beszélgetések és más hasonló források nyomán szárnyra keltek Pécsett a legképtelenebb hírek és megindult a legegészségsebb cégek halottá nyilvánítása is. Ma az egyik, holnap a másik cégről terjesztik a fizetésképtelenség hírét, annélkül, hogy az illetőknek csak sejtelme is lehetne ezen ellenőrizhetetlen híresztelések forrásáról, de annál jobban érezték a hatást, mert a rossz rázás következtében kategorikus fölszólítás ment a pécsi javadalmas klérushoz, hogy a város által az udv. kamarai pénztárba már befizetett megváltási összeget, az úgynevezett ekvivalenst (egyenértéket) annál is inkább vegye föl, mert a kincstár a pénzt idegen számlára tovább nem kezeli. Némi habozás után az érdekeltek föl is vették a pénzt, bölcsen tudva, hogy magasabb fórum, ahová panasszal fordulhatnának, nincsen a földkerekségen. Márta Teréziának a püspöki széküresedés idején bevonolt alkalma megismerkedni a káptalan intranzigens magatartásával, amit a felséges asszony makacsságnak minősített. A Dráva—Száva közét a valpói és csepini uradalmak területének kivételével a pécsi püspöki megyéből kihasítani és a diakovári egyházmegyéhez csatolni rendelte a királynő. Ezen időben Kertizza ült a diakovári püspöki székben, kit méltóságra pécsi theologiai tanári állásból neveztek ki. A pécsi káptalan az egyházmegyét a megcsonkitástól tőle telhetően megóvni törekedett s ezen buzgóságában annyira mert, hogy a drávántuli rész elszakítása kérdésében a királynő intézkedésére egybehívott tanácskozmánytól távol maradt, a városunk fölszabadításának előkészítése végett Pécsre kiküldött királyi biztosokkal pedig szóba se állt. Jól érezte a kápalan hszautasító viselkedése miatt mélyesen és önként kell me, ha” csak az illegalitás várni nem akarja. Fölküldte a nagy hírek különösen megrendült városban, amilyen most Pécs, mindig hitelre találnak. Sajnos, de feltétlenül igaz, hogy ilyen híresztelések messze túlmennek a város falain és a fővárosban ma már a pécsi piac iránt nagy idegenkedés mutatkozik. Az ilyen súlyos viszonyok között a szigorú objektivitás betartása sokkal ajánlatosabb mint phantasmagóriák felépítése, mert elvégre a pécsi piacnak nem újabb szenzációkra, hanem nyugodt konzolidásra van szüksége. És ámbár vannak patológiai esetek, melyeknél a rombolás örömet vált ki, a túlnyomó többségre nézve mégis sokkal fontosabb lehet a közérdek egyöntetű megvédése, mint valótlanságok, Cassandra jóslatok veszedelmes és céltalan szétkürtölése. Budapest, december 30. Katyánszky Sz. cell Villány község jövője. Villány, december vége. A hírlaptudósító helyzete legkényelmesebb akkor, midőn tudósításában örömittasan hazabeszél, céltábla pedig, midőn elég bátor az egészségtelen közállapotokat kritika tárgyává tenni. A laptudósítót ténykedésében kell, hogy az igazság érzete vezérelje, s midőn a közállapotok javításáról van szó, akkor az általa gyakorolt tárgyilagos kritikát senki ember fia tőle rossz néven nem veheti. Villány község múltjáról vajmi keveset tudunk, mert a levéltár, a községi láda, melyben a múltak emlékeit szokták megőrizni, kong az ürességtől, úgy látszik és ezért hozzáférhetetlen. Annyit azonban tudunk, hogy 40—50 évvel ezelőtt Villány még egy nagyon igénytelen falu lehetett, melynek utolsó postája, a tőle egy órányira fekvő, még ma is igénytelen Lapáncsa volt. Ezen állapot az hiszem eléggé jellemzi Villány községnek akkori elmaradottságát. Nagyobb lendülete adott Villánynak az 1868. évben Üszögre Szigetváron át Barcson a ..Délivaspályához CSabnóhÖZ. Víssüt •'* '.sz..,1870 . A'1 * megnyílt „Alföld—fiumei vasút esték-,vilányi szárnyvonala'4. Körülbelül akkor is tette alapját a villányi borok hírnevéne Albrecht, jelenleg Frigyes főherceg uradalm A múlt század kilencvenes éveiben a bokereskedések gombamódja felszaporodta A vasút, borkereskedelem révén emelkedő a bevándorlók száma, élénkült a forgalom az ipar, a kereskedelem és a bortermelés, ekkor indult meg egy járási székhely emerése érdekében azon mozgalom szeretve prépostot egy kanonoktársával Bécsbe, többit a nagyprépost saját följegyzései, méh két eljárásának igazolására megirt, igy aják elő . Audienciánk volt a felséges asszonya, egészen olyan, amilyenre előérzetem vett a melytől előre féltem, miután arra Krrtiz püspök előzőleg figyelmeztetett. A püspö mikor nemrég Bécsből való hazahúzták, Pécsett megfordult, elmondta, hogy az audienciáján a pécsi papságot hozta szél Mária Terézia és a pécsi nagyprépostot ö fejűnek nevezte. A püspöknek — saját állása szerint — mindjárt nem jutott eszél hogy a királynő ezen éles megjegyzéselitjé kívánt lenni annak a renitenciának, mily a káptalan Pécs város fölszabditása kor tanúsított. Csak távozása után gondolt er. Ezt el lehet ugyan neki vinni, menne tizzának bizonyára akkor is a velünk va ügye forgott fejében, hiszen teljesen elfoglal őt az a vágya, hogy a pécsi egyházmegyén« drávántuli részét le * Száva partjáig a bős miai (ma diaková«) püspökséghez isatoltassa. Ilyen körülmények között ennye megfeledkezhetett arról, hogy a királya által adott firalmat fölhasználva, engem mint sok éven át pécsi theologiai tanártársé és mindennapos asztaltársát menthessen a felség felém irányuló haragját negengesztelje. Dehát az ő céljának érdekében valhogy a trónnál a pécsi papság meging°tt h felét ne támogassa.