Pécsi Napló, 1917. május (26. évfolyam, 97-120. szám)

1917-05-01 / 97. szám

2 A stockholmi szocialisták kongresszusa. A német főhadiszállás jelentése: Berlin, április 30. (Eredeti ávirat.) A Tim­es jelentése szerint az angol szociáldemo­krata párt elhatározta, hogy a május végén a Stockholmban tartandó kongresszuson négy képviselővel részt vesz. A német, a magyar és az osztrák szociáldemokrata pártok leg­közelebb közös pártnyilatkozatot adnak ki, melyben a stockholmi konferencián követendő álláspontjukat körvonalazzák. Az orosz parasztok lázadása, Hága, április 30. (Eredeti távirat.) A Ruskoje Wjedomosti jelenti: A petrovszki kerületben a parasztok erőszakkal elfoglalták a szántóföldeket. Az odesszai kerületből is az ottani parasztok hasonló lázongási hírei érkeznek. — Cadorna készülődik. Rotterdam, április 30. (Eredeti távirat.) Az olasz hadvezetőség az egész télen az állá­sok megerősítésén dolgozott és csak a tavaszi időjárás beérkeztét várja, hogy Cadorna az egész arcvonalon megsemmisítő támadást intézhessen az ellenség ellen. Az olasz offen­­zíva már nem halasztható tovább. A harcias Gucskov, Rotterdam, április 30. (Eredeti távirat.) Pétervárról jelentik . Gucskov hadügyminisz­ter­ a román­ fronton egy tisztiküldöttség üdvözlésére adott válaszában kijelentette, hogy szét kell zúzni a Monarkiát és Német­országot. Felhívta a tiszteket, hogy legyenek ebben segítségére a kormánynak. Alaptalan­nak jelenti ki azt a félelmet, hogy a kormány és a katonák és munkások bizottsága közt komolyabb nézet’step- -v tám­adhatnak. ( Az angpHe^k®z a békéért. Amsterdam redeti távirat.) A Mar ^hes(erGaarDi(vr]m 1ШопШ . A felsőh 5.1 tagjá'v­al indítványt ter-vesztett­e a 3 .o „­­ való befejezése és az elpusztított k. .kel­mi hajók sürgős pótlása ügyében. Amerika újoncoz, Roosevelt hadosztályai a franciáknál. Stockholm, április 30. (Eredeti távirat.) A Reuter-ügynökség jelenti Washingtonból: A képviselőház 397 szavazattal négy ellené­ben, a szenátus pedig 84 szóval 8 ellenében elfogadta az újoncozási törvényt. A tanács 56 szavazattal 6 szó ellenében fölhatalmazta Rooseveltet, hogy négy gyaloghadosztályt toborozhasson és azt a francia sereg megerő­sítésére Európába szállíthassa. Adler Frigyes bűnpere, Bécs, április 30. (Eredeti távirat.) Adler Frigyes ellen, ki Stürgkh gróf miniszter­elnököt a Meissl és Schaden-féle vendéglő éttermében politikai okokból agyonlőtte, a birodalmi törvényszék a főtárgyalást május 18. és 19. napjaira tűzte ki. Vasárnapi távirataink. Höfer jelentése. Budapest, ápr. 29. (Hivatalos.) Keleti harctér: A harcvonal több szakaszán élénkebb a tüzérségi és aknavető tűz. Olasz harctér: A helyzet változatlan. A mai reggeli órákban rohamjárőreink a Tonale-szoros közelében rajtaütöttek az el­lenség egy támaszpontján, megsemmisítették a megszálló csapatot és huszonkét fogollyal tértek vissza. Délkeleti harctér: Nincs jelenteni való. Hofer altábornagy.­­ (Miniszterelnökség sajtóoszt.) Események a tengeren. Budapest, ápr. 29. (Hivatalos.) E hó 28- ikának reggelén tengeri repülőgépeink újból sikerrel támadták meg a san-canzianioi kato­nai berendezéseket és sértetlenül tértek visz­­sza. Hajóhadparancsnokság: 1917. május 1. „Pécsi Napló“ Berlin, ápr. 29. (Hivatalos.) A nagy főhadi­szállás jelenti: Nyugati harctér: Rupprecht trónörökös hadcsoportja : Lenstől Queantig az egész arc­vonalra zúduló igert súlyos pergőtűz vezette be Ita dé­lkelte előtt az április 28-iki csatát, amelytől az angolok immár harmadízben az Arras­ melletti német vonal áttörését remél­ték. A nagy csata délben eldőlt és Anglia súlyos vereségével végződött. Mihelyt meg­virradt, az