Pécsi Napló, 1917. május (26. évfolyam, 97-120. szám)
1917-05-01 / 97. szám
2 A stockholmi szocialisták kongresszusa. A német főhadiszállás jelentése: Berlin, április 30. (Eredeti ávirat.) A Times jelentése szerint az angol szociáldemokrata párt elhatározta, hogy a május végén a Stockholmban tartandó kongresszuson négy képviselővel részt vesz. A német, a magyar és az osztrák szociáldemokrata pártok legközelebb közös pártnyilatkozatot adnak ki, melyben a stockholmi konferencián követendő álláspontjukat körvonalazzák. Az orosz parasztok lázadása, Hága, április 30. (Eredeti távirat.) A Ruskoje Wjedomosti jelenti: A petrovszki kerületben a parasztok erőszakkal elfoglalták a szántóföldeket. Az odesszai kerületből is az ottani parasztok hasonló lázongási hírei érkeznek. — Cadorna készülődik. Rotterdam, április 30. (Eredeti távirat.) Az olasz hadvezetőség az egész télen az állások megerősítésén dolgozott és csak a tavaszi időjárás beérkeztét várja, hogy Cadorna az egész arcvonalon megsemmisítő támadást intézhessen az ellenség ellen. Az olasz offenzíva már nem halasztható tovább. A harcias Gucskov, Rotterdam, április 30. (Eredeti távirat.) Pétervárról jelentik . Gucskov hadügyminiszter a román fronton egy tisztiküldöttség üdvözlésére adott válaszában kijelentette, hogy szét kell zúzni a Monarkiát és Németországot. Felhívta a tiszteket, hogy legyenek ebben segítségére a kormánynak. Alaptalannak jelenti ki azt a félelmet, hogy a kormány és a katonák és munkások bizottsága közt komolyabb nézet’step- -v támadhatnak. ( Az angpHe^k®z a békéért. Amsterdam redeti távirat.) A Mar ^hes(erGaarDi(vr]m 1ШопШ . A felsőh 5.1 tagjá'val indítványt ter-vesztette a 3 .o „ való befejezése és az elpusztított k. .kelmi hajók sürgős pótlása ügyében. Amerika újoncoz, Roosevelt hadosztályai a franciáknál. Stockholm, április 30. (Eredeti távirat.) A Reuter-ügynökség jelenti Washingtonból: A képviselőház 397 szavazattal négy ellenében, a szenátus pedig 84 szóval 8 ellenében elfogadta az újoncozási törvényt. A tanács 56 szavazattal 6 szó ellenében fölhatalmazta Rooseveltet, hogy négy gyaloghadosztályt toborozhasson és azt a francia sereg megerősítésére Európába szállíthassa. Adler Frigyes bűnpere, Bécs, április 30. (Eredeti távirat.) Adler Frigyes ellen, ki Stürgkh gróf miniszterelnököt a Meissl és Schaden-féle vendéglő éttermében politikai okokból agyonlőtte, a birodalmi törvényszék a főtárgyalást május 18. és 19. napjaira tűzte ki. Vasárnapi távirataink. Höfer jelentése. Budapest, ápr. 29. (Hivatalos.) Keleti harctér: A harcvonal több szakaszán élénkebb a tüzérségi és aknavető tűz. Olasz harctér: A helyzet változatlan. A mai reggeli órákban rohamjárőreink a Tonale-szoros közelében rajtaütöttek az ellenség egy támaszpontján, megsemmisítették a megszálló csapatot és huszonkét fogollyal tértek vissza. Délkeleti harctér: Nincs jelenteni való. Hofer altábornagy. (Miniszterelnökség sajtóoszt.) Események a tengeren. Budapest, ápr. 29. (Hivatalos.) E hó 28- ikának reggelén tengeri repülőgépeink újból sikerrel támadták meg a san-canzianioi katonai berendezéseket és sértetlenül tértek viszsza. Hajóhadparancsnokság: 1917. május 1. „Pécsi Napló“ Berlin, ápr. 29. (Hivatalos.) A nagy főhadiszállás jelenti: Nyugati harctér: Rupprecht trónörökös hadcsoportja : Lenstől Queantig az egész arcvonalra zúduló igert súlyos pergőtűz vezette be Ita délkelte előtt az április 28-iki csatát, amelytől az angolok immár harmadízben az Arras melletti német vonal áttörését remélték. A nagy csata délben eldőlt és Anglia súlyos vereségével végződött. Mihelyt megvirradt, az