Pécsi Napló, 1914. május (23. évfolyam, 99-123. szám)

1914-05-01 / 99. szám

. XXII. te. A Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársasággal kötendő szerződés becikkelyezéséről. XXIII. te. A Magyar—Keleti Tenger­­hajózási Részvénytársasággal fiumés ausztrá­liai járatok fentartása iránt kötendő szerződés becikkelyezéséről. XXIV. te. A Magyar—Keleti Tenger­hajózási Részvénytársasággal galac—kon­stantinápolyi magyar hajójáratok fenntar­tása iránt kötendő szerződés becikkelyezé­séről. XXV. tc. Az 1881 : XLI. törvénycikk módosításáról és kiegészítéséről a tengerparti területek kisajátítása végett. Földbérlők Baranyában. Pécs, 1914. ápr. 30. A közel­múltban Magyar Földbérlők Országos Szövetsége címmel" György Endre vol belső titkos tanácsos, volt földművelési miniszter, a Magyar Tudományos Akadémia tagja elnöklete alatt megalakult a földbérlők országos testülete, mely a földbérlők érde­keinek védelmét, jogviszonyának rendezését és az ingóhitel kérdésének megoldását vette programmjába. A Szövetség erős agitációt fejt ki céljai­­nak elérése érdekében. Jól tudott dolog, hogy a jelenleg tárgyalás alatt levő polgári törvénytervezet keretében a haszonbérleti jog törvényes szabályozást fog nyerni. A tör­vénytervezet azonban nem tartalmaz olyan rendelkezéseket, amelyek a földbérlők kí­vánságait kielégítenék. A haszonbérleti jog ma csupán személyi, mely bizonyos ingatlan használatához ad egy személynek vagy tár­saságnak jogot, azonban ezen jognak anyagi értéke nincs. Már­pedig kétségtelen, hogy azon hosszú évekre szóló jog anyagi értéket is rejt magában, mert hisz a haszonbérlet tulajdonképpen üzlet, melynek haszna van, mely az évek soránál a jog által biztosított munka eredményeként gyümölcsöket is hoz. Hasonlítsuk csak össze a haszonbérleti jogot a gyógyszertári joggal. Utóbbinak van pénz­értéke, előbbinek nincs. Ennek természetes következménye azután azon viszás állapot, hogy egy bérlő, aki gazdaságába mindjárt a bérletbelépés alkalmával sok ezer koronát kényszerült befektetni, s akinek gazdasági felszerelése egy tekintélyes vagyonértéket képvisel és akinek évekre szóló földhaszná­lati joga egy tekintélyes kereset és jövedelem­­forrás élvezését biztosítja, mindezek dacára hitelet nem élvezhet, vagy ha igen, akkor ezen hitel csupán az ő személyével áll kap­csolatban és nem a gazdasági vagyonával és ezen hitel feltételeiben olyan, aminő az ő műveltség hullámzásoknak alá­vetve, hogy legmagasabb pontjára emelkedve ismét visz­­szasülyedjen. A valószínűség emellett lát­szik bizonyítani, a geológia ugyanis három egymást követő jégkorszakról ad számot, melyek idejére azonban a nézetek igen el­térők. A csillagászat jön segítségül most a geológusoknak — amennyiben az újabb számítások igazolják, hogy a nap a göncöl szekerének egy csillaga körül kering s kerin­gési ideje 253 ezer év — ez egy nap év. Meg­lesz e napévnek is tél, tavasz, nyár és ősze ? —s ha igen, úgy itt a jégkorszak oka a nap­tél ideje. Az emberi műveltség tehát az egyen­lítőtől a sarkok felé tolódik széjjel, hogy újból visszatérjen az egyenlítőhöz, a mi jég­korszaki barlanglakónk egy odaszorult ember­fajnak legészakibb képviselője — hasonlóan az eszkimókhoz. A szellemi műveltség magával hozza az erkölcsök finomulását, vele a lelki élet fejlődését; az okultizmus, a spiritizmus s más rokon tudományok fejlődés útmutatása gyanánt reá világít egy egy nemesebb lelki világ kifejlődésére. S el fog azt hiszem rövi­desen következni az idő, hogy ágyú­csövek helyett — a csillagdák távcsövei fognak az éghez meredni és az emberiségnek szeme előtt széttárul a fátyol, amely elrejti szemünk elől azt a világot, a­mely az emberi lélek fej­lődésének útját kijelöli. S ez lészen majd az emberiség egy újabb aranykora, érdekeinek, az ő