Pécsi Napló, 1915. augusztus (24. évfolyam, 174-196. szám)
1915-08-27 / 193. szám
1915 augusztus 27. „Pécsi Napló* Hódolat a király előtt. Bécs, aug. 26. (Ered. távirat.) Bárczy polgármester Montenuovo herceg főudvarmesterrel megbeszélte a törvényhatóságok hódolatának programmját. A menet a körúton fog Schönbrunnba haladni, ahová délelőtt 11 óra előtt érkezik. Tisza István gróf miniszterelnök fog beszédet mondani. A hódolás után fogadás lesz, majd a városháza dísztermében ünnepi banket. Weisskirchner polgármester beszédet intéz a törvényhatóságok képviselőihez, amire Bárczy válaszol. Az Arabic rakománya hadidug áru volt. Rotterdam, aug. 26. (Eredeti távirat.) A newyorki német-amerikai kereskedelmi kantára augusztus elsejei jelentésben felsorolja, hogy az elsüllyesztett Arabic egész rakománya hadidugáru, muníció, fémek, repülőgépek, automobilok, olajok stb. képezték. A francia kamara titkos ülése. Hága, augusztus 26. (Eredeti távirat.) A francia kamara holnapi titkos ülésén a radikális csoport megkérdezi Vivianitól, miért szünetel május óta az offenzíva s a kormány előreláthatólag mennyi időre számítja még a háború tartamát. Szent háború Itália ellen. Chiasso, aug. 26. (Eredeti távirat.) A seikül Izlám Konstantinápolyban kihirdette a szent háborút Itália ellen. A Secolo jelenti, hogy Itália a Vörös tengeren, az arábiai parton expedíciót készít elő, hogy ,a felkelők segítségével, a törököket Jemenből kiűzhessék. Berlin, augusztus 26. (Eredeti távirat.) A Vossische 7r. munkatársa előtt Neby bey azt mondotta, hogy Itália hadüzenetét Anglia erőszakolta ki. A Dardanelláknál valószínűleg nem avatkoznak be, hanem Kis Ázsiában kísérleteznek. Minden a Balkán állam befolyásolására történik. A bey végül megcáfolta a török munícióhiányról szóló híreket. Véres harcok Marokkóban, Madrid, augusztus 26. (Eredeti távirat.) A melillai spanyol katonai kormányzósághoz érkezett jelentések szerint az algíri francia gyarmati katonaság és a benszülött Khasbatörzs között a Muluja-folyó északi vidékén nehéz harcok folytak. A jelentések megegyeznek abba, hogy a francia csapatok nagy vereséget szenvedtek. A franciák közt az idegen légió tagjain kiind algériaiak is harcoltak, akik nem tanúsítottak valami vitéz ellenállást. A háromnapos csata után a győztes arabok a franciák kiürített állásaiban mintegy ötszáz halottat és sebesültet számoltak össze. A spanyol kormányzóság jelentéseket kapott arról is, hogy Marokkó francia zónájának több vidékén nagy mór lovas csapatok közelednek Rabat és Agadir között a tengerpart felé. A fölkelő csapatokat hodzsák vezetik, akik csillagos és félházas zöld zászlókat visznek magukkal. Karavánkereskedők azt a hírt hozzák, hogy Tunisz és Algír határáig, valamint a középmarokkói mór törzsek közt nagy agitáció folyik a szent háború megszervezése érdekében. Hadkötelezettség Ausztráliában. Sidney, augusztus 26. (Ered. távirat.) A miniszterelnök kijelentette, hogy az önkéntes toborzás sikertelensége esetén a háború tartamára behozzák a hadkötelezettséget, hogy Angliának negyedmillió embert szállíthassanak. A mindennapi kenyerünk kérdése, Pécs, augusztus 26. Pécs szab. kir. város tanácsa tegnapelőtt kibocsájtott hirdetményében arra hívja fel a város lakosságát, hogy igyekezzék a háború második évében a háztartások részére szükséges lisztet, illetve gabonamennyiséget a termelőktől való közvetlen vásárlás útján beszerezni. Megjegyzendő, hogy ezen beszerzés tulajdonképen csak a 2072—915. sz. min. rendelet 2. §-ban említett malmok által f. évi szeptember hó 15-ig és csakis Pécs város határán belül eszközölhető, mert különben 2 havi