angol rohamoszlopok az acélból, porból, gázból és füstből szinte ugrásszerűen felidézett fal nyomában 30 kilométer széles­ségben előre törtek. Az ellenség lökésének fő­­súlya a Scarpetól északra Achevilletől Roeux­­ig húzódó állásaink ellen irányult. Ott rend­kívül heves csata fejlődött. Az angolok az általunk előállásként megszállott Arleuxbe, Oppyba, Gavrelle és Roeux környékére nyo­multak ; itt érte őket gyalogságunk ellen­­támadása. Ember ember elleni kemény küz­delemben visszavertük az ellenséget, helyen­ként régi állásainkon túl is, amelyek Arleux kivételével mind ismét kezünkben vannak. A Scarpe-mélyedéstől délre szintén elkesere­dett harc tombolt. Derék csapataink a szét­lőtt állásokban dacoltak a többszöri roham­mal , ott is meghiúsultak az összes angol tá­madások. A harctér szárnyain az ellenség támadó hu­lámai már tüzérségünk megsem­misítő tüzében összeomlottak. Az angolok veszteségei ismét szokatlanul súlyosak. Április 28-ika újabb dicsőséges napja gyalogságunk­nak, amely erőteljesen vezetve és a testvér és segítő fegyvernemektől kiválóan támo­­gatva, feladatainak nagyságához teljesen mél­tónak bizonyult. A nyugati arcvonal l­obbi hadseregénél, mint az Aisne mellett és a Chan­pagneban is, valamint keleten és a Bal­kánon az általános helyzet változatlan. Ludendorff, első főszállásm. ____/ Semlegesség és nemzetközi jog, Pécs, április 30. A háború megváltoztatta érdeklődési körünket. Hajdanában — három esztendő­vel ezelőtt — külpolitikai problémák Ma­gyarországon ha minden esztendőben egyszer szóba kerültek. Akkor is az ilyen tárgyú írá­sok vagy beszédek a műkedvelő vasárnapi kirándulás jellegével bírtak és maguk, akik szóba hozták, sem gyanították a felvetett kérdések existenciális fontosságát. Politi­kusaink, folyóirataink és Újságjaink figyel­mét a belpolitikai viszonyok és Ausztriával való kapcsolatunk közjogi vonatkozásai kö­tötték le, a külpolitikai rovat vadregényes jelentőségében és az érdeklődésben, amely kísérte, vetekedett a „vízállás“ rovattal. Ma épen a fordítottja áll: a berlini szerző­dés, a hármas szövetségi akta és az arábiai török szárazföldi és vízi haderő minden job­ban nevelt polgári család meghitt familiáris beszélgetésének anyaga. Úgy megnőtt a kül­politikai kérdésekben a társadalom bárha felületes tájékozódottsága, mint a szegény hős bakának geográfiai ismeretei; aki az­előtt alig járt túl megyéje határain, ma fejé­ben őrzi nevét és emlékét Galícia, Románia, Szerbia vagy az olasz front minden rongyos falujának. De érthető ez a változás és lehetővé teszi, hogy ma bonyolultabb és elvontabb nemzetközi jogkérdések is szóba hozassa­nak és érdeklődésre találjanak. A világháború előzményeinek története és kitörésének okai kétségtelenné tették, hogy a világot nem a monarchia és Szerbia magánügye, nem a serajevói pisztolycső lángja borította tűzbe. Ez csak az impulzust adta a leszámolás meg­kezdésére, melyet ellenségeinknek a béke éveiben megalapozott és rendszeresen ki­fejlesztett bekerítő politikája hozott létre. Nem tört volna soha ki a háború, ha annak tartamát vagy kiterjedését bármelyik félen bárki is előre látta volna. A háború tanított meg bennünket arra, hogy minden ország belügyeinek rendezettsége és békés fejlődése is első­sorban attól függ, hogy milyen szem­pontok vezetik külpolitikáját. Oly általános a tudásunkban beállott változás, hogy nehéz visszaképzelnünk ma­gunkat a békeidőbe : ki tudott három év­vel ezelőtt — vagy ha véletlenül értesült, nem helyezte hasznavehetetlen, mert gya­korlati érték nélküli információinak szellemi lomtárba, — pl. ,az Einkreisungspolitik jel­szaváról vagy mondjuk az angol-japán és orosz-japán szövetségi szerződésről. De másra is megtanított a háború. Hogy mennyire külpolitikai tényezők és viszonyok döntik el egy állam helyzetét és sorsát, azt a hadviselő országoknál jobban illusztrálják a háborúban semleges államok szerepe és általában a semle­gesség és nemzetközi jog­viszonya. Ez a szerep mutatja a legjobban, hogy nem lehet egyetlen államnak sem madártávlatból nézni az országa határain túl lefolyó eseményeket, mert a világrengésnek az ereje oly nagy, hogy atmoszférikus ha­tásai elegendők, hogy megbolygassák és fel­kavarják még a semleges szemlélő életét is. Ezzel a témával, a semlegesség fogal­mával és a semleges államok szerepével a világháborúban foglalkozik Wlassics Gyulá­nak, a volt kultuszminiszternek a lángelméjű jogtudósnka egy tanulmánya, mely a napok­ban jelent meg. A tanulmány bevezetőül a semlegesség történetét vázolja és megállapítja, hogy év­századokig nem volt a semlegesség egyéb, mint negatív állapot, melynek semmi jog­következménye nem volt abból, hogy egy állam nem vett részt a háborúban, sem jog, sem kötelesség nem származott. A nemzet­közi jog fejlődésében a semlegesség jogi fogalma pozitív tartalmat csak Anglia újabb­­kori imperial­isztikus magatartása révén nyert,­ mert Anglia egészen máskép értel­mezte a­­ semlegesség jogát és kötelességét, ha ő volt hadviselő fél és másként, ha mások viseltek háborút és ő akarta kihasználni a semleges államoknak biztosított közlekedési, kereskedelmi és világforgalmi jogot. A nemzetközi jog a semlegesség állapo­tát ezért a jogok és köt­elességek tartalmával ruházta fel. Megkonstruált egy jogviszonyt,a­melyben a semleges államok lehetőleg oly helyzetbe jussanak, hogy a háború reájuk nézve a „res inter alios gesta” jellegét hordja. Megköveteli a nemzetközi jog a sem­leges államoktól, hogy minden fegyveres cselekedettől­ tartózkodjanak. De elismeri a „fegyveres semlegesség” létjogosultságát, mely a semleges állam területének védel­mére szorítkozik. Sőt ismeri a „jóakaratú semlegesség” fogalmát is, de a rokonszenv vagy ellenszenv legfölébb diplomat­­ái köz­vetítésben, tényekben nem nyilvánulhat. A háborúban láttuk, hogy Amerika nemcsak a rokonszenv megnyilatkozásánál maradt, hanem azt a nemzetközileg bizto­sított jogot, hogy a semleges állam polgárai hadiszereket szállíthatnak a hadviselő­­fél­nek, oly nagy mértékben engedte érvénye­sülni, hogy egyrészt lényegileg az entente hatalmak front mögötti küzdőtársa, arze­nálja lett, másrészt az entente nemzetközi­­jogellenes kiéheztető politikáját a legtelje­sebb mértékben támogatta. Hollandia és Svédország pedig az angol tengerzár és az angol önkényes dugáru lista miatt­­rendkívül sok zaklatást szenvedtek, sőt postaforgal­muk is gyakran hosszú időkig szünetelt, úgy hogy nem egy esetben kénytelenségből iparkodtak hozzásimulni oly eljárási szabá­lyokhoz, melyeket Anglia a nemzetközi jog ellenére követelt, különösen a tekintetben, hogy hajóik, midőn szállítmányukat kirak­ják, mit és hova szállítsanak. A nemzetközi jog a semlegesség szem­pontjából különbséget tesz a hivatalos állam és az állam polgárai között. A hivatalos államot eltiltja például segédcsapatok, pénz­eszközök nyújtásától, nem engedi meg, hogy fegyvert, lőszert stb. az állam szállítson, hadi­hajókat eladjon a hadviselő félnek. Viszont megköveteli, hogy hadi műveletre nem szabad sem szárazföldön, nem vizen a semleges területet fölhasználni. "És ime már a háború kezdetén a német sereg átvonult csapataival a semlegesített Belgium terüle­tén, sőt háborúba keveredett Belgiummal. Németország ezzel formailag kétségtelenül megszegte a nemzetközi jogot. De­rkma-

Next