gazdasági, gazdálkodási és termelési kívánságainak és feltételeinek egyáltalában nem megfelelő s ebből folyólag neki nem is hasznos és nem is kielégítő. Mindezen és még számos egyéb kisebb­­nagyobb bajokon és vistás állapotokon óhajt változtatni és segíteni a Magyar Földbérlők Orszáágos Szövetsége. E szándék természe­tesen széles ez országban élénk visszhangra talált, s dacára annak, hogy a szövetség ma még csupán három hónapja működik, kebe­lébe máris oly nagy számmal sorakoztak az ország földbérlői, hogy a szövetségnek súlya és tekintélye van, mely két kellék-természe­tesen alapfeltétele annak, hogy céljait meg­valósíthassa és programmját a gyakorlat­ban keresztülvihesse. A Földbérlő Szövetség működése ki­terjed az egész országra és jelenleg főként oda irányul, hogy az érdekeltekkel minél részletesebben megismertesse a jelenlegi álla­pot hibáit és bajait; de egyúttal megmutassa a módot is, mellyel ezen hibákat jóra változ­tatni s ezen bajokat orvosolni lehet. E vég­ből a Földbérlő Szövetség az ország minden részben bérlőértekezleteket tart s tegyük hozzá — teljes sikerrel. Baranyában f. évi május hó 3-án délután 3 órakor rendez a Földbérlő Szövetség ily értekezletet, még­pedig a vármegyei gazda­sági egyesülettel karöltve, annak közgyűlése napján. Az értekezlet a vármegye székházá­ban lesz megtartva. Czingelly Árpád: „Pécsi Napló" 1914. május 1 A gazdák és az iparosok. Budapest, április 30. A mindenkit boldogítani akaró sajtó­­orgánumok nagyon felzúdultak azon, hogy az OMGE a Magyar Gazdaszövetség, vagyis a gazdatársadalmi testületek legtekintélye­sebbjei vissza akarják adni az Országos Központi Hitelszövetkezetet eredeti rendel­tetésének. Micsoda rut önzés az, írja egy­­némelyik lap, hogy a mezőgazdaság nem akar részt kérni az iparral járó kockázatból ? A kérdésnek ily módon való fölvetésével mintegy kifejezést akarnak adni annak, hogy a különböző közgazdasági ágaknak nemcsak testvéri egyetértésben kell egymással élniök, hanem egyúttal — hogy kissé talán nem parlamentáris kifejezéssel éljünk — azt a békát amit az egyik kihalászott, a másiknak kell okvetlenül lenyelnie. Körülbelül ilyen a helyzet, ha a mező­­gazdasági és ipari szövetkezetek egymáshoz való viszonyát tekintjük. Csakis az, aki nem ismeri sem a mezőgazdaság, sem pedig az ipari hiteligények kielégítésének egy­mástól elütő módjait, mondhatja azt, hogy a gazdaközönség önző, amikor nem akar tovább részt kérni az ipari szövetkezetekkel járó kockázatból. A mezőgazdasági hitel soha sem koc­kázatos. Akár földkölcsönt vesz föl a gazda, akár személyi kölcsönt, annak mindig meg­van a fedezete. Emitt a földbirtok, amott a kezesek garantálják azt, hogy a kihitelezett összeg a pénzintézetnek meg fog térülni. Az ipari kölcsön egészen más természetű, az ellen senkinek sincs kifogása, hogy az iparosok is igénybe vehessenek a gazdák pénzintézeteiből kellő biztosíték mellett sze­mélyi hitelt, de azt igenis jogosan lehet ki­fogásolni, hogy mezőgazdasági jellegű pénz­intézetek tőkéit fordítsák ipari üzemek pénz­szükségleteinek ellátására. Ehhez elsősorban is rendkívül nagy tőkeerő szükséges. Ez saj­nos ma különösen a szövetkezeti alapon mű­ködő pénzintézeteknél legkevésbé van meg. De ha még volna is, okvetlenül figyelembe kell vennünk, hogy az a kölcsön, amelynek ellenértéke valmilyen ipari termékben fek­szik, mindig nélkülözi a reális biztosítékot, hiszen e termékek áringadozása szinte ki­számíthat­at­lan. Egy ma elkészített bútor­darab, ruhanemű vagy más egyéb ipari ké­szítmény, ha csak egy esztendeig is fekszik raktáron jelentékenyen veszít értékéből. A belső értéke talán megmarad, de nem a for­galmi értéke. Már magában véve az is vesz­teség, hogy a beléfektetett pénz kamatozat­­lanul marad. Tessék már most két-három évi kamatveszteséget és