Pécsi Napló, 1915. december (24. évfolyam, 274-298. szám)
1915-12-01 / 274. szám
1915 december 1. „Pécsi Napló” - nek a feketék és a rézbőrűek voltak. Végül pedig Nikita fejedelem kitűzi a fehér lobogót a Lovcen-hegy csúcsára és megfogadja szent fogadalommal, hogy megveti az orosz cár guruló rubeljeit és örök hűséggel ragaszkodik a középeurópai hatalmak akaratához. Ilyenformán képzelem én a montenegrói véres Operette befejezését, dalokkal és tánccal, s így alszik ki a balkáni tűzfészek minden lángja, a legérdekesebb zenekíséret mellett. Nekünk a balkáni félszigeten néhány nap múlva más dolgunk nem lesz, csak az, hogy megvárjuk a montenegrói határon, hogy meddig tudnak éhezni a történelem utolsó kecskepásztorai ? A világháború új felvonása Egyptomban, a Szuez-csatornánál kezdődik. Még nem bizonyos, hogy ennek a felvonásnak a cselekményei mikor indulrnak meg. Lehet, hogy meg sem indulnak. Edward Grey, aki elmondhatja, hogy ő csinálta a világháborút, most arra gondol, hogy az orosz hadsereget is hogyan tudná a szerb sorsra juttatni. Állítólag Besszarábiában gyűjti össze a muszka fegyveres erő utolsó maradványait és Románián keresztül szeretné megtámadtatni Bulgáriát. Akármit képzel is az ember Romániáról, azt az egyet, nem szabad még csak gondolni sem,hogy Románia ne látná a helyzetet tisztán. Ebből pedig elsősorban az következik, hogy Románia nem csatlakozik az oroszokhoz. Tehát, vagy az történhetik, hogy Románia még így is semleges akar maradni, — úgy értve a semlegességet, hogy lábhoz tett fegyverrel nézi az oroszok átvonulását, — vagy hozzánk csatlakozik és harcbaszáll az orosz hadsereggel. A második lehetőség a közelebbi, mert hiszen mi nem nézhetnénk azt tétlenül, hogy az orosz csapatok keresztüvonuljanak Románián és ebből az következnék, hogy Románia harcterületté változik át, melyen mi, a németek, a bolgárok és a törökök hadakoznánk a betörő orosz ellen. Feldúlnánk Romániát, holott a román hatalom eddig meg tudta óvni saját területét a háború borzalmaitól. Egészen világos, hogy Románia ezt úgy kerülheti el, ha oda áll a saját határaira és visszaveri az orosz inváziót, amiben őt egész Középeurópa támogatni fogja és így elfoglalhatja Besszarábiát. Ha ez így van, akkor Edward Grey-nek nem kerülheti el a figyelmét, hogy: nini, ha az oroszok nem tudták lehengerelni a német és az osztrák és magyar fegyvereket, s miért tudnák most jobban lehengerelni, holott az ő ellenségük most már a bolgár, a török és a román fegyverekkel is erősebb lett? Minthogy ez így van, nem valószínű, hogy valóban készül a nagy orosz offenzíva és éppen télen, holott az oroszokat tavaly is a téli háború állította hidegre. Nem valószínű tehát, hogy a balkáni háború befejezése után az orosz offenzíva fog megindulni. Nem hiszszük, hogy ezúttal sikerüljön Edward Grey-nek az egyiptomi háborút megint hátrább tolni, megint egy pár hónapra kikerülni. Inkább valószínű az, hogy Egyptomban és Calaisnál, tehát a világháború területének két legszélsőbb pontjánál válnak esedékessé az események, ha Anglia hamarosan a jobbik eszéhez nem kap. P. L. A képviselőház illése. Politikai munkatársunk expressz- és távirati jelentése. Budapest, november 30. Hosszú idő után ща újra megnyíltak a képviselőház kapui, hogy a kormány a parlamenttel elvégeztesse a háborús viharok közben felgyülemlett munkaanyagot. Nagy várakozással néz az egész ország a képviselőház ülései