angol rohamoszlopok az acélból, porból, gázból és füstből szinte ugrásszerűen felidézett fal nyomában 30 kilométer szélességben előre törtek. Az ellenség lökésének fősúlya a Scarpetól északra Achevilletől Roeuxig húzódó állásaink ellen irányult. Ott rendkívül heves csata fejlődött. Az angolok az általunk előállásként megszállott Arleuxbe, Oppyba, Gavrelle és Roeux környékére nyomultak ; itt érte őket gyalogságunk ellentámadása. Ember ember elleni kemény küzdelemben visszavertük az ellenséget, helyenként régi állásainkon túl is, amelyek Arleux kivételével mind ismét kezünkben vannak. A Scarpe-mélyedéstől délre szintén elkeseredett harc tombolt. Derék csapataink a szétlőtt állásokban dacoltak a többszöri rohammal , ott is meghiúsultak az összes angol támadások. A harctér szárnyain az ellenség támadó hulámai már tüzérségünk megsemmisítő tüzében összeomlottak. Az angolok veszteségei ismét szokatlanul súlyosak. Április 28-ika újabb dicsőséges napja gyalogságunknak, amely erőteljesen vezetve és a testvér és segítő fegyvernemektől kiválóan támogatva, feladatainak nagyságához teljesen méltónak bizonyult. A nyugati arcvonal lobbi hadseregénél, mint az Aisne mellett és a Chanpagneban is, valamint keleten és a Balkánon az általános helyzet változatlan. Ludendorff, első főszállásm. ____/ Semlegesség és nemzetközi jog, Pécs, április 30. A háború megváltoztatta érdeklődési körünket. Hajdanában — három esztendővel ezelőtt — külpolitikai problémák Magyarországon ha minden esztendőben egyszer szóba kerültek. Akkor is az ilyen tárgyú írások vagy beszédek a műkedvelő vasárnapi kirándulás jellegével bírtak és maguk, akik szóba hozták, sem gyanították a felvetett kérdések existenciális fontosságát. Politikusaink, folyóirataink és Újságjaink figyelmét a belpolitikai viszonyok és Ausztriával való kapcsolatunk közjogi vonatkozásai kötötték le, a külpolitikai rovat vadregényes jelentőségében és az érdeklődésben, amely kísérte, vetekedett a „vízállás“ rovattal. Ma épen a fordítottja áll: a berlini szerződés, a hármas szövetségi akta és az arábiai török szárazföldi és vízi haderő minden jobban nevelt polgári család meghitt familiáris beszélgetésének anyaga. Úgy megnőtt a külpolitikai kérdésekben a társadalom bárha felületes tájékozódottsága, mint a szegény hős bakának geográfiai ismeretei; aki azelőtt alig járt túl megyéje határain, ma fejében őrzi nevét és emlékét Galícia, Románia, Szerbia vagy az olasz front minden rongyos falujának. De érthető ez a változás és lehetővé teszi, hogy ma bonyolultabb és elvontabb nemzetközi jogkérdések is szóba hozassanak és érdeklődésre találjanak. A világháború előzményeinek története és kitörésének okai kétségtelenné tették, hogy a világot nem a monarchia és Szerbia magánügye, nem a serajevói pisztolycső lángja borította tűzbe. Ez csak az impulzust adta a leszámolás megkezdésére, melyet ellenségeinknek a béke éveiben megalapozott és rendszeresen kifejlesztett bekerítő politikája hozott létre. Nem tört volna soha ki a háború, ha annak tartamát vagy kiterjedését bármelyik félen bárki is előre látta volna. A háború tanított meg bennünket arra, hogy minden ország belügyeinek rendezettsége és békés fejlődése is elsősorban attól függ, hogy milyen szempontok vezetik külpolitikáját. Oly általános a tudásunkban beállott változás, hogy nehéz visszaképzelnünk magunkat a békeidőbe : ki tudott három évvel ezelőtt — vagy ha véletlenül értesült, nem helyezte hasznavehetetlen, mert gyakorlati érték nélküli információinak szellemi lomtárba, — pl. ,az Einkreisungspolitik jelszaváról vagy mondjuk az