Pécsi Napló, 1917. január (26. évfolyam, 2-25. szám)
1917-01-04 / 2. szám
2 • A macedón front harcai, Bécs, január 3. (Eredeti távirat.) Zürichből jelentik a X. Wiener Journal-nak . A milanói Secolo szerint Monasztir előtt nagy a harci tevékenység és a bolgárok egész macedóniai frontja lassan megmozdult. Új hírek , Andrássy nyilatkozik az audienciáról. Budapest, jan. 3. (Ered. távirat.) Bécsből jelentik: Andrássy Gyula gróf egy újságíró előtt a királynál történt kihallgatásáról a következőket mondta : „Kihallgatásom nem a szokásos ötperces audiencia volt, hanem nyolc percig tartott. Megköszöntem a felségnek azt a kegyet, hogy engem az aranyosyapjas renddel kitüntetett. Hogy még miről volt szó a kihallgatás ideje, alatt, azt nem mondhatom meg Auffenberg báró és Bardolff reaktiválása. Budapest, jan. 3. (Ered. távirat.) A Pol. Ért. arról értesül, hogy őfelsége a király legközelebb Auffenberg Móric báró volt közös hadügyminisztert és Bardelff tábornokot, néhai Ferenc Ferdinand trónörökös katonai irodájának volt főnökét fontos katonai állásokba reaktiválni fogja. ■ Spanyolország és a békeakció: Madrid, jan. 3. (Ered. távirat.) A spanyol kormánynak Wilson békeakciója ügyében hozzá érkezett jegyzékre adott válasza azért hárítja el magától az akcióhoz való csatlakozást, mert az elnök nem intézett megelőzően képest a semleges államokhoz, hogy hajlandók lennének-e ez idő szerint az Egyesült Államokkal együttesen interveniálni a hadviselő feleknél a békekötés érdekében. Ebben a spanyol király a semleges európai államok mellőzését látja. Spanyolország saját kezdeményezésével kivan a békeszerzés érdekében • • ' . —' "É Elsülyesztett francia sorhajó. Lugano, jan. 3. (Ered. távirat.) Egy német tengeralattjáró Máltanál torpedólövéssel elsülyesztette a Vérité nevű francia sorhajót. Az ántánt közös vezérkara. Genf, jan. 3. (Ered. távirat.) Párisból jelentik : Az ántánt államai, elhatározták, hogy Páris székhellyel és hadiszállással közös vezérkart szerveznek. Wilson a békéért dolgozik. Genf, jan. 3. (Ered. távirat.) Washingtonból jelentik : Wilson elnök kijelentette, hogy minden erejét és idejét annak szenteli, hogy az európai békét mielőbb helyreállítsa. Éppen ezért hajlandó a hadviselő államok minden okos és bizalmas javaslatait közvetíteni. Anglia és a semleges hajók. Rotterdam, jan. 3. (Ered. távirat.) Long apból jelentik, hogy az angol kormány körjegyzőket intézett a semleges hatalmakhoz, s elvben azt a kívánságát fejezi ki, hogy a semlegesek mindazokat a hajóikat, melyeknek tiltja Angliába, vagy az angol vizeken át vezet, — bármit szállítsanak is, fegyverezzék fel, mivel Anglia a fegyver nélküli hajókat nem bocsátja be kikötőibe. Gorkij a békéért. Kopenhága, jan. 3. (Ered. távirat.) Gorta Maxim nagy közönség jelenlétében a béke , cikkében nagyszabású beszédet tartott, egyben hangsúlyozta, hogy az éhség, nyomor és szükség nemcsak a hadviselő államokban, hanem az egész világon olyan elviselh tétlenné vált, hogy a béke megkötése már csak emberbaráti szempontból is elodázhatatlan. Különösen Oroszország szenved sokat háborútól és Oroszországnak meg kelleneadnia az alkalmat, hogy mielőbb békét kössön, nehogy később csak Anglia kegyelméből olyan békét legyen kénytelen kötni, mely mélyen megalázó lenne reá nézve. V „Pécsi Napló" 1917. január 4. Bolgár hivatalos jelentés. Szófia, jan. 3. (Ered. távirat.) A vezérkar jelenti január 3-ikán . A macedón arcvonalon . Heves tüzérségi tüzelés folyik. Két ellenséges hajó eredménytelenül bombázta Orfano