elzárás és 600 koronáig terjedő pénzbüntetés következik. Pécs város határában tudvalevőleg számbavehető búzatermelés nincs és sohasem is volt, egyrészt a határ szűk volta, másrészt pedig a földparcellák kicsiny Volta miatt. Ez idén termett Pécs határában mintegy 600 méter mázsa búza, amiből 300 métermázsát a haditermény részvénytársaság helybeli megbízottja foglalt le. A másik 300 métermázsát a pécsi sertéshizlalda gőzmalma vette meg. Pécs határában tehát ez idő szerint pécsi termelőnél egy szem búza sem kapható. Az imént említett malom a 300 méter mázsa búzából távolról sem teljesíthetvén a hozzá érkezett gabona-, illetve lisztmegrendeléseket, arra kérte a belügyi és földmivelésügyi minisztériumokat, hogy tekintettel a pécsi határban termett búzának elégtelen voltára, — engedtessék meg neki, legalább az eddig hozzáérkezett megrendelések fedezéséhez szükséges buzaiiak Báránya megye területén Való bevásárlására. E kérelemre a minisztériumok még nem feleltek s minden valószínűség szerint nem is fognak felelni. De ha valaki a „szükség törvényt bont” elvének alkalmazásával, vagyis a megyében akarna búzát venni s azt kocsin Pécsre szállítani, akkor sem igen érhet célhoz, mert a nagytermelő apránként nem szokta termését eladni, a kistermelő pedig, ha egyáltalán hajlandó már most búzáját eladni, olyan árt kér, mely jóval felülhaladja a kormányhatóságilag megállapított maximális árat. „Mit nekem a maximális ár” — szokta az ilyen termelő mondani — „lám a tengerinek is 28 korona a maximális ára s azt mégis jóval 40 koronán felül veszik, igyam hát majd csak a búzáért is legalább 50 koronát fognak adni.” Ha meg kivételesen akad egy-egy kistermelő, aki ideadja a búzáját (persze maximális árlon felül), akkor az rendszerint azzal áll elő, hogy a beszállításról a vevő gondoskodjék, mert az ő fogatát requirálták, vagy ha van fogata, azt a gazdasága egy órára sem nélkülözheti. A pécsi piacra kistermelők még csak alig néhány kocsival hoztak búzát, melyet titkos felülfizetéssel a környékbeli patakmalmok azonnal elkapkodnak. Nyilvánvaló tehát, hogy pécsi fogyasztó nem igen, vagy csak nagy nehezen és igen drága áron juthat búzához. Erre azonban már csak azért sem határozhatják el magukat a fogyasztók, mert ha nagy utánjárással és vesződséggel jutottak is búzához, még mindig nincs lisztjük. A búzát tehát malomba kell vinni s ott lisztért becserélni. Otthon aztán a liszt huzamosabb időn át s hozzá nem megfelelő helyen tartva, a megromlás veszélyének van kitéve. Végül nagyon sok fogyasztónak nem áll módjában néhány száz koronát lisztkészletbe fektetni. A városi lisztutalványok igénybevételétől idegenkedők lisztszükséglete leghelyesebben a malmok általa rendeletileg megállapított módon volna kielégíthető, ámde a pécsi malmok, mint említők, nem juthatnak búzához, de ha jutnának is, a búzáért olyan árt kellene fizetniük, hogy a maximális árak alapján hatóságilag megállapított lisztárakkal szemben jelentékeny veszteség érné őket. Arra, hogy a kormány a pécsi malmoknak búzának a mondott célból Baranyamegye területén való bevásárlását megengedje s hogy a maximális árak pontos betartása érdekében hathatós intézkedések vétetnek majd foganatba — kilátás nem lévén, minden pécsi fogyasztónak meg kell nyugodnia abban, sőt köszönettel fogadnia, hogy amío 1915 — 16. évben is a város adja ki a mi mindennapi kenyerünket Z. K. At legkisebb adomány is enyhíti a háború áldozatainak nyomorát! Ifi pécsi segélybizottság. 