angol-japán és orosz-japán szövetségi szerződésről. De másra is megtanított a háború. Hogy mennyire külpolitikai tényezők és viszonyok döntik el egy állam helyzetét és sorsát, azt a hadviselő országoknál jobban illusztrálják a háborúban semleges államok szerepe és általában a semlegesség és nemzetközi jogviszonya. Ez a szerep mutatja a legjobban, hogy nem lehet egyetlen államnak sem madártávlatból nézni az országa határain túl lefolyó eseményeket, mert a világrengésnek az ereje oly nagy, hogy atmoszférikus hatásai elegendők, hogy megbolygassák és felkavarják még a semleges szemlélő életét is. Ezzel a témával, a semlegesség fogalmával és a semleges államok szerepével a világháborúban foglalkozik Wlassics Gyulának, a volt kultuszminiszternek a lángelméjű jogtudósnka egy tanulmánya, mely a napokban jelent meg. A tanulmány bevezetőül a semlegesség történetét vázolja és megállapítja, hogy évszázadokig nem volt a semlegesség egyéb, mint negatív állapot, melynek semmi jogkövetkezménye nem volt abból, hogy egy állam nem vett részt a háborúban, sem jog, sem kötelesség nem származott. A nemzetközi jog fejlődésében a semlegesség jogi fogalma pozitív tartalmat csak Anglia újabbkori imperialisztikus magatartása révén nyert, mert Anglia egészen máskép értelmezte a semlegesség jogát és kötelességét, ha ő volt hadviselő fél és másként, ha mások viseltek háborút és ő akarta kihasználni a semleges államoknak biztosított közlekedési, kereskedelmi és világforgalmi jogot. A nemzetközi jog a semlegesség állapotát ezért a jogok és kötelességek tartalmával ruházta fel. Megkonstruált egy jogviszonyt,amelyben a semleges államok lehetőleg oly helyzetbe jussanak, hogy a háború reájuk nézve a „res inter alios gesta” jellegét hordja. Megköveteli a nemzetközi jog a semleges államoktól, hogy minden fegyveres cselekedettől tartózkodjanak. De elismeri a „fegyveres semlegesség” létjogosultságát, mely a semleges állam területének védelmére szorítkozik. Sőt ismeri a „jóakaratú semlegesség” fogalmát is, de a rokonszenv vagy ellenszenv legfölébb diplomatái közvetítésben, tényekben nem nyilvánulhat. A háborúban láttuk, hogy Amerika nemcsak a rokonszenv megnyilatkozásánál maradt, hanem azt a nemzetközileg biztosított jogot, hogy a semleges állam polgárai hadiszereket szállíthatnak a hadviselőfélnek, oly nagy mértékben engedte érvényesülni, hogy egyrészt lényegileg az entente hatalmak front mögötti küzdőtársa, arzenálja lett, másrészt az entente nemzetközijogellenes kiéheztető politikáját a legteljesebb mértékben támogatta. Hollandia és Svédország pedig az angol tengerzár és az angol önkényes dugáru lista miattrendkívül sok zaklatást szenvedtek, sőt postaforgalmuk is gyakran hosszú időkig szünetelt, úgy hogy nem egy esetben kénytelenségből iparkodtak hozzásimulni oly eljárási szabályokhoz, melyeket Anglia a nemzetközi jog ellenére követelt, különösen a tekintetben, hogy hajóik, midőn szállítmányukat kirakják, mit és hova szállítsanak. A nemzetközi jog a semlegesség szempontjából különbséget tesz a hivatalos állam és az állam polgárai között. A hivatalos államot eltiltja például segédcsapatok, pénzeszközök nyújtásától, nem engedi meg, hogy fegyvert, lőszert stb. az állam szállítson, hadihajókat eladjon a hadviselő félnek. Viszont megköveteli, hogy hadi műveletre nem szabad sem szárazföldön, nem vizen a semleges területet fölhasználni. "És ime már a háború kezdetén a német sereg átvonult csapataival a semlegesített Belgium területén, sőt háborúba keveredett Belgiummal. Németország ezzel formailag kétségtelenül megszegte a nemzetközi jogot. Derkma-