Pécsi Napló, 1915. augusztus (24. évfolyam, 174-196. szám)

1915-08-27 / 193. szám

1915 augusztus 27. „Pécsi Napló* Hódolat a király előtt. Bécs, aug. 26. (Ered. távirat.) Bárczy polgármester Montenuovo herceg főudvar­­mesterrel megbeszélte a törvényhatóságok hódolatának pr­ogrammját. A menet a kör­úton fog Schönbrunnba haladni, ahová dél­előtt 11 óra előtt érkezik. Tisza István gróf miniszterelnök fog beszédet mondani. A hó­­dolás után fogadás lesz, majd a városháza dísztermében ünnepi banket. Weisskirchner polgármester beszédet intéz a törvényható­ságok képviselőihez, amire Bárczy válaszol. Az Arabic rakománya hadidug áru volt. Rotterdam, aug. 26. (Eredeti távirat.) A newyorki német-amerikai kereskedelmi ka­ntára augusztus elsejei jelentésben felsorolja, hogy az elsüllyesztett Arabic egész rakománya hadidugáru, muníció, fémek, repülőgépek, automobilok, olaj­ok stb. képezték. A francia kamara titkos ülése. Hága, augusztus 26. (Eredeti távirat.) A francia kamara holnapi titkos ülésén a radi­kális csoport megkérdezi Vivianitól, miért szünetel május ót­a az offenzíva s a kormány előreláthatólag mennyi időre számítja még a háború tartamát. Szent háború Itália ellen. Chiasso, aug. 26. (Eredeti távirat.) A seik­ül Izlám Konstantinápolyban kihirdette a szent háborút Itália ellen. A Secolo jelenti, hogy Itália a Vörös tengeren, az arábiai parton expedíciót készít elő, hogy ,a felkelők segítségével, a törököket Jemenből kiűzhessék. Berlin, augusztus 26. (Eredeti távirat.) A Vossische 7­r. munkatársa előtt Neby bey azt mondotta, hogy Itália hadüzenetét Anglia erőszakolta ki. A­ Dardanelláknál valószínűleg nem avatkoznak be, hanem Kis Ázsiában kísérleteznek. Minden a Balkán állam befo­lyásolására történik. A bey végül megcáfolta a török munícióhiányról szóló híreket. Véres harcok Marokkóban, Madrid, augusztus 26. (Eredeti távirat.) A melillai spanyol katonai kormányzósághoz érkezett jelentések szerint az algíri francia gyarmati katonaság és a benszülött Khasba­­törzs között a Muluja-folyó északi vidékén nehéz harcok folytak. A jelentések megegyez­nek abba, hogy a francia csapatok nagy vere­séget szenvedtek. A franciák közt az idegen légió tagjain kiind algériaiak is harcoltak, akik nem tanúsítottak valami vitéz ellen­állást. A háromnapos csata után a g­yőztes arabok a franciák kiürített állásaiban mintegy ötszáz halottat és sebesültet számoltak össze. A spanyol kormán­yzóság jelentéseket kapott arról is, hogy Marokkó francia zónájának több vidékén nagy mór lovas csapat­ok köze­lednek Rabat és Agadir között a tengerpart felé. A fölkelő csapatokat hodzsák vezetik, akik csillagos és félházas zöld zászlókat visz­nek magukkal. Karavánkereskedők azt a hírt hozzák, hogy Tunisz és Algír határáig, valamint a középmarokkói mór törzsek közt nagy agitáció folyik a szent háború megszer­vezése érdekében. Hadkötelezettség Ausztráliában. Sidney, augusztus 26. (Ered. távirat.) A miniszterelnök kijelentette, hogy az önkén­tes toborzás sikertelensége esetén a háború tartamára behozzák a hadkötelezettséget, hogy Angliának negyedmillió embert szállít­hassanak. A mindennapi kenyerünk kérdése, Pécs, augusztus 26. Pécs szab. kir. város tanácsa tegnap­előtt kibocsájt­ott hirdetmén­yében arra hívja fel a város lakosságát, hogy igyekezzék a háború második évében a háztartások ré­szére szükséges lisztet, illetve gabonamennyi­séget a termelőktől való közvetlen vásárlás útján beszerezni. Megjegyzendő, hogy ezen beszerzés tu­lajdonképen csak a 2072—915. sz. min. rendelet 2. §-ban említett malmok által f. évi szeptember hó 15-ig és csakis Pécs város határán belül eszközölhető, mert kü­lönben 2 havi elzárás