elé és régóta nem szólt a nemzet figyelme annyira a képviselőház tanácskozásai érdemének, mint most. Politikai kérdések nem izgatják a közvéleményt, személyi ellentétek nincsenek, viszont fontos és messzekihatású javaslatokat kell a képviselőháznak tető alá juttatnia. Az interpellációs könyvben két megjegyzés van. Az egyik Polónyi Gézáé a miniszterelnökhöz . A zászló- és címerkérdés rendezésére kiadott rendelet ügyében, a másik Bernáth Béláé az országnak rézgáliccal való ellátása dolgában. Féltizenegy felé hirtelen megélénkült az élet a folyosókon, különösen a munkapárti oldalon. Egyre több egyenruhás képviselő tűnik föl. Uniformisban jelentek meg a többi közt: Vermes Zoltán, Révay Lajos báró, Heinrich Antal, Eszterházy Móric gróf, Bottly István, Pallavicini György őrgróf, Bárffy Miklós gróf, Bethlen Pál gróf, Teleki József gróf, Andrássy Géza gróf és Farkas Pál. Az ellenzéki oldalon is nagy a sürgésforgás. Ott láthatók a többi közt Andrássy Gyula gróf, Zichy Aladár gróf, Rakovszky István és Hock János. Tizenegy óra előtt öt perccel megszólaltak a folyosó csörgői. A folyosókon időző sűrű sorok betódultak a terembe, ahol a kormány összes tagjai is megjelentek. A miniszterelnök a Ház elé terjeszti a királyi kéziratot, amelyet a jegyző felolvas. Beöthy Pál elnök : T. Ház ! A midőn az elmúlt alkalommal, ez év tavaszán egybegyűltünk, hogy törvényhozási teerdeiket elintézzük, komoly, sötét volt a helyzet képe. Galicia legnagyobb része orosz kézen volt. A Przemysl felmentésére irányuló offenziva összeomlása után kénytelenek voltunk védelmi vonalaikat a Kárpátok déli lejtőire venni vissza, úgy hogy északkeleti vármegyéinknek számos községe vált az ellenség pusztításainak martalékává s került ideges hatalom alá. Szerbiából kivontuk csapatainkat s azok határaink őrzetére szorítkoztak. Délyugat szomszédunk, a hármasszövetségnek akkor még tagja, már fegyverkezett ellenünk, előrelátható volt, hogy rövid időn belül egy újabb, pihent ellenféllel fogunk szemben állani. Régi barátunk s új szövetségesünk, Törökország ellen nagy garral indult meg hatalmas tengeri haderővel s a szárazföldről is az akció, melynek célja a főváros és ezzel a Fekete-tenger kulcsának az eise fél hatalmába kettese volt. (Éljenzés.) Szinte lázas álomnak tűnik fel az, a mi azóta bekövetkezett. Az események forgatagként követték egymást; ma nemcsak a mi szőkébb határainkon nem áll ellenséges kato a többé, ■— egy elemésző keskeny sáv kivételével •— nemcsak egész Gálcia és Bukovina Van ismét birtokunkban, de dicső német szövetségesünkkel vállvetve elfoglaltuk és megszállva tartjuk egész Orosz- Lengyelországot s eze felül Oroszország a százezer négyzetkilométert jóval meghaladó területét a rajta lévő hatalmas várakkal és erődítményekkel együtt. Hitszegővé vált volt déli szövetségesünk előre megállapított külső védelmi vonalunknál százezreit vesztette el katonáinak, a nélkül, hogy egy talpalatnyi tudott volna haladni négyszer megújított vagy támadása során, melyek mind megtörtek a szinte lehetetlen nehézségek között, nem is hősök, ele oroszlánokként ott küzdő csapataink sziklaszilárd ellenállásán. (Hoszszantartó éljenzés.) Rém vagyunk még a végén a dolognak, t. Ház. Súlyos megpróbáltatások, keserves küzdelmek állhatnak még előttünk. Nemzeti létünk, állami integritásunk megmentése végett voltunk kénytelent fegyvert fogni s e fegyvert csak akkor tehetjük pihenőre, ha elértük célunkat, s biztosítottuk nemcsak területünk épségét, de objektiv garanciákat szereztünk nemzeti és gazdasági nyugodt továbbfejlődésül , zavartalansága tekintetében . (Éljenzés.) Ha az ezeket biztosító béke ideje még nem is érkezett el, azt talán minden különösebb optimizmus nélkül megállapíthatjuk, hogy nagy lépésekkel jutottunk közelebb célunk eléréséhez. Közelebb jutottunk annak dacára, miképp szinte az egész világ ellen kellett felvennünk szövetségeseinkkel a küzdelmet, annak dacára, hogy nemcsak jelentékeny katonai túlerővel állottunk szemben, de hadseregeink, államaink lakosságának ellátása tekintetében is kizárólag saját erőinkre voltunk utalva. (Zajos helyeslés.) Az a polgári társadalom pedig, mely erőteljes, önfeláldozó magatartásával, önmegtagadásával, erkölcsi és anyagi erejével támogatta vitéz hadseregünket ittáni küzdelmében, lehetővé tette ennek, hogy a hősiességnek soha nem látott példáival elérje az eddig kivívott eredményt, joggal tekintheti magát a diadal osztályrészesének, joggal írhatja számlájára az őt megillető részt abból, hogy nemcsak megóvtuk határainkat, nemcsak megállőttük reánk törő ellenfeleinket, de kiküzdöttük a hatalmi súlyarányok, az államközi erőviszonyok javunkra való változását s ha elkövetkezik a mindnyájunk által hőn óhajtott becsületes béke ideje, fényes, nagy perspektívák mellett foghatunk megnövekedett feladataink megoldásához, jövő fejlődésünk szélesebb keretekben való megalapozásához. Azok az érzelmek, melyek bennünket hű szövetségeseinkhez s elsősorban a dicsőséges, hatalmas német birodalomhoz kötnek, tisztelt Ház, nem a szövetségesek egymás iránti konvencionális hajlandósága, nem a köteles szövetségi barátság csupán. Azután az elnök a Ház halottait, közöttük Désy Zoltánt és Széll Kálmánt, valamint Vaszary Kolos volt hercegprímás haláláról emléksék meg, a Ház fájdalmát és részvétét fejezvén ki az elhunytak fölött. Ezután jelenti az elnök, hogy a hadbavonult képviselők száma százegyre emelkedett. A képviselőház hódoló táviratai. A képviselőház mai ülésén Beöthy Pál elnök indítványára elhatározta, hogy hódo- I latát fejezi ki a király előtt s üdvözlő táv- I iratot küld seregeink fővezéreinek és a szövetséges nemzetek parlamentjeinek. A királynak a következő hódoló táviratot küldi a száz : — A magyar nemzetnek a megpróbáltatások nehéz idejében tanácskozásra országgyűlés leg egybegyűlt képviselői a megnyitó" ülés első szavának hódolatával , felségének az igazi emberi nagyság glóriájában tündöklő alakja felé fordulnak, mint a kinek nyugodt bölcsesége, tétovázást nem ismerő, hajthatatlan szilárdsága, korát megcáfoló tettereje és munkabírása s önfeláldozó kötelességérzete példát nyújt mindazoknak, akiknek a harctéren vagy otthonukban kell szembe állniok a feladatok nehézségeivel. A magyar országgyűlés képviselőházának tagjai legalázatosabban kérik ő felségét, hogy a szív szeretetének lelkesedésével, a tisztelet áhítatával s az önfeláldozás odaadásával nyilvánított hódolatukat kegyesen fogadni méltóztassék. Frigyes főhercegnek, az egész haderő főparancsnokának a következő táviratot küldik : — A tanácskozásra egybegyűlt magyar országgyűlés képviselőháza mai megnyitó ülésén a csodálat, a büszkeség és a hála szavaival emlékezett meg e nehéz harcokban halálmegvető vitézséggel küzdő hőseinkről s köztük azokról is, e kik a legszentebb nentezeti ügynek immár vártányvá vagy sebé-