3 Bakaélet Galíciában anno 1915. — Harctéri tudósitónktól. — Járjuk, járjuk Galicia földjét immáron negyedik hónapja. Szép májusi hajnalban elindultunk egy magyarországi hegy tetejéről, hol akkor már második hónapja néztünk szembe a szomszéd hegyen levő muszkával, elindultunk a szökő orosz után, s azóta járjuk, járjuk, végigtapasztaltuk már majdnem egész Galíciát, csak még egy kis darabka van belőle megtapasztalatban, azt egyelőre a muszka tapasztalja. Rákerül majd még arra is a sor ! Hát alaposan megjártuk Galíciát. Izzadtunk, görnyedtünk a hegyek között, melyeken még májusban is méteres hó feküdt •—■ hiába a dunántúli magyar gyerek nem szokta meg a hegymászást, szidták is eleget ezt a görbe országot, jártunk azután szelid hajlású dombos, erdős, fenyvesekkel tele vidéken, néha szinte úgy tetszett az embernek, mintha odahaza a Mecseken sétálna. Egy szép napon végre leértünk a síkságra. Itt hullott ám még csak igazán a balaáldás. Véges-végig sivár futó homok, jön egy kis szellő, s már a szelek szárnyán iparkodik tova az anyaföld (ha ugyan lehet ezzel a drága névvel megtisztelni a homokot), egy órai marsolás után ég az ember lába, s mintha ólomból lenne, olyan nehéz. „No ruszlya egy föld ez, mikor avatni kéne, elrepül”, vélekedtek az atyafiak; persze, persze, csak ilyenkor tudja az ember igazán megbecsülni a kövér, zsíros hazai földet, aki igazán „anyja“ az embernek, nem iyen mostohája, mint ez. Egy szép napon azután megjött az eső is. Az eső. Azt is csak ám a háborúban lehet megtanulni amúgy Isten igazában, mi az eső. Ha még stellungban vagy táborozás közben éri el az embert, Isten neki, bebújunk a dekángba, vagy a sátor alá, de tía marsolás közben... Felkerülnek a gummiköpenyek, meg a zellik, az eső az meg csak esik, csendesen, alattomosan, sehol egy világosabb esik az égen, mi arra mutatna, hogy lesz még szép idő is. Csatakos lesz minden. Ha eszünk, vizes kenyeret eszünk, este vízbe fekszünk s egyszerre csak azon vesszük magunkat észre, hogy hiába köppeny, hiába test, vizes még a legalsó ruhánk is, szinte facsarni lehetne belőlünk a jóféle esőjét. Dicsérik is ám az emberek a szép időjárást amúgy bakamódia s csak az vigasztalja őket, hogy legalább ázik a muszka is, mert hát az sem viziállat, s csak beférkőzik az eső annak a köppenye alá is. De az egyszer bizonyos, hogy ha néha meg is ázik, de éhen nem hal a baka a Gardában. A sok gazdátlan, elhagyott krumpliföld csak úgy kínálja omlós, lisztes gyümölcsét, főzik is ám a fiuk a krumplit,s hálálkodnak, hogy annyi krumpli terem ebbe a csúnya Galicia országba. Igaz, hogy más se terem. Gyümölcs nincs, ami van — egy kevés alma-körte — kicsike és éretlen. (Ámbár isten megeszi a baka éretlenül is az amát). „Már csak kipottyantunk az idén a cseresnyéből, meg a meggyből“ panaszkodik a nagybajszú Gál János „pedig írja az asszony, hogy a fán száradt el, annyi volt otthon.“ Bólogatnak rá az emberek, az ám odahaza ilyen tájt már a kukorica sem újság, itt meg hire-hamva sincs neki. S ha ráakadnak mégis, boldogan szedik a csöveket, bankéra lesz ma testvér. S hogy csakugyan bankéra legyen, mennek be a faluba rekvirálni. Valahogy azonban úgy ne tessék képzelni a falut, mint otthon Van, csend és béke, poban játszódó gyermekek, délben megszólal a kis falusi templom tornyában a harang, este meg méla kolompszóval jön haza a nyáj — dehogy, fél falu leégve, másik fele összedőlve, mindenfelé üszkös gerendák, összevissza égett fák, gránát vájta gödrök, van is pusztulás és sehol egy eleven lélek. De azért akármilyen üres, akármilyen kipusztult a falu, nincs az a szöglet, mi kikerülné a rekviráló baka éles szemeit, előkerül innen egy eldugott zsák liszt, onnan meg a menekülés izgalmában ottfelejtett bödön zsír, azután meg ott vannak a falusi kertek, zöld