konjunktúrák valami véletlen változását venni, előáll olyan koc­kázat, amit csakis a hitelt nyújtó pénzintézet sirat meg, ha máskép nem hat úgy, hogy leköti minden tőkéjét s ezáltal a későbbi hiteligényeket nem tudja kielégíteni. Nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy az iparűzés, az ipari üzemek financírozása már a dolog természetéből kifolyólag is koc­kázatos lenne. Ha van elég pénz és van mindég pénz ipari befektetésre, akkor annak bősé­gesen megtérül a kamata. De ha a pénz ke­vés, vagy bizonyos idő múlva elfogy, vagy meggyérül, akkor el lehetünk rá készülve, hogy még a korábbi tőkebefektetések hasz­nát sem igen fogjuk látni, úgy van ez, mind mikor felépítünk egy gyárat, azt mintasze­rűen berendezzük, beszerzünk elég nyers­anyagot is, vannak szakértő munkásaink is, egyszóval megvan minden kellék, csak épen a munkások keresetére szükséges pénz hiány­zik, vagy a gépek fűtéséhez való kőszénre nincsen pénz. Mit ér ilyenkor a nagy tőke­­befektetés­ ? Maga az Országos Központi Hitelszö­vetkezet vezetősége, köztük első­sorban is Korányi Frigyes báró vezérigazgató teljes mértékben együtt érez az iparosokkal és az iparvállalatok, ipari szervezetek pénzzel való kellő ellátását elsőrendű gazdasági szükség­nek tartja, sőt mi több, nemzeti érdeknek, ámde lehetetlen be nem látni azt, hogy a hitelszövetkezetek központja a mai szerve­zetében képtelen ezzel a feladattal megbir­kózni. Szövetkezeteknél utóvégre is mindig a tagok összesége a döntő, minden tagnak joga van az intézmény előnyeiből részesülni, szinte természetes tehát, ha hatszázezer mezőgazda jövőben több jogot kíván s több előnyt mint amennyiben mostani körülmé­nyek között öt-hat ezer iparos részesül. Tessék tehát az ipari szövetkezetek részére külön és olyan központot felállítani, amelyik egyrészt tőke erejénél fogva, másrészt kellő szakismeretek birtokában meg tud birkózni azzal a feladattal, ami az ipari hitel­nyúj­tással együtt jár. Zsidók fenyitő adója. Irta : Cserkuti Adolf, városi levéltáros. A szabadságharc lezajlás után 1850. március 17-én magurai Augusz Antal kerü­leti főispán utján a következő rendelet érke­zett — ahhoz való alkalmazkodás végett —­ Pécs városához, német nyelven : A soproni cs. k. hadkerületi parancs­nokságtól, 885. szám. Mélt. Augusz Antal urnak, a tolnai pol­gári kerület cs. k. főispánjának, Szekszárdion. Ő excellenciája báró Haynau táborszer­nagy és orsz. hadparancsnok ur múlt hó 22-én 933-5561 szám alatt kelt rendelete értelmében nyomatékkal kell odahatni, hogy a magyar zsidóközségekre kirótt fenyítő adó­nak (Strafkontribution) immár bevégzett részletes kivetése (Repartition) után az alkal­mas intézkedések minden további ellennyi­latkozat nélkül megtétessenek arra nézve, hogy a f. é. március hó végén esedékes első részlet a kellő időben tényleg befolyjon. A méltóságodnak alárendelt polgári ke­rületre e pénzbüntetésből esik: Baranya megyében 21.800 forint, Tolna megyében 44.500, Pécs városban 5.000 és Somogy megyében 27.700, összesen tehát kilencven­kilenc (99) ezer forint. Ezen adó beszedésére és pontos beszál­lítására személyes felelőség terhe alatt a bizottság (komité) tagjai: Grünwald Ignác Szombathelyen, Lederer Zsigmond Győrött, Pappenheim Ármin Pozsonyban, Szinger Sa­lamon, Tataári és Adler S. D. Bonyhádon, innét már egyenes utasítást kaptak és most csak az van még hátra, hogy ezen komité­­tagokat, kik a pesti hadparancsnokság által láttamozott meghatalmazással egyenként el vannak látva, feladatuk keresztülvitelénél a hatóságok támogassák és nekik szükség esetén segédkezzenek. Szíveskedjék ennélfogva méltóságod az alá­jarendelt polgári hatóságokat ilyen értel­mű közreműködésre utasítani. A katonai asszisztencia ügyében Adler S. D. részére egy nyílt parancs (offene Ordre) van idős

Next