Pécsi Napló, 1916. január (25. évfolyam, 1-24. szám)
1916-01-13 / 9. szám
2 Repülő-támadás Szaloniki ellen, Szófia, január 12. (Eredeti távirat.) Január 7-én reggel egy repülőraj, amely 12 német repülőgépből állott, nagyon sikeresen támadta meg az angol tábort Kilindir körül. Az ágyuk és a golyószórók egyáltalán nem tettek kárt a német aeroplánokban. Azóta az angolok és a franciák éjjel végzik hadianyagszállításaikat s ilyenkor minden lámpást letakarnak. A német repülőraj azután Sarigel irányában Szaloniki felé szállott s egész utján bombákat dobott. Az áldozatok száma ismeretlen, de a pilóták megfigyelhették, bár nagyon magasan repülnek, hogy több helyütt tűz támadt és hogy az összegyűjtött csapatok hanyatt-homlok széjjelfutottak. Ez a repülő-expedíció néhány óráig tartott és összesen 78 bombát hajítottak le a német aviatikusok. Feltétlen bizonyossággal megállapítható, hogy egyetlen egy bomba sem esett le Szaloniki városára. A francia táborból sok francia repülő szállott fel, hogy elűzze a német aeroplánokat, a hajsza azonban végzetes volt a francia repülőkre nézve, mert két gépüket a németek lelőtték. A német repülők sértetlenül tértek vissza s fontos jelentéseket hoztak az ellenséges hadállások helyzete felől. Egyidejűleg a Szaloniki körül levő erődöket és sáncokat is lefényképezték. Görög kikötők blokálása. Athén, január 12. (Eredeti távirat.) A görög kikötőknek az antant részéről való blokálásáról szóló hivatalos közlés közvetlen küszöbön áll.— — Achilleiont megszállták. Athén, január 12. (Eredeti távirat.) Néhai Erzsébet királyné legkedveltebb tartózkodási helyét, az Achilleion villát, melyet azután Vilmos császár vett meg és oda békében minden évben ellátogatott — a dicső antant szintén elrabolta, illetőleg megszállotta. A partratett francia csapatok parancsnoka Korfuban kitüzette a francia lobogót, megszállotta az Achilleiont, a táviróállomást,a kaszárnyát és kihirdette Korfu sziget okkupálását. Egyúttal fölszólította a prefektust, ne fejtsenek ki ellenállást, különben erőszakot használ. Ezt elkerülendő, a prefektus megelégedett tiltakozással! Francia repülők Elzászban. Basel, január 12. (Eredeti távirat.) A svájci határtól atig néhány kilométernyire lévő Buschweiler falura öt bombát dobtak a francia repülők. Két bomba lángba borította a falu végén egy házat. A következő napon ismét megjelentek a francia repülők s tizennyolc bombát dobtak a Sundgauban lévő Alsó- és Felső-Michelsbachra. Alsó-Michelsbachban két ház elpusztult. Hiszek bácsi Krasznikba megy. Arcképes igazolvánnyal, a katonai parancsnokságtól kapott engedéllyel felszerelve, szeptember elején útra kelt az öreg. A városka omnibuszán ment ki a vasúti állomásra, egy kézikoffer volt az ölébe, az ismerősök, akik meglátták — és ilyen kis helyen mindenki ismerte egymást — csodálkozva kérdezték tőle : — Hova utazik Hiszek bácsi ? — Krasznikba. Krasznikba — dohogta az öreg úr és nagyot sóhajtott hozzá. — A fia sírját fölkeresni ? — Hazahozom a Palikámat. Exhumáltatom. Meg van hozzá minden engedély. A tábornok úr nagyon kegyes volt, kezet adott és azt mondta : A maga fia hős volt, mint hős halt meg. Csak hozza haza Hiszek úr. Szerencsés utat. Már jöttek a könnyei az öregnek, a megkopott, barázdás arcán nehéz csöppek gurultak alá, az öreg csak úgy a hüvelykujjával törölt el egyet-kettőt belőlük és megint nagyot sóhajtott. — Szegény fiú. Tíz hónapig nem esett semmi baja, még náthás sem volt. Aztán július végén a mellébe szúrt egy kozák. Mennyit szenvedhetett, szegény fiú, mennyit szenvedhetett. Nem halt meg mindjárt, kórházba került, Krasznikban ápolták, ott halt meg, mi nem is tudtuk, nem volt mellette senki. Nagyon sírt az öreg, a sírásnak nem volt szép muzsikája. Mint ahogyan az őszinte öreg emberek sírnak, fel-felcsukló hangon, szöpögően, az orrukban felszíva a kitörni készülő nedvet. Hiszek bácsi így siratta a fiát, ha csak rágondolt a szomorú esetre. És mert folytonosan egyetlen fiára gondolt, a szeme mindig könnyes volt tele, a melléből szakadatlanul törtek fel a sóhajok és panaszkodott is az öreg : — Nem fogom bírni ezt a bánatot. A szívem nem fogja bírni. Munka kellene, feledés, de így meg fog ölni ez a nagy bánat. Hiszek bácsi a hatvanon jóval túl volt már, a munkát régen abbahagyta. Egy igazán virágzó rézműves üzlete volt, ahol szép polgári vagyont szerzett, saját emeletes házában lakott és amikor nyugalomba vonult, úgy gondolta, hátralevő évei most már csendes boldogságban fognak eltelni. A fia, az ő egyetlen jó fia, Pali átvette az üzletet, az öreg már csak borozhatni, csendes kártyázásokra járt el egy szolid vendéglőbe. A világháború aztán elszakította a fiától. Ettől kezdve nem létezett számára más gondolat, mint a fia, nem olvasott mást, mint a harctéri jelentéseket, nem költött másra, mint hogy minden nap feladott egy tábori csomagot. A fiától föggben másodikharmadik nap jött kártya vagy levél, ő minden áldott nap irt neki. Augusztus elején kimaradtak a fiától a levelek. Az apa tudta — körülbelül ki lehetett számítania, hol van a fia, — hogy nagy harcokban vesz részt, emiatt ideges lett s megérezte, bár nem hitte, hogy baj van. Egyszer aztán megkapta az értesítést. Elesett a fiú, a kraszniki katonai temetőben földelték el. A szegény Hiszek ezen a napon tíz évet öregedett . Összeomlott számára minden, érezte, hogy nem vár rá több öröm az életben, nem lesz zamatja semminek és bánatos tehetetlenségében hangosan siránkozva járta be a várost, elpanaszkodva mindenhol és mindenkinek, hogy a szegény fia nem jön haza többé. Néhány nap múlva az a kis energia, ami volt benne, erős elhatározásra késztette : — Haza hozom a fiamat. Kerüljön akármennyibe, de haza hozom. . Bécsbe utazott, a hadügyminisztériumba, ami ismeretsége, összeköttetése volt, azt mind megmozgatta és igy elég simán ment a dolog. A szegény öreggel nagyon udvariasan bántak, hamarosan meg volt az engedélye, hogy Krasznikba utazhat és egy másik engedély az exhumálásra. Ez egy kicsit megnyugtatta. Az ő városában, az ő temetőjében fog nyugodni a fia és ha eljött az idő, hogy neki is el kell menni* „Pécsi Napló“ 1916. január 13 A Dardanellák megszűnt ostroma. Genf, január 12. (Eredeti távirat.) A francia ostromló sereg, mely Gallipolinál annak idején partraszállt, elvesztette csapatainak egy ötödrészét. Hátrahagyott élelmiszer hegyek. Konstantinápoly, január 12. (Eredeti táv. Az angolok Sedil Bannból való menekülésüknél lisztzsákokból és burgonyákból valóságos hegyeket hagytak hátra. Raktáraik telve maradtak fölszerelésekkel, élelmicikkekkel. Vegyes katonai bizottság. Bukarest, január 12. (Eredeti távirat.) Egy angol és francia katonai bizottság megérkezett Bernbe. A Pénzintézeti Központ parlamenti vitájához.*) Írta: Leopold Kornél dr. a Tolna megyei Takarék és Hitelbank vezérigazgatója. Bármennyire igaz és sajnálatos, hogy a mi közéletünket ,a pártpolitika túlságosan impregnálja és hogy sokszor találkozunk ennek káros elfajulásaival és pedig peccatur intra et extra muros, a kormánypárt és ellenzék berkeiben egyaránt, mégis meg kell állapítanunk azt az igazságot, hogy legalább pénzügyi és gazdasági intézményeink a legélesebb pártvillongások közepette is mindenkor mentesek maradtak a pártpolitika iszapos hullámveréseitől. Itt van mindjárt az Osztrák-Magyar Bank, melyre a mindenkori kormányok jelentős ingerenciát gyakorolhatnak s amely az ország kétezernél több pénzintézetének életműködésére közvetlen nagy hatással bír és el nem vitatható tény, hogy a politikai velleitásoktól minden időben teljesen elzárkózott, hogy működésében alapszabályainak szigorú, gyakran merev betartásával kizárólag általános pénzügyi és közgazdasági szaktekintetek irányították. Itt van a tőzsde, itt vannak a kereskedelmi és iparkamarák, amelyek a kormánnyal szintén szoros összeköttetésben állanak, nem-e maradtak mindenkor teljesen távol a pártpolitikától ? Hivatkozom a Gazdasági Egyesületekre, melyeknek kebelében a legkülönbözőbb pártállásu tagok harmonikus együttműködéssel igen eredményesen dolgoznak a gazdaközönség javára. Ott látjuk Zselénszky grófot Tisza István leglelkesebb hívét az Andrássypárt elnökével: * Darányi Ignáccal közös *) Megjelent a „Pester Lloyd“ szombati (jan. 8-iki) számában, munkában és jóllehet a kormányok aGazdasági Egyesületek tevékenységének előmozdítása vagy bénitása érdekében igen sokat tehetnek, még soha sem hallottuk azt a vádat, hogy a kormány az ő befolyását pártpolitikai szempontok szerint érvényesítené. Várjon kutatták-e a földművelésügyi minisztériumban, amikor a gazdákat nagy és jogos kedvezmények nyújtásával az utóbbi években ellátták Svájcból importált tenyészállatokkal, hogy az illető gazdának milyen a politikai pártállása ? Avagy mikor évek előtt a fillékszerű által pusztított szőlők rekonstruálására az országgyűlés által megszavazott milliókra rugó igen előnyös kölcsönöket folyósították, jutott-e valakinek eszébe azt vizsgálni, hogy az illető szőlősgazdának milyen a politikai hitvallása ? Soha senki erre ügyet nem vetett, hanem a gazdatársadalom egyetemes érdeke volt az egyedül irányító szempont. Tud-e valaki arra esetet, hogy egy pénzintézet ellenzéki pártállású igazgatósága csak azért nem szavazott meg egy különben jó kölcsönt, mert azt kormánypárti adósok nyújtották be, avagy, hogy egy kormánypárti érzelmű igazgatóság azért utasított volna vissza egy betétet, mert azt véletlenül ellenzéki ember hozta ? Éppen a gazdasági és pénzintézeti életben találkozunk azzal az általános és örvendetes jelenséggel, hogy a legkülönbözőbb társadalmi és pártállású egyének minden diszharmónia nélkül a legsikeresebben működnek együtt. Elég, ha az ország egyik legtekintélyesebb és leghatalmasabb pénzintézetére hivatkozom, amelyet legutóbb a parlamentben a néppárt alelnöke aposztrofált többször igen élesen s amely intézetnek élén pár év előtt bekövetkezett elhunytáig éppen a néppárt illusztris megalapítója és vezére, Zichy Nándor gróf állott évtizedeken keresztül. Mellesleg szabad legyen megjegyeznem, hogy rossz szolgálatot tesznek vele a köznek, amikor egyesek divatba hozzák, különösen a nagybankoknak pellengérre állítását. Ez tetszetős, talán népszerű dolog lehet, de mindenesetre igazságtalan, főleg a mai időkben, amikor tudjuk, hogy elsősorban a pénzintézeteknek köszönhető, hogy hazánk közgazdasági és hitelélete a másfél év óta dúló világháború közepette annyi ellentállást tanúsított, hogy éppen a hadi kölcsön minden várakozást felülmúló fényes sikere nálunk elsősorban a pénzintézetek önzetlen és szinte emberfölötti munkásságának tulajdonítható és hogy a közjótékonyság terén a mi pénzintézeteink ezekben a válságos időkben vezető szerepet játszanak. Az ellenzék a Pénzintézeti Központ megvalósításától a kormányzati hatalomnak