kikötőjét. — A román fronton az ellenség viszszavonulása folytatódik. A Macin-Makareni út mentén a 108-as magaslatot Zsivila mellett elfoglaltuk. Egy ellenséges monitort, mely Tulceát bombázni kezdte, parti ütegeink elkergették. Mit ígér a hadikölcsön ? Budapest, január 3. Megelégedéssel halljuk, hogy a hadikölcsön iránt az érdeklődésegy pillanatra sem csappant meg, jóllehet, amióta csak folyik az aláírás, se szeri, se száma az izgalmaknak, melyek mind alkalmasak voltak arra, hogy eltereljék róla a közfigyelmet. És még örvendetesebb, hogy a nemzet állhatatosságába vetett bizalomnak megfelelően az aláírási idő alatt előtérbe nyomult valamennyi szenzáció végső eredményében oda lyukadt ki, hogy ez az érdeklődés egyre nagyobb területeket árasztott el s mind szélesebb rétegeket hódított meg a hadikölcsönnek. Gyászunknak, melyet a Gondviselés a legbölcsebb uralkodó halálával ránk mért, szinte szemmel volt látható ilyetén hatása. A várakozás is, mely tettvágyó és tetterős fiatal királyunk elkövetkezéséhez kapcsolódott, csak kitartóbbá edzette a nemzeti állhatatosságot. Az ünnepi hangulat pedig, mely a karácsony áhítatával s a koronázás magasra csapó lelkesedésével ihlette meg és hozta indulatba a magyar sziveket, a hadikölcsönnek a medrét is mélyebbre és sokkal tágasabbra ásta. És ott volt a hazafias sajtó, elsősorban" annak a mostohábbik, a vidéki része, a kötelességteljesitésre való fáradhatatlan tüzeléssel lankadatlanul résen volt s buzgóságával nemcsak megszégyenített, de térített is töméntelenül sokakat a közönyösek és bizalmatlanok táborából. . Végül hadikölcsönünk szolgálatába álltak még ellenségeink is. Azt felelték békeajánlatunkra, hogy nem kérnek a békéből s hogy ők tovább, a győzelmükig fognak harcolni. Valóságos olaj ez a magyar lelkesedésnek amúgy is elapadhatatlan tüzére. Nincs az a kérges,szív, vagy bevattázott fül, amelyet zárkózottságánál ez a felelet ki ne kergetne s meg ne oldaná áldozatkészségét a nemzeti becsület védelme alá helyezett ötödik hadikölcsön számára. Utolsó akkord gyyanánt fölcsendültek az újévi politikai nyilatkozatok. Valamennyi egy-egy erős magyar koponya s egy-egy legjavából való magyar szív önérzetes hangja s minden jövőre szóló reménységünkről anynyira meggyőző bizakodással emlékeznek meg, hogy szinte lehetetlen a legfőbbnek, az ötödik hadikölcsön fényes sikerének minél káprázatosabb mértékben meg nem valósulnia. Felópostkártyák a déltiroli frontról. Küldi: Fekete Tivadar. (A borgói kisasszony blúza.)... Tudja, higgye, kedves, hogy annak idején az olasz csúnyán összelőtte a gyönyörű Borgót (Burgent). Aki menekülhetett, menekült, de visszatérni eddig még senki sem tért vissza az elhidegedett tűzhelyekhez. Amelyik háznak még ép a teteje, ott katonai raktárak és irodák szűkölködnek : — a fényt éjjelente fekete sutaszövetű függönyök takargatják az ablakon, mert még azt hinné az olasz, hogy újraéledt a gyönyörű Borgó... 6, nem halt meg, csak alszik. Hanem rekvirálni lejárnak a Rainerek a stellungból és igy néha tükröket néznak. — (mintha forró és színes szinhárd szőrmére kötnénk ives nyakkendőt a fehér plasztron fölé.) — nippeket, — (mintha egy régi vitrain, Louis MIV, várna a figurájukra,) — pezsgős poharakat, — mintha esténként Louis Roederer et Comp. durrogna gránátok helyett,) — lámpaernyőket, — (mintha csillárok égnének petróleum helyett,) Lmégetlen és távoli olasz signori- ' - nák leveleit, — (mintha forró és felejthe- t tetlen mámorú viszony kötött volna össze velük...) — Herr Emsaehriger, — mondja