és 600 koronáig ter­jedő pénzbüntetés következik. Pécs város határában tudvalevőleg szám­­bavehető búzatermelés nincs és sohasem is volt, egyrészt a határ szűk volta, másrészt pedig a földparcellák kicsiny Volta miatt. Ez idén termett Pécs határában mintegy 600 méter mázsa búza, amiből 300 méter­­mázsát a haditermén­y részvénytársaság hely­beli megbízottja foglalt le. A másik 300 métermázsát a pécsi sertéshizlalda gőzmalma vette meg. Pécs határában tehát ez idő szerint pécsi termelőnél egy szem búza sem kapható. Az imént említett malom a 300 méter mázsa búzából távolról sem teljesít­hetvén a hozzá érkezett gabona-, illetve lisztmegrendeléseket, arra kérte a belügyi és földmivelésügyi minisztériumokat, hogy tekintettel a pécsi határban termett búzának elégtelen voltára, — engedtessék meg neki, legalább az eddig h­ozzáérkezett megrende­lések fedezéséhez szükséges buzaiiak Bárá­ny­a megye területén Való bevásárlására. E kérelemre a minisztériumok még nem felel­tek s minden valószínűség szerint nem is fognak felelni. D­e ha valaki a „szükség törvényt bont” elvének alkalmazásával, vagy­is a megyében akarna búzát venni s azt kocsin Pécsre szál­lítani, akkor sem igen érhet célhoz, mert a nagytermelő apránként nem szokta termé­sét eladni, a kistermelő pedig, ha egyáltalán hajlandó már most búzáját eladni, olyan árt kér, mely jóval felülh­aladja a kormány­­hatóságilag megállapított maximális árat. „Mit nekem a maximális ár” — szokta az ilyen termelő mondani — „lám a tengerinek is 28 korona a maximális ára s azt mégis jóval 40 koronán felül veszik, igyam hát majd csak a búzáért is legalább 50 koronát fognak adni.” Ha meg kivételesen akad egy-egy kis­termelő, aki ideadja­ a búzáját (persze maxi­mális árlon felül), akkor az rendszerint azzal áll elő, hogy a beszállításról a vevő gondos­kodjék, mert az ő fogatát requirálták, vagy ha van fogata, azt a gazdasága egy órára sem nélkülözheti. A pécsi piacra kistermelők még csak alig néhány kocsival hoztak búzát, melyet titkos felülfizetéssel a környékbeli patak­­malmok azonnal elkapkodnak. Nyilvánvaló tehát, hogy pécsi fogyasztó nem igen, vagy csak nagy nehezen és igen drága áron juthat búzához. Erre azonban már csak azért sem hatá­rozhatják el magukat a fogyasztók, mert ha nagy utánjárással és vesződséggel jutottak is búzához, még mindig nincs lisztjük. A búzát tehát malomba kell vinni s ott lisztért becserélni. Otthon aztán a liszt huzamosabb időn át s hozzá nem megfelelő helyen tartva, a megromlás veszélyének van kitéve. Végül nagyon sok fogyasztónak nem áll módjában néhány száz koronát lisztkészletbe fektetni. A városi lisztutalványo­k igénybevéte­létől idegenkedők lisztszükséglete leghelye­sebben a malmok által­a rendeletileg meg­állapított módon volna kielégíthető, ámde a pécsi malmok, mint említők, nem juthat­nak búzához, de ha jutnának is, a búzáért olyan árt kellene fizetniük, hogy a maximális árak alapján hatóságilag megállapított liszt­­árakkal szemben jelentékeny veszteség érné őket. Arra, hogy a kormány a pécsi m­almok­nak búzának a mondott célból Baranya­­megye területén való bevásárlását megen­gedje s hogy a maximális árak pontos be­tartása érdekében hathatós intézkedések vé­tetnek majd foganatba — kilátás nem lévén, minden pécsi fogyasztónak meg kell nyugod­nia abban, sőt köszönettel fogadnia, hogy am­ío 1915 — 16. évben is a város adja ki a mi mindennapi kenyerünket Z. K. At legkisebb adomány is enyhíti a háború áldozatainak nyomorát! Ifi pécsi segélybizottság. 3 Bakaélet Galíciában anno 1915. — Harctéri tudósitónktól. — Járjuk, járjuk Galicia földjét immáron negyedik hónapja. Szép májusi hajnalban elindultunk egy magyarországi hegy tetejé­ről, hol akkor már második hónapja néztünk szembe a szomszéd hegyen levő muszkával, elindultunk a szökő orosz után, s azóta jár­juk, járjuk, végigtapasztaltuk már majdnem egész Galíciát, csak még egy kis darabka van belőle megtapasztalatb­an, azt egyelőre a muszka tapasztalja. Rákerül majd még arra is a sor ! Hát alaposan megjártuk Galíciát. Iz­zadtunk, görnyedtünk a hegyek között, me­lyeken még májusban is méteres hó feküdt •—■ hiába a dunántúli magyar gyerek nem szokta meg a hegymászást, szidták is eleget ezt a görbe országot,­­ jártunk azután szelid hajlású dombos, erdős, fenyvesekkel tele vidéken, néha szinte úg­y tetszett az embernek, mintha odahaza a Mecseken sé­tálna. Egy szép napon végre leértünk a sík­ságra. Itt hullott ám még csak igazán a balaáldás. Véges-végig sivár futó hom­ok, jön egy kis szellő, s már a szelek szárnyán iparkodik tova az an­yaföld (ha ugyan lehet ezzel a drága névvel megtisztelni a hom­okot), egy órai marsolás után ég az ember lába, s mintha ólomból lenne, olyan nehéz. „No ruszlya egy föld ez, mikor avatni kéne, elre­pül”, vélekedtek az atyafiak; persze, persze, csak ilyenkor tudja az ember igazán megbe­csülni a kövér, zsíros hazai földet, aki igazán „anyja“ az embernek, nem i­­yen mostohája, mint ez. Egy szép napon azután megjött az eső is. Az eső. Azt is csak ám a háborúban lehet megtanulni amúgy Isten igazában, mi az eső. Ha még stellungban vagy táborozás közben éri el az embert, Isten neki, bebújunk a dekángba, vagy a sátor alá, de tía marsolás közben... Felkerülnek a gummiköpenyek, meg a zellik, az eső az meg csak esik, csen­desen, alattomosan, sehol egy világosabb esik az égen, mi arra mutatna, hogy lesz még szép idő is. Csatakos lesz minden. Ha eszünk, vizes kenyeret eszünk, este vízbe fekszünk s egyszerre csak azon vesszük magunkat észre, hogy hiába köppeny, hiába test, vizes még a legalsó ruhánk is, szinte facsarni lehetne belőlünk a jóféle esőjét. Dicsérik is ám az emberek a szép időjárást amúgy bakamódi­a s csak az vigasztalja őket, hogy leg­al­ább ázik a muszka is,­ mert hát az sem viziállat, s csak be­férkőzik az eső annak a köppenye alá is. De az egyszer bizonyos, h­ogy ha néha meg is ázik, de éhen nem hal a baka a Gar­dában. A sok gazdátlan, elhagyott krumpli­­föld csak úgy kínálja omlós, lisztes gyümöl­csét, főzik is ám a fiuk a krumplit,s hálálkod­nak, hogy annyi krumpli terem ebbe a csúnya Galicia országba. Igaz, h­­ogy más se terem. Gyümölcs nincs, ami van — egy kevés alma-körte — kicsike és éretlen. (Ámbár isten megeszi a baka éretlenül is az amát). „Már csak kipottyantunk az idén a cseres­­nyéből, meg a meggyből“ panaszkodik a nagybajszú Gál János „pedig írja az asszony, hogy a fán száradt el, annyi volt otthon.“ Bólogatnak rá az emberek, az ám odahaza ilyen tájt már a kukorica sem újság, itt meg hire-hamva sincs neki. S ha ráakadnak mégis, boldogan szedik a csöveket, bankér­a lesz ma testvér. S hogy csakugyan bankér­a legyen, mennek be a faluba rekvirálni. Vala­hogy azonban úgy ne tessék képzelni a falut, mint otthon Van, csend és béke, po­ban játszódó gyermekek, délben megszó­lal a kis falusi templom tornyában a harang, este meg méla kolompszóval jön haza a nyáj — dehogy, fél falu leégve, másik fele össze­dőlve, mindenfelé üszkös gerendák, össze­vissza égett fák, gránát vájta gödrök, van is pusztulás és sehol egy eleven lélek. De azért akármilyen üres, akármilyen kipusz­tult a falu, nincs az a szöglet, mi kikerülné a rekviráló baka éles szemeit, előkerül innen egy eldugott zsák liszt, onnan meg a mene­külés izgalmában ottfelejtett bödön zsír, azután meg ott­ vannak a falusi kertek, zöld

Next