Éder Péter infanteriszt, — heute gehe ich herunter — — lekvireren... Hogy mit hozzon nekem, kérdi, ami még hiányzik a dekkungból ? Hogy mi hiányzik, kedves, öreg, jó Péter, hogy mi hiányzik! És mondom, ha netalán egy karcsú és imbolygó derekú olasz kisasszonnyal találkozna a Piazzán, gügyögje el neki kérőn és reszketegen, — mintha én tenném, — hogy ezerötszáz méter magasan várom ma estére a laufgrabenbe, — vacsorára... Besüttetem a rajkályhát... Wilhelm Rehberger, a Pfeifendecker de la cour, kikeféli a bricsesszemet és esküszöm neki, hogy négy és fél kiló súlyú szögestalpú cipőm úgy fog ragyogni, mint egykori tanító pártom lakkból, ama pesti kabaré sikan-olós parkettén. Péter,, más nem hiányzik, némi partom csak, egy könnyű, karcsu nő, aki kacag, idegesen kicsit és aztán beharapott ajakkal, — ha éles és sikoltó füttyel ütődik neki a golyó a homokzsáknak, mint egy távoli ország idegen és veszedelmes rovara, amelyik halált zümmög, — vagy, ha a gördülő lavina rettentő súrlódása liheg idáig tompán. Más nem hiányzik, Péter.... Megérkezik Péter este féltíz órakor. A sapkáján öt centiméter magasan a hó. Az arca piros a hidegtől és az ujjahegye kék. A hátáról lekerül a rucksack és a rucksack- ból kikerül a rekvikering. Egy régi rokokónipp. (A márki táncra hívja demoisellet, — a menüett talán éppen akkor maradt abba, mikor az első huszonnyolcas dörgött bele Borgo utcáiba.) Két kép. Egy kályhacső. És egy gyertyata . Meg egy vánkos. Aztán egy cigarettatán meg egy virágváza, meg egy hamutartó egy harapófogó és egy akkumulátor és egy ablakfüggöny. És Péter : — Herr Einfaehriger.. .S tut mir damisch leid... Verdammt leid tut‘s mir... Das Fraeulein kann nicht, kommen.... Aber ihre Bluse... ist da. A blúza van csak itt, ő nincs itt. És э rucksack fenekéről előkerül egy fehér, áttört, hímzett, könnyű, drága, rég nem látott női blúz. És a dekkungot egy pillanatra elárasztja a parföm, jól ismerem a márkát. Dralle: gyöngyvirág. Kint havazik,itt egy könnyű, finom nyári blúz — és én szeretném kirajzolni magamnak a levegőbe ama távoli drága kisasszony profilját, aki a meleg és mámoros déltiroli napsütésben kacagva sétált a Piazza d‘ Altron... Hol lehet most és mire gondol ? Én nem ismerem, rágondolok. Milyen frizurája lehetett mikor igy sétált imbolyogva és kivel sétált és örült-e a napfénynek és hogy tetszett a kacagó cseresznye neki a piaci kosárban virítva ?... Az életnek örült-e léhán és boldogan ringatva a bokáját az olasz határv ég szürtarany napfényében, az életnek-e, az életnek-e ?... Péter bámul egy darabig és aztán úgy hangzik a hangja, mintha bocsánatot kérne: — Ich hab's nir gedacht... Wenn Sie nicht kommen kann... wenigstens etwas von einem Weib... Ein Hauch... von einem Weibsbild... Legalább valamit a nőből... egy leheletet. Egy sóhajkönnyű blúzt, egy pillanat parfömöt... Egy emléket, egy álomfelhőt... Milyen jó lenne most visszaadni neki ezt a blúzt és azt mondani neki: signorina. Vagy azt mondani: Fraeulein. Milyen jó lenne a kezét nézni. Vagy tévelyegni napsütötte homlokán, ahová pár sötétszőke hajszál hajolna enyhén. Visszaadni neki, ha tudnám, merre jár. Megkeresni, mert nyomában a régi parföm fátyla leng. Dralle: gyöngyvirág. — Abtreten, Péter. Mert nem illik, hogy vagy viruljon és könny peregjen Éder Péter előtt. (Mese hat halottról és a szájharmonikáról.). ... A Halál, a nem válogatós, a szent és furcsa , sétára indult fönt a Colozzo csúcsán. A keze nem húzott ravaszt. A szeme nem célzott a Szívnek. A